Újítók Lapja, 1954 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1954-06-20 / 12. szám
Egy mintagazdaság újítómozgalmi problémái (Kiküldött tudósítónktól) A soproni állami gazdaság öt esztendeje alakult s nagyrészt kisüzemi szőlő- és gyümölcsterületeket vettek át. Jelenleg 800 kh. szőlőterülettel rendelkezik. Sok nehézséggel kellett megküzdeni ebben a gazdaságban is, de nem kis büszkeséggel gondolnak vissza a gazdaság dolgozói és vezetői a kemény munkával eltöltött öt esztendőre, amelynek eredményét jónéhány díszoklevél dicséri. Nemrég kapta meg a gazdaság a Földművelésügyi Minisztérium díszoklevelét és vándorzászlóját az 1953-as évben elért kimagasló eredményeiért. Ez van ráírva: „A legjobb gyümölcs- és szőlőtermelő állami gazdaságnak“. Pettenkoffer László, a gazdaság főkertésze jó munkájáért „A szocialista munkáért“ érdemérmet kapta. Miért kapták a vándorzászlót ? Pettenkoffer elvtársat kérdezzük meg először, miért kapták a vándorzászlót meg a díszokleveleket. — Megóvtuk a szőlőinket tavaly a peronoszpórától“ — mondja. Köztudomású hogy tavaly a peronoszpóra-veszély nagyobb volt, mint más években. Pettenkoffer elvtárs elmondja, hogyan dolgozott: — Megnéztem a meteorológiai adatokat, a környék időjárása és peronoszpóra-fertőzöttsége iránt érdeklődtem. Az időjárás itt is csak a fertőzésnek kedvezett, nem pediga gazdának, itt éppoly hatalmas károkat okozott a peronoszpóra, mint másutt. Viszont a gazdaság szakembereiés dolgozói máraz előbbi években felkészültek. Gondozták, ápolták, „jó erőbe hozták“ az átvett szőlőket, hogy jobban ellenálljanak a vesszők a fertőzésnek. Persze fellépett itt is, de nem sokáig tudta tartani magát, mert még csírájában elfojtottuk. Nem sajnáltuk a bordós levet, meg a munkát, ahol szükséges volt, hatszor is permeteztünk. Ezenkívül háromszor poroztunk rézmészporral. 120 „Orkán“ porozógépet kapott a gazdaság. Ezek a gépek azonban nem feleltek meg a célnak — a szakemberek szerint legfeljebb dobolni lehetett rajtuk, de porozni nem. Csináltattunk tehát vagy 300 tüllzacskót és ezzel végeztük el a munkát. A permetezéssel egyidőben a gyomokat is irtani kellett, mert az a veszély fenyegetett, hogy „befullad a szőlő“, ami a peronoszpórának kedvezett volna. Kapálás helyett csak a gyomokat csapkodtuk le és ezzel időt nyertünk, a veszély elmúltával aztán rendesen elvégeztük a kapálást is. Így a 800 kát. holdon átlagban 27,4 mázsa szőlőt szüreteltünk holdanként. Egy részét csemegeszőlőként értékesítettük, a nagyobb részéből azonban bort préseltünk. A 16 ezer hektóliter bor raktározásával, kezelésével, szállításával is volt probléma elég, de nem olyan fából faragták az ittenieket, hogy megijedjenek. Pedig nagy gondot fordítottunk a minőségre is. Csak minőségi felárként 2,5 millió forintot kapott a gazdaság. Fokozták a jövedelmezőséget az állami gazdaság dolgozói egy pálinkafőző üzembehelyezésével is. A kifőzött törkölyt sem dobták trágyába, hanem egy régi roncsgépből Pettenkoffer László, Sorger Ede és Cser István szőlőmagrostát készítettek s az ezen kirostált szőlőmagot az iparnak adták át; 94 forintot kaptak mázsánként. A törköly többi részét takarmányozásra használták. 1952-ben kezdett először működni ez a szőlőmagrosta s még ugyanebben az évben 3 vagon szőlőmagot értékesítettek, 1953-ban pedig már 7 vagont. Az első évben 24 ezer forint bevételhez jutottak ezzel a gazdaságok. Kár, hogy még mindig nem terjedt el ez a hasznos újítás. Pedig már jónéhányan nézték meg. Lefényképezték, lerajzolták, jónak találták, de sorozatgyártás csak nem indult meg. Az újítómozgalom iránt érdeklődve a gépműhely dolgozóival beszélgettünk. A műhely mellett kis iroda, asztalán az OTH egy kiadványát pillantottam meg. Kiderült, hogy az 1951. évi elavult újítási rendelet és magyarázata. Az újítási előadótól tudtam meg aztán, hogy ezt is csak tavaly kapták az FM-től, az új rendeletről pedig csak annyit tudnak, hogy megjelent. Itt is, mint a mezőgazdaságban általában, a műszaki dolgozók adják be a legtöbb újítást. Az egyik kiváló szerelő, Bánk János éppen a napokban csinált házilag új rendszerű gumitömítést a motoros permetezőgépre. A régi tömörgumi-tömítésnél gyakran előfordult, hogy 12 órai üzemeltetés után egész nap javítgatni kellett a gépet, mert a permetlé belefolyt a forgattyús házba. Az újfajta, rugalmas tömítés üzembiztos működést tesz lehetővé. Ugyancsak Bánk János készített házilag gumiszopókat a mesterséges borjúnevelők részére. Az újítási naplóban azonban nem szerepel az újítás. Bánk be sem adta, az a véleménye, hogy nem érdemes. Mi van hát az újítási naplóban? 1951 augusztusában fektették fel. Eddig összesen 137 bejegyzés történt. 1953-ban összesen 46 újítást jelentettek be. Ezek közül 14-et elutasítottak, 32-őt elfogadtak és 50—300 forint első díjrészletet fizettek ki. Nagyon kevés, alig pár olyan újítás van, amelynek a további sorsa a napló alapján kiderüthető. Utókalkuláció alapján 3—4 javaslat újítási díját egészítették ki. Bánknak úgy látszik igaza van... Néhány kiváló újítás Az elmúlt évben is nyújtottak be néhány jelentős újítási javaslatot. Ilyen például a Knotek kévekötőaratógép kardántengelyének átalakítása, Sorger Ede és Radics Jenő munkája. Ügyes megoldásukkal elérték, hogy az egész aratási szezonban egyetlen kardántörés sem fordult elő az így felszerelt gépeknél, ugyanakkor kontrollként az újítás nélkül működő két gépet szinte naponta kellett javítani. Az aratás után történt kiértékelés alapján 1700 forint újítási díjat fizettek ki az újítóknak. A jól bevált újítást 1954. augusztus 21-én megküldték az FM- nek is, azóta azonban nyoma veszett. Ugyancsak Sorger és Radics elvtársak javaslata egy másik jelentős újítás. A gazdaság 2 Zetor fűkaszát kapott, Zetor traktort azonban nem. Az újítók megoldották a Zetor fűkaszának a G—35-ös traktor után való kapcsolását. Az újfajta vonószerkezet kb. 300 forintos költséggel házilag elkészíthető. Eddig már több mint 200 kh-ot kaszáltak le ezzel a géppel üzemzavar nélkül. Az újítók 500—500 forint előleget kaptak. Sok bajt okozott tavaly a Knotek aratógépen a ponyvaszakadás és léctörés. A dolgozók remélik, hogy az idén ilyesmi nem fordul elő, mert elkészítették a megfelelőnek látszó megoldást. Ha jól beválik, nem kell évenként drága, új ponyvát beszerezni, sőt, a gőzölt bükkfalécek helyett egyszerű fenyőlécek is megfelelnek. Ez pedig gépenként kb. 4000 forint költségmegtakarítást jelent, nem is számítva azt, hogy gyorsabban, üzembiztosan arathatnak a Knotek gépekkel. A szőlőgazdaságok egyik legnagyobb problémája a permetezés. Most kísérleteznek a műhely dolgozói azzal, hogy a motoros permetezőket batériák töltésére lehessen felhasználni. A batériás gépeknél eddig a magas nyomást nehéz kézi munkával végezték. Ez gépenként 15—20 percig tartott. A motoros permetezővel könnyen, 5 perc alatt végzik el ezt a munkát. Polgár János agronómus a permetléelosztás gépesítésén dolgozik. Permetlékeverő tornyok létesítésével naponta 12 ember nehéz fizikai munkája helyett 4 ember végzi el könnyen ezt a fontos munkát. Függetlenített újítási előadót! A soproni állami gazdaság azok közé a ritka gazdaságok közé tartozik, ahol a termelés önköltségének alakulását szinte napról napra ki tudják mutatni, önköltségalakulás-nyilvántartó lapokat fektettek fel az üzemegységekben és a központi irodában. Ezekre a lapokra kiindulásként rávezetik a terv vonatkozó előírásait, 10 naponként pedig a teljesítést. Ezzel kiküszöbölték minden gazdaság fenyegető rémét, a munkabéralap-túllépést. Persze, ez sem érne semmit, ha nem terveznének gondosan, mindenre ráterjedő figyelemmel, amit bizonyít, hogy múlt évi tervét a gazdaság nemcsak teljesítette, hanem túl is teljesítette. A szakszervezet, a pártbizottság támogatja az újítókat, segédkezik az újítások elbírálásában. Ez azonban nem elegendő. A dolgozók nem tud-