Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

A GAZDASÁGI BIZOTTSÁG BÁCS-KISKUN MEGYÉRŐL Dr. Varga Jenőnek, a megyei tanács vb elnökének válasza a lakosságot érdeklő kérdésekre KÉRDÉS: Tudomásunk sze­rint a Gazdasági Bi­zottság, megyei előter­jesztés alapján, nemré­giben tárgyalt Bács- Kiskun megye harma­dik ötéves terve során elért fejlődéséről és a további fejlesztési kon­cepciókról. Szívesked­jen tájékoztatást adni a jelentésben szereplő legfontosabb megállapí­tásokról. VÁLASZ: Valóban, a megyei tanács végrehajtó bizottságának a közelmúlt­ban alkalma nyílt arra, hogy tájékoztatást adjon a kormány e fontos bizottsá­gának a megye helyzetéről és fejlesztési célkitűzéseink­ről. Ezt megelőzően 1959- ben tárgyalt a GB me­gyénkkel kapcsolatos elő­terjesztést, a homok hasz­nosításával kapcsolatban. Ekkor született meg nagyarányú és már végre­a hajtott szőlő-, gyümölcste­lepítési program jóváhagyá­sára vonatkozó döntés, amely az ismert eredmé­nyekkel járt a megyében. A homokhasznosítás nagy­arányú és gyors ütemű programja nemcsak a táj arculatát változtatta meg sok tízezer holdon, de meg­növelte az itt élő lakosság életszínvonalát is. Érthető, hogy ez alkalommal szin­tén nagy várakozással te­kintettünk a Gazdasági Bi­zottság ülése és állásfogla­lásai elé. Most a megye általános fejlődéséről kel­lett beszámolnunk, bemu­tatva az 1960 óta megtett utat. A jelentést igen alapos felmérő, elemző munka előzte meg, a távlati fej­lesztési koncepciók kiala­kításához nagy segítséget jelentett, hogy a megye országgyűlési képviselői is megvitatták azt. A jelen­tésben vázoltuk eddig el­ért eredményeinket, gond­jainkat, továbbá az előre­haladás érdekében kialakí­tott elgondolásainkat. Hogy a legfontosabbakat említ­sem: részletesen beszámol­tunk a mezőgazdaság, he­lyesebben az élelmiszergaz­daság komplex helyzetéről. Ide értve a termelés, fel­dolgozás és értékesítés va­lamennyi problémáját. Be­számoltunk az iparfejlesz­tés eredményeiről, a he­lyenként még mindig meg­levő foglalkoztatási gond­jainkról. Tájékoztattuk a Gazdasági Bizottságot az építőipari kapacitás elma­radottságáról és ezzel ös­­­szefüggésben lakásépítési gondjainkról. Végezetül is­mertettük megyénk telepü­lési adottságait, azt a ked­vezőtlen helyzetet, melyet a kiterjedt tanyarendszer jelent a még igen nagy számú külterületi lakosság­nak az életviszonyokat leg­inkább jellemző termelési, kereskedelmi, kulturális, egészs“eii,vi. kommunális stb ellátás terén. A Gazdasági Bizottság határozatában jelentésün­ket tudomásul vette és lé­nyegében valamennyi vo­natkozásban megerősítette jövőbeni elgondolásainkat. Egyetértett azzal a kon­cepcióval, hogy megyénk­ben a gazdaságfejlesztés fő irányának, a mezőgaz­dasági termelés és az élel­miszergazdaság komplex fejlesztését kell tekinteni. Ezen belül állást foglalt amellett, hogy a földhasz­nosítás során a korszerű, gazdaságos termeltetésre kell törekedni. Elvileg egyetértett azzal, hogy a mezőgazdaság állami támo­gatásának hatékonyabbá tétele révén — azért, hogy a támogatás jobban igazod­jon a megye sajátosságai­hoz —, s a gyengébb te­rületek gazdaságos terme­lése érdekében növelni kell a megyei tanács­ob hatás­körét. Felhívta a megyei vezetés figyelmét arra, hogy elsősorban a meglevő gyü­mölcs- és szőlőtermelő gaz­daságok lehetőségét kell kihasználni, rentabilitásu­kat növelni. A további te­lepítéseket a bel- és kül­földön egyaránt keresett termékek, mint például a csemegeszőlő, bogyós nö­vények termelésének nö­velésére kell koncentrálni. Az ipar fejlesztésével kapcsolatban — az eddig alkalmazott módszerek he­lyeslése mellett — szintén azt rögzítette a Gazdasági Bizottság, hogy a megye ipari struktúrájában a fel­dolgozó élelmiszeripari te­vékenység mezőgazdasági üzemi és ipari fejlesztését kell az eddiginél jobban fi­gyelembe venni. Az új ipa­ri kapacitások megvalósí­tása érdekében, a korábbi gyakorlatot figyelembe vé­ve, az állami, tanácsi és szövetkezeti erőforrások összehangolt felhasználásá­val, közös vállalkozásokban kis- és középüzemek létre­hozását ajánlotta a Gazda­sági Bizottság. Hasonlókép­pen állást foglalt az építő­ipari kapacitás fejlesztésé­vel kapcsolatban. Az álla­mi építőipar mellett erő­teljesen decentralizált épí­tőipart kívánatos létrehoz­ni oly módon, hogy a vá­rosok önállóan is elvégez­hessék a közepes és kisebb nagyságrendű építési fel­adatokat. A GB végül fel­hívta figyelmünket a mun­katermelékenység növelé­sére. A Gazdasági Bizottság külön is állást foglalt je­lentésünk alapján a szo­ciálpolitikai kérdések meg­oldásának társadalmi üg­­­gyé tételével kapcsolatban. Mint ismeretes, a közel­múltban történt és megyei szintű felmérés ankét megállapításai alapján, megyei vezetés — a költ­­­ségvetésben előirányzott összegeken túl — a taná­csok többletbevételeinek bizonyos hányadából külön alapot kíván létesíteni arra rászoruló sekgyerme­sz­kés családok, idősek, el­hányatottak stb. helyzeté­nek javítására, az ifjúság­védelem feladatainak ered­ményesebb megoldására. Úgy véljük e kezdeménye­zés kedvező fogadtatásra talál a vállalatoknál, szö­vetkezeteknél, különböző társadalmi szervezeteknél is. Természetesen még na­gyon sok munka szükséges ahhoz, hogy az elgondolá­sok valóra váljanak. Tuda­tában vagyunk annak, hogy a Gazdasági Bizottság ál­tal jóváhagyott fejlesztési elgondolásaink részben a negyedik ötéves tervben, részben ezt követően reali­zálódhatnak. A határozatiból eredő feladatainkat ezért intézkedési tervben rögzí­tettük, melyet a végrehajtó bizottság megtárgyalt és a megyei tanács is jóváha­­gyott- 2. KÉRDÉS: A területi fej­lesztési elképzelésekről sok szó esik mostaná­ban, de a lakosság szé­les rétegei meglehető­sen tájékozatlanok meg ebben a kérdésben. Kérjük vázolja fel az ezzel kapcsolatos kon­cepciókat. VÁLASZ: A kérdés szo­rosan összefüggő, de mégis külön tárgyalandó kérdés­­csoportokat fed, amit közvélemény jobb tájékoz­a­tatása érdekében is szüksé­gesnek tartok különvá­lasztani. _) A TELEP­ÜLÉS­U/ HÁLÓZATFEJ­LESZTÉS alatt a történel­mileg kialakult település­­szerkezet tervszerű módo­sítását, a fejlődés befolyá­solását értjük. Ezen keresz­tül kialakult, vagy kialakí­tandó vonzásköröket, terü­leti összefüggéseket, tele­pülési szerepköröket alátá­masztó és elérendő ellátá­si színvonalakat tervezünk. Ilyen tervvel Bács-Kis­­kun megye is rendelkezik, bár ezek az elképzelések még nem véglegesek. Sok­sok véleményt, helyi és te­rületi érdekeket kell még egyeztetni, hogy a terv hosszabb távon is irány­mutató legyen. Figyelembe kell itt venni Bács-Kiskun megye sajátos, csaknem minden megyétől eltérő te­lepülésszerkezetét, telepü­lési viszonyait. Azt mindenki tudja me­gyénkről, hogy a lakosság jelentős része él tanyán, de kevesen tételezik fel, pedig tény, hogy nálunk az or­szágos átlagot messze meg­haladja a városiasodás fo­ka, illetve sokan élnek nagyközségekben. Míg or­szágosan a lakosság 39,7 százaléka él városokban, nálunk a belterületi lakos­ság 51 százaléka. Ugyanak­kor, az országos átlagot messze meghaladva, a la­kosság 31 százaléka külte­rületen él és még ma is meghaladja a 150 000 főt a tanyai lakosok száma. A sajátos városhálózat, nagyközségek magas száma a és a 46 ezer szórványban, illetve tanyasorban tele­pült tanya a problémák egész sorát veti fel, amit nagyon körültekintően, sajátosságokhoz igazodva kell vizsgálni és megolda­ni. Település-hálózat fejlesz­­tési terveink egyik sarkala­tos pontja a tanyák szük­ségszerű és tényleges csök­kenése, a zárt települések felé való áramlás befolyá­­solása. E­zt a folyamatot semmilyen adminisztratív A településfejlesztés és a tanácsi önállóság intézkedéssel nem akarjuk és nem is fogjuk gyorsítani, azonban fel kell rá készül­ni és céljainknak megfele­lően alakítani. Megyénk területi és ter­mészeti adottságai, a mező­­gazdaságban dolgozók kivá­ló szakértelme indokolttá teszi a mezőgazdasági la­kosság országos átlagot meghaladó mértékét. Ezért nem helyes, ha olyanok is elvándorolnak, akikre a mezőgazdaságban nagy szükség van és jól is ke­resnek a mezőgazdaságban, mivel tapasztalataink sze­rint a városokba költözők csaknem egészében, a köz­ségekbe települők részben elvesznek a pedig me­zőgazdaság számára. Ezért arra törekszünk, hogy a ta­nyai lakosok elsősorban a nagy községekbe települje­nek, de azt is elő kívánjuk segíteni, hogy részben üze­mi lakótelepekre, kijelölt külterületi lakott helyekre történjen a lakosság be­települése. E települések helyben biztosítják a lete­lepedést és ezen keresztül a mezőgazdaság részére is szükséges dolgozók helyben maradását. E települések már megteremtik a kultu­­ráltabb életforma alapfel­tételeit az elsődleges ellá­tási igények kielégítésével. Település-hálózatfejlesz­tési gondjaink megoldásá­hoz nagy segítséget nyújt az a tervezet, melyet az il­letékes országos szervek el­készítettek, s melynek ál­talános szabályozási céljai­val és főbb települési kate­góriáival egyetértünk. Ész­revételünk van egyes, megyénket azonban érintő konkrét települési kategó­riákkal és település-háló­zatfejlesztési célokkal kap­csolatban. E kérdéseket most szakbizottságok, majd a járási és városi tanácsok végrehajtó bizottságai vizs­gálják és véleményezik. A főhatósági egyezteté­sek során el kívánjuk érni, hogy egyes települések­­ün­ket a mi községeink na­gyobb része már elérte, il­letve túlhaladta. Ugyanak­kor a lakosság további fej­lesztést kér és társadalmi munkával, anyagi hozzájá­rulással ezt támogatni is kívánja. L­­ A TELEPÜLÉS­ÚJ FEJLESZTÉS szo­­rosan kapcsolódik a fenti kérdésekhez. Fejlesztési igény minden településnél felmerül és ez egészséges, szükségszerű, támogatást érdemlő kívánság. Azonban a fejlesztés nagyságrendje, ágazati kiterjedése, vi­szonylagos területi kon­centrálódása már gondos tervező munkát és hosszú távú célok megfogalmazá­sát igényli. Saját lakos­ságának ellátási igényét meghaladó fejlesztést, eh­hez szükséges központi tá­mogatást csak az a telepü­lés kaphat, amely valami­lyen területi szerepkörrel is rendelkezik, más telepü­lések lakosságát is ellát­ja, kiszolgálja egy vagy több ágazatban. E tekintetben mindenki előtt nyilvánvaló és vilá­gos a városok szerepköre. Minden város — a tanyás területek városai még fo­kozottabban — nagy von­záskörzettel rendelkeznek. A vonzáskörzetek lakossága itt találja meg egészségügyi kulturális, kereskedelmi el­látási központjait, sokszor munkahelyeit is. Ezekről a településekről ezért foko­zottan kell gondoskodni a megyének és a kormány­zatnak is. Fejlesztési igé­nyeik, terheik, kötelezett­ségeik messze meghaladják saját erőforrásaikat és ez iránymutatást ad a támoga­tási arányok kialakításá­hoz. Községeknél már nem ilyen egyértelmű a hely­zet. Bár itt is alapvetően a területi szerepkört kell vizsgálni, mégis előfordul­hat, sőt szükségszerű lehet hogy területi szerepkörrel zási köre, területi kapcsa­ nem rendelkező, de va­lata az eddigieknél reáli­sabban kerüljön meghatá­rozásra, és a terv vizsgálja a megye közvetlen, illetve a megyehatárokon is túlter­jedő sajátos tájkörzeteit, a bácskai, a Duna-melléki és a homokhátsági területeket. Ezenkívül feltétlenül erősí­teni, fejleszteni kívánjuk a megye történelmileg kiala­kult városhálózatát, Kiskő­rös és néhány másodváros várossá történő fejlesztésé­vel. Magasabb ellátási szin­teket kérünk falvainknak gyobb lélekszámú önálló­­ község is magasabb ellátási szintet kap. A településfejlesztés szá­mos ága és konkrét célki­tűzései közül csak egy kérdést szeretnék kiemel­ni: a lakásfejlesztést. A tervszerű, céltudatos lakás­­fejlesztés nagy település­formáló erő, nemcsak a la­kosság elemi szükségletei­nek kielégítésében, hanem a település arculatának ki­alakításában is. Ismeretes városaink, köz­is, mivel a tervezett szinte­t soraink, rendkívül leromlott lakásállománya, elemi fel­­szereltségi hiánya. Az 1960. évi felmérés szerint lakó­épületeink 90 százaléka vá­lyog és sárfalazatú, szem­ben az 59,4 százalékos or­szágos átlaggal. A lakások­nak csak 10,2­~ százaléka van a vízhálózatba bekap­csolva és 57 százalékos a villamosenergia-ellátottság. Érdemes megemlíteni, hogy a felszabadulás előtt épült lakásállományból csak 0,3 százalék volt több­szintes, az összes lakások 1,7 százaléka. A felszaba­dulás után hozzáláttunk e súlyos elmaradottság fel­számolásához. Fokoztuk a lakásépítés ütemét, felsze­reltségét, településarculat­­formáló szerepét. A harma­dik ötéves tervben épülő lakásoknak már közel 40 százaléka többszintes, rész­ben lakótelepszerű beépíté­sű. Felépült a kecskeméti leninvárosi lakótelep és öt­szintes lakónegyedeket, épületeket építettünk min­den városban. A községek­ben megjelentek az első többszintes épületek, ame­lyek ma már jelentős for­málói a község arculatának, kifejezői a kezdődő váro­siasodásnak, nagyközségi szerepkörnek. Ezen az úton kívánunk tovább haladni. A negyedik ötéves terv­ben az épülő lakásoknak már 60 százaléka lesz több­szintes. A városokban 10— 12 szintes, középmagas há­zak fognak épülni, de a községekben is megjelen­nek a többszintes blokkos lakóépületek. Törekvéseink arra irányulnak, hogy terv­szerű településfejlesztési munkával is kifejezzük tö­rekvő népünk egyre maga­sabbra törő vágyait, or­szágépítő akaratát, békés, alkotó munkába vetett hi­tét. KÉRDÉS: A korábbi kor­mányintézkedések nö­velték a tanácsok ön­állóságát és felelőssé­gét a helyi ügyek inté­zésében. Hogyan ítéli meg az e téren történt fejlődést megyei vi­szonylatban az arány­lag rövid idő tapaszta­latai alapján? VÁLASZ: Az eltelt egy év valóban rövid hogy megalapozott ahhoz, véle­ményt mondjunk. Mint is­meretes, a kormány intéz­kedéseinek lényege, hogy a tanácsok egyre inkább vál­janak az önkormányzat szerveivé, másik oldalról 3. \

Next