Textil-Ipar, 1938 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1938-01-14 / 1. szám
Jibs AV tuhajVAGJA/ Emlékezetes mondatok vezércikkíróink tollából 1927-1938-ig A Textil-Ipar Újság, a nagy nyugateurópai szaklapok házi szokásának megfelelően, minden szám megjelenése előtt külön szerkesztőségi konferencián szokta megbeszélni a vezértémát. Fontosabb vezércikktéma megbeszéléséhez illusztris vendégeket is meginvitálunk s nem egyszer valamely előkelő politikus, tudós, híres gyáros, nagykereskedő, detailkereskedő, iparművész, iparos, biztositási, vámpolitikai szakértő, mérnök, technikus, munkásegyesületi, kereskedelmi alkalmazotti vezetőember véleményének, tanácsának meghallgatása után fogott csak hozzá a munkatársi gárda a vezető cikkek megírásához. Fontosabb, nagyobb horderejű témáknak díszes formábaöntését igen sok alkalommal arrivált közíróknak adtuk ki. Vezércikkeinknek csiszoltsága, a hangnem megfontoltsága, a sorok közt rejlő száz százalékos szakmai tudás, szakmai lelkesedés voltak azok a motorikus erők, amelyek viharszárnyon vitték a Textil-Ipar Újságot a népszerűség felé. Divatot csináltunk abból, hogy a Textil-Ipar Újság vezércikkét el kell olvasni, annak tartalmát meg kell szívlelni, akár miniszteri bársonyszékben, akár a szövőszéknél üljön, vagy pult mellett álljon annak olvasója. Csokrot gyűjtöttünk össze tíz év alatt megjelent híresebb vezércikkeinknek emlékezetes mondataiból. Félő aggodalmak, erélyes intelmek, próféciák, időközben megvalósult szép programok csillognak, villognak az itt felsorakoztatott vezércikk-morzsákban.. . »Minden tekintetben elégtétel adandó az olyan gyárnak, amely egy speciális cikket, speciális elnevezéssel, speciális anyagból, óriási reklámmal gyárt, forgalomba hoz és a külföldön is ismertté tesz.« (1928 dec. 29) * »Az őszintesség mindenkor a legjobb üzletszerző.« (1929 aug. 18) * »A textilszakmában a kereskedelem a vevő befolyásos tanácsadója, nem vezethet tehát célra a gyáros olyan irányú közönségpropagandája, mely a kereskedelem kikapcsolásával, vagy ellene történik.« (1930 dec. 1) * *A mai nehéz megélhetési viszonyok között egyik fontos aktuális problémánk a magyar szellemi munkások elhelyezése, munkaalkalomhoz juttatása. Magyarországon jelenleg az a helyzet, hogy középfokú textiliskolánk nincsen. A meglévő mesterképző iskola nem felel meg annak a célnak, hogy a művelt középosztálybeli családok fiainak adjon megfelelő kiképzést a textilipar különböző ágaiból.« (1931 márc. 3) * »Az állam legfőbb reprezentánsai ne menjenek el vállvonogatással régi pereskedőházak pusztulása mellett.« (1931 jun. 8) * »Úgy látszik, áldozati báránykát keresnek az országot ért és még mindig fennforgó bajokért és, mintha egy lyukból indult volna el a szél, koncentrikus támadással a magyar textilipart teszik oda a közönség elkeseredésének pergőtüzébe. Itt a Prügelknabe, üvöltik, — rúgjunk bele!« (1931 aug. 15) ♦ »Fokozni kell a vásárlási kedvet! Vásároljunk, hogy a munka éljen, mert a munkában él a társadalom és a munkanélküliségben él a bolsevizmus. És vásároljunk magyar árut, hogy a magyar munka éljen, mert ez élteti a magyar államot és a magyar társadalmat, amiben mi élünk.« (1931 okt. 15) * »Miért csak az adóbehajtásra, vagy a statáriumra találnak ki gyors intézkedési módokat? Miért nincsen meg a textilbehozatali ügyeknek is a maga megfelelő Töreky-tanácsa, amely reggel összeül és napszállat előtt már végez is?« (1932 aug. 15) * »Paris masamódjai sem tudnak olyan bűbájosan édes kalapokat kreálni, mint a mi istenáldott tehetségű belvárosi kalaposnőink! A pesti női szabász ollója nyisszantja a legszebb vonalakat! Világhírű szűcseink Hamupipőkékből démonokat faragnak, ha ördöngősen megkonstruált prémjeikbe bugyolálják őket. Semmi akadálya, hogy mi legyünk Kelet és Észak Paksa! Textilgyárosok! Női szabók! Konfekciósok! Masamódok! Szűcsök! Előre! Budapestből Budapest-Divatvárost!« (1932 szept. 15) * »Előkelő cégeket nem képviselhet rongyos utazói gárda... Tessék visszaállítani az utazói gárda régi fényét és tekintélyét !« (1932 nov. 15) * »A bankok önző hitelpolitikáját* súlyosan érzi a textilszakma ...« (1933 febr. 15) * »A kereskedő erkölcsi hitelének támasza és talpköve a becsületes szabott ár . . .« (1933 aug. 30.) * »Nem a festők, nem az írók, nem a színigazgatók, nem a filmesek foglalkoznak legtöbbet a női szépséggel, hanem a textilesek ...« (1933 szept. 29) * »Nem igaz ugyanis, hogy új üzem új munkaalkalmakat jelent, mert bizonyos, nem is tág határon túl túlprodukció, ,üzemredukció, munkanélküliségi és az életképes gyárak sorvadása lesz a felesleges üzem termelvénye.« (1934 febr. 23) * »Itt ma már nemcsak arról van szó, hogy melyik gyár bírja tovább az árharcot, hanem arról is, hogy dőreség és megbocsáthatatlan vétek a magyar textilpiacot árrombolással és tervszerűtlen túltermeléssel destruálni akkor, amikor az egész világon az ipari cikkek árnivója emelkedőben van.« 1935 okt. 31.) * »Egyik oldalon az ipari pályára küldjük a fiatalságot, a másik oldalon pedig — laboratóriumi hely hiányában— elzárjuk előle az érvényesülést. Az Anyagvizsgáló Intézet fejlesztéséhez elsősorban helyre van szükség!« (1935 dec. 13) * »A tisztességes kalkuláció és a reális verseny gyárost és nagykereskedőt egyaránt kötelez.« (1936 jan. 31) * »Azokat a szép és világraszóló termékeinket, amelyeknek megszületéséről annyi sok szépet irtunk önzetlen kritikáinkban, ne szégyeljük, ha csak egy kis pulton is, a Vásár Textil-utcáján közszemlére kiállítani. Hadd lássa és hadd tapogassa a nagy világ ideözönlő népe textilipari termékeink csodálatos remekeit.« (1936 ápr. 10) * »... a sötétből előbukkant megint a textilpiac Záchrа г о v-ja, aki, mint annak idején, a Dávid-cég milliós váltóival pánikszerű árrombolást idézett elő főként a Harisnyapiacon, most viszont a lenárucikkek piacán süllyeszti fagypont alá a normális árakat...« (1936 ápr. 24) »Létminimumot a kereskedelmi alkalmazottaknak! Rosszul fizetett, rosszul táplált, szegényesen öltözött kereskedelmi alkalmazott nem segítőtársa, hanem örökös, titkos ellensége a boltosnak ...« (1936 szept. 11) * »Palotáktól a kunyhókig minden magyar várja a Textilkiállítást! Nemcsak egyéni becsület, de nemzeti kötelesség is diktálja a textiliparnak a Vásáron való impozáns felvonulását!« (1937 febr. 26) * »budapest székesfőváros elsőrangú érdeke, hogy világhírű legyen és Pesten legyen az ifjúság mindennemű textilipari kiképzése.« (1937 ápr. 9) ♦ »Ne bántsátok a textilgyárost! Az ő vállaira rakódik a legtöbb közteher, ő a 70 millió pengő forgalmi és egyenesadót, vámot és illetéket szolgáltató jó fejőstehén s mégis ő az örökös bűnbak. De, mert szerelmese mesterségének, mert foglalkozása olyan, mint a művészé, ki folyton uj ideákat termel, viseli hat — irigyelt sorsát — s büszkén termel tovább, 70 ezer munkást és 7 ezer tisztviselőt foglalkoztató gyáraiban ...« " (1937 jun. 4) 477,5 millió pengő termelési rekord a textiliparban A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi számában Farkasfalvy Sándor dr. »A gyáripar helyzete 1936-ban« című érdekes cikkében részletesen, ismerteti a magyar textilgyáriparban bekövetkezett eltolódásokat is. A fonó- és szövőipar fejlődését igazolja, hogy a textilgyárak száma 15-tel szaporodott. S a gyárakban 1936 okt. hó 1-én már 65.500 munkás dolgozott, 11,4 százalékkal több, mint az előző évben. Az ipartelepeken átlag 100 órával emelkedett az üzemben töltött idő, míg a munkások fejenkénti munkaóra teljesítménye meghaladta a 2,7 ezer munkaórát. Ami egyenként évi 42 óra többletteljesítményt jelent. Lényegesen kibővült a gyárak gépi berendezése. A textilgyárakban használt orsózó és szövőgépek száma 1936-ban A növekedés tehát a fonóorsóknál 5.70/0, a cérnázóknál 46/6, egyéb orsóknál 10.10/0. A mechanikai szövőgépek száma 3.46/0-kal emelkedett. A szalaggyártás, a gépi hurkolás (kötő- és kötszövőipar), továbbá a paszományáru gyártás körébe tartozó gyári jellegű ipartelepek 1530 fonóorsóval, 5941 cérnázóorsóval, 99.346 egyéb orsóval és 814 mechanikai szövőszékkel dolgoztak. A Textil-Ipar Újság — az utóbbi évek folyamán — időközönként beszámolt a gyáripari termelés állandó és gyorsütemű megerősödéséről, amit az indexszámok is igazolnak. A textilipar 1932. évi helyzetéhez viszonyítva ugyanis a termelési index 1933-ban 118,2-re, 1934-ben 135.8-ra, 1935-ben 142.2-re és 1936-ban 154.6-ra emelkedett, tehát öt év leforgása alatt több mint 5000-kal javult. 1935-ben a magyar textilgyárak 7.8 százalékkal növelték termelésüket. Tehát kereken 30 millió pengő értékkel többet termeltek, míg 1936-ban, a termelési többletet megkétszerezve, 477.5 millió pengő értékű termeléssel 64.5 millió többletet mutattak ki, ami 45.660-os emelkedésnek felel meg. A termelési érték emelkedésénél azonban figyelembe kell venni a fonó- és szövőipari cikkek áremelkedését is, amely a felhasznált nyersanyag drágulását némely iparágban jóval meghaladta. (A Textil-Ipar Újságnak asegédanyagok drágulására vonatkozó kimutatását a Textilgyárosok Országos Egyesületének 1936. évi jelentése szó szerint közölte.) A pamutipar 1936. évi 193,8 millió pengőt kitevő termelési értéke több mint 30 millió pengővel volt nagyobb az előző évinél, tehát a textiliparban kimutatható értéktöbbletnek csaknem a fele a pamutipari termelés megnövekedéséből származott. Kiemelkedő javulás mutatkozott még a gyapjúiparban, melynek termelési értéke 15.600-es gyarapodással meghaladta a 80 millió pengőt, valamint a gépihurkoló és kikészítő iparokban is. Az előbbi csaknem 45 millióra, az utóbbi pedig közel 60 millióra emelte termelését, mellyel az előző évhez viszonyítva 6 millió, illetőleg 7 millió pengőt kitevő értéktöbbletet ért el. A len-, kender- és jutaipar 1936. évi teljesítménye csaknem az 1929. év csúcspontjáig emelkedett. A műselyemáruk gyártásánál a kivitelt előmozdító exportkassza létesítése mutatkozott eredményesnek. A ruházati iparban is nagyobb arányú fellendülés jelentkezett. A fogyasztóképesség javulásának hatására erősebben volt foglalkoztatva a szabóipar és a szücsipar. A bőrcipő gyártás 18 millió pengő értékű árut termelt. Az üzemi termelési költségek alakulásánál látjuk, hogy a fonó- és szövőiparban a személyi kiadások 73.2 millió pengőre (15.30/0) rúgtak. Tüzelő- és világítóanyagokra 15.7 millió pengőt(3.36/o) költöttek. A nyersanyagok és egyéb üzemi anyagok beszerzésére 261.1 millió pengőt fordítottak, ami a termelés 54.7 százalékának felelt meg. Az összes főbb üzemi és termelési költségek tehát kereken 350 millió pengőre rúgtak. A ruházati iparban százalékezerűen nagyobbak voltak a 12.380.000 pengőt kitevő (22 0/0) személyi kiadások. Nyersanyagokra és egyéb üzemi anyagokra 33,5 millió pengőt adtak ki (59.6 °/o). A tüzelő- és világító anyagokra fordított költségek megközelítették a 700.000 pengőt (1.2 0/0). Az egyes gyárak termelési kapacitásának vizsgálatánál kitűnt, hogy az öszszes magyar gyáripari ágazatok között a fonó- és szövőiparban volt legnagyobb a gyárankénti átlagos termelési érték. Például a vas- és fémipar egyes vállalatai 1936-ban átlagban 1.2 millió pengő értékű árut produkáltak. A gépgyártásnál 1.3 millió pengő, a fonó- és szövőiparban viszont 1,425.200 pengő volt a gyárankénti átlagos termelési érték. A ruházati iparban egy-egy vállalatra 341 ezer pengő évű átlagos termelés esett. Fonó Cérnázó Egyéb Mechanikai 0 г s és szövőgépek darab szám Pamutipar 289.055 75.520 49.354 13.312 Lenipar 10.776 4.670 2.886 1.040 Kenderipar 14.324 5.104 2.450 442 Jutaipar 12.288 526 2.398 847 Gyapjuipar 95.276 27.455 6.594 2.209 Selyemipar 7.286 50.366 19.624 1.406 Összesen 429.005 163.641 83.306 19.256 ¥Íi»lli©YŰ gépkötő-, és kézimunkafonalak, mindennemű festett kézimunkák, DMC és CB áruk állandó nagy raktára. ADLER BERTALAN Budapest, IV. Károly király út 4. Telefon: 1-891-08