Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-11 / 134. szám
1963. június 11, kedd TÉLEN, nyáron öt kilométert gyalogol naponta Csupor Klára tanítónő. Ennyi az út oda-vissza a miklóstelepi iskoláig a kecskeméti 1-es számú autóbusz végállomásától. Hat esztendeje mindennap megteszi ezt az utat. Amikor elvégezte az akkoriban még meglevő kecskeméti tanítóképzőt, Miklóstelepre helyezték gyakorlóévesnek, s ott is maradt. Az elsősökkel kezdte, aztán hamarosan átkerült a felső tagozatba. Ekkor vállalta az úttörőcsapat vezetését. Pedig az iskolai munkája mellett negyedik éve tanul Szegedi Pedagógiai Főiskolán is.a Az idei pedagógus napi ünnepségen a 31 kitüntetett nevelő egyike volt. Kiváló Úttörővezető kitüntetésben részesült. Mivel érdemelte ki? Igen szűkszavúan válaszolgat. „Semmi különös, dolgozunk, mint mások." És sietve arról kezd beszélni, hogy a rajvezetők, az egész nevelő testület segít neki. KEVÉS kivétellel valamennyi felső tagozatos úttörő a miklóstelepi iskolában, a kisdobosokkal együtt több mint 120-an vannak. Elsősorban azzal válik ki a csapat a tanyai iskolák közül, hogy rendszeresen részt vesz a kulturális seregszemléken és az úttörő sportversenyeken. — Különösebb eredményeket ugyan nem értünk el, de a gyerekeknek nagy élmény minden ilyen találkozó — mondja Csupor Klára, s ezzel önkéntelenül is bizonyságot tesz arról, hogy jó az „irányzékuk”. Nem esnek ugyanis abba a gyakorlati hibába, amely csupán látványos sikerek kierőszakolásával, néhány tehetséges gyerek foglalkoztatásával akar mutatós eredményeket elérni, hanem ehelyett az összesség nevelésére, a gyerekek tartalmas foglalkoztatására törekednek. Nyáron táborba járnak. Az iskolaév alatt pedig sűrűn belátogatnak a kecskeméti úttörőházba. Őrsvezető tanfolyamra, természettudományos előadásokra, a szakkörök foglalkozásaira. — Nagy segítség nekünk az úttörőház. Ott mindazt megtaláljuk, ami a mi kis négy tantermes iskolánkból hiányzik. Amikor a jövőre terelődik a szó, arról beszél Csupor Klára, hogy reméli, hamarosan segíteni fognak neki a KISZ ifjúvezetők is, s akkor még elevenebb lesz a csapat élete. — Majd azok, akik most hagyják el az iskolát. S bizonyára jobban fog dolgozni az ottani területi KISZ-szervezet is, hiszen a mi gyerekeink, akik most kerülnek át hozzájuk, éveken át „beletanultak” az ifjúsági szervezet munkájába, s megszerették. IGEN, egy jól dolgozó úttörőcsapat munkájának határai a tanyavilágban messze túlnyúlnak az iskola falain. Amit az ilyen csapat foglalkozásain a gyerekek „magukba szívnak”, alakítja a szülők gondolkodásmódját, s lassan megváltoztatja a serdültebb ifjúság életmódját is; a szocialista nagyüzemi termeléssel együtthatva részt vesz a közösségi tudat formálásában. Ez Csupor Klára és tanártársai érdeme. Mester László Szabad szénagyűjtés az utak mentén, az árokpartokon Sok ezer holdra tehető a közutak mentén, árokpartokon húzódó gyepterület, amely az idén különösen dús füvet termett. A Földművelésügyi Minisztérium utasítására most a megyei tanácsok rendelkezést adnak ki arra, hogy ahol az utak mentéről, árkok partjáról a fűtermést június 15-ig nem kaszálják le, a füvet bárki teljesen ingyen letakaríthatja, elszállíthatja. Az intézkedés elsősorban téli takarmánykészletek gyaraapítását, a lehetséges jó sarjútermést szolgálja. (MTI) Ide látszanak a város tornyai Népi hagyományok nyomában Jászberény, Kunszentmiklós, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas ősidők óta a kunok szállásterületei. Kincset érő néphagyományokkal bővelkednek. Nemrégiben néhány kunszentmiklósi öregemberrel összeültünk Szappanos Lukács bácsi, az egykoron világot járt kiskun gazda lakásán. Régi időknek öreg hagyományait kutatni, múlt ösvényein visszajárni, történelmet idézni nagyszerű népművelési feladat. A megjelentek valamennyien fehér hajú, 70—80-on felül járó öregek, olyan kincseket rejtez náluk az emlékezés, amiket föltétlenül meg kell menteni az utókornak. Forog a barna magnetofonszalag. Lassan, tempósan, mintha csak követni akarná a mikrofon előtt ülő komótos észjárását, ízes hanghordozását, és Szappanos Lukács, Gyenes István, Szappanos Balázs, Illyés Imre, Komlósdi Jónás, Kiss József, Harnos István elkezd beszélni. Hosszú, gondterhes évek után — először. Sokáig néma volt az ajkuk ezeknek a csavaros észjárású konok öreg kunoknak, mert nem egynek közülük a fia odamaradt a Dohnál, az 50-es években lekulákozták őket. Esküvel fogadták akkor, hogy elviszik hagyományaikat, szokásaikat a sírba, és úgy megnémultak, mint a kapubálvány. Azt mesélik a miklósiak, hogy Szappanos Lukács bácsinál, akit egyébként igen jól ismernek már Magyarországon tudományos berkekben a néprajzkutatók (nemrégiben a Kossuth Rádió is meginterjúvolta a Kun Miatyánkról). „Súlyosak már az öregember gondolatai, mint a parasztember csizmája a sártól” tért ki azelőtt gyakran a válasz elől az öreg, és attól fogva még harapófogóval sem lehetett belőle kihúzni semmit. Hanem a történelem kerekét nem lehet megállítani, a haladás csak megy előre a maga útján, s így történt aztán, hogy Szappanos Lukács és a többiek lassan-lassan a kunszentmiklósi Hunyadi Termelőszövetkezet nyugdíjasai közé sorolták magukat, s mi több, büszkék is erre. Hogyan történhetett ez meg velük? A magyarázat egyszerű: a kun ember már a múlt rendszer nagyon nehéz körülményei közepette is képezte magát, most meg úgyszólván egy sem akad közöttük olyan, aki ne olvasna rendszeresen újságot, ne hallgatna rádiót. Érzik, értik a történelmi változást, sűrűn emlegetik a VIII. kongresszust, és látják naponta az ott hozott határozatok megvalósulását. Így történhetett aztán, hogy április 4-én, felszabadulásunk ünnepén eljöttek a községi művelődési otthonba, hogy elmeséljék mindazokat, ami két magnetofon tekercsen emléket állít Kunszentmiklós történetének, az itteni népi szokásoknak, kun hagyományoknak. A több mint két és fél órás riport foglalkozik Kunszentmiklós várostörténetével, lakodalmi szokásaival, pásztorünnepeivel, Baski Gyuri kunszentmiklósi Kossuthbetyár legendájával, a községben keletkezett népdalokkal, szólásmondásokkal, népi játékokkal, a híres kiskunsági verbunkos történetével. Fényt derít a Kun Miatyánk történetére, részletezi Bolyó János, egykori kunszentmiklósi főjegyző 1700-as években írt Kun Lusztáját, amiben 1224-re, II. István korára vezeti vissza Kunszentmiklós települése történetét. Érdekes adatokat tartalmaz a riport az ősi kun tánc (verbunkos, seprüs, törökös stb.) koreográfiájáról is, valamint anekdotikus keretbe foglalja a Nyugat-Európa országaiban turnézó kunszentmiklósi „Gyöngyösbokrétás” kunok viselt dolgait. Bécs, Párizs, Cannes és a francia Riviéra hallgatta egykor a kunszentmiklósi együttes bokája csattogását, ahol 24 európai nemzet táncosai elől hozták el a kilenc ősi kun tánccal a Nemzetek Nagy Díját. Párizsban díszes zászlót kapott az együttes, aminek darabjait talán még ma is őrizgeti az egykori táncosok valamelyike. Élőszóval, muzsikával (mert eljött Rupa László 50 év körüli cigányprímás is, aki valaha együtt járt a tánccsoporttal, s ő az egyedüli, aki még ismeri a hiteles zenei anyagot) megörökítettük ezeket a kincseket érő hagyományokat. A tervek szerint a nyár folyamán nagyszabású Kun Napok keretében szeretnénk felújítani a kunszentmiklósi pásztorszokásokat (dömötörözés, leánylopás, tűkeresés, lóárulás, dongózás stb.), s fénykép- és filmfelvételeken megörökíteni valamennyit. KOVÁCS SÁNDOR cA mii bájak akidmébett Cgyik napilap punk ~ adott arról hírt, hogy a genuai bíboros szent felháborodással tiltakozott a nők nadrágviselete ellen. Szenvedélyesen bizonygatta prédikációjában, hogy nők nadrágban elveszítik női méltóságukat és természetes vonzóerejüket a férfiakkal szemben. A női bájak lelkipásztori védelmének nálunk is vannak hagyományai. Mivel már nyakunkon a június, itt a nyár, a strandolással kapcsolatban emlékeztetjük a nőket a „Magyar Sion” c. lap 1944-beli intelmeivel — a rájuk váró kárhozatra. „Fürdőhelyeken az asszonyok és lányok pirulás nélkül mutatkoznak és érzékibántó tekinteteknek teszik ki magukat, valamint becstelen közlekedésnek és illetlen együttélésnek. Ilyen körülmények között elemi erővel törnek elő a szenvedélyek. Nem lehet megérteni, hogyan is tudják becsületes férfiak elnézni, hogy feleségük, vagy menyasszonyuk másoknak ilyen merész tekintetet és bizalmaskodást engednek meg.” Így szólt a Magyar Sion cikkírója, s ami azt illeti, alaposan felsüthették a strandolás látott élményei. Nemhiába süvített hát írása végén a felkiáltójeles követelés: „A közös fürdőzésről pedig ezt mondjuk: az egész országban — kezdve a fővároson — a közös strandot azonnal meg kell szüntetni!” Példázatul az igazi női szemérmetességre, a római Martyrologium dicső leányzóját, Potémiát említi. A harmadik század elején Alexandriában Severus császár rendeletére halálra ítéltek egy Potémia nevű leányt. A bíró forró szurokkal teli üstbe dobatta. Amikor a pribkek hozzáláttak, hogy levetkőztessék Potémiát, a leány arra kérte a bírót, hagyja meg ruháját, ennek fejében inkább lassan engedjék a megolvadt szurokba. A bíró — kegyesen — így is ítélkezett: három óra Potémia hosszat állta a rettenetes kínt, míg a sistergő szurok már az ajkához ért. A fontos azonban az volt, hogy a ruhája rajta maradt. Ezzel az épületes, szent történettel már most segítünk kiküszöbölni a strandok túlzsúfoltságát. Leányok, asszonyok! — inkább ruhástól forró szurokba, mini bikiniben a strandra. th — n Június 13-án közvetíti a Rádió az MSZBT szelemi vetélkedőjének döntőjét Az MSZBT budapesti elnöksége és a budapesti úttörőelnökség Ki tud többet barátainkról ? címmel nagysikerű szellemi vetélkedőt rendezett, amelynek kerületi döntőit áprilisban és májusban tartották meg. A 22 legjobb versenyző döntőjéről a Rádió VI-os stúdiójából a Kossuth-rdő június 13-án ad közvetítést (MTI) 5. oldal öt új film forgatására készülnek a Hunniában Keleti Márton Dobozy Imre Hattyúdal című történetét viszi filmre. Markos Miklós A szélhámosnő forgatókönyvéből rendezi Kalmár László következő filmjét. Kosztolányi Dezső Pacsirta című regényéből Huszty Tamás írt forgatókönyvet. A filmet Hanódy László rendezi. Gertler Viktor A Vágó-ügy című filmje, és egy színes táncfilm szerepel a programban. Az életre táncoltatott lány cselekményét egy székely népmese nyomán Banovich Tamás, a rendező írta. Beszélgetés a filmről Csodálatos va**y Júlia ELEGÁNS nagyvonalúság, szikrázó dialógusok, finoman adagolt irónia jellemzi Maugham népszerű Színház című regényét. Szellemes csipkelődés a javából, nem túl mély, kicsit már banális história, melyet gunyoros humora, gáláns szemtelensége emel a hasonló témájú, túlzottan romantikus beállítottságú regények színvonala fölé. A Színház Maugham egyik legsikerültebb írásműve, s a belőle készült osztrák—francia film érdeme, hogy végig hitelesen megőrzi a regény derűsen csípős légkörét, érzékletesen eleveníti meg az ünnepelt színésznő — Júlia Lambert — sokszínű egéniségét, bölcs humorba ágyazott tragikumát. A történet — a „veszélyes” korba lépő színésznő hirtelen támadt, nagy szerelme a nála jóval fiatalabb, jóképű fiú iránt — tulajdonképpen csak eszköz arra, hogy Júlia alakján keresztül az író kaján összképet rajzolhasson a színész és a nő lelki alkatáról. LEHULL a színházi est végét jelző függöny, kezdődhet az igazi játék, az izgalmas, vérbő komédia. A rendező — Alfred Weidenmann — jó stílusérzékét dicséri, hogy nem akart újítani, az eredeti műnél „nagyobbat” alkotni, hanem olyan képi megfogalmazásra törekedett, amely megteremti a „Színház" világának sajátos atmoszféráját. Hogy ez sikerült, abban nagy része volt az ügyes szereposztásnak is, elsősorban a Júliát megformáló kiváló nyugatnémet színésznőnek , Lili Palmernek. Júliája hibáival együtt ellenállhatatlanul vonzó, vibráló, élettel telített. Felületesség és józan önirónia, póz és egészséges életösztön, kislányos őszinteség és nagyvilági raffinéria — ezek a tulajdonságok ötvözik ellentmondásaiban is egységesen elragadóvá Júlia alakját és fűszerezik kellemesen ingerkedővé a film hangulatát. Lili Palmer kitűnően építi fel a szerepeiben élő asszony különös egyéniségét, aki folytonosan játszik, hol megszokásból, hol kényszerűségből, hol pedig már öntudatlanul. Életeleme a játék. Játszik a szavakkal, érzelmekkel, de az író is, ő is résen van — Júlia ismeri cselekedeteinek kényszerítő okait és okosan szembe is mer nézni önmagával. MILYEN nagyszerűen juttatja érvényre ezt a film — egyébként a regényből átvett — módszere, ahogy Júlia tetteinek és gondolatainak ellentétét minden képmutatástól mentes belső monológjaival fejezi ki. Lili Palmer kulturált játéka, friss humorérzéke, egyéniségének sajátos vonzereje nem hazudtolja meg a film címét. Júliája valóban csodálatos. De a partnerei is remekelnek, így az elnéző férj és tapasztalt színházi szakember személyében megöregedve is felcsillantotta jól ismert, megnyerő mosolyát, nagyszerű színészi adottságait Charles Boyer. Jó volt a karrieréhes, ifjú, csábító szerepében Jean Soret és a Júlia fiatal, de érzéketlen vetélytársnőjét alakító Jeanne Valérie. V. Zi.