Petőfi Népe, 1971. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
8. oldal Huszonöt éves a forint Negyedszázados a második világháború utáni időszak magyar valutája, a forint. 1946. augusztus 1-én a sikeres valutareform véget vetett a pénz történetében példátlan inflációnak. A forinttal nemcsak az új magyar valuta született meg, a stabilizációhoz kapcsolódó új árak — az akkori politikai és gazdasági adottságoknak megfelelő elosztási viszonyokat is meghatározták. A stabilizáció messzemenően sikeresnek bizonyult, meggyorsította a gazdaság újjáépítését, az ipar termelése és az ország nemzeti jövedelme néhány esztendőn belül elérte, sőt némileg meghaladta a háború előtti szintet. Az ötvenes évek gazdaságpolitikája, figyelmen kívül hagyva a gazdasági egyensúly, valamint a tervszerű és arányos fejlesztés követelményeit, az iparosítás meggyorsítására törekedett, s ez a forint vásárlóerejének alakulására is kedvezőtlenül hatott. Gazdaságpolitikánk a hatvanas évek elejétől előbb a mezőgazdaságban, majd 1968 óta a gazdaság minden ágában hasznosítja az áru- és pénzviszonyok gazdaságszervező erejét. A forint nem konvertibilis Valuta, s így az iránta való nemzetközi bizalom nem mérhető az árfolyam alakulásával. Közvetett módon ez a bizalom Magyarország nemzetközi hitelképességében tükröződik. Számos bizonyítéka van annak, hogy hitelképességünk jó, nincsenek törlesztési, fizetési nehézségeink. Mindennek „aranyfedezete” a gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése, növekvő exportképessége. A gazdaságirányítás reformja során a hatósági árrendszert, vegyes árrendszer váltotta fel; mind a termelés, mind a fogyasztás szférájában egymás mellett alkalmazzuk a fix, a maximált, a korlátozottan változtatható és a szabad árakat. Jogosan vethető fel az a kérdés, vajon ebben a korábbinál kötetlenebb árrendszerben nem romlik-e majd az árszint növekedése következtében a forint stabilitása, értéke? Nos, éppen a forint negyedszázada tanúskodik arról, hogy a valutaértékekre ható árstabilitás nem az ármechanizmustól és az árrendszertől, hanem elsősorban a gazdaság arányos és egészséges fejlődésétől függ.. Az árstabilitást egyensúlyi zavarok esetén — gondoljunk az ötvenes évek elejére — a fix árrendszer sem biztosítja. Az árstabilitás a gazdaságpolitika hatáskörébe tartozik. Más kérdés, hogy nincs és nem is lehetséges abszolút értelemben vett árstabilitás, mert gyorsul a műszaki fejlődés, a termelés és a fogyasztás struktúrája folyamatosan változik, az utóbbiban állandóan növekszik a tartós fogyasztási cikkek aránya. Mindennek figyelembevételével irrealitás a valuta értékállandóságáról, abszolút árstabilitásról beszélni. A józan gazdasápolitikának csak az lehet a törekvése, hogy alapvető céljaival — pl. életszínvonal-növelés, gazdaságfejlesztés — összhangban alakítsa, befolyásolja a valuta értékének alakulását és az árszínvonalat. Napjainkban éppen ezért a viszonylagos — az évi 1—2 százalékkal változó — árstabilitás a követelmény, amit egyrészt a kormány árpolitikája, másrészt az egyensúlyi helyzet megteremtését, fenntartását szolgáló gazdaságfejlesztési intézkedései, a népgazdasági tervek biztosítanak. Mellesleg a forint iránti belső bizalom erőteljes dokumentuma a lakosság takarékbetét-állománya, amely a legutóbbi tervidőszakban is megkétszereződött, több mint 42 x milliárdra nőtt. Garamvölgyi István MOSZKVA Az SZKP küldöttsége, amely az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának meghívására Borisz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével 1971. július 20. és 30. között tartózkodott az EAK-ban, részt vett az ASZU országos kongresszusán és megbeszéléseket folytatott az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságában. Egyiptomi részről a találkozókon részt vettek Aziz Szidki, Mohammed Abdel Szalam el-Zajjat, Fathalla Hatib, az ASZÚ Központi Bizottságának tagjai és mások. A tárgyalásokon a felek megállapították, hogy találkozóik és megbeszéléseik kifejezik az SZKP és az Arab Szocialista Unió kölcsönös törekvését a pártkapcsolatok fejlesztésére, amint ezt az SZKP XXIV. kongresszusának és az ASZU országos kongresszusának határozatai hangsúlyozzák. A Szovjetunió és az EAK 1971. július 1-én életbelépett barátsági és együttműködési szerződése kitér a két ország dolgozói politikai és társadalmi szervezetei közötti együttműködés és közvetlen kapcsolatok kiszélesítésének fontosságára. Az SZKP és az ASZÚ képviselői véleménycserét folytattak a pártkapcsolatok fejlesztésével összefüggőről. konkrét intézkedések Az SZKP képviselői méltatták az ASZÚ országos kongresszusa által jóváhagyott országos akcióprogram nagy jelentőségét A találkozókon véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi problémákról, különösen a közel-keleti helyzetről. Az SZKP képviselői a szovjet nép és kommunista pártja határozott támogatásáról biztosították az egyiptomi és más arab népek harcát az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámolásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatok kivonásáért az 1967. júniusában megszállt összes arab területről, valamint Palesztina arab népe törvényes jogainak biztosításáért. Hangsúlyozták Egyiptom fontos szerepét az arab népek nemzeti felszabadító mozgalma fejlesztésében és összefogásában. A felek kifejezték meggyőződésüket, hogy a kommunistaellenesség kárt okoz a népek felszabadulási törekvéseinek és nemzeti érdekeinek, s ezért nem szabad teret kapnia. Az antikommunizmus csupán a nemzetközi imperialista és reakciós körök érdekeit szolgálja. A kommunistaellenesség elterjesztésére irányuló törekvések célja, hogy megbontsa az arab forradalmárok sorait az imperializmus, a cionizmus és az izraeli agresszió ellen, az arab népeknek a szabad és független fejlődésre való joga szavatolásáért vívott küzdelemben. Ezek a kísérletek arra is irányulnak, hogy gyengítsék az arab népek és barátaik közötti szolidaritást és együttműködést. A felek megállapodtak a párt és társadalmi kapcsolatok 1971—72-re szóló tervében. (MTI) Az SZKP és az ASZÚ tárgyalásai Az antikommunizmus gyengíti az arab népek harci erejét Fontos kezdeményezés WASHINGTON Az amerikai szenátus külügyi bizottsága pénteken zárt ülésen úgy döntött, hogy kezdeményezni fogja az Egyesült Államok és Kuba 1961. január 3-án megszakadt kapcsolatainak diplomáciai helyreállítását és a törvényhozás üléseinek őszi felújítása után ilyen értelmű javaslatot terjeszt Nixon elnök elé. A bizottság előzőleg azonban még nyilvános ülésen is megvitatja a kérdést. (AFP) Mitja Ribicsics kitüntetése Tito jugoszláv köztársasági elnök a jugoszláv Zászló érdemrend vállszallagos rendjével tüntette ki Mitja Rubicsicset, Szövetségi Végrehajtó Taanács (kormány) korábbi elnökét a szocializmus építését, az ország szabadságát és függetlenségét szolgáló társadalmi tudat fejlesztésében és erősítésében, valamint Jugoszlávia békés nemzetközi együttműködésének megszilárdításában és kapcsolatainak nemzetközi erősítésében szerzett érdemei elismeréséül. A kitüntetést a köztársasági elnök nevében Mijalko Todorovics, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke nyújtotta át. Kitüntették az előző kormány több más tisztségviselőjét is. Több mint 20 ezer polgári áldozat — amerikai segédlettel Mint a bostoni Christian Scince Monitor cikkéből kitűnik, az Egyesült Államok közvetlenül részt vesz a dél-vietnámi börtön és koncentrációs táborhálózat kiépítésében és aktív „segítséget” nyújt saigoni bábjainak a lakosság ellen irányuló terrorintézkedések „kivitelezésében”. A tekintélyes független lap utal a hírhedt Phoenix-akcióra, amely nem más, mint a CIA által szervezett hajtóvadászat, valamint „Con Son szigeti „tigrisketrecekre”, ahol embertelen körülmények között tartják a politikai foglyokat. Ez az „intézmény” egyébként „Pentagon-találmány”. William Colby nagykövet, a dél-vietnami úgynevezett pacifikációs program volt vezetője nemrég beismerte, hogy e program során 1968-tól 1971 májusáig 20 587 dél-vietnami polgári lakost öltek meg. 0 közlekedéstörténet legsúlyosabb légikatasztrófája Egy japán repülőgép roncsai ... Boening—727-es utasszállító gép volt egy gőben összeütközött egy vadászrepülőgéppel. 24 órával a katasztrófakor, de pénteken a leve után megtalálták az utolsó, a 162-ik áldozat holttestét is. A tetemek ugyanis óriási területen szóródtak szét. A jelentések szerint tovább folytatja munkáját az a különbizottság, amelynek feladata a polgári repülés történetében szerencsétlenség legsúlyosabb körülményeinek kivizsgálása. Közölték, hogy az All Nippon Airways légitársaság minden utas után egymillió yent (kb. 3000 dollárt) fizet a legközelebbi hozzátartozóknak. A vadászgép pilótáját, aki ejtőernyővel megmenekült, minden valószínűség szerint bíróság elé állítják, Útonállók KAMPALA Az ugandai hatóságok elkoboztak négy, eredetileg Tanzániának szállított svéd helikoptert. A helikoptereket szállító repülőgép az egyik hajtómű hibája miatt kényszerleszállást hajtott végre az ugandai Entebbe repülőterén. Az ugandai hatóságok a szállítógépet továbbengedték, de rakományát lefoglalták. A kampalai hadügyminisztérium szerint Uganda ezzel torolja meg azt, hogy Tanzánia „hat hónappal ezelőtt lefoglalt 25 tonnányi ugandai rendeltetésű fegyvert és lőszert. A hadügyminisztérium szóvivője szerint kiszolgáltatják a helikoptereket, ha visszakapják a fegyvert és hadianyagot. Uganda és Tanzánia viszonya a jelenlegi kampalai kormány puccsszerű hatalomátvétele után romlott meg. Idi Amin ugandai elnök a többi között azzal vádolja Tanzániát, hogy ott kiképzett partizánok ezer ugandai katonát öltek meg. A két ország határát lezárták és megszűnt közöttük a légiforgalom is. Egy Dar Es Salaamban kiadott kormányközlemény szerint a négy helikopter kérdését az ugandai kormány és a svéd gyártócég között kell rendezni. (AP, Reuter} 1971. augusztus 1., vasárnap A HÉT TUDOMÁNYOS SZENZÁCIÓJA: A HOLDUTAZÁS Elindult a holdautó (Folytatás az 1. oldalról) vétel elkészítése után ez meg is történt. Scott és Irwin középeurópai idő szerint körülbelül délelőtt 11 órakor kezdte volna meg a felkészülést a holdkompból való kiszállásra. A houstoni irányító központ szombaton a tervezettnél egy órával korábban — közép-európai idő szerint 10 órakor — felkeltette a holdkompban békésen alvó Scott és Irwin űrhajósokat, mert a földi műszerek oxigénszivárgást jeleztek a Falcon kabinjában. A szakértők először tétováztak, megrövidítsék-e az expedíció tagjainak megérdemelt pihenését, jól a program igazgatója azonban attól tartott, hogy tartályokban tárolt oxigén a mennyiségének csökkenése esetleg a tervezettnél korábbi visszatérésre kényszerítheti az űrhajósokat. Scot és Irwin hamarosan megtalálták az egyik tartály meghibásodott szelepét és elhárították a műszaki zavart. A földi irányító központ felajánlotta, hogy aludjanak tovább, a két űrhajós azonban érthető módon azt felelte, hogy inkább megkezdik a felkészülést a kora délutáni kiszállásra. Közép-európai idő szerint 14 óra 30 perckor David Scott ezredes, az Apollo–15 amerikai űrhajó parancsnoka kilépett a Holdra. Később követte Irwin. Ezzel megkezdődött az ember új felderítő útja Hold felszínén, amely összesen mintegy 60 órát vesz igénybe, három napon át. A Hold-expedíció harmadik tagja, Worden űrhajós az Endeavour anyaűrhajó fedélzetén a Hold felszínétől 120 kilométeres magasságban futó pályán kering és minden két órában halad el társainak támaszpontja felett. Tegnap elindultak a Holdon első felderítő útjukra az Apollo–15 pilótái. Az egész világ figyelme kísérte az új vállalkozást. Képünk az Apollo—15 fellövéséről készült, hétfőn. Az Apollo—15 legénysége az indulás előtt. Elől David Scott, a parancsnok, mögötte James Irwin és Alfred Worden. Ahogy a rajzoló elképzelte David Scott és James Irwin holdbéli autóútját. A háttérben a holdkomp, az előtérben a két űrhajós a terepjárón.