Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-03 / 129. szám

Világ proletárjai, egyesöljetek! verőn MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKU­N MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXVI. évf. 129. szám Arat 90 fillér Tizenkét év kísérleteinek eredményei Előkészületek az országos homokhasznosítási tanácskozásra A megye szántóföldi mű­velés alatt álló területének mintegy fele homok. Ez utóbbinak egyharmada pe­dig annyira gyenge termő­képességű, hogy kataszteri tiszta jövedelme nem éri el a­z aranykoronát. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos feladat a talajjaví­tás, a rossz termőképessé­gű területek mezőgazdasá­gi hasznosítása. A Kecskeméti Zöldség­termesztési Kutató Intézet növénytermesztési osztálya már tizenkét éve folytat homoki vetésforgó és talaj­javítási kísérleteket. Dr. Bauer Ferenc osztályvezető az eddigi eredményekről adott tájékoztatót azzal összefüggésben, hogy a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület Talajtani június 10—11-én Társasága Kecske­méten tartja ez évi vándor­­gyűlését. A tanácskozáson ezúttal a homoktalajok haszno­sításának korszerű mód­szereit vitatják meg. — Az idén zárulnak a 12 év óta tartó kísérleteink — hangoztatta az intézet osztályvezetője. — A ho­moki vetésforgó kialakítá­sához szükséges tapasztala­tok összegezéséhez ugyanis legalább ennyi idő szüksé­ges. Most már biztonság­gal mondhatjuk, hogy egy­­egy talajtípusnak milyen növény felel meg legjob­ban, mennyi talajerő-után­­pótlás szükséges hozam eléréséhez.bizonyos Az elmúlt évek alatt két új homoki növény is született. Az egyik a kecskeméti H­ rozs, amely már ország­szerte elterjedt. Tavaly m­ár véglegesen elismerték, mint új fajtát. Másik nö­vényünk az 1969-ben elis­mert kecskeméti kétéves fehérvirágú somkóró. Ez a gyenge homoktalajok pil­langós növénye. Ott, ahol a lucerna nem termeszthe­tő, a mi somkórónk megfe­lelő hozamot ad. Tavaly 5, az idén 15, jö­vőre pedig m­ár 30 má­zsa elit vetőmagot tu­­d surl­­adni tovább szapo­r. .-ra. A kétnapos homokhasz­­nosítási tanácskozás előké­szítésében magam is részt veszek és előadásomban is­mertetem majd kísérleteink eredményeit. Ismeretes, hogy a nö­vénytermesztésen kívül a egyéb kísérletek is folynak homok hasznosítására Nagy területen történtek szőlő- és gyümölcstelepíté­­sek, számottevő a zöldség­­termesztés. A negyedik ötéves tó­­­időszaka alatt a megyé­ben valósítják meg a le­­nagyobb erdősítési pro­ramot. Több mint 14 ezer hekt­ lombos erdő és cellulóz­nyár-telepítést hoznak lét­re a mezőgazdasági nagy­üzemek állami támogatás­sal. A tanácskozáson termé­szetesen nemcsak a Duna— Tisza közi homokok hasz­nosításáról lesz szó, hanem az ország összes hasonló, kedvezőtlen közgazdasági adottságú területeinek me­zőgazdasági termelésbe tör­ténő gazdaságosabb bevo­násáról is. K. S. Pullai Árpád előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága Politikai Akadé­miájának előadássorozatá­ban szerdán, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára előadást tartott „Az MSZMP ifjú­ságpolitikájának néhány kérdése” címmel. 1971. június 3, csütörtök A­ Magyar Újságírók Szövetsége Magyarországon vendégeként tartózko­dó Hans Klein, a münche­ni olimpia sajtófőnöke szerdán látogatást tett Kecskeméten. A délelőtti órákban fo­gadta őt Reile Géza, Kecs­kemét Város Tanácsának el­nöke, s tájékoztatta a me­gyeszékhely életéről, fejlő­déséről, a város sportéle­tének alakulásáról. Hans Klein úr ezután, a kíséretében levő Szepesi György a Magyar Rádió főmunkatársa, Borbély Pál és Szombathy István, Népsport rovatvezetői, va­a­lamint Borszéki Lajos, a megyei TS elnöke kísére­tében rövid látogatást tett a fedett uszodában, majd Bugacra utaztak. A délutáni órákban Hans Klein a Petőfi Népe Szer­kesztőségében tartott saj­tótájékoztatót a müncheni olimpia előkészületeiről. Képünk a fedett uszodá­ban tett látogatásról ké­szült. A kép jobb oldalán Hans Klein úr. (Tóth Sándor felvétele) Az első szállítmány kecskeméti Magyar—Szov­a­jet Barátság Termelőszö­vetkezetből érkezett. Sze­­leczki Endre műszakveze­­tő ezúttal nemcsak azt fi­gyeli, hogy a gyár hatal­mas, automatizált borsófel­dolgozó berendezése hibát­lanul működik-e,­ hanem azt is, hogy a termelőszö­vetkezet és a gyár nyers­­áru-előkészítést és szállí­tást korszerűsítő újítása hogyan válik be. Az történt ugyanis, hogy a szövetkezetben gépesítet­ték a borsófestés folyama­tát olyannyira, hogy emberi kéz alig avatkozik a mun­kába. Itt a gyárban már csak az újítás végső moz­zanata látszik, ám ez is igen érdekes. A megye élelmiszer-gazdaságán belü­li jó együttműködést d­­i­cséri, hogy a konzervgyár Közép-magyarországi Pincegazdaság Alföldi Üzer­­métől — a szüretben sze­­­lőszemszállításra használt — úgynevezett tarcali ko­­csikat bérbe vette. A borsószemet szállító gépjárművek a gyárba ér­kezve csak odaállnak az automatizált konzerváló berendezés garatjához, s a tarcali kocsi billenthető tartályaiból a borsót egy könnyed mozdulattal a mo­sógépbe döntik. Innen a borsószemek az osztályozó berendezésbe kerülnek, majd csővezetéken át szi­vattyúzzák az előfőző üs­tökbe. A továbbiakban a visszahűtés, a szelektálás következik, majd a töltő­gépek üvegbe adagolják, végül zárják a kész kon­­zervet. Hantos József, a kon­zervgyár igazgatója igen nagy jelentőségűnek tartja­­ a Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz-nél bevezetett elő­­feldolgozás és szállítás-kor­­sze­rűsítést, ami a szövet­lét és a gyár munkaerő­­­ mdjain is egyaránt eny­hít. N. O. Megkezdődött a borsófeldolgozás a Kecskeméti Konzervgyárban Bár az esős idő késleltet­te a munkát, mégis idejé­ben megkezdődött a borsó­szezon a Kecskeméti Kon­zervgyárban. Az utóbbi na­pokban lehullott csapadék­ sokat használt a borsónak: a szemek üdék, zsengék maradtak, sőt a terméski­látások is javultak a ké­­­sőbben érő fajtáknál. Ezért konzervgyáriak bíznak abban, hogy 540 vagonos termelési előirányzatukat teljesíteni tudják. A müncheni olimpia sajtófőnöke Kecskeméten A borsófeldolgozó berendezés, ahol a konzerves üvegek zárását végzik. Bicikli és permetező M­­ég nem volt alkal­­­o­mám közelebbről szemügyre venni azt a különös kis permetező masinát, amely mostaná­ban fel-feltünedezik az országút szélén kerékpá­rozó Kiskörös-környéki szakszövetkezeti szőlős­gazdák vállára erősítve. Önmagában a látvány egyetlen szót sem érde­melne, ha a battéria al­jára szerelt aprócska mo­tor nem tűnne fel szem­beszökő módon. De még mindig joggal kérdi az ol­vasó, hogy mi ebben a figyelemre méltó. Hiszen természetes, hogy a kis­üzemben használatos gé­peknek, eszközöknek is lépést kell tartaniuk a technika fejlődésével — ennek szükségességéről nem egyszer írtunk már lapunk hasábjain. Nos, elgondolkodást épp az a kontraszt érdemel, hogy a szőlősgazda munkaeszkö­zét korszerű energiaforrás működteti, ám járműve pedálját meglehetősen ha­gyományos módon kell taposni. A bicikli a múlt, a motoros házi permetező a jelen jelképeként fog­ható fel. Ha a látvány igazán ** akkor válik érde­kessé, ha visszaemléke­zünk az öt-hat év előtti időszakra, amikor az or­szágos vezetők is fejcsó­válva figyeltek fel arra a kontrasztra, amely a mos­taninak pontosan az el­lentétje volt. A jobb mó­dú, tehetősebb szőlősgaz­dák akkoriban kezdtek el személykocsival járni par­celláikra, s vitték maguk­kal az ülések között hos­­­szában elfektetett­­ ka­pát. Talán nem is kell hang­súlyozni, hogy számomra a mostani látvány a ro­konszenvesebb. Persze jól tudom, és örömmel is nyug­tázom, hogy a szőlővidék falvainak lakói öt-hat év óta tovább „autósodtak”. és nehéz is volna eldön­teni, hogy hol visznek több motoros battériát: vállra akasztva-e, vagy a kocsi csomagterében. Még azt is joggal feltételezem, hogy az ügyes kis perme­tezőt legelsőként épp az autós, a jobb módú gaz­dák szerezték be. De itt a lényeg az, hogy a moto­ros permetezőt azok is meg tudják vásárolni, akiknek eddig csak bicik­livel, vagy mopeddel volt alk­almuk lépteiket meg­gyorsítani. S ezzel máris kivé­deném azt az eset­leges vádat, miszerint a kerékpárt előnyben része­síteném, az autóval szem­ben. A két látvány egy­más mellé állításával helyes sorrendiségre sze­­­retnék figyelmeztetni. Ar­ra az alapigazságra, hogy az életforma, a fogyasztás szerkezetének korszerűsö­dését feltétlenül meg kell előznie a termelőeszközök modernizálásának. Ha nem így történik, súlyos ellentmondások keletkez­nek. Arról van szó, hogy a szakszövetkezeti szőlővi­déken korszerű kisgépek­kel felszerelt gazdaportál legalább annyit szeret­nénk látni, mint személy­­gépkocsit. Mert csak így lehet reális reményünk arra, hogy minden portán ott látjuk majd az autót — a kerékpár mellett vagy helyén. H. D.

Next