Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-28 / 23. szám
FÉLMILLIÓ LÁTOGATÓ — A MÚZEUMOK Kapcsolatok és kitekintések Bács-Kiskun tucatnyi múzeumában évről évre változik a gyűjtemény. Gazdagodik a választék a látnivalókban, a tudást gyarapító, ízlést fejlesztő eseményekben, rendezvényekben. Muzeológusaink sokoldalú törekvéseik közben igyekeznek kielégíteni a legkülönfélébb igényeket. Az elmúlt esztendőben a tudomány és az ismeretterjesztés műhelyeit csaknem félmillió ember látogatta. A legtöbb érdeklődő a kiskőrösi emlékmúzeumban fordult meg. Itt csaknem hatvanötezer hazai és külföldi ismerkedett halhatatlan költőnk életével, életművével. S csaknem ilyen mértékű volt az érdeklődés a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum iránt is. A látogatottsági ranglista élén áll még a Kiskunsági Nemzeti Park és és a Magyar Naiv Művészek Múzeuma. Eredmény az is, hogy tavaly tovább gyarapodott a múzeumok hasznosítható alapterülete. Ez kihat a programok gazdagítására is. Régi világ a föld alól Bács-Kiskun múzeumi szervezete régóta rangos helyet vívott ki magának a régészeti munkában, a föld alatt lappangó egykori élet napvilágra hozatalában. Többek között a tekintélyes Cumania könyvsorozat is bizonyíték erre. S az is, hogy régészeink a többi között Ausztriában, Jugoszláviában és Franciaországban működtek közre kutatásokban és konferenciákon. 1982-ien tovább folytatták az ásatásokat, olykor meglehetősen nagy ütemben, és főleg eredményesen. Csak néhány példa erre a múzeumi szervezet részletes beszámolójából:tavalyi, Hajóson folytatták a szarmata falu és az avar temető feltárását; huszonöt sír került elő. Madarason honfogllalás kori temetőt, Nagybaracskán gazdag szarmata sírt ástak ki. Kunpeszár határában korai avar sír és szarmata halomsíros temető került elő a szorgos kezek nyomán. Tiszakécskén, az Árkus-dűlőben befejezték az Árpád-kori temető feltárását. Régészetük a tanulmányok írásáról sem feledkeztek meg. H. Tóth Elvira tollából elkészült például a Régészeti kutatások Bács-Kiskun megyében cíímű dolgozat. Írtak a ladánybenei kincs-, leletről, a méhesfoki kora vaskori bronzleletről stb. Időközben a restaurálók tovább folytatták a feltárt anyagok mentését és szépítését. A népélet emlékei Az említett Cumania arra is bizonyíték, hogy a sorozat néprajztudomány művelői nem tétlenkedtek megyénkben az elmúlt esztendőkben. A kutatások során gazdagodott a bajai múzeum gyűjteménye, miután előkerült Schwalm Pál értékes német népdalgyűjtése. Kalocsán hatszáz darab régi filmkocka árulkodik immár az egykori keceli népéletről; a tudomány számára ez is rendkívüli érték. Néprajzosaink publikációikkal is igyekeztek jelen lenni Bács- Kiskun szellemi életében. Sólymos Ede a bajai halászcéhről és Jelky Andrásról, Bárth János a tanyakutatás feladatairól, a Novák László—Sztrinkó István szerzőpár a „három város” népművészetéről írt tanulmányt. Közben elkészült a Kecel-monográfia is. A bajai múzeumban tavaly csaknem kétszáz néprajzi tárgyat tisztítottak meg és konzerváltak a restaurátorok. A néprajzi kiállítások közül is megemlítünk néhányat. Baján a Halászat a képzőművészetben című tárlat, Félegyházán a népi hangszereket bemutató kiállítás,iránt mutatkozott érdeklődés. Kecskeméten a kecskeméti tanyák múltjából és jelenéből kaptak ízelítőt a látogatók. Minden bizonnyal a legnagyobb tettnek számít ilyen tekintetben, hogy a Katona József Múzeum átvette a rendkívül becses Tóth Menyhért-hagyatékot, valamint az, hogy hetvennél több alkotással gyarapodott a Naiv Művészek Múzeuma. Tovább folytatták a szecessziós művek gyűjtését is. A képzőművészeti kiállítások iránt mindenütt érdeklődés mutatkozott ebben az esztendőben is. Kiskunfélegyházán Kondor Béla alkotásaival, Kecskeméten a mezővárosi népművészettel, valamint a szecessziós építészettel, Baján a zombori múzeum gyűjteményével ismerkedtek a múzeumbarátok. Nem hallgathatják el a muzeológusok azt sem, hogy az évente ismétlődő nemzetközi zománcművészeti alkotótábor szervezésében sikeresen kivették a részüket. A visszhang mindenfelől pozitívnak mondható. Ha a fentiekhez hozzáadjuk, ahogy az antropológiai kutatások, történelmi dokumentumok gyűjtése és az egyre sokoldalúbbá váló közművelődési tevékenység tekintetében is sokat tett Bács-Kiskun megyei múzeumi hálózat, akkor, akárha legkritikusabb szemlélő is elégedett lehet az eredményekkel. Varga Mihály A művészet népszerűsítéséért . A homoki földművelés sajátos eszköze: szalmavágó Kiskunmajsáról. (Kiss Béla felvételei.) fe A kecskeméti Szórakaténusz. I Balra: nemcsak a szemlélődésre, az alkotásra is van lehetőség a gyermekmúzeumban. FILMJEGYZET Akit Bulldózernek hívtak A Bulldózer természetesen Bud Spencer — ki is lehetne más. Változatlanul tartja magát első filmjeiben megismert természetéhez és még mindig jó erőben van.Ebben a filmtörténetben is pontosan azt csinálja, amire korábban „ítélték" nem túlságosan dús fantáziájú forgatókönyvírói: bátran verekszik a mindenkori igaz ügyért, mindig győz, vajszívű, érzelmes mackó, aki harsány csontzene kíséretében is halk és udvarias simogatásokkal segíti át ellenfeleit az álmok és ájulások birodalmába. Elsöprő erejű ütésekkel próbálja jobb belátásra bírni őket. Bud Spencer minden bizonnyal a kaszkadőrök bálványa. Kitűnő foglalkozási lehetőségeket kínálnak történetei ezeknek a kalandfilmekben nélkülözhetetlen szakembereknek. Úgy tűnik, Michele Lupo,a rendező is örök szövetséget kötött az összes fontosabb olasz kaszkadőrrel, ebben a filmjében is legalább ötven-hatvan kemény fickó bukfencezik, röpköd, elterül, feltápászkodik, visszaüt és természetesen az éppen, soros nagy verekedés után, a színtéren elnyúlva, a romok között piheni ki bizonyára nem könnyű szereplésének fáradalmait. Ezek a verekedések most is pompásan megkoreografált események és meg is van a hatásuk a közönségre. Mindenki ezeket a verekedés negyedórákat várja és nem tulajdonít túl nagy jelentőséget annak, ami két bunyó között történik. Őszintén szólva nem is igen érdemes törni magát a nézőnek, az odafigyelésben, mert bizony közjáték,a történet majdnem fen le érdektelen és unalmas. Ugyan kit mérhetetlenül érdekelhet szép hazánkban, hogy ott Nápolyban, a kikötőben hogyan készül fel egy csapat dologtalan suhanc egy rögbimeccsre, melyet a szövetséges hadsereg egyik kiképzőtáborának vagy támaszpontjának belevaló, majdnem profi játékosaival kell lejátszaniuk. Az „edzőtábor", mely jó félóráig is eltart, bizony minden elképzelést alulmúló ötlettelenséggel zajlik le, sőt a várva várt meccs is gyengécske. Inkább meseszerű ugrándozás, mintsem sportesemény, mintha csak valamelyik Walt Disney-rajzfilm figurái elevenedtek volna Szinte felüdülésnek hat, hogy meg a film vége felé egy rozoga kártyaa klub szétverésével foglalja el a rendező a kedves és rokonszenves főszereplőnket, majd pedig nagy ellenfele, a hasonlóképpen rokonszenves őrmester eltávozik Mexikó valamelyik amerikai támaszpontjára, mert vétett a sportbecsület előírásai ellen. A szereplők közül ezt a bizonyos őrmestert kell még megemlítenünk Bud Spencer mellett. Nem más, mint a jól ismert Raimund Harmsdorf. Mind a ketten jobb sorsra érdemes művészek, igazán megérdemeltek volna valami olyan szerepet, amely betekintést engedne színészi tehetségük rejtelmeibe, mert az, amit tőlük az olasz gyártócégek kívánnak, minden egyébhez hasonlít, csak a drámai ábrázolóművészethez nem. Puszta jelenlétükkel akarnak hatni, az pedig egy normális méretű műsorfilmben nem elegendő, ahhoz, hogy a közönség érdeklődését és jó ízlését kielégítsék. CS. L. Kempfer őrmester és a Bulldózer egyik barátságos „mérkőzése”. 1983. január 28. • PETŐFI NÉPE 9 i GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET Találkozás a homokmégyi hatodikosokkal Éppen a földrajzórát fejezték be, amikor betoppantunk hozzájuk — az észak-európai államokról beszélt nekik a csapat vezetője, Papp Sándorné tanár. Vörösváczky Zoltán mutatkozott be elsőként: mi a Petőfi Sándor úttörőcsapat tagjai vagyunk! — Hogyan élnek, mit csinálnak, mit terveznek a csapat tagjai? — teszem fel a kérdést, és nyomban peregnek a válaszok. — Tanár szeretnék lenni — közli Greksa Anikó. — Mégis nagyon érdekes volt számomra a pályaválasztási bemutató, ahol a fodrász, kőműves, asztalos, orvos, cukrász és villanyszerelő munkájával ismerkedtünk meg ... — Vörös Robi lett az első a múlt hónapban rendezett asztalitenisz-versenyen — jelenti be a csapat sportfelelőse, Markó Rajmund, majd hozzáteszi: — Nálunk nagyon jó a sportélet, tornatermünk is van! — Ezekben a napokban érkezik vissza két társunk, Romsics Anikó és Tóth Andrea Zánkáról, az őrsvezetőképző-táborból, — közli Melkvi Zoli, az úttörőtanács titkára. A tábor szó hallatán tíz kéz lendül a magasba, nyilván sokan járták az országot, sátoroztak az elmúlt nyáron. — Először voltam táborozni a nyáron — közli Boromissza Dénes — a rétsági járás váltótáborában. Ide azért mehettünk, mert a mi táborhelyünket a Szeliditónál elcseréltük velük. Kirándultunk, nagy focimeccseket tartottunk a szomszédos tábor lakóival. Csakhamar összegezzük, hogy a százötvenöt tagot számláló csapat tagjai közül szinte mindenki volt már néhányszor táborozni, kisdobosként, úttörőként, sátorozva, vagy éppen faházban. Már sikerült megismerkedniük a Duna-kanyarral, a Balaton-felvidékkel, Budapesttel. — A pesti kirándulásunk volt a legérdekesebb, hiszen múzeumokat jártunk, metróztunk, megnéztük a Várat, és kimentünk Visegrádra — összegzi Kerekes Gabi. — Nekünk azért könnyű a kirándulás — mondja Kapitány Erika —, mert a helyi termelőszövetkezet és a vadásztársaság patronálja a csapatot. Kapunk tőlük autóbuszt, terepjárót, és ha szükséges, pénzt is. Ezért mehettünk Bánkra, és nézhettük meg az őrségi rezervátumot! — Én büszke vagyok az úttörőszobánkra! — mondja Halomi Attila, és nyomban meghív, nézzük meg! Az iskola alagsorában lévő úttörőszobát sok városi csapat megirigyelhetné. A fajfoglalkozásokat, különféle szakkörök rendezvényeit itt bonyolíthatják le. Dezső Marika nyomban sorolja a szakköröket is: — Van kisvegyész-, biológia-, báb-, fotó-, MIHSZ-lövész és egészségőr-szakkörünk! Részben itt az iskolában, részben a művelődési házban tartjuk a foglalkozásokat. Végül hadd kérdezzem meg: mire vágytok, mit szeretnétek? — Sok havat — mondja az osztály egyik fele... — Hogy jöjjön a tavasz... — így a másik! — Azt, hogy emlékezetes, szép ünnepségeken vehessünk részt — feleli Vörösváczky Csaba, aki ötödik éve jár be a kalocsai zeneiskolába, ahol csellózni tanul. — Szeretnénk örömet szerezni az öregek napján, a kulturális szemlén, névadó ünnepen, vagy nőnapon, hiszen énekkarunk Dunapatajon Arany Oklevelet is nyert mfar .” Ó S. K. Í Emlék az őrjégi rezervátumból: a hosszú gyaloglás után uzsonnáznak a homokmégyi gyerekek. Művészeti szemle a kecskeméti járásban A lakiteleki művelődési házban mutatkoztak be a kecskeméti járás szólóénekesei, szólóhangszeresei és zenekarai, összesen mintegy hatvanan. A bíráló bizottság vezetői — Ittzés Mihály és Jávor Zoltán zenepedagógusok — szerint jól felkészültek a gyerekek a bemutatóra, a mezőnyből kiemelkedett Ádám Andrea kerekegyházi népdalénekes előadása, neki azt tanácsolták, hogy foglalkozzon a továbbiakban komolyan énektanulással. A zenekarok közül az első helyet a lakiteleki, a másodikat a tiszakécskei, a harmadikat a nyárlőrinci citerások kapták. Tiszakécskeiek nyerték a három első helyet a hangszeres szólisták kategóriájában: Szőke Péter, Nagy Zoltán és Balla Edit osztozott a díjakon. A szólóénekesek közül a kisdobosok sorában Banya Gabriella tiszaalpári, Mádi Mária lászlófalvi, valamint Hegedűs Anikó tiszakécskei pajtás jeleskedett. Az úttörők közül Ádám Andrea (Kerekegyháza), Bakonyi Judit (Izsák) és Kovács Ilona (Tiszakécske) került az élre. Valamennyien tárgyjutalomban részesültek, illetve emléklapot kaptak. „V” BETŰ AZ ÉGEN A tanító néni hirtelen a nyitott ablakhoz lépett, ahol a nap utolsó sugarai hullottak be a tanterembe. — Gyertek ide gyorsan — fordult az osztályhoz. — Mutatok nektek egy élő V betűt! A gyerekek az ablakhoz tódultak. A kék égen magasan vadludak repültek. Mint amikor a repülőgépek rendeződnek szabályos sorokba, szorosan úgy szálltak egymás mellett, V-alakban. A tanító néni megvárta, amíg a vadlibák eltűnnek a távolban, azután megkérdezte: — Tudja-e valamelyikőtök, honnét jönnek ezek a vadlibák minden ősszel? Várt egy darabig, azután a térképhez lépett. — Nézzétek — mondta, és a függő térkép talon felső részére mutatott. — Ez itt Észak-Európa, és erre tovább Észak- Ázsia. Itt, a tengerpartok közelében költenek ezek a hidak, a lilik és a vetési lúd, amelyek minden ősszel nagy csapatokban érkeznek a Hortobágyra, a Duna és a Balaton környékére. — És nálunk maradnak egész télen? — kérdezte Jóska kíváncsian. — Az a téltől függ — válaszolta a tanító néni. — Ha sok hó esik, hideg van, és befagynak a vizek, tovább vonulnak dél felé. De ha enyhébb a tél, itt maradnak. Kora hajnalban táplálkozni indulnak legelőkre, vetésekre, este ismét vízre szállnak, ott töltik az éjszakát. — Nem fáznak meg ott? — kérdezte Jancsi. — Meleg toll fedi testüket — érkezett a felelet —, tollaikat pedig a kacsák és libák zsírmirigyük váladékával kenik be, hogy egy csepp víz se kerüljön a bőrükhöz, így aztán nyugodtan úszkálhatnak a vízen, a parton sompolygó rókától sem kell félniük. SITKEI BÉLA: Csirip, csirip Csirip, csirip, kisveréb. Mi lesz holnap az ebéd? Túróscsusza, derelye. Bográcsban főtt cibere. ■ Csirip, csirip, hallod-e! Nincs olyan sok derelye. Bendődben sok jó falat. Többieknek mi marad? Tudósítónk jelenti Kecskeméti kisdobos, Braunitzer Klári, a Buday Dezső iskola harmadikosa küldött ezen a héten beszámolót. „Az elmúlt napokban nézhettük meg a kecskeméti színházban a Mátyás király juhásza című mesejátékot Nagyon tetszett valamennyiünknek! Legjobban akkor lepődtünk meg, amikor az előadás végén a színész nénik és bácsik lejöttek értünk, és fenn a színpadon velük táncolhattunk, megsimogathattuk az igazi báránykát is. Köszönjük szépen a felejthetetlen előadást és még sok ilyen szép színdarab bemutatóját kérjük!” Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal fejtörő helyes megfejtése: közölt Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Könyvjutalmat nyert: Soltész Angelika, Kecskemét; Kereszturi Ágnes, Kiskőrös; Tomola Anikó, Madaras; Pólyák Zsuzsa, Baja; Farkas András, Kiskunmajsa; Kálóczi Mihály, Tázlár; Pozsár János, Pálmonostora; Turu Hajnalka, Akasztó; Gubicza György, Kecel; Csernák Gizella, Nyárlőrinc. Ezen a héten egy főváros nevét kell megkeresniük azoknak, akik szeretik a fejtörőket. Az itt látható ábrába írjátok be a következő neveket oly módon, hogy a középen levő betűk egy európai főváros nevét adják eredményül: BEÁTA, EDGÁR, EMESE, ENDRE, JÚLTA, MÁRTA, TIBOR. A megfejtéseket most is levelezőlapon kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére — Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, 2001, Pf. 76. — A levelezőlap címoldalára írjátok rá: KÖRLEJTVÉNY! A helyes ÜTTÖ- megfejtés beküldői között 10 könyvet sorsolunk ki. Érdekes számtanpélda Hét asszony 7 macskája 7 egeret, a 7 egér mindegyike 7 szem búzát evett. Hány szem búzát ettek összesen? Ha jól számoltatok, olyan számot kaptatok, amelyben a számjegyek összege szintén 7!