Technika, 1943 (24. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 6. szám
320 Járay-Jost Jenő sárál elsősorban a rétegvizek nyomát kellett felkutatnunk, ill. a Szilassy-úttal párhuzamosan befolyó víz hatását kellett felderítenünk. Mint az A alatt tárgyalt térszín geológiai kialakulásának ismertetése mutatja, a vizsgálat környékén igen sok és különböző talajféleség fordul elő. Ha azonban az 1. ábrát figyelmesen megnézzük, láthatjuk, hogy a Hármas-kúttetőtől déli irányban húzódó hegygerincen édesvízű piliocén-korbeli levantei mészkő fekszik. Horusitzky szerint „a levantei mészkő alól kis szakaszon kibúvik a pannoni és a pontusi black vizű ülledék is, amelyben pl. a kakuk-hegy peremén akadunk. Ezen pannon-rétegeket víztartóknak mondhatjuk és elég vizet tartalmaznak is, mert hisz a mészkőtakaróra esett csapadék mind leszivárog a pannonba, míg vízrekesztő rétegre nem akad." Az előbbiekben közölt geológiai megállapítások alapján a Zugliget és Kútvölgy forrásbőségét a Zugliget nyugati határát képező Hármaskút-tető kőzettani felépítése magyarázza. A Hármaskúttető vízátbocsátó pliocénkorbeli levantei mészkőrétege alatt víztartó pannon-képződmények terülnek el a vízzáró budai márgán. E pannon-rétegből tör elő a Disznófő és a tőle észak-északnyugatra fekvő Hangya-forrás. Talajmechanikai vizsgálatuk szerint a Disznófö forrás alatt elterülő talaj talajfizikai adatai: F = 26.0%, P = 20.0%. Ezzel szemben a budai márgáé: F : 93.5%, PH:46.6%. Mint láthatjuk, a két talaj fizikai adatai között igen nagy eltérés van, ami a talajok vízáteresztő képességére is jellemző. A budai márga gyakorlatilag vízátnemeresztő, míg a Disznófő-forrás alatti (kis képlékenységi mutatója szerint Mós-iszap) az említett budai márgához képest jó vízáteresztő talaj (lásd 7-ik ábrán V/b. és VI/a. jelű talajokat). A bővebb vizű Disznó-forrás foglalását még a XVIII. században építették. A Hangya-forrás foglalatosal tör elő a Tündérhegyi-úttól nyugatra fekvő korhos oldalából. E két forrás vízhozama természetesen szoros öszszefüggésben van az édesvízi mésztetőn beszivárgó csapadékvizekből táplált és a pannon rétegben tárolt vízmennyiséggel. A beszivárgó vizek a lehullott csapadéknak csupán egy hányada, ugyanis a csapadék egy része a felszínen — a terep mélyebb völgyezeteiben összegyűlve — folyik el, másik része viszont elpárolog. A lehullott csapadék hármas megoszlási kulcsa számtalan, egyenletekben nem foglalható körülmény és tényező függvénye. Igen alacsony értékkel számolunk, ha a beszivárgó vízmennyiséget a lehullott összes csapadék 20%-ában vesszük fel. A vízgyűjtő levantei mészpad területe Horusitzky hidrogeológiai térképe alapján 1.537 km 2. A svábhegyi csillagvizsgáló meteorológiai állomásának 18 évre visszamenő adatai alapján az évi csapadék átlag 712 mm. A beszivárgó mennyiség tehát: 1,535,000 X 0.712 X 0.2 = 218.580 nP/év. E tárolt víztömeg egyenletes lefolyását alapul véve: 218.580.000 lit. 36.037 lit/mp. 31.536.000 mp. vízmennyiség adódnék. A Disznófő-forrás vízmennyiségét két ízben határoztuk meg, mindkét esetben 0.07 lit/mp vizet mértünk. Dr Papp Ferenc műegyetemi m. tanár, aki volt szíves felhasználás céljából az 1937. évben végzett sorozatos vízmennyiség méréseinek adatait rendelkezésünkre bocsátani, maximum 0.25 lit/mp vizet mért. Megjegyzendő, hogy az 1937-es év 960 mm-es csapadéka jóval meghaladja a fenti évi csapadék átlagot. A Hangya-forrás megfigyelésünk alkalmával nem adott vizet. A víz elapadásának oka, szemben a Disznófőforrás vízszolgáltatásával, azzal magyarázható, hogy a Hangya-forrás kereken 49 m-rel magasabban tör elő a Disznófő-forrásnál. Az 1942. évi rendkívüli csapadékszegény nyár és ősz következtében a tárolt víz szintje mélyebbre szállt a Hangya-forrás előtörési helyénél. Megjegyzendő, hogy a Hangya-forrásnak semmiféle vízelvezető árka nincsen, így a felszínre törő víz ismét a talajba jut vissza. Erről későbbiekben — az Istenszemehegyi tó keletkezésének tárgyalásánál — még említést teszünk. Vegyük a Hangya-forrás átlagos vízhozamát biztonsággal azonosnak a Disznófőnél mért maximummal. Ez esetben a két forrás vize 0.5 lit/mp-et tesz ki, ami csupán 7%-át, tehát elenyésző hányadát jelenti a leesett csapadék talajban tárolt mennyiségének. A vízmennyiség számításánál azonban nem hagyható figyelmen kívül,hogy a Disznófő-forrás foglalása alatt a földből több helyen vizér tör fel, tehát a forrás vize a foglalást részben megkerüli. A vizsgálat alkalmával a Disznófő-forrásból a forrásfoglalásnál 70 cm'/mp vízhozamot, míg a forrásfoglalás alatti, attól mintegy 110 m-re a vízlevezető árokban már 176 cm’/mp vízmennyiséget mértünk azonos körülmények között és egyidőben. Ha ezt a vízmennyiséget is figyelembe vesszük és úgy a Hangya-, mint a Disznófő-forrás vízhozamát együttesen 1 lit/mp-nek vesszük, a források által szolgáltatott víz az egész vízmennyiségnek csak 15%-ára rúg, amiből az következik, hogy jelentős vízmennyiség, mint rétegvíz folyik el. Ez a mennyiség lehet a magyarázata a Szilassy út 12. sz. telken levő kút tavaszi bőséges vízhozamának. Megemlítjük, hogy ez a kút a Disznófő-forrás alatt kb. 350 m távolságra és 85 m-rel mélyebben fekszik. A vizsgálat eredménye két igen fontos megállapításra vezet: 1. A tárolt víz a zugligeti völgyezet „új álluviális“ eredetű völgyi talajának vízvezető rétegein, nyomás alatt, rétegvíz alakjában folyik el. A völgy felé szivárgó rétegvíz táplálja a Kútvölgy kútjait, majd a topográfiáiig mélyebben fekvő ördögárok-völgy vonulatában talál lefolyásra. 2. A Disznófő-forrás jelenlegi foglalása hibás és a forrásvíz egy tetemes része a foglaló aknát megkerülve tör elő a Disznófő környékén. A Disznófő-forrás jelenlegi foglalása a hegyoldalba alagútszerűen beépített kivezető akna, amelyet a forrás könnyen megkerülhet. Ha ez az akna galléria-szerűen a domboldal hosszában a vízzáró-rétegig lemélyítve volna elhelyezve, a forrás nem kerülhetné meg a foglalást. Az 1. pontban említett nyomás alatti rétegvizet igazolja az Isten-szeme nyaraló tava is, itt ugyanis a vég