Unio - Sütőiparosok Lapja, 1933 (33. évfolyam, 1-41. szám)

1933-01-01 / 1. szám

2 UNIÓ SÜTŐIPAROSOK LAPJA 1933 január 1. LEGRÉGIBB HAZAI CÉG A SÜTŐ és CUKRÁSZ GÉPSZAKMÁBAN. ALAPÍTÁSI ÉV 1903. Kecskeméti Árpád BUDAPEST, VII., Rottenbiller utca 48. szám. Több kiállításon kitüntetve. Telefon: József 365-46. Sürgönyeim: Keméti, Budapest. Szállít raktárról: minden sütő* és cukrászipari gépet és kelléket. Kizárólag elsőrendű gyártmányok ! STRACK-féle valódi RADEBURGI kemence­fenéklapok KIZÁRÓLAGOS lerakata. Gyári árak.­ „Akció-kenyér". „ Vf esztendlő". „Vf remények"*. Irta: Vogl Imre. végét Az ,,Unió­‘ karácsonyi számában írt cikkem ■idézem. ..Adja Isten, hogy ez az újév küszöbén meginduló nagy jelentőségű akció egy szebb és boldogabb jövendő alapköve legyen“. S íme, hő fohászom 2 hét alatt rész­b­en beteljesült. Az a nagy érdeklődés, mely az „akció kenyér“ ügyét kiséri s amely szinte teljesen szokatlan és ismeretlen volt eddig a sütőiparban, bizonyítja egy változott hely­zet bekövetkezését. A jelentkezettek igen nagy százaléka, akik a „múltban“ ölhetett kezekkel voltak kénytele­nek nézni s tudomásul venni, hogy mások napi 5—10 mázsa kenyeret adnak el, ma illetve már az akció megindulását közvetlenül követő napokban, kipirult arccal, megelégedéssel, elismeréssel kereste fel az­­ ipartestületet, ahonnan végre az egyenlőség elvének galambját szárnyaira engedték. Az akció hatása. Örömmel közölték, hogy üzletük forgalma fellen­dült s a minimális haszon mellett­­— itt van a lelki mo­mentuma az ügynek — van valami forgalom, élénkség az üzletekben. ...Magam is iparosszülők gyermeke vagyok. Ott ta­nultam meg az első lépéseket az üzlet falai között, ott láttam szorgalmas Szüleimet dolgozni, dolgozni a csa­ládjukért, otthonukért s ott tanultam meg, milyen fájó érzés, ha az üzlet „nem megy“. Ott láttam először össze­ráncolt homlokot s ott láttam dervis, mosolygó, megelé­gedett arcot, amikor az „üzlet ment“. Ott láttam, milyen rossz érzés, ha kevés vevő jön be az üzletbe . Szüleimmel együtt örültem, amikor a vevők egymásnak adták a kilincset. S ezek a gyermekkori emlékek ébredtek fel bennem­­ most, amint a városban járva s az íróasztalom mellől tanulmányoztam a homlokról el-eltünő ráncokat, a de­rűs arcokat , a pék­boltok ajtainak sűrű nyitogatásait, a megelégedett eladókat s az áruval megelégedett vissza-visszatérő vevőket. Válását a kérdésekre. A múltkori kérdéseimre szeretnék választ kapni. Várjon hány viszonteladó érzi­­ a kenyér-akciót­? Hány új vevő jött be egy-egy pék üzletébe? Hányan vettek a kenyéren kívül egyéb cikket ? Megfogadták-e a tagok szerény és jóindulatú taná­csaimat, melyekben felhívtam figyelmüket, hogy jó árut adva, legyenek előzékenyek, mert hiszen nem napokról, hanem ,,6 hónapról van szó.­ És ez nagy idő. Ez alatt a gazdasági életben nagy változások történhetnek, ezen idő alatt le lehet rázni a háborús és az azt követő idők nyo­masztó, pusztító hatását, rombolását s a romokon, ha új épületeket egyhamar nem is lehet emelni, de új alap­köveket lehet lerakni, hogy azokon, óvatosan, megfon­toltan, lassan, egy új életet, egy új otthont, egy egészsé­ges üzletet, a „gondtalanság“ falait fel lehessen épí­­­teni! S fog majd jönni újabb 6 hónap s akkor, adja Isten, tető alá kerülnek majd a falak s uj bútorok díszítik majd a­ lakást s visszatér a régen nélkülözött, de oly­annyira várt „gondtalan megelégedettség“, felhőlelett boldogság. A jegyek beszolgáltatási módja. Ismerve a t. Tagok nagyarányú elfoglaltsá­gát, bátor vagyok a körlevelekben már többször közölteket megismételni, hangsúlyozva, hogy a szinte elképzelhetetlenül nagy adminisztratív munka gyors és pontos lebonyolítása érdeke a tagoknak is s ezért a je­gyeket pontosan megszámolva, bélyegzővel lepe­csételve, 50 drb.önkint gummiszalaggal átkötve (a nem 50 drb is ugyanígy előkészítve) egy kis jegyzék kíséretében kell behozni. Az átadási jegyzék másolata a saját érdekében megőrzendő, hogy bármikor saját maga is megállapíthassa az átadott jegyek mennyiségét, illetve a másolatról vezesse be az adatokat könyveibe. A beszolgáltatott jegyekről az Ipartestület nyugtát ad, amelyre rávezeti a kifizetési napot és annak pontos óráját, amikor is a szelvények összegét —1­2 százalék kezelési díj levonásával — a visszaadandó szelvény­nyugta ellenében az egyes tagoknak vagy mgbizottjuk­­nak kifizeti. A kifizetés napját és pontos óráját tehát mindenki a nyugtából fogja megtudni. A kifizetésnél, a visszaadott ipartestületi szelvény­nyugtán (amint azt a legutóbbi körlevélben ismertettük) a Tagok vagy megbízottjuk igazolni fogják a kifizetett összeg hiány nélküli átvételét. Miután a jegyekért az egyes tagok külön-kü­lön fe­lelősek, nem tudom eléggé hangoztatni, hogy azokat a legnagyobb figyelemmel és pontossággal kezelje min­denki, amivel nemcsak az adminisztráció munkáját

Next