Nyomdaipar, 1916 (15. évfolyam, 1-39. szám)
1916-01-05 / 1. szám
XV. évfolyam 1916 január b. 1. szám. A NYOMDÁSZAT ÉS ROKONSZAKMÁK ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP A VIDÉKI NYOMDATULAJDONOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE LAPZÁRTA SZERDÁN REGGEL FELELŐS SZERKESZTŐ • MOLNÁR MÓR MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN NYOMDAIPAR - SZERKESZTŐSÉG ÉS , ' c- ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ KIADÓHIVATAL: SZEKSZÁRD A LAP FŐMUNKATÁRSA : IRDtsLAJOS ÉVRE 12 KOR., FÉLÉVRE 6 KOR. Újévkor. Az új esztendő küszöbén lapunkat kortársaink további pártfogásába kellene ajánlanunk és hivatkozni kellene azokra az anyagi áldozatokra, amiket a mai nehéz nyomdász-viszonyok között egy lap kiadása, fenntartása igényel. De kartársaink maguk is nyomdászok, legtöbben lapkiadók is, s így önmagukon érzik a lapkiadás sokféle nehézségeit. Ehelyett rámutatunk inkább azokra a szükségességekre, melyek lapunkat a mai nehéz időkben kartársaink előtt fokozottabb mértékben nélkülözhetetlenné teszik. Lapunk az országos nyomdaipari és az iparunkkal kapcsolatban álló papír stb. ipari viszonyokról nyújt tájékozódást kartársainknak. Lehetővé teszi az egyes vidékek elszigeteltsége mellett is az azonos jelenségek egybevetését, a kirívó ellentétek összhangba hozatalát. Módot nyújt széttagoltságunkban is a kortársi érintkezésre, az egymás esetein való okulásra, a tanulságok hasznosítására. Legjobb példa erre a közszállításoknál elért árfelemelések és a nyomtatványárak országos megjavulása, mely napról-napra érezteti jó hatását. Lapunkból tudomást szereznek kortársaink a vidéki nyomdászat összes viszonyairól, s így tájékozva vannak országos ipari állapotainkról, törekvéseinkről, céljainkról, melyek gazdasági helyzetünk megjavítását célozzák. Épen ezért egy nyomdatulajdonosnak sem szabad hiányoznia rendes heti olvasmányai közül a Nyomdaiparnak. Hogy pedig hivatásunkat, vállalt kötelességeinket minél jobban betölthessük, van szükség természetesen kartársaink előfizetésére. De emellett ép ily fontosnak tartjuk a kartársaink részéről kért szellemi támogatást is. Kérjük tehát kartársainkat, hogy iparunkat érdeklő közhasznú értesítéseikkel, közleményeikkel is bennünket minél többször felkeresni szíveskedjenek. Kartársi üdvözlettel: A „NYOMDAIPAR“ szerkesztősége. Nyílt levél a Társegyesülethez! Irta: Láng József. Nagyvárad, 1916. december 26. A nyomdaipar és különösebben a vidéki nyomdaipar a megpróbáltatások nehéz idejét éli. Munkahiány és anyagdrágulás egyaránt veszélyezteti annak létalapjait. Pillanatnyilag ezen nem változtathatunk, de elmélkednünk kell a jövő felett, hogy a háború után várható ipari újjáébredést a nyomdaipar számára előkészíthessük. Az Önök Grafikai Egyesülete épen úgy ismeri a múltak hibáit, mint a mi szerény eszközökkel dolgozó vidéki Szövetségünk, hiszen Önök is régen a szakma ütőerén tartják a kezüket. Tudják Önök is, tudjuk mi is, hogy egyrészt a társulási szellem hiánya, másrészt a féktelen kapzsiság kerékkötője szakmánk fejlődésének, haladásának, fölvirágzásának. Az előbbit éleszteni, az utóbbit lohasztani mindkét egyesület legfőbb céljának tartja és hogy az ez irányú tevékenység a várt eredményt nem hozta meg, jól tudjuk, eza törvényes erő hiányából ered. A törvényes erőt jobb ipartörvény keretében várjuk. Sürgetnünk kell a nyomdaiparnak képesítését és létszámhoz kötését, valamint a kötelező ipartársulás rendszerét. Mert míg egyrészt látjuk, hogy a számításnélküli okvetetlen vállalkozást országszerte laikus „kartársak“ cselekszik meg, addig másrészt ipari garázdálkodásaikat szabadon űzhetik, mert társulati köteléken kívül állván, őket ellenőrizni és fegyelmezni nem lehet. Hogy a háború után korszakos törvényt követelhessünk, idejekorán kell foglalkoznunk a részletkérdésekkel. Káros mulasztást követnénk el, ha már most, a háború tartama alatt, elő nem készítenénk a talajt jövő boldogulásunk számára.