Unio - Sütőiparosok Lapja, 1933 (33. évfolyam, 1-41. szám)
1933-01-01 / 1. szám
2 UNIÓ SÜTŐIPAROSOK LAPJA 1933 január 1. LEGRÉGIBB HAZAI CÉG A SÜTŐ és CUKRÁSZ GÉPSZAKMÁBAN. ALAPÍTÁSI ÉV 1903. Kecskeméti Árpád BUDAPEST, VII., Rottenbiller utca 48. szám. Több kiállításon kitüntetve. Telefon: József 365-46. Sürgönyeim: Keméti, Budapest. Szállít raktárról: minden sütő* és cukrászipari gépet és kelléket. Kizárólag elsőrendű gyártmányok ! STRACK-féle valódi RADEBURGI kemencefenéklapok KIZÁRÓLAGOS lerakata. Gyári árak. „Akció-kenyér". „ Vf esztendlő". „Vf remények"*. Irta: Vogl Imre. végét Az ,,Unió‘ karácsonyi számában írt cikkem ■idézem. ..Adja Isten, hogy ez az újév küszöbén meginduló nagy jelentőségű akció egy szebb és boldogabb jövendő alapköve legyen“. S íme, hő fohászom 2 hét alatt részben beteljesült. Az a nagy érdeklődés, mely az „akció kenyér“ ügyét kiséri s amely szinte teljesen szokatlan és ismeretlen volt eddig a sütőiparban, bizonyítja egy változott helyzet bekövetkezését. A jelentkezettek igen nagy százaléka, akik a „múltban“ ölhetett kezekkel voltak kénytelenek nézni s tudomásul venni, hogy mások napi 5—10 mázsa kenyeret adnak el, ma illetve már az akció megindulását közvetlenül követő napokban, kipirult arccal, megelégedéssel, elismeréssel kereste fel az ipartestületet, ahonnan végre az egyenlőség elvének galambját szárnyaira engedték. Az akció hatása. Örömmel közölték, hogy üzletük forgalma fellendült s a minimális haszon mellett— itt van a lelki momentuma az ügynek — van valami forgalom, élénkség az üzletekben. ...Magam is iparosszülők gyermeke vagyok. Ott tanultam meg az első lépéseket az üzlet falai között, ott láttam szorgalmas Szüleimet dolgozni, dolgozni a családjukért, otthonukért s ott tanultam meg, milyen fájó érzés, ha az üzlet „nem megy“. Ott láttam először összeráncolt homlokot s ott láttam dervis, mosolygó, megelégedett arcot, amikor az „üzlet ment“. Ott láttam, milyen rossz érzés, ha kevés vevő jön be az üzletbe . Szüleimmel együtt örültem, amikor a vevők egymásnak adták a kilincset. S ezek a gyermekkori emlékek ébredtek fel bennem most, amint a városban járva s az íróasztalom mellől tanulmányoztam a homlokról el-eltünő ráncokat, a derűs arcokat , a pékboltok ajtainak sűrű nyitogatásait, a megelégedett eladókat s az áruval megelégedett vissza-visszatérő vevőket. Válását a kérdésekre. A múltkori kérdéseimre szeretnék választ kapni. Várjon hány viszonteladó érzi a kenyér-akciót? Hány új vevő jött be egy-egy pék üzletébe? Hányan vettek a kenyéren kívül egyéb cikket ? Megfogadták-e a tagok szerény és jóindulatú tanácsaimat, melyekben felhívtam figyelmüket, hogy jó árut adva, legyenek előzékenyek, mert hiszen nem napokról, hanem ,,6 hónapról van szó. És ez nagy idő. Ez alatt a gazdasági életben nagy változások történhetnek, ezen idő alatt le lehet rázni a háborús és az azt követő idők nyomasztó, pusztító hatását, rombolását s a romokon, ha új épületeket egyhamar nem is lehet emelni, de új alapköveket lehet lerakni, hogy azokon, óvatosan, megfontoltan, lassan, egy új életet, egy új otthont, egy egészséges üzletet, a „gondtalanság“ falait fel lehessen építeni! S fog majd jönni újabb 6 hónap s akkor, adja Isten, tető alá kerülnek majd a falak s uj bútorok díszítik majd a lakást s visszatér a régen nélkülözött, de olyannyira várt „gondtalan megelégedettség“, felhőlelett boldogság. A jegyek beszolgáltatási módja. Ismerve a t. Tagok nagyarányú elfoglaltságát, bátor vagyok a körlevelekben már többször közölteket megismételni, hangsúlyozva, hogy a szinte elképzelhetetlenül nagy adminisztratív munka gyors és pontos lebonyolítása érdeke a tagoknak is s ezért a jegyeket pontosan megszámolva, bélyegzővel lepecsételve, 50 drb.önkint gummiszalaggal átkötve (a nem 50 drb is ugyanígy előkészítve) egy kis jegyzék kíséretében kell behozni. Az átadási jegyzék másolata a saját érdekében megőrzendő, hogy bármikor saját maga is megállapíthassa az átadott jegyek mennyiségét, illetve a másolatról vezesse be az adatokat könyveibe. A beszolgáltatott jegyekről az Ipartestület nyugtát ad, amelyre rávezeti a kifizetési napot és annak pontos óráját, amikor is a szelvények összegét —12 százalék kezelési díj levonásával — a visszaadandó szelvénynyugta ellenében az egyes tagoknak vagy mgbizottjuknak kifizeti. A kifizetés napját és pontos óráját tehát mindenki a nyugtából fogja megtudni. A kifizetésnél, a visszaadott ipartestületi szelvénynyugtán (amint azt a legutóbbi körlevélben ismertettük) a Tagok vagy megbízottjuk igazolni fogják a kifizetett összeg hiány nélküli átvételét. Miután a jegyekért az egyes tagok külön-külön felelősek, nem tudom eléggé hangoztatni, hogy azokat a legnagyobb figyelemmel és pontossággal kezelje mindenki, amivel nemcsak az adminisztráció munkáját