Újítók Lapja, 1956 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1956-01-05 / 1. szám
jük igazán gazdaságossá újító mozgalmunkat. Sok millióra tehető az az összeg, amelyet az elmúlt évek során olyan újítások kivitelezésébe és bevezetésébe fektettünk, vagy éppen újítási díj címén kifizettünk, amelyek nem égető feladatokat oldottak meg és ezzel komoly anyagi erőket vontunk el más, fontosabb feladatok megoldása elől. Természetesen nem volna helyes olyan álláspontra helyezkedni, hogy újítóink figyelmét kizárólag az előírt feladatok megoldására korlátozzuk. Újítóink feltétlenül keressék másutt is a lehetőségeket, de erőfeszítéseiket mindenekelőtt a legfontosabb feladatokra kell irányítani. Évek óta bevált módszere az újítómozgalom irányításának, céltudatosabbá tételének az üzemi újítási feladattervek készítése. Ezeket átlapozva valóban sok és halaszthatatlan feladatot találunk. Mégis, ha számbavesszük az üzemekben benyújtott újításokat és ezeket összehasonlítjuk az újítási feladattervekkel, sokszor azt tapasztaljuk, hogy nem fedik egymást. Nem ritkaság az olyan üzem, ahol a benyújtott újítások száma rohamosan növekszik, az újítási feladattervben megjelölt feladatok viszont évről évre megoldatlanok maradnak. Hibásak ebben maguk az újítási feladattervek is, mert sokszor erőltetett,kiagyalt problémákat tartalmaznak, olyan feladatokat: „tegyünk javaslatot az anyaggal való takarékosságra“, vagy hogyan lehetne biztosítani az üzem tisztaságát, vagy — hogy konkrét példát is mondjunk— a Petőfi-bánya 1955-ös feladattervében olyan pont is szerepel, amely javaslatot kér a 480 perces munkaidő kihasználásának ellenőrzésére. A Kismotor és Gépgyárban arra kérnek feleletet, hogy hol lehetne elhelyezni az üzem autóbuszát. Ezek természetesen szélsőséges példák, de kétségtelen tény, hogy a feladattervek mai színvonalukon távolról sem kielégítőek. Túlságosan általánosak, nem jelölik meg a megoldás útját és nem szervezik meg a feladattervekben kitűzött problémák megoldására törekvő újítók segítését stb. Ahhoz, hogy az üzemi feladatterveken változtatni lehessen — megítélésünk szerint — legalábbis két dolgot kellene tenni. Az iparigazgatóságoknak kellene gondoskodniok (és ezt az új rendelet előírja) olyan újítási feladattervekről, amelyek az egész iparág számára iránymutatóak lennének és amelyeket az üzemeknek sajátos problémáikkal kellene kiegészíteniük. Másrészt a feladattervek elkészítésébe — és itt következik a szakszervezetek e téren leglényegesebb feladata — be kell vonni magukat a dolgozókat. Javaslatokat kell kérni tőlük, figyelembe kell venni észrevételeiket és ilyen módon kell összeállítani az újítási feladatterveket. Az újítási feladatterveknek felülről és alulról egy időben történő megjavítása jelentékeny tényezője lehet egész újítómozgalmak céltudatosabbá és így eredményesebbétételének. A szakszervezetek feladata, hogy az így elkészített feladatterveket népszerűsítsék a dolgozók között. Sok üzemi újító mondotta el, hogy számára is nagyon nagy segítséget jelentene, ha figyelmét ráirányítanák az üzem előtt álló legfontosabb feladatokra. Üzemeinkben az újítási feladattervek nem ismeretesek széles körben. Ilyen módon figyelmen kívül hagyjuk éppen a legfontosabb eszközt, amelynek segítségével az újítómozgalmat irányítani tudnánk. Plakátokon, termelési értekezleteken, a hangosbeszélőben, különösképpen pedig a műszaki körben és a kultúrotthonban vannak nagy lehetőségeink a feladattervek vagy azok egy részének ismertetésére. Az ismertetés után nem kevésbé fontos feladat a segítségnyújtás megszervezése. E tekintetben néhány helyen vannak már jó példák is. A Vas és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének központi újítási bizottsága, továbbá a Vegyipari Szakszervezet központi újítási bizottsága, de más újítási szervek és üzemek is bevezették a rendszeres tanácsadást. A Vegyi és Porfesték Gyárban nemrégiben még nemcsak egyhelyben topogott az egész mozgalom, hanem jelentékenyen viszsza is esett. Amióta azonban megszervezték az üzem fiatal műszaki értelmiségi dolgozói a tanácsadószolgálatot, a mozgalom újra fellendülőben van. De mindez a dolognak csak egyik oldala. Sok újítót keserít el az a körülmény, hogy fáradságosan elkészített újítását csak ő maga használja, vagy csak szűk körben alkalmazzák. Mi ennek az oka? Egyes helyeken egyszerűen konzervativizmus, a régihez való ragaszkodás, a maradiság, az újítól való félelem az újítómozgalom egyik legnagyobb akadályozója. A MÁVAG-ban például az öntödében ellenállás mutatkozik a Császárféle gyorsöntési módszerrel szemben. A lokomobil magasnyomású hengereknél visszatértek a régi öntési módszerre, és csak akkor vezették be újra a gyorsöntést, amikor a régi technológiával leöntött 7 db-ból 6 darab selejtesé vált. Konkrét példája ez annak, hogy a maradiság nemcsak erkölcsileg akadályozza az újítómozgalom fejlődését, hanem súlyos anyagi károkat is okozhat az egész népgazdaságnak. Az újítások elterjesztésének másik ellensége az üzemi sovinizmus. A Szegedi Textilművek vezetői például a Magyar Pamutiparnól látták az infravörös lámpával történő kondicionálást. Hazatérve saját újítóik e módszert — némi módosítással — újítási javaslatként adták be, viszont az üzem korábban elutasította ugyanezt az újítást, amikor a Magyar Pamutipar tapasztalatcserére küldötte. További akadálya az újítások elterjesztésének, hogy egyes helyeken egyszerűen lebecsülik a kisebb jelentőségű újításokat; így a Hungária Vegyiműveknél, ahol az a nézet alakult ki, hogy a kisebb jelentőségű újításokat egyszerűen nem érdemes tapasztalatcserére elküldeni. Természetesen ezeken az okokon kívül egyéb tényezők is fékezőleg hatnak az újítások elterjesztésére. Ilyen többek között az újítások kivitelezése körül mutatkozó nehézség, a dokumentációk hiánya,, anyagellátási problémák és bizonyos rendezésre váró bérügyi kérdések is. Ez utóbbiak azonban nem jelentenek oly súlyos akadályt, hogy ne érthetnének el a mai lehetőségek mellett is lényegesen nagyobb eredményeket. A szakszervezeteknek rendszeres nevelőmunkát kell kifejteniük a konzervativizmus, az üzemi sovinizmus, az újításokat lebecsülő hangulat és nézetek felszámolása érdekében. Tényekkel, számokkal kell bizonyítani, mit jelent az üzem számára az újítások átvétele, széleskörű bevezetése. A szakszervezeti szervek feladata, hogy rendszeresen ellenőrizzék a tapasztalatcserére küldött és küldhető újítások sorsát. A szakszervezeti funkcionáriusoknak és aktivistáknak az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az újítómozgalom tisztaságának védelmére. Kíméletlen harcot kell folytatniok a klikkek és a bürokrácia ellen. Az új rendelet egyik legfontosabb intézkedése a közreműködők jutalmazása, amellyel kapcsolatban a szakszervezetek feladata kettős: biztosítaniuk kell, hogy az újítások bevezetésében átlagon felüli teljesítménynyel közreműködő dolgozók — tekintet nélkül funkciójukra — megkapják az őket megillető jutalmat, ugyanakkor azonban gondolniuk kell arra is, hogy ez a lehetőség ne váljék egyesek számára új vadászterületté, amelyek segítségével jogtalanul egészíthetik ki fizetésüket. Biztosítsák a közreműködői jutalomban részesültek nevének és a kifizetett összegnek nyilvánosságra hozását, vonják be a dolgozókat ennek ellenőrzésébe. Befejezésül azt a kérdést szeretném szóvá tenni, amely egyre gyakrabban hangzik el újítóink részéről: erkölcsi megbecsülésük problémáját. Sajnos, sok igazgató és üzemi bizottság gondolkodik ma még úgy, hogy miután az újító megkapta benyújtott újítása után az őt jogosan megillető újítási díjait, ezzel teljesen ki van elégítve. Alig-alig ismerünk olyan eseteket, hogy a szakszervezet és az igazgató élne azzal a lehetőséggel, hogy a legjobb újítókat kitüntesse a szakma kiváló dolgozója jelvénnyel, vagy más erkölcsi vagy anyagi jutalomban részesítse. Az újítói díj törvény szerint jár az újítónak. A rendelet alapján ezt kötelesek vagyunk kifizetni. De újítóink ennél lényegesen többet várnak, fokozottabb erkölcsi megbecsülést, és nekünk kötelességünk, hogy ezt is biztosítsuk számukra. Ha szakszervezeti szerveink, szoros együttműködésben a gazdasági vezetőkkel ilyen szemlélet mellett többet fognak törődni az újítómozgalommal, elérhetik, hogy újabb tíz- és százezrek özönlenek az újítók és ésszerűsítők hatalmas táborába, és újítómozgalmunk az 1056-os tervek és a második ötéves tervbenkitűzött feladatok végrehajtásának, a technikai színvonal emelésének fontos eszközévé válik.