Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-04 / 128. szám
O !/% ^ QIC« szakszervezet életéből) Ellenforradalmár : nem maradhat vezető A Szakszervezetek Megyei Tanácsa legutóbbi ülésén határozatot hoztak, hogy olyan egyén, aki az ellenforradalomban tevékenyen részt vett, bűnt követett el a nép ellen, az nem maradhat meg továbbra szakszervezeti funkciójában és az ügyét szakszervezeti taggyűlésen kell a szervezett dolgozók elé tárni, hogy ők határozzanak. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának eme határozata alapján a KISKER-től már elbocsátották Bartánét, a Tatnházi Földművesszövetkezettől pedig Vínkó Györgyöt. — Vizsgálják a kiskunfélegyházi és alpári SZB elnökök ellenforradalom alatt kifejtett tevékenységét. Igazságos versenyt vezeti munka elvi és gyakorlati kérdéseinek tárgyalása mellett igen sokat foglalkoznak a termelés problémáival, a versennyel, s egyéb munkásokat érdeklő kérdésekkel. A szervezett dolgozók több helyütt bátran kimondták: igazságos versenyt akarnak, kérik a feltételek megteremtését, de nem helyeslik a »sztár rendszert«. Az lesz a leghelyesebb, ha maguk döntik el, ki érdemli meg azt, hogy a legjobb dolgozó, brigád vagy más, címet viselje. A taggyűléseken a dolgozók 70—80 százaléka, de volt, ahol 90 százaléka is aktívan belekapcsolódott a vitába. Tájékoztató az élelmiszeripar bérhelyzetéről Rövid tájékoztató került Szakszervezetek Megyei Tanácsa elé, melyből néhány dolgot közlünk. A kormány javaslatára az élelmiszeriparban 19 százalékkal növelték a béreket. Ennek következtében az átlagbérek — a megye összes élelmiszeripari üzemeit figyelembevéve — 1956-ban elért 914 forintos átlagról az idén 1139 forintra nőtt az egy főre eső kereset. Egy-két helyen alkalmazzák csak a darabbért, de sok az olyan üzem, ahol felelőtlenül szétszórták a béralapot. Az órabért sok helyütt a dolgozók, de a területi bizottság is helytelennek tartják. Ezt meg kell szüntetni azért, mert károsodik a kiváló munkát végző dolgozó. Tagszervezésről A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének jelentése arra utal, hogy a tagszervezés munkája kielégítő. — Március 1-én a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók több mint hétezres táborából 6620 szakszervezeti tag volt. Április 1-én majd ezerrel nőtt a létszám a kereskedelmi és pénzügyi vállalatoknál, ugyanakkor 500 fővel növekedett a szervezett dolgozók száma is. Az építőipari vállalatoknál is most folynak a szakszervezeti taggyűlések. Ezeken a szakszerű KKXX-000000000 OOOOOOOOOOC00-0000000000000-000-000-000000000-00o-ooooooooooo x Julius is Tizenhárom éve, hogy nem jártam itt. Akkoriban ez a kis falu ott szerénykedett Bugac :úszta lepkeformája alatt, folyatása volt az irdatlan bugaci «lomoknak. Eső verte a vonat ablakát és fázósan gondoltam a szentlászlói sártengerre, ami majd az állomáson fogad. Éppen ezért meglepett a betonjárda, amely a 13 év távlatából betoppant utast elvezeti a főutcán, meg a piac körül. Vagy fél kilométernyi már ez a járda és ez évben még 2—300 méternyi készül el belőle. Ahogy beljebb érek, egyre jobban elcsodálkoztat az a jóizlés, amellyel a község lakossága átalakította a házak közti homokos részt: már két parkja van a községnek, a Főtéren és a most épült kultúrház mellett. Ezenkívül még három gyermekjátszóteret terveznek, a régi iskola, a tanácsháza mellé és a Réti-földeknél. Eredeti és követendő példát mutatott a község az önálló kezdeményezés terén. Régi átka ugyanis e vidéknek a belvíz, amely megáll a földeken, kimossa a magot, sőt már a falu felső végén levő házakat is fenyegeti. Csatornázás ugyan történt itt a harmincas években. Történt ám, de hogyan? Amolyan kapitalista hebehurgyasággal, korrupcióval. A víz levezetésének természetes útja ugyanis Tápai Zsigmond mérnök birtokán vezetett volna keresztül és ehhez a műúton egy hidat kellett volna építeni. De a mérnök úr nem engedte átszelni a földjét, meg drága lett volna a híd is, emiatt nyolc kilométer csatornát a Nagyszéki dűlőn vezettek át, így azonban egy részen partnak felfelé vezették a vizet, ami azt eredményezte, hogy a Nagyszéken összegyűlt a víz és már a falu szélét mosta. A múlt évben aztán a felvég aprajanagyja ásóra kapott és nekifogott az egy kilométeres csatorna megépítéséhez, de most már a mérnök úr volt birtoka irányában. A kezdeményezésnek lett is eredménye, mert a járási tanács 90 000, a Vízügyi Igazgatóság 160 000 forintnyi fedezetet adott, amelyből most már megépült a betonhíd és a négy kilométer hosszúságú csatorna. Igen jó talajra talált itt a szilva- és a körtefa. A Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és a község állandó kapcsolatban van, a múlt évben 1500, ez évben pedig 2500 gyümölcsfacsemetét kaptak, melyet a helybeli gazdák között osztottak szét. Meghonosították itt az angolperje nevű füvet, ami nagyon jól megköti a talajt és jó takarmányanyagot szolgáltat. Bár még rossz az időjárás, de már virágjukban vannak szentlászlói kertek. Mint meg tudom, nemesített rózsák adják a fő színfoltot, amelyekből 500 tövet szintén kollektíven szerzett be a község. „Arany János Kultúr hánt“ feliratú új épület díszíti az állomás környékét. Köröskörül park, fiatal nyárfák sorai, frissen nyesett fű, a virágágyakban szépen gondozott palánták, rózsatövek. Mint mondják, kultúrház 200 000 forint költséggel most készült el. Kuruc igazgató büszkén újságolja, hogy most vette át a 450 ezer forint kivitelezési költséggel felépült kalmárföldi iskolát. Az új, két tantermes, nevelői lakással ellátott iskolában a jövő tanévben már megindulhat a tanítás. Megzavarta a község életét is október végén az ellenforradalom. Mindszent napján a temetőbe sereglett lakosságot Csáki József nagygazda-ivadék összegyűjtötte és feltüzelte. A VB elnökét lemondásra kényszerítette. Másnap többen már a posta kirablására indultak, úgyhogy a karhatalomnak kellett őket ártalmatlanná tennie. Az élet azonban itt is hamarosan kerékvágásba ért. A falu három termelőszövetkezete közül kettőt az ellenforradalom hulláma feloszlásra kényszerített, de azóta mindkettő újjáalakult. A tervek felől kérdezem Pap Ádám VB-elnököt. Szavamba vág azonban és büszkén újságolja, hogy a megye 108 községe közül a második negyedévi adóteljesítésben az ő községe a 16. helyen áll 54 százalékos teljesítésével és tíz nappal később a járási értékelés szerint már 74,5 százalékos a teljesítés, amivel a járásban a 2. helyre került. Tíz nap alatt tehát a község negyedévi adójának 20 százaléka folyt be. Az elnök legfőbb gondja most az artézi kút építése. Ehhez a községfejlesztési alapból 50 000 forintot már tudna biztosítani, de 100 000 forint még hiányzik. Reméli, hogy ezt megkaphatja majd a járástól. A reuma ellen igen jó, szikes tartalmú forrás van itt. Még ebben az évben kabinokkal övezett fürdő épül itt és körülötte park. Ij sportpályát is kap a község, a móricgáti út mellett a planírozást már el is végezték. És mellé jön még — amelyek oly eredeti képet adnak Jászszentlászlónak — a parkok létesítése és állandó csinosítása. A szorgalmas kezek teljesen átformálják a lakosság igénye, ízlése szerint. K. A. 1 . 1 KERT líl és , . lui PARK ifiiiiufc.nu«« ■ ^j\; | MINDENÜTT!| A MAGVAR S70CIAUSÍA MUNR/V,I>A RT t láMi tnegjegyteMM Ä kéregető Ketten üldögéltünk a padon, élvezettel szívtuk magunkba a kellemes tavaszi levegőt. Egyszer csak elénk toppant egy 50 év körüli bácsi, végtelenül esdeklő szemeket meresztve ránk, nyújtotta a tenyerét és a következő kétségbeesett mondatokat rebegte el: — A szociális otthon lakója vagyok, most kivettem a szabadságom. Nem tudok elutazni a gyerekekhez, mert nincs pénzem Legyenek szívesek egy pár forinttal segíteni rajtam. Olyan végtelenül élethű szomorúsággal mondta mindezt, hogy megsajnáltuk. Láttam, hogy másokat is megkörnyékez, majd kíváncsian számolgatja a pénzt.Hirtelen megelégedetten bólint mintegy önmagának és betotyog a közeli italboltba. Na, ez jól becsapott bennünket -i gondoltam magamban —, az öreg, úgy látszik az »apák boltjában« tölti a szabadságát. Minap ismét találkoztam az emberrel. Elém állt és az előbb említett szöveget — mint valami betanult leckét — adta elő. Az esdeklés után azonban hirtelen rámmeresztette a szemét és mielőtt valamit is szólhattam volna, magába motyogva elballagott. Mégis csak jó szíve van az öregnek, úgy látszik, megismert és nem akart ismét megvágni 2 forinttal. Indokolatlan áremelés Itt,hát akartam csináltatni. Az egyik ismerősöm ajánlott egy maszek szabót. Nagyon dicsérte a munkáját. Valóban ismerősömön úgy állt a ruha, mintha — ahogy mondani szokták — ráöntötték volna. 420 forintért készít egy fazont — informált az árról. Gondoltam, megpróbálom ezt a szabót. Elvittem a ruhát. Először fitymálni kezdte az anyagot. — Na — gondoltam magamban —, úgy látszik, ebben az emberben sincs sok üzleti érzék, így bánik a kliensével. Talán negyedórás beszélgetés után derült ki, hogy emberem mire akart kilyukadni. Arra hivatkozott, hogy mivel az anyag kevésbé tartja, a fazont alaposabban ki kell dolgozni, aztán rátért, hogy manapság milyen drága az élet. Végül kinyögte: 500 forintért csinál egy fazont. Hivatkoztam arra, hogy annak az illetőnek, aki ajánlotta őt, még 420-ért vállalta a munkát. — Hja, azóta emelkedtek az árak. Meg aztán, nem volt az kérem, megfizetve. Aztán igyekezett bebizonyítani, hogy lényegében az 500 forintos fazon is majdnem ingyen van, nincs megfizetve így sem a munkája. Végül egyáltalán örüljek, ha megcsinálja, mert így is tele van munkával. Két hónapra telítve van, de ha megegyezünk, nekem esetleg két hét múlva megcsinálja »soron kívül" a ruhát. Természetesen nem egyeztünk meg. Hazafelé ballagva azon gondolkodtam, hogy egyesek, úgy látszik, gyorsan akarnak meggazdagodni mások bőrén. A mezőgazdasági szerszámok árának emelkedése valószínűleg nem érintette a szabókat. Egyébként is egyes maszek szabók még az áremelés előtt felemelték a fazonárakat. Végül csak annyit, a Kisipari Termelőszövetkezetben 400 fintért készítenek egy fazont.fo—ö—r Fiatal fiú voltam, amikor a nagyapám meghalt. Nem ismertem még a halált, de az életet sem. Mégis: éreztem, valami nt irru rlnlncs tartpnt Tanító volt a nagyapám. Azok közül való, akit nem a latin kergetett el a gimnáziumból, hanem, a hivatástudat. Azért lett nevelő, mert az akart és tudott lenni. Egy élet rá a bizonyság. Még annál is több. A halála is. Sokan emlékeznek még rá az idősebbek közül. »Kis Fazekas tanítódnak is emlegetik, becéző szeretettel. Mesélte múltkor a parkban egy bácsi, hogy »varázstükre« volt. Felült az öregapám a katedrára és dorgáló hangon mondta nem egyszer: — Józsi, Józsi, Kurucz Józsi! Te megint csavarogtál tegnap délután! — Én? — hebegett az a bizonyos Józsi — otthon tanultam. .. — Ne füllents, fiam! Ez a kis tükör mutatja, tegnap sárkányt eregettél. Nagyapámnak nem volt csodálatos tükre. A titok annyi, hogy szabadidejét sétálással töltötte. Figyelgette közben tanítványait is, utcánk játszótéren. Megfigyeléseit tréfásan a tükörre fogta. Az említett üvegdarab Kecskemét-szerte legendás hírre jutott. Rettegtek, félték az egymást váltó nemzedékek. Férfi korukban aztán nevették és dicsérték. Emlegetik hírét a főnyeremény miatt is. Mesés összeget nyert negyed sorsjegyével az Osztálysorsjátékon. Lehet, hogy mint a szerencsefia, mások előtt babonás tiszteletben állt, én mégis a tanítót becsülöm benne. Sokan mondják, jó pedagógus volt Fazekas István, így tanított, úgy tanított. . . Iskolai működését nem ismerem. Egyszer, egyetlen egyszer láttam, egészen pici fiú koromban, amikor tornaórát tartott. Hosszú évek óta nyugdíjban volt. Délután velem játszott mindig. Három-négy nap is eltelt, s nem mehettem le hozzá. — Nagyapa beteg — mondták a szüleim. Közben, szinte szabályos időközönként eltűntek mellőlem. Felváltva és rendszeresen. Egy alkalommal mind a ketten. Utánuk osontam. Régen volt, de emlékszem: félhomály, furcsa, áporodott szagú levegő fogadott a szobában, ahova a lábak mellett belopóztam. Fáradt csend honolt, az arcok alig mozdultak. Szüleink mellett állt a kövér doktor, nagyapámnak kedvelt orvosa eleuu egy masis, utólag luaom ntar. Konzíliumra hívták. Lapultam, ne vegyenek észre. Nagyapám erélyes, de nehezen hallható hangja törte meg a csendet: — Egy, kettő! Jobbra igazodj! Egyre hangzottak a vezényszavak. Terpeszállás, térdhajlítás, rugózás követték egymást. Futottunk, hasaltunk, mindent csináltunk ahogyan, mondta. Nem értettem a kifejezéseket, a felnőttek mozdulatait utánoztam. Tetszett nekem ez a játék. Komoly emberekkel, ugrálni nem mindennapi dolog. — Az a kövér fiú gyorsabban csinálja! — szólt a nagyapám, s a doktor fürge engedelmességgel lökte előre és hátra a lábát. Szörnyű nevethetnék fogott el, amint a hatalmas ember ugrándozását láttam. Mégis, komoly maradtam. A többiek meghatott fegyelmezettsége rám is hatással volt. Áhítatuk lenyűgözött. Félni kezdtem. Sím szorongatta a torkomat. — Állj! Abbahagytuk és lihegve vártuk, mi következik. — Jól van, fiúk! Szépen csináltátok! — ezt mondta még nagyapám, s a gangját többé nem hallottam. Később tudtam meg, ekkor következett be halála. A tornaóra végén, egy perccel sehr hamarabb. — Meghalt — mondta a közelebb lépő orvos és közben homlokát törölgette. Ugyanakkor észrevették és kivezették. Kivihették, csendesen leszidhatták akkor azt a kisfiút, az élmény negyedszázad után is benne maradt. Látta és nem felejti, hogyan halt meg egy tanító. Egy igazi tanító. Az arca a koporsóban is mosolygós volt. Két szeme lehányva, bajusza hófehér, az arcán mosoly. Hogyne mosolygott volna, amikor tanítás közben érte a halál... Fazekas Tiborc TORNAÓRA