Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-08 / 32. szám
Csapajev A legendák, mondák, népme* sék hőseinek általában nincsenek életrajzi adatatai, Erős János, Fanyűvő és társaik születésnapját, életének hiteles epizódjait nem jegyzi a történelem. Századunk legendahőseivel már valahogy más a helyzet, tetteiket immár nem csupán a népi képzelet, de a historikusok tolla is feljegyezte, s nem annyira a nép ajkán, mint inkább a kialakuló tömegközlési eszközök útján terjedt hírük. A hős vitéz, akinek neve fogalommá vált immár majd hat évtizede Vaszilij Ivanovics Csapajev, a polgárháború vörös paraszt-tábornoka. Most lenne 90 éves. Életrajza nem dúskál gazdag fordulatokban, a cári Oroszország elnyomorított sorsú parasztjainak, munkásainak milliói hasonló utat jártak be, mint ő. A különbség talán az, hogy Csapajev közönségesen is heroikus sorsú, nagyszerű, s egyben egyszerű figurája krónikásra talált harcostársa, Dmitrij Furmanov személyében, aki könyvet írt róla. Szigorúan tárgyilagos tollal rajzolta meg az igazságkereső parasztot, akiben egyesült a katonai zsenialitás, az ösztönös szónoki tehetség az akkori orosz földművesre jellemző gyanakvással, babonasággal, sőt időnként még a nagyotmondással is. Furmanov, akit komisszárként állítottak partizánból lett parancsnok mellé, a tudatos, művelt kommunista szemével tekintett hősére, s dokumentumregényében így alkotott róla hitelesen meggyőző figurát: A gyermekkoromra alig emlékszem — mesélte életét Csapajev —, de hát mire is emlékezzem. Elértem kilencedik évemet, odaadtak béresnek, egész életemet idegen emberek szolgálatában töltöttem .. . Tanultam a boltosságot, tudni kell ám ott lopni, de ez sehogy sem ment, a csalás sehogy sem ment össze a természetemmel... Azért vagyok én most ennyire dühös a kupecekre, mert keresztüllátok a nyavalyásokon; ebben már én Leninnél is jobb szocialista leszek, mert valamennyi kupecet gyakorlatból ismerem, és biztosan határozottan állítom, hogy ezektől a bitangoktól el kell mindent venni, fel kell osztani mindenüket, amijük van.” A boltossegédből kintornás lett, majd ismét földműves, s aztán katona. A világháborúban vitézségéért négy alkalommal kapta meg a Györgykeresztet, de igazságszeretete, becsületessége vihette a cári miatt sokra nem ármádiában. Olvasni is a lövészárokban tanult meg, s a könyvek, a betű világa új tereket tárt ki előtte. „Olvastam én Csurkin atamánról, Razinról, Jemelka Pugacsovról (parasztlázadások vezérei Oroszországban. A szerk.) Jermákról, szereztem egy könyvet Hannibálról, aztán az olasz Garibaldiról, de még magáról Napóleonról is. Tudja, az olyan embereket szeretem legjobban, akik jól tudnak hadakozni, s ha kell, magukat sem sajnálják.” Végül úgy, mint a parasztkatonák tízezrei 1917-ben Csapajev eljutott a bolsevikekhez, belépett a kommunista pártba. Osztagokat szervezett, csapatai hamarosan dandárrá nőttek. Harcolt a Csehszlovák Légió, a fehér kozákok, s Kolcsak admirális csapatai ellen — mindig a vöröskatonák előtt járva, kivont kúrájával mutatva a támadás irányát harcosainak, úgy, ahogy a róla készült film képeiről emlékszünk nagy bajusza figurájára... Hőstetteiért 1919 júliusában megkapta a fiatal szovjet állam legnagyobb kitüntetését, a Vörös Zászló endet. A Csapajev-legenda kialakulásáról így írt a hőstetteinek krónikása, a komisszár: „Ha az ember elgondolkozik azon, vajon volt-e Csapajevnek valamilyen különleges, „emberfeletti” tulajdonsága, amely dicsőséget szerzett volna neki, hamar rájön, hogy valójában hétköznapi ember volt, akiből nem egy értékes tulajdonság teljesen hiányzott. Meglevő azonban frissek és jó tulajdonságai határozottak voltak... Csapajev nagy hírnevét nem annyira hőstetteinek, mint inkább az őt körülvevő emberek csodálatának köszönheti. Ezzel egyáltalában nem akarjuk csökkenteni Csapajev szerepét a polgárháborúban. Mégsem árt megjegyezni, hogy a hősök neve körül mindig több a legenda, mint a történelmi valóság. ... Sokan voltak nála bátrabbak, sőt okosabbak és tehetségesebbek a csapategységek irányításában, voltak politikailag is öntudatosabbak, de ezeknek a nevét már réges-rég elfelejtették.Az ő neve viszont él és még sokáig élni fog a nép ajkán, mert tősgyökeres fia volt osztályának, és bámulatosan egyesítette magában mindazt, ami társai jellemében szétszórtan jelentkezett. (KS) Kiállítások, író-olvasó találkozók a mezőgazdasági könyvek hónapjában ra Huszadszorkezdődött meg a mezőgazdasági könyvhónap múlt héten. Erre az alkalomra több mint negyven művet jelentettek meg a kiadók, körülbelül hatszázezer példányban. A gazdag választékot külön kirakatok, mezőgazdasági szakkönyv-kiállítások tárják a közönség elé. A tájékozódást szakelőadások, ankétok, íróolvasó találkozók, filmvetítések segítik elő. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kecskeméti Katona József könyvesboltja tegnap szakkönyv-kiállítással és vásárral kezdte meg figyelemfelhívó rendezvényei sorát a városföldi Petőfi Tsz-ben. Hasonló programra készülnek a kecskeméti Törekvés Tsz-ben, majd a jövő héten a lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezetben. Február 18- án Tiszakécskén, a Béke és Szabadság Tsz-ben jelennek meg, majd 25-én a Tiszaalpári Tiszatáj Tsz-ben tart előadást a nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztésről Horn Artúr, akinek a szerkesztésében most jelent meg az Állattenyésztés című háromkötetes mű. A részben agrár-szakembereket tömörítő Tudomány és Technika Házába egész hónapra beköltöztek a terjesztők. A Megyei Művelődési Központban pedig filmvetítésekkel kötik egybe a bemutatót. Az állami gazdasági központok közül Nyárlőrincen és Helvécián szerveznek kiállítást. A kecskeméti Jókai könyvesbolt a kertészeti főiskolai karra és a városi tanács költségvetési üzemébe viszi el a kínálatot. Kalocsán kiállítással és vásárral kötik össze a kertbarátok körének összejövetelét a Fegyveres Erők Klubjában, a városi könyvtár külön rendezvényről gondoskodik február 28-án. A hartai Lenin Tsz-ben pedig a tájegység életében olyannyira fontos paprikatermesztésről és -nemesítésről lesz szó a tervezett szakíró-olvasó találkozón. Baján, az Augusztus 20 Tsz-be várják Pirk Ambrust, az Ötletek a kert berendezéséhez című könyv szerzőjét, aki kötetében sok jó hazai és külföldi példával hívja fel az érdeklődők figyelmét a kerti utak, lépcsők, támfalak és kapuk építésére. Ezenkívül az állami gazdaságban és a József Attila Művelődési Központban népszerűsítik az újdonságokat. Összeállította kísérő programját a mezőgazdasági könyvhónapra a szövetkezeti könyvterjesztő hálózat is. Az Univer Szövetkezet kecskeméti boltjában örömmel nyugtázták, hogy az előző évektől eltérően most végre idejében megérkeztek a megrendelt művek. Így alkalmuk volt a megyeszékhely környékén szorgoskodó mintegy hetven bizományosukat az igényeknek megfelelően ellátni. A falusi könyvterjesztők elsősorban annak örülnek ez alkalommal, hogy a kiadó jóvoltából az eddiginél több alapismereteket nyújtó, népszerű kötetet juttathatnak el a falusi és tanyai olvasókhoz. Különösen nagy érdeklődés mutatkozott meg már az első napokban az „Idejében szólunk, 52 hét munkája a kertben” című kiadvány iránt. A bolt több alkalmi árusítást is szervez, kiállítással egybekötve. Sor kerül ilyenre többek között a napokban a kecskeméti mezőgazdasági áruházban és MESZÖV-székházban. A szövetkezeti könyvesbolt munkatársai az előzetes jelekből kiindulva arra számítanak, hogy az idei mezőgazdasági könyvhónap forgalma magasan túlhaladja majd az előző évekét. • A Katona József nevét viselő könyvesbolt vonzó szakkönyvkirakata. Zárszámadás a bajai Augusztus 20 Tsz-ben A múlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére is jó gazdasági eredményeket ért el a bajai Augusztus 20 Termelőszövetkezet tagsága. Hat százalékkal növelték nyereségüket, termelési eredményük pedig 23,3 százalékkal múlta felül az 1975. évit. Árbevételi tervüket 25 százalékkal túlteljesítették. Minderről Lusztig Ottó tsz-elnök szólt a szombati zárszámadó közgyűlésen, amelyen részt vett dr. Glied Károly, a megyei tanács elnökhelyettese és Papp György, a bajai városi pártbizottság első titkára. Búzából 3,6 milió forinttal értékesítettek többet, mint egy évvel ezelőtt és első esetben haladták meg a 40 mázsás hektáronkénti átlagtermést. A szőlőtáblákról a jégverés ellenére is 63 mázsát szüreteltek hektáronként, s ezt az eredményt az idén a Hoszúhegyi Állami Gazdaság technológiájának alkalmazásával már 90—100 mázsára kívánják növelni. A szövetkezet nagy segítséget nyújtott a város ellátásához. Zöldségből 1975-ben 95, tavaly 107 vagonnyit termeltek. Az idén huszonöt hektárral növelik a szántóföldi zöldségtermő területet, a fólia alatti termelést pedig ötezer négyzetméterrel. Az álattenyésztési ágazatban is dinamikus a fejlődés, nőtt a szarvasmarha-állomány, a tejtermelés és a hízottsertés-kibocsátás. Kitűnő eredmények születtek a baromfitenyésztésben és a keltetőüzemben is. Jóleső érzéssel hallotta a tagság a kedvező termelési eredmények felsorolása mellett azt is, hogy jövedelmük 1975-höz képest mintegy öt százalékkal emelkedett. A bajai Augusztus 20 Tsz elnökének beszámolóját követően az ellenőrző és a nőbizottság elnöke adott számot a múlt évi munkáról. A beszámolók feletti vita után több osztagnak és szocialista brigádnak kitüntetéseket adtak át. Új borpalackozó épül Helvécián Csendes, kihalt a környék, de hamarosan megtudjuk, hogy a Helvéciai Állami Gazdaságban a téli hónapokat sem töltik tétlenül. Már hozzáláttak a szőlők metszéséhez, azokkal az új, olasz gyártmányú berendezésekkel, amelyek gombnyomásra egyszerűsítették ezt a nehéz műveletet. A gazdaság 6 darab pneumatikus rendszerű gépi metszőollót vásárolt, ebből három már dolgozik a szőlőültetvényeken. Az idén folytatódnak a telepítések is, 200—200 hektárral növelik a szőlő, illetve a gyümölcsösök területét. Szépen haladnak az erdősítéssel is. Eddig 1000 hektárnyi fát ültettek, az idén 450, a későbbiek során pedig 800 hektáron telepítenek nyárfa-, akác-, fűz- és fenyőerdőket. — Milyen volt a tavalyi esztendejük? — kérdem Kerekes Antal igazgatóhelyettestől. — A búza szépen termett, sajnos a tavaszi fagykárokat mi is megsínylettük. Mindössze 18 és fél ezer mázsás szőlőtermést takarítottunk be, a gazdaság történetében a legkevesebbet. — Az idén mit terveznek? — Most épül egy korszerű borpalackozó, 30 millió forintos értékben és saját kivitelezésben. Erre azért volt szükség, mert a régit kinőttük. Évente 100 ezer hektoliter bort forgalmazunk, ebből 40 ezer hektoliter palackozott. Tíz éve egész esztendőben nem töltöttek üvegbe annyi bort, mint most két nap alatt. Az új üzem ugyan elég sokba kerül, de háromszorosára növeli a jelenlegi palackozási kapacitást. A régi üzem gépei óránként 1200 üveget töltenek teli a kellemes aromájú helvéciai borokkal. Az új üzem teljesítménye: 4000 palack egy óra alatt. Korszerű, automata gépsorai a kezelők munkáját is megkönnyítik. Ma még kézzel rakják fel az üres üvegeket a töltőgépre, a most készülő üzemrészben már minden műveletet a gép végez majd, a csomagolásig bezáróan. A biztatóan fejlődő gazdaság új létesítményét a nyáron avatják. V. Zs. • A felvétel még a régi palackozóban készült, ami nem is olyan régen még korszerűnek számított. Ebből is látszik, hogy a fokozódó termelés, fokozott követelményeket is támaszt: új beruházásokban, a gépesítés színvonalában. 1977. február 8. • PETŐFI NÉPE • 3 • Részlet egy felszólalásból. — Nagyon fontosnak tartom az élenjárókkal, kitüntetett szocialista brigádokkal való foglalkozást ... Úgy látom azonban, hogy néha hoszabb időre elfeledkezünk a szorgos derékhadról. Azokról a munkástömegekről, akik mégiscsak javaink zömét termelik meg. A sajtó, rádió meg a tévé jobbára vagy a kiemelkedő teljesítményt felmutatókkal foglalkozik, akik mégiscsak kevesebben vannak, vagy azokkal a dolgozókkal, akik valamit „kiemelkedően” rosszul csináltak, s akik száma — szerencsére — szintén nem sokra tehető... A két rétegszint között munkálkodó, de a fejlődés általános menete szerint mindig jelentős számú dolgozó munkájáról, szívós-tisztes és megbízható átlagteljesítményeiről, már lényegesen kevesebbet írnak, beszélnek ... Meglepő gondolat. Olyannyira, hogy az első pillanatokban mindjárt a találat „kivédése” az önkéntelen reflexünk. Ilyenformán: „No, persze, lehet ebben némi igazság, de azért...” Aztán szedegetjük össze viszont érveinket. Hogy azért mégiscsak az az élet rendje, hogy a kiválóak, az élharcosok legyenek reflektorfényben. Ők érdemeljék meg, hogy mint példaképekről többet írjanak, beszéljenek róluk, mint a „szürke átlagról”. (A dolgaikat „kiemelkedően” elpuskázók „népszerűsítéséről” most ne beszéljünk. Ők alighanem szívesen elengednék, hogy a közérdeklődés fókuszába kerüljenek — szóban vagy írásban.) • Majd még jobban belemelegedünk a megállapítás viszaverésébe. Akkor talán hagyjunk fel az élenjárók, az átlagon felüli eredményeket produkálók dicséretével, s elsősorban azokról mondjunk, írjunk szépeket, akik becsülettel elvégzik, amit a fizetésükért kötelességükké teszi a norma? Hova lesz akkor a kitűnőeknek joggal kijáró elismerés? Mi lesz a munkaversennyel ha nem azoknak a neveivel töltjük meg a népszerűség „dicsőségtábláját”, akiknek a kezét, eszét nem az vezeti, hogy „a norma mindenekelőtt”, hanem a nemes virtus, a jó kedvvel vállalt erőpróba: „Lássuk, ki a legény a gáton! Ki tesz többet az asztalra?” Mikor idáig jutunk heves ellenkezésünkben, máris — kicsit restelkedve — kezdünk jobb belátásra jutni. Hogy mégiscsak sok igazság van abban a felszólalásban. S nem is azt kívánja a hozzászóló — jelen esetben Palsovics József, a HVDSZ megyei bizottságának titkára —, hogy most már — hübele Balázs! — essünk át a ló túlsó oldalára, — és ezután csak azokról írjunk csupa jót, akik becsületesen megdolgoznak a keresetükért. Csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a kiválóakat megillető elismerések, a kiemelkedő teljesítményeket kísérő példás emberi tulajdonságok, magatartás és ügyes módszerek közlése, közkinccsé tétele mellett — ne feledkezzünk meg a kötelességüket kitartóan, „emberemlékezet óta” rendszeresen teljesítőkről sem. • Akik csakugyan többségben vannak, s lesznek akkor is, ha a kiválóak példája mindinkább ragadós lesz. Mivel a fejlődés törvényeinek megfelelően az egyre emelkedő átlagnívó idővel „kitermeli” a maga újabb kiválóságait. Akik száma mindig kevesebb a zömnél, a derékhadnál. A mai többség termelési produkciója, az adott időszak átlaga minden bizonnyal magasabb nívót jelent, mint a régebbi időké. „Felhozták” erre a szintre az élenjárók, de hogy megmaradjon a színvonal, a tisztességesen dolgozó tömegektől is függ. A jó szó kijár tehát ennek a tömegnek, a széles, megbízható bázisnak is. Ügy méltányos, úgy igazságos ezért, hogy többször foglalkozzék velük a sajtó, rádió, televízió. Ne járjon úgy ez a becsületes átlagteljesítőkből összetevődő tábor, hogy hosszabb időkön át szinte csak mint összlétszám jön szóba. Név szerint, mint élő, sajátos tulajdonságokkal, képességekkel, véleményekkel rendelkező emberekről — írjunk az eddiginél többször derék brigádokról, egyes emberekről. • Döntő a szocialista brigádok kiváló egyéni teljesítők szerepe, húzóereje ahhoz, hogy egy-egy üzem, vállalat magas kitüntetések birtokosa legyen. De hogy összteljesítményükkel rukkolhassanak előre a legjobbak közé, ahhoz a megbízható zöm, a többség, a jó átlag munkája is nélkülözhetetlen. A derékhad derekassága is feltétel a feljebbjutáshoz. Tóth István KÉPERNYŐ Játék avagy tiroli nadrágban frakk helyett Nagy igyekezettel próbálkozik a tévé a karosszékben műsort fogyasztók megmozgatásával. Mind többen élnek az engedelemmel, s elkezdik idősebbek és fiatalok esténként az izmok megmozgatását. Az agytekervények aktivizálása könnyebb is, nehezebb is. A legtöbb műsor kisebb-nagyobb mértékben óhatatlanul „bevonja” a nézőket, indulatokat, gondolatokat vált ki. Minél tehetségesebb, felkészültebb alkotó dolgoz fel egy témát, annál erősebb a vonzás, annál inkább magával ragadja a készülékek előtt ülőket. A játék mégiscsak másként serkenti az önálló gondolkodást. Módot ad találékonyságunk lemérésére, ismereteink számba vételére, nemes versengésre, ha jó. A televízió különböző sorozatai közül az Egri János nevéhez fűződő játék a betűkkel élt a legtovább. Ez egyesítette a legjobban az efféle szórakozás két látszólagosan ellentétes követelményét. Érvényesüljön a nagyobb tudás, győzzön az ügyesebb és a vetélkedés minden pillanata váratlan meglepetéseket ígérjen. Az egyszerű szabályok, az értékelés könnyen ellenőrizhető szempontjai csak növelték népszerűségét. A beérkezett megfejtések nagy száma, a közönség tartós érdeklődését tanúsította. Külön érdeme , a magyar nyelv törvényszerűségeire, lehetőségeire, gazdagságára irányította a figyelmet. A Lehet egy kérdéssel több? című új sorozata megőrzi az említett erények többségét. Most a látáskultúrát szeretné javítani, arra int mindenkit, hogy ne csak nézzen, lásson is. Hajdanán a pajtások próbálgatták társaik megfigyelőképességét. Kiderült, hogy ezerszer látott tárgyakról is milyen keveset tudunk. A vasárnap sugárzott műsor után bizonyára sokan elhatározták velem együtt: máskor figyelmesebben veszik szemügyre a valóságban, vagy annak másolatával elébük táruló látványt. A Soha Jobb Kor, Müller Péter „kép-fotója” csak akkor számíthat a nézők buzdító elismerésére, ha kicsit egyszerűsítik a szabályokat, áttekinthetőbbé, határozottabbá válik az elbírálás. Olykor úgy érezzük, hogy a tűzhelyt forgatják a lábas alatt, körítés fontosabb a lényegnél.a Ha már a játéknál tartunk, hadd dicsérjük a Játszik a Magyar Állami Hangversenyzenekar ... című kitűnő zenés társasjátékot. Olyan gyorsan pörgette a műsort Vitray Tamás és Horváth Ádám rendező, olyan kedvesen vették a lapot a világjáró együttes muzsikusai, hogy jókedvük azokat is vidámságra hangolta, kik gyorsan elcsavarják máskor a kapcsolót, ha valamilyen szimfónia vagy kamarazene fenyegetését érzik. A tréfák sorozatával nyőkhöz cövekelt figyelem képeia nagyzenekari muzsika élvezetét könnyítő tudnivalókat is rögzített. Megismerkedtünk a különféle hangszercsaládokkal, s néhány ritkábban hallott zenei instrumentummal. Jó játék, nagyszerű és hasznos mulatság volt. H. N. Avatóünnepség a Semmelweis Egyetemen A szokásostól eltérően rövid ünnepséggel kezdődött meg az 197—77-es tanév második féléve a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. A leendő orvosok birtokukba vették az egyetem Nagyvárad téren épülő elméleti tömbjének egy részét, az úgynevezett „lepényépületet”. Dr. Kalász Béla oktatási rektorhelyettes köszöntötte ebből az alkalomból a hallgatókat. Először hangzottak el hétfőn reggel előadások a két, egyenként 400 személyes korszerű előadóteremben. Az előadótermeket későbbiekben neves magyar orosprofesszorokról fogják elnevezni.