Újítók Lapja, 1956 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1956-01-05 / 1. szám

jük igazán gazdaságossá újító mozgalmunkat. Sok mil­lióra tehető az az összeg, amelyet az elmúlt évek so­rán olyan újítások kivitelezésébe és bevezetésébe fek­tettünk, vagy éppen újítási díj címén kifizettünk, ame­lyek nem égető feladatokat oldottak meg és ezzel ko­moly anyagi erőket vontunk el más, fontosabb felada­tok megoldása elől. Természetesen nem volna helyes olyan álláspontra helyezkedni, hogy újítóink figyelmét kizárólag az előírt feladatok megoldására korlátozzuk. Újítóink feltétlenül keressék másutt is a lehetőségeket, de erőfeszítéseiket mindenekelőtt a legfontosabb fel­adatokra kell irányítani. Évek óta bevált módszere az újítómozgalom irányí­tásának, céltudatosabbá tételének az üzemi újítási fel­­ada­ttervek készítése. Ezeket átlapozva valóban sok és halaszthatatlan feladatot találunk. Mégis, ha számba­­vesszük az üzemekben benyújtott újításokat és ezeket összehasonlítjuk az újítási feladattervekkel, sokszor azt tapasztaljuk, hogy nem fedik egymást. Nem ritkaság az olyan üzem, ahol a benyújtott újítások száma roha­mosan növekszik, az újítási feladattervben megjelölt feladatok viszont évről évre megoldatlanok maradnak. Hibásak ebben maguk az újítási feladattervek is, mert sokszor erőltetett,­­kiagyalt problémákat tartalmaznak, olyan feladatokat: „tegyünk javaslatot az anyaggal való takarékosságra“, vagy hogyan lehetne biztosítani az üzem tisztaságát, vagy — hogy konkrét példát is mondjunk­­— a Petőfi-bánya 1955-ös feladattervében olyan pont is szerepel, amely javaslatot kér a 480 per­ces munkaidő kihasználásának ellenőrzésére. A Kismo­tor és Gépgyárban arra kérnek feleletet, hogy hol le­hetne elhelyezni az üzem autóbuszát. Ezek természete­sen szélsőséges példák, de kétségtelen tény, hogy a fel­adattervek mai színvonalukon távolról sem kielégítőek. Túlságosan általánosak, nem jelölik meg a megoldás útját és nem szervezik meg a feladattervekben kitűzött problémák megoldására törekvő újítók segítését stb. Ahhoz, hogy az üzemi feladatterveken változtatni le­hessen — megítélésünk szerint — legalábbis két dol­got kellene tenni. Az iparigazgatóságoknak kellene gon­­doskodniok (és ezt az új rendelet előírja) olyan újítási feladattervekről, amelyek az egész iparág számára iránymutatóak lennének és amelyeket az üzemeknek sajátos problémáikkal kellene kiegészíteniük. Másrészt a feladattervek elkészítésébe — és itt következik a szakszervezetek e téren leglényeg­esebb feladata — be kell vonni magukat a dolgozókat. Javaslatokat kell kérni tőlük, figyelembe kell venni észrevételeiket és ilyen módon kell összeállítani az újítási feladatterve­ket. Az újítási feladatterveknek felülről és alulról egy időben történő megjavítása jelentékeny tényezője lehet egész újítómozgalm­ak céltudatosabbá és így eredmé­nyesebbé­­tételének. A szakszervezetek feladata, hogy az így elkészített feladatterveket népszerűsítsék a dolgozók között. Sok üzemi újító mondotta el, hogy számára is nagyon nagy segítséget jelentene, ha figyelmét ráirányítanák az üzem előtt álló legfontosabb feladatokra. Üzemeinkben az újítási feladattervek nem ismeretesek széles körben. Ilyen módon figyelmen kívül hagyjuk éppen a legfon­tosabb eszközt, amelynek segítségével az újítómozgal­mat irányítani tudnánk. Plakátokon, termelési értekez­leteken, a hangosbeszélőben, különösképpen pedig a műszaki körben és a kultúrotthonban vannak nagy le­hetőségeink a feladattervek vagy azok egy részének is­mertetésére. Az ismertetés után nem kevésbé fontos feladat a segítségnyújtás megszervezése. E tekintetben néh­ány helyen vannak már jó példák is. A Vas és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezetének központi újítási bi­zottsága, továbbá a Vegyipari Szakszervezet központi újítási bizottsága, de más újítási szervek és üzemek is bevezették a rendszeres tanácsadást. A Vegyi és Por­festék Gyárban nemrégiben még nemcsak egyhelyben topogott az egész mozgalom, hanem jelentékenyen visz­­sza is esett. Amióta azonban megszervezték az üzem fiatal műszaki értelmiségi dolgozói a tanácsadószolgá­latot, a mozgalom újra fellendülőben van. De mindez a dolognak csak egyik oldala. Sok újítót keserít el az a körülmény, hogy fáradságosan elkészí­tett újítását csak ő maga használja, vagy csak szűk körben alkalmazzák. Mi ennek az oka? Egyes helyeken egyszerűen konzervativizmus, a régihez való ragaszko­dás, a maradiság, az újítól való félelem az újítómozga­lom egyik legnagyobb akadályozója. A MÁVAG-ban például az öntödében ellenállás mutatkozik a Császár­­féle gyorsöntési módszerrel szemben. A lokomobil ma­gasnyomású hengereknél visszatértek a régi öntési módszerre, és csak akkor vezették be újra a gyorsön­tést, amikor a régi technológiával leöntött 7 db-ból 6 darab selejtesé vált. Konkrét példája ez annak, hogy a maradiság nemcsak erkölcsileg akadályozza az újító­­mozgalom fejlődését, hanem súlyos anyagi károkat is okozhat az egész népgazdaságnak. Az újítások elter­jesztésének másik ellensége az üzemi sovinizmus. A Szegedi Textilművek vezetői például a Magyar Pa­mutiparnól látták az infravörös lámpával történő kon­dicionálást. Hazatérve saját újítóik e módszert — némi módosítással — újítási javaslatként adták be, viszont az üzem korábban elutasította ugyanezt az újítást, ami­kor a Magyar Pamutipar tapasztalatcserére küldötte. További akadálya az újítások elterjesztésének, hogy egyes helyeken egyszerűen lebecsülik a kisebb jelentő­ségű újításokat; így a Hungária Vegyiműveknél, ahol az a nézet alakult ki, hogy a kisebb jelentőségű újítá­sokat egyszerűen nem érdemes tapasztalatcserére el­küldeni. Természetesen ezeken az okokon kívül egyéb tényezők is fékezőleg hatnak az újítások elterjesztésé­re. Ilyen többek között az újítások kivitelezése körül mutatkozó nehézség, a dokumentációk hiánya,, anyag­­ellátási problémák és bizonyos rendezésre váró bérügyi kérdések is. Ez utóbbiak azonban nem jelentenek oly súlyos akadályt, hogy ne érthetnének el a mai lehetősé­gek mellett is lényegesen nagyobb eredményeket. A szakszervezeteknek rendszeres nevelőmunkát kell ki­fejteniük a konzervativizmus, az üzemi sovinizmus, az újításokat lebecsülő hangulat és nézetek felszámolása érdekében. Tényekkel, számokkal kell bizonyítani, mit jelent az üzem számára az újítások átvétele, széleskörű bevezetése. A szakszervezeti szervek feladata, hogy rendszeresen ellenőrizzék a tapasztalatcserére küldött és küldhető újítások sorsát. A szakszervezeti funkcionáriusoknak és aktivisták­nak az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítaniuk az újítómozgalom tisztaságának védelmére. Kíméletlen harcot kell folytatniok a klikkek és a bürokrácia ellen. Az új rendelet egyik legfontosabb intézkedése a közre­működők jutalmazása, amellyel kapcsolatban a szak­­szervezetek feladata kettős: biztosítaniuk kell, hogy az újítások bevezetésében átlagon felüli teljesítmény­nyel közreműködő dolgozók — tekintet nélkül funkció­jukra — megkapják az őket megillető jutalmat, ugyan­akkor azonban gondolniuk kell arra is, hogy ez a lehe­tőség ne váljék egyesek számára új vadászterületté, amelyek segítségével jogtalanul egészíthetik ki fizeté­süket. Biztosítsák a közreműködői jutalomban részesül­tek nevének és a kifizetett összegnek nyilvánosságra hozását, vonják be a dolgozókat ennek ellenőrzésébe. Befejezésül azt a kérdést szeretném szóvá tenni, amely egyre gyakrabban hangzik el újítóink részéről: erkölcsi megbecsülésük problémáját. Sajnos, sok igaz­gató és üzemi bizottság gondolkodik ma még úgy, hogy miután az újító megkapta benyújtott újítása után az őt jogosan megillető újítási díjait, ezzel teljesen ki van elégítve. Alig-alig ismerünk olyan eseteket, hogy a szakszervezet és az igazgató élne azzal a lehetőséggel, hogy a legjobb újítókat kitüntesse a szakma kiváló dolgozója jelvénnyel, vagy más erkölcsi vagy anyagi jutalomban részesítse. Az újítói díj törvény szerint jár az újítónak. A rendelet alapján ezt kötelesek vagyunk kifizetni. De újítóink ennél lényegesen többet várnak, fokozottabb erkölcsi megbecsülést, és nekünk köteles­ségünk, hogy ezt is biztosítsuk számukra. Ha szakszer­vezeti szerveink, szoros együttműködésben a gazdasági vezetőkkel ilyen szemlélet mellett többet fognak törőd­ni az újítómozgalommal, elérhetik, hogy újabb tíz- és százezrek özönlenek az újítók és ésszerűsítők hatalmas táborába, és újítómozgalmunk az 1056-os tervek és a második ötéves tervben­­kitűzött feladatok végrehajtá­sának, a technikai színvonal emelésének fontos eszkö­zévé válik.

Next