Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-28 / 23. szám

FÉLMILLIÓ LÁTOGATÓ — A MÚZEUMOK Kapcsolatok és kitekintések Bács-Kiskun tucatnyi múzeumában évről évre változik a gyűjtemény. Gazdagodik a választék a látnivalókban, a tudást gyarapító, ízlést fej­lesztő eseményekben, rendezvényekben. Muzeo­lógusaink sokoldalú törekvéseik közben igye­keznek kielégíteni a legkülönfélébb igényeket. Az elmúlt esztendőben a tudomány és az isme­retterjesztés műhelyeit csaknem félmillió ember látogatta. A legtöbb érdeklődő a kiskőrösi em­lékmúzeumban fordult meg. Itt csaknem hat­vanötezer hazai és külföldi ismerkedett halha­tatlan költőnk életével, életművével. S csaknem ilyen mértékű volt az­ érdeklődés a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum iránt is. A látogatottsági ranglista élén áll még a Kiskun­sági Nemzeti Park és és a Magyar Naiv Művé­szek Múzeuma. Eredmény az is, hogy tavaly to­vább gyarapodott a múzeumok hasznosítható alapterülete. Ez kihat a programok gazdagítá­sára is. Régi világ a föld alól Bács-Kiskun múzeumi szerveze­te régóta rangos helyet vívott ki magának a régészeti munkában, a föld alatt lappangó egykori élet napvilágra hozatalában. Töb­bek között a tekintélyes Cumania könyvsorozat is bizonyíték erre. S az is, hogy régészeink a többi között Ausztriában, Jugoszláviá­ban és Franciaországban működ­tek közre kutatásokban és kon­ferenciákon. 1982-i­en tovább folytatták az ásatásokat, olykor meglehetősen nagy ütemben, és főleg eredmé­nyesen. Csak néhány példa erre a múzeumi szervezet részletes beszámolójából:tavalyi, Hajóson folytatták a szarmata falu és az avar temető feltárá­sát; huszonöt sír került elő. Ma­darason honfogllalás kori temetőt, Nagybaracskán gazdag szarmata sírt ástak ki. Kunpeszár határá­ban korai avar sír és szarmata halomsíros temető került elő a szorgos kezek nyomán. Tisza­­kécskén, az Árkus-dűlőben befe­jezték­­ az Árpád-kori temető fel­tárását. Régészetük a tanulmányok írá­sáról sem feledkeztek meg. H. Tóth Elvira tollából elkészült például a Régészeti kutatások Bács-Kiskun megyében cíímű dol­gozat. Írtak a ladánybenei kincs-­, leletről, a méhesfoki kora vas­­­kori b­ronzleletről stb. Időközben­­ a restaurálók tovább folytatták a feltárt anyagok mentését és szé­pítését. A népélet emlékei Az említett Cumania arra is bizonyíték, hogy a sorozat nép­rajztudomány művelői nem tét­lenkedtek megyénkben az elmúlt esztendőkben. A kutatások során gazdagodott a bajai múzeum gyűjteménye, miután előkerült Schwalm Pál értékes német­­ népdalgyűjtése. Kalocsán hatszáz darab régi film­kocka árulkodik immár az egy­kori keceli népéletről; a tudo­mány számára ez is rendkívüli érték. Néprajzosaink publikációikkal is igyekeztek jelen­ lenni Bács- Kiskun szellemi életében. Sóly­mos Ede a bajai halász­céhről és Jelky Andrásról, Bárth János a tanyakutatás feladatairól, a No­vák László—Sztrinkó István szer­zőpár a „három város” népművé­szetéről írt tanulmányt. Közben elkészült a Kecel-monográfia is. A bajai múzeumban tavaly csak­nem kétszáz néprajzi tárgyat tisz­títottak meg és konzerváltak a restaurátorok. A néprajzi kiállítások közül is megemlítünk néhányat. Baján a Halászat a képzőművészetben cí­mű tárlat, Félegyházán a népi hangszereket bemutató kiállítás,­­iránt mutatkozott érdeklődés. Kecskeméten a kecskeméti ta­nyák múltjából és jelenéből kap­tak ízelítőt a látogatók. Minden bizonnyal a legnagyobb tettnek számít ilyen tekintetben, hogy a Katona József Múzeum át­vette a rendkívül becses Tóth Menyhért-hagyatékot, valamint az, hogy hetvennél több alkotás­sal gyarapodott a Naiv Művészek Múzeuma. Tovább folytatták a szecessziós művek gyűjtését is. A képzőművészeti kiállítások iránt mindenütt érdeklődés mu­tatkozott ebben­ az esztendő­ben is. Kiskunfélegyházán Kon­dor Béla alkotásaival, Kecskemé­ten a mezővárosi népművészet­tel, valamint a szecessziós építé­szettel, Baján a zombori múzeum gyűjteményével­­ ismerkedtek a múzeumbarátok. Nem hallgathatják el a muzeo­lógusok azt sem, hogy az évente ismétlődő nemzetközi zománcmű­­vészeti alkotótábor szervezésében sikeresen kivették a részüket. A visszhang mindenfelől pozitív­nak mondható. Ha a fentiekhez hozzáadjuk, a­hogy az antropológiai kutatások, történelmi dokumentumok gyűjtése és az egyre sokoldalúb­bá váló közművelődési tevékeny­ség tekintetében is sokat tett Bács-Kiskun megyei múzeumi há­­­lózat, akkor, akárha legkritiku­sabb szemlélő is elégedett lehet az eredményekkel. Varga Mihály A művészet népszerűsítéséért . A homoki földművelés sajátos eszköze: szalma­vágó Kiskunmajsáról. (Kiss Béla felvételei.) fe A kecskeméti Szórakaténusz. I Balra: nemcsak a szemlélő­désre, az alkotásra is van lehe­tőség a gyermekmúzeumban. FILMJEGYZET Akit Bulldózernek hívtak A Bulldózer természetesen Bud Spencer — ki is lehetne más. Változatlanul tartja magát első filmjeiben megismert természeté­hez és még mindig jó erőben van.­­Ebben a filmtörténetben is pon­tosan azt csinálja, amire koráb­ban „ítélték" nem túlságosan dús fantáziájú­ forgatókönyvírói: bát­ran verekszik a mindenkori igaz ügyért, mindig győz, vajszívű, érzelmes mackó, aki harsány csontzene kíséretében is halk és udvarias simogatásokkal segíti át ellenfeleit az álmok és ájulások birodalmába. Elsöprő erejű üté­sekkel próbálja jobb belátásra bírni őket. Bud Spencer minden bizonnyal a kaszkadőrök bálványa. Kitűnő foglalkozási lehetőségeket kínál­nak történetei ezeknek a kaland­filmekben nélkülözhetetlen szak­embereknek. Úgy tűnik, Michele Lupo,­­a rendező is örök szövet­séget­­ kötött az összes fontosabb olasz kaszkadőrrel, ebben a film­jében is legalább ötven-hatvan kemény fickó bukfencezik, röp­köd, elterül, feltápászkodik, vis­­­szaüt és természetesen az éppen, soros nagy verekedés után, a szín­téren elnyúlva, a romok között piheni ki bizonyára nem könnyű szereplésének fáradalmait. Ezek a verekedések most is pompásan megkoreografált események és meg is van a hatásuk a közönség­re. Mindenki ezeket a verekedés negyedórákat várja és nem tulaj­donít túl nagy jelentőséget an­nak, ami két bunyó között törté­nik. Őszintén szólva nem is igen ér­demes törni magát a nézőnek, az odafigyelésben, mert bizony közjáték,­­a történet majdnem fe­n le érdektelen és unalmas. Ugyan kit mérhetetlenül érdekelhet szép hazánkban, hogy ott Nápoly­ban, a kikötőben hogyan készül fel egy csapat dologtalan suhanc egy rögbimeccsre, melyet a szö­vetséges hadsereg egyik kiképző­táborának vagy támaszpontjának belevaló, majdnem profi játéko­saival kell lejátszaniuk. Az „edzőtábor", mely jó fél­óráig is eltart, bizony minden el­képzelést alulmúló ötlettelenség­gel zajlik le, sőt a várva várt meccs is gyengécske. Inkább me­seszerű u­grándozás, mintsem sportesemény, mintha csak vala­melyik Walt Disney-rajzfilm fi­gurái elevenedtek volna Szinte felüdülésnek hat, hogy meg a film vége felé egy rozoga kártya­a klub szétverésével foglalja el a rendező a kedves és rokonszen­ves főszereplőnket, majd pedig nagy ellenfele, a hasonlóképpen rokonszenves őrmester eltávozik Mexikó valamelyik amerikai tá­maszpontjára, mert vétett a sport­becsület előírásai ellen. A szereplők közül ezt a bizo­nyos őrmestert kell még megem­lítenünk Bud Spencer mellett. Nem más, mint a jól ismert Rai­mund Harmsdorf. Mind a ketten jobb sorsra érdemes művészek, igazán megérdemeltek volna va­lami olyan szerepet, amely bete­kintést engedne­ színészi tehetsé­gük rejtelmeibe, mert az, amit tőlük az olasz gyártócégek kíván­nak, minden egyébhez hasonlít, csak a drámai ábrázolóművészet­hez nem. Puszta jelenlétükkel akarnak hatni, az pedig egy nor­mális méretű műsorfilmben nem elegendő, ahhoz, hogy a közönség érdeklődését és jó ízlését kielégít­sék. CS. L.­ ­ Kempfer őrmester és a Bull­­dózer egyik barátságos „mérkő­zése”. 1983. január 28. • PETŐFI NÉPE 9 i GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET Találkozás a homokmégyi hatodikosokkal Éppen a földrajzórát fejezték be, amikor betoppantunk hozzá­juk — az észak-európai álla­mokról beszélt nekik a csapat ve­zetője, Papp Sándorné tanár. Vörösváczky­ Zoltán mutatko­zott be elsőként: mi a Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai va­gyunk! — Hogyan élnek, mit csinál­nak, mit terveznek a csapat tag­jai? — teszem fel a kérdést, és nyomban peregnek a válaszok. — Tanár szeretnék lenni — közli Greksa Anikó. — Mégis nagyon érdekes volt számomra a pályaválasztási bemutató, ahol a fodrász, kőműves, asztalos, or­vos, cukrász és villanyszerelő munkájával ismerkedtünk meg ... — Vörös Robi lett az első a múlt hónapban rendezett asztali­tenisz-versenyen — jelenti be a csapat sportfelelőse, Markó Raj­­mund, majd hozzáteszi: — Ná­lunk nagyon jó a sportélet, tor­natermünk is van! — Ezekben a napokban érke­zik vissza két társunk, Romsics Anikó és Tóth Andrea Zánkáról, az őrsvezetőképző-táborból, — közli Melkvi Zoli, az úttörőtanács titkára. A tábor szó hallatán tíz­­ kéz lendül a magasba, nyilván sokan járták az országot, sátoroztak az elmúlt nyáron. — Először voltam táborozni a nyáron — közli Boromissza Dé­nes — a rétsági járás váltótábo­rában. Ide azért mehettünk, mert a mi táborhelyünket a Szelidi­­tónál elcseréltük velük. Kirán­dultunk, nagy focimeccseket tar­­­tottunk a szomszédos tábor la­kóival. Csakhamar összegezzük, hogy a százötvenöt tagot számláló csa­pat tagjai közül szinte minden­ki volt már néhányszor táboroz­ni, kisdobosként, úttörőként, sá­torozva, vagy éppen faházban. Már sikerült megismerkedniük a Duna-kanyarral, a Balaton-felvi­­dékkel, Budapesttel. — A pesti kirándulásunk volt a legérdekesebb, hiszen múzeu­mokat jártunk, metróztunk, meg­néztük a Várat, és kimentünk Vi­­segrádra — összegzi Kerekes Gabi. — Nekünk azért könnyű a ki­rándulás — mondja Kapitány Erika —, mert a helyi termelő­­szövetkezet és a vadásztársaság patronálja a csapatot. Kapunk tőlük autóbuszt, terepjárót, és ha szükséges, pénzt is. Ezért me­hettünk Bánkra, és nézhettük meg az őrségi rezervátumot! — Én büszke vagyok az úttörő­szobánkra! — mondja Halomi Attila, és nyomban meghív, néz­zük meg! Az iskola alagsorában lévő úttörőszobát sok városi csapat megirigyelhetné. A fajfoglalko­zásokat, különféle szakkörök rendezvényeit itt bonyolíthat­ják le. Dezső Marika nyomban sorol­ja a szakköröket is: — Van kisvegyész-, biológia-, báb-, fotó-, MIHSZ-lövész és egész­­ségőr-szakkörünk! Részben itt az iskolában, részben a művelődési házban tartjuk a foglalkozáso­kat. Végül hadd kérdezzem meg: mire vágytok, mit szeretnétek? — Sok havat — mondja az osz­tály egyik fele... — Hogy jöj­jön a tavasz... — így a másik! — Azt, hogy emlékezetes, szép ünnepségeken vehessünk részt — feleli Vörösváczky Csaba, aki ötödik éve jár be a kalocsai ze­neiskolába, ahol csellózni tanul. — Szeretnénk örömet szerezni az öregek napján, a kulturális szem­lén, névadó ünnepen, vagy nő­napon­, hiszen énekkarunk Duna­­patajon Arany Oklevelet is nyert m­far .” Ó S. K. Í Emlék az őrjégi rezervátumból: a hosszú gyaloglás után uzsonnáz­nak a homokmégyi gyerekek. Művészeti szemle a kecskeméti járásban A lakiteleki művelődési házban mutatkoztak be a kecskeméti já­rás szólóénekesei, szólóhangsze­resei és zenekarai, összesen mint­egy hatvanan. A bíráló bizottság vezetői — Ittzés Mihály és Jávor Zoltán zenepedagógusok — sze­rint jól felkészültek a gyerekek a bemutatóra, a mezőnyből ki­emelkedett Ádám Andrea ke­rekegyházi népdalénekes előadá­sa, neki azt tanácsolták, hogy foglalkozzon a továbbiakban ko­molyan énektanulással. A zenekarok közül az első he­lyet a lakiteleki, a másodikat a tiszakécskei, a harmadikat a nyárlőrinci citerások kapták. Tiszakécskeiek nyerték a há­rom első helyet a hangszeres szó­listák kategóriájában: Szőke Pé­ter, Nagy Zoltán és Balla Edit osztozott a díjakon. A szólóénekesek közül a kisdo­bosok sorában Banya Gabriella tiszaalpári, Mádi Mária lászló­­falvi, valamint Hegedűs Anikó tiszakécskei pajtás jeleskedett. Az úttörők közül Ádám Andrea (Kerekegyháza), Bakonyi Judit (Izsák) és Kovács Ilona (Tisza­­kécske) került az élre. Valamennyien tárgyjutalom­ban részesültek, illetve emlékla­pot kaptak. „V” BETŰ AZ ÉGEN A tanító néni hir­telen a nyitott ab­lakhoz lépett, ahol a nap utolsó sugarai hullottak be a tante­rembe. — Gyertek ide gyorsan — fordult az osztályhoz. — Mutatok nektek egy élő V betűt! A gyerekek az ab­lakhoz tódultak. A kék égen magasan vadludak repültek. Mint amikor a repü­lőgépek rendeződ­nek szabályos so­rokba, szorosan úgy szálltak egymás mellett, V-alakban. A tanító néni meg­várta, amíg a vadli­bák eltűnnek a tá­volban, azután meg­kérdezte: — Tudja-e vala­­melyikőtök, honnét jönnek ezek a vadli­bák minden ősszel? Várt egy darabig, azután a térképhez lépett. — Nézzétek — mondta, és a függő térkép talon felső részére mutatott. — Ez itt Észak-Európa, és erre tovább Észak- Ázsia. Itt, a tenger­partok közelében költenek ezek a hi­dak, a lilik és a ve­tési lúd, amelyek minden ősszel nagy csapatokban érkez­nek a Hortobágyra, a Duna és a Balaton környékére. — És nálunk ma­radnak egész télen? — kérdezte Jóska kíváncsian. — Az a téltől függ — válaszolta a taní­tó néni. — Ha sok hó esik, hideg van, és befagynak a vi­zek, tovább vonul­nak dél felé. De ha enyhébb a tél, itt maradnak. Kora haj­nalban táplálkozni indulnak lege­lőkre, vetésekre, es­te ismét vízre száll­nak, ott töltik az éj­szakát. — Nem fáznak meg ott? — kérdezte Jancsi. — Meleg toll fedi testüket — érkezett a felelet —, tollai­kat pedig a kacsák és libák zsírmiri­gyük váladékával kenik be, hogy egy csepp víz se kerül­jön a bőrükhöz, így aztán nyugodtan úsz­kálhatnak a vízen, a parton sompolygó rókától sem kell fél­niük. SITKEI BÉLA: Csirip, csirip Csirip, csirip, kisveréb. Mi lesz holnap­­ az ebéd? Túróscsusza, dere­lye. Bográcsban főtt cibere. ■ Csirip, csirip, hallod-e! Nincs olyan sok derelye. Bendődben sok jó falat. Többieknek mi marad? Tudósítónk jelenti Kecskeméti kisdobos, Braunit­­zer Klári, a Buday Dezső iskola harmadikosa küldött ezen a héten beszámolót. „Az elmúlt napokban nézhettük meg a kecskeméti színházban a Mátyás király juhásza című mesejátékot Nagyon tetszett va­lamennyiünknek! Legjobban ak­kor lepődtünk meg, amikor az előadás végén a színész nénik és bácsik lejöttek értünk, és fenn a színpadon velük táncolhattunk, megsimogathattuk az igazi bá­ránykát is. Köszönjük szépen a felejthetet­len előadást és még sok ilyen szép színdarab bemutatóját kér­jük!” Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal fejtörő helyes megfejtése: közölt Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Könyvjutalmat nyert: Soltész Angelika, Kecskemét; Kereszturi Ágnes, Kiskőrös; Tomola Anikó, Madaras; Pólyák Zsuzsa, Baja; Farkas András, Kiskunmajsa; Kálóczi Mihály, Tázlár; Pozsár János, Pálmonostora; Turu Haj­nalka, Akasztó; Gubicza György, Kecel; Csernák Gizella, Nyárlő­­rinc. Ezen a héten egy főváros nevét kell megkeresniük azoknak, akik szeretik a fejtörőket. Az itt lát­ható ábrába írjátok be a követ­kező neveket oly módon, hogy a középen levő betűk egy európai főváros nevét adják eredményül: BEÁTA, EDGÁR, EMESE, END­RE, JÚLTA, MÁRTA, TIBOR. A megfejtéseket most is leve­lezőlapon kérjük beküldeni szer­kesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 2001, Pf. 76. — A levelezőlap címoldalára írjátok rá: KÖRLEJTVÉNY! A helyes ÜTTÖ- meg­fejtés beküldői között 10 köny­vet sorsolunk ki. Érdekes számtanpélda Hét asszony 7 macskája 7 ege­ret, a 7 egér mindegyike 7 szem búzát evett. Hány szem búzát et­tek összesen­? Ha jól számoltatok, olyan számot kaptatok, amelyben a számjegyek összege szintén 7!

Next