Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

. r­u oldal Hadgyakorlat ' Az egyesített parancs­­n­okság terveinek megfele­lően a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek törzsei és hadtápegységei 'július 12. és 21. között had­gyakorlatot tartottak Lengyel Népköztársaság és a a Német Demokratikus Köztársaság területén. A hadgyakorlaton részt vrett az egyesített fegyveres erők törzskara, valamint a lengyel néphadseregnek, a szovjet hadseregnek és az NDK nemzeti hadseregének a törzskara és hadtápegy­­ségei. A hadgyakorlatot Szergej Sztyemenko hadse­regtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke, lengyel részről pe­dig Mieczyslaw Obed­­fcinski tábornok, a lengyel Néphadsereg főfelügyelője irányította. Megmagyarázta ! Az ember azt képzelné,­­nem csekély gondot okoz ki kínai vezetőknek, hogy mint magyarázzák meg né­püknek, s a világnak a vá­ratlan fordulatot, Nixon meghívását. Hiszen eddig váltig hangoztatták, hogy Nixon a földkerekség leg­nagyobb gonosztevője, ag­­resszor, a népek szabadsá­gának elnyomója, a világ­­imperializmus feje stb. stb. stb... Pedig a dolog igen egy­szerű. Csak érteni kell hoz­zá, hogy az ember mindent megmagyarázzon, s ha úgy fordul a sor, képes legyen bebizonyítani az ellenkező­jét is. A szócsavarás már­­■vnár szinte klasszikus is­kolapéldája az, amit Cső En-laj, a kínai államtanács elnöke produkált legutóbb egy amerikai egyetemi kül­­d­öttség előtt. Az okfejtés menete, amel­­­lyel indokolta a meghívást a következő: Csupán a népek közötti kapcsolatok fejlesztése — nem kielégítő. A modern világban ugyanis még lé­teznek államok. Anélkül tehát, hogy ne normalizál­­nánk az országok közötti kapcsolatokat, nem lehet szabad utat engedni a né­pek közötti kapcsolatok fej­lesztésének sem. Mivel pe­­dig két ország kapcsolatai­nak normalizálásáért a kor­mányok a felelősek, Kíná­nak is kapcsolatban kell lennie azokkal, akik a ha­tóságokat képviselik az Egyesült Államokban. Logikus, ugyebár. Csak­hogy van itt egy igencsak ravasz logikai bukfenc. A kínai vezetők mindeddig fennen hirdették, hogy a nép nem keverendő össze a rajta uralkodó, öt ki­zsákmányoló és félrevezető rezsimmel. S ebben töké­letesen igazuk volt, az an­­tagonisztikus osztálytársa­dalmakban ez így is van. Csupán ezt az egyetlen tételt­­ kellett most félre­rúgni, megváltoztatni ah­hoz, hogy meginduljon a logikai lavina és érthetővé váljon az új barátkozás. Hogy is mondta Csou En­­laj? „Nem kielégítő a né­pek közötti kapcsolatok fej­lesztése, mert még vannak államok, tehát barátkozni kell az államok vezetőinek — amint ő mondta — a hatóságok képviselőinek is." Magyarán: csupán az osztály szempontokat kell feladni, s minden érthe­tővé válik. Szerintünk azonban a következmények­ből leginkább az válik ért­hetővé, hogy feladták az osztály szempontokat. M. L. HUSSZEIN ÁLSZENT HELYESLÉSE Embervadászat folyik TIBERIASZO — BEJRUT — NEW YORK a Tragikus, de való, hogy Jordán folyó nyugati partján tartózkodó izrae­liek végignézhetik, amint Husszein király katonái a partmenti bokrokban és cserjékben rejtőzködő pa­lesztin gerillákat kifüstö­lik és legyilkolják. Egy ki­lenctagú gerillacsoportra például dzsipeken és pán­­célkocsikon törtek­ rá kormánycsapatok, s miután a házukat gé­ppuskatűzzel megölték, az életben ma­radt három átkelt a fo­lyón és megadta magát az izraelieknek. Szemtanúk sz­erint min­den húsz percben újabb jordániai járőr érkezik a Jordán folyó mellé, s i han­­gosbeszélőkön szólítja fel a gerillákat: jöjjenek elő rejtekükről, semmi bántó­­dásuk nem lesz. Mindazon­által az efféle felhívások­nak nincs foganatja. A fog­ságba esettek közül néhá­­nyan az Izraelben tartóz­kodó újságíróknak elmon­dották, inkább kerülnek izraeli kézre, mint Hus­­­szein fogságába. Ami a jordániai rend­szert illeti, elszigeteltsége nőttön nő. Kedden az arab csúcstalálkozót sürgető lí­biai felhíváshoz csatlako­zott Egyiptom is, az arab országok „hatékony akció­ját” sürgetve a jordániai események következmé­nyeinek elhárítására. Szí­ria, amely egy héten át — katonai delegációjával — hasztalan próbálkozott köz­vetíteni Ammanban, ked­den felhagyott hiábavaló kísérleteivel. Megvádolta viszont Jordániát azzal, hogy határmenti szír te­lepülésekre tüzel. Kuvait és Libanon úgy­szintén üdvözölte a csúcs­találkozó gondolatát, s így tett Husszein jordániai ki­rály is, noha Kadhafi meg­hívása neki — természete­sen — nem szólt. A­ palesztin gerillák bag­dadi rádiója szerint nem elég a csúcstalálkozót ös­­­szehívni. Le kell zárni Jor­dánia határait, nem szabad fogadni a jordániai repülő­gépeket, hajókat, azaz tel­jesen izolálni kell Husszein rendszerét Kairóban bejelentették, hogy elindult Damaszkusz­ba a szaúdi—egyiptomi .közvetítő kettős”. Szakaff Szaudi külügyi állammi­niszter és Szabri El-Kholi, Szadat személyes képvise­lője. Ők ketten Asszad tá­bornokelnökkel folytatnak majd konzultációkat a sú­lyos jordániai helyzetről. Mindemellett figyelemre méltó, hogy ammani köz­lés szerint Szaúd-Arábia kedden — kötelességeinek eleget téve — kifizette Jor­dániáinak az 1967. óta fo­lyósított segély most ese­dékes részét, közel tízmil­lió dollárt. Kedden New Yorkban­­ ott élő palesztin arabok be­hatoltak a jordániai ENSZ- misszió helyiségeibe, hogy a gerillaellenes akciók el­leni tiltakozásul petíciót nyújtsanak át Eközben el­égettek egy Husszeint áb­rázoló karikatúrát, s Pa­lesztinát éltető, Husszein pusztulását jövendölő jel­szavakat hangoztattak. A New York-i rendőrség „rendzavarás” címén tüntetők közül nyolcat őri­­­zetbe vett Az AFP jeruzsálemi il­leték­es forrásból származó értesülése szerint Izrael­ben mind ez idáig nem hoztak döntést az oda me­nekült gerillák „státusáról”. Cáfolták mindenesetre azo­kat a híreket, hogy a me­nekültek „normális polgári életet” élhetnek a megszállt területeken. Dajan tábor­nok állítólag azt pártolja, hogy az izraeli területre való „illegális behatolás” címén állítsák őket bíró­ság elé. A Maariv című iz­raeli lap ugyanakkor úgy értesült, hogy ciszjordániai notabilitások felszólították az izraeli hatóságokat: kau­ció fejében bocsássák sza­badon a gerillákat, akik — vagy akiknek hozzátartozói —­­ köteleznék magukat, hogy nem fejtenek ki po­litikai tevékenységet. A jordániai kormány hi­vatalos lapja, az Al-Rai szerint 1859 palesztinai ge­rilla hagyta el az országot, illetve fordított hátat a mozgalomnak az belháború alatt és ötnapos után. Ezeknek mintegy 40 szá­zaléka családi otthonába vonult vissza Jordániában, 30 százaléka Szíriába, il­letve más arab országokba ment át. A jordániai ható­ságok 500 gerillát köröz­nek a fennálló törvények megsértése, közülük 320-at az izraeliekkel való össze­játszás (!) miatt. llU.: v ; - Losonczi Pál látogatása Sumenben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki Bulgá­riában üdül, látogatást tett Sumen városában. A ma­gyar államfő a városi ta­nács elnökének kíséretei­ben megtekintette a Kos­suth múzeumot Magyar—cseh szlovák kulturális megbeszélések Ilku Pál művelődésügyi miniszter, aki hétfő óta hivatalos látogatáson tar­tózkodik Csehszlovákiá­ban, Prágában megbeszé­lést folytatott vendéglátó­jával, Miloslav Bruzek cseh művelődésügyi mi­niszterrel és Josef Havtin cseh oktatásügyi terrel. Kölcsönösen minisz­tájé­koztatták egymást a két ország iskolaügyének hely­zetéről és a további ter­vekről. A kongresszuson együtt leszünk Henry Winston és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának ve­zetői, a párt országos bi­zottsága nevében a Daily World című lapban nyílt levelet intéztek a kalifor­niai börtönben fogvatar­toit Angela Davishez. A levélben hangsúlyozzák: az Egyesült Államok Kom­munista Pártja megkettőzi erőfeszítését avégett, hogy kivívja Angela Davis és más politikai foglyok sza­badon bocsátását. „Várjuk azt a napot, amikor ismét velünk le­szel, Angela. Forrón kí­vánjuk, hogy pártunk kongresszusán, 1972 febru­árjában együtt legyél ve­lünk” — olvasható a le­vélben. 10 évig lesz hídvám Megkezdték az új dunai híd építését Jugoszláviá­ban. A híd, amely Bácska, Paládkát Hókkal köti majd össze, 1973 végén készül el. Az új dunai híd használa­táért előreláthatólag tíz éven keresztül hídvámot szednek majd. Lemondott a jemeni miniszterelnök Kedden lemondott Ah­med Mohamed Noman, a Jemeni Arab Köztársaság miniszterelnöke. El-Iriani államfő, a köztársasági ta­nács elnöke a lemondást elfogadta, egyszersmind felkérte a jelenleg hivatal­ban levő kormányt, foly­tassa az ügyek vitelét, amíg új adminisztráció nem alakul 1971. JdlltM M, csttfirtfllt Magyar vezetők üdvözli távirata Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából Edward derek elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Józef Cyrankiewicz elvtársnak, a Lengyel Népköz­­társaság Államtanácsa elnökének, Pjotr Jaroszewicz elvtársnak, a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsa elnökének a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás—paraszt kor­mány és egész dolgozó népünk nevében üdvözletü­ket és jókívánságaikat küldték. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. Apró Antal, a Magyar Népköztársaság Országgyű­lésének elnöke Csizma Galajt, a Lengyel Népköz­­társaság Szejmjének elnökét üdvözölte. Péter János külügyminiszter az évforduló alkal­mából táviratban köszöntötte Stefan Jedzychowski lengyel külügyminisztert. A lakosság ünnepli a fordulatot (Folytatás az 1. oldalról) ban volt Utóbbi kettőt, mint ismeretes, iraki forrá­sok szerint őrizetbe vették. KAIRO A kairói Al Akhbar je­lentése szerint kedden, ké­ső délután egyiptomi dele­gáció indult Szudánba egy katonai repülőgép fedélze­tén. A gép különleges le­szállási engedélyt kapott a khartoumi hatóságoktól. Az Al Akhbar nem kö­zölte, milyen delegációról van szó, s kik a tagjai. Az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője ked­den mindössze annyit mon­dott, hogy az Egyesült Ál­lamok továbbra is szeret­né helyreállítani 1967-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatait Szudánnal; másfelől pedig nem hiszi, hogy az új rendszer hata­lomra jutása­­ gátolná a közel-keleti válság részle­ges rendezésére tett (ame­rikai) erőfeszítéseket”. A Najef Havatmeh ve­zette szélsőségesen balol­dali palesztinai gerilla­szervezet, a demokratikus népfront, az új szudáni ve­zetőkhöz intézett üzeneté­ben rendkívüli megelége­déssel nyugtázta a fejlemé­nyeket Havatmeh „jobb­oldali, személyi diktatúrá­nak” minősítette Nimeri rendszerét Nem törődve a veszélyekkel Az amerikai szenátus kedden 57 szavazattal 37 ellenében elvetette az Egye­sült Államok története leg­nagyobb föld alatti atom­robbantási kísérletének el­halasztására vonatkozó mó­dosító indítványt Az október elejére kitű­zött kísérletet a legheve­sebben az alaszkai és ha­­wai szenátorok ellenezték, akik módosító indítványuk­ban a kísérlet 1972. május 31-ig való elhalasztását sürgették, s azzal érveltek, hogy az öt megatonnás kí­sérleti robbantás „szükség­telen, súlyos károkat okoz­na a környezetben, s eset­leg még földrengést és szö­kőárt is előidéz”. A Nixon—Mao-kézszorítás előtt George F. Hennon kimondja az igazat II. Csúcstalálkozó-javaslat — tíz évvel ezelőtt A kínai—amerikai titkos tárgyalásokról vallomást tevő harmadik tanú Ken­neth Young veterán ame­rikai diplomata, aki a Fo­reign Affairs 1966. októ­beri számában megírta: a követségi találkozók Var­sóban egyáltalán nem af­féle rutinmegbeszélések, hiszen a hivatalos tanács­kozásnak szünetei is van­nak — egy szendvics vagy egy pohár ital kell a fáradt partnereknek — és néha éppen a szünetek a legter­mékenyebbek. „Ezeken tárgyalásokon az a legfon­­­tosabb, hogy hatékonyan biztosítják a kudarcok csökkentését, a szándékok és a javaslatok tisztázá­sát. Az elnöknek megbíz­ható „kapcsolótáblája” van, amelyen keresztül bármi­kor beszélhet a pekingi politikai­­ bizottsággal .Vi­etnamról, a nukleáris le­szerelésről, a kapcsolatok megjavításáról — bármely pillanatban kívánságuk szerint használhatják ezt az érintkezési formát. Jól­lehet a véleménycsere a feszültséget nem csökken­tette, mégis napvilágra hozta a hivatalos törekvé­­­seket, megmutatta azokat határokat, amelyeket egyik fél sem léphet át, és megakadályozta a kudar­cokat” — írta 1966-ban Kenneth Young. 1966 volt a dátum, s ha most hirtelen öt esztendőt vissza kell lépnünk a Pe­king—Washington kapcso­latok történetében, ez azért van, mert a tizenhat eszten­dős tárgyalásban néha egy javaslatra adott fele­let esetleg még egy évtize­dig eltart... 1961-et írtunk. Akkor még Csen Ji mar­­sall volt Kína külügymi­nisztere, senki sem sejtette, hogy a Mao legrégibb fegy­vertársai közé számító ka­tonát elsodorják a „kul­turális forradalom” viha­rai. Csen Ji­­ 1961-ben fo­gadta a Reuter angol hír­­szolgálati iroda igazgató­ját, Walter A. Cole-t. In­terjút adott neki, és a be­szélgetésnek volt egy olyan részlete, amely igazolja Kenneth Young későbbi megállapítását az állandó magas szintű érintkezés le­hetőségéről. Csen Ji ugyan­is — kínai—amerikai csúcstalálkozót javasolt, igaz, azzal a feltétellel, hogy Washington kezdemé­nyezzen­­­ „Kína szívesen folytatna tárgyalásokat az Egyesült Államokkal külügyminisz­teri szinten, mivel ezt a két ország közötti feszült­­ség enyhítése felé vezető lépésnek tartja. Varsóban már folytatunk ilyen tár­gyalásokat nagyköveti szin­ten ... Ami a csúcskon­ferencia lehetőségét illeti, erről nem kormányommal konzultáltam és csak személyes nézetemet mond­hatom el. Kína úgy véli, hogy az új kezdeményezés­nek mindenképpen az Egyesült Államoktól kell kiindulnia, mivel mi már mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Az Egye­sült Államok azt várja, hogy Kína legyen a kez­deményező; ez azt jelente­né, hogy engednünk kell, mi pedig nem engedünk. Az elmúlt száz évben túl gyakran engedtünk, ez nem fog megismétlődni — nem hátrálunk meg többé senki előtt” — mondotta az an­gol újságírónak Csen Ji. Most ne elemezgessük, va­jon elképzelhető-e, hogy a Kínai Népköztársaság kül­ü­ügyminisztere, akkor még legmagasabb, szűkkörű kínai vezetés legbensőbb körének tagja „kormányá­val való konzultáció nél­kül” ajánlja egy tőkés hír-

Next