Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
VENDÉGÜNK VOLT S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Napjainkban kiemelkedő társadalompolitikai jelentőségű feladat a magánerős lakás-o0 építés segítése. Ezt a kérdést rendszeresen napirendre tűzik a párt-, állami és tömegszervezetek. Az elmúlt héten a Bács-Kiskun megyei Tanács, a kalocsai Városi Tanács, a Hazafias Népfront megyei, valamint kalocsai városi bizottsága rendezett megyei jellegű tapasztalatcserét Kalocsán a sajáterős lakásépítésről. Eljött az ankétra S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára is. A tanácskozás szünetében természetesen a témával kapcsolatban kértük néhány kérdésben véleményét. — Milyen tapasztalatokat szerzett Bács-Kiskun megyében magánlakás-építés várható alakulásáról, az elhangzott beszámolók és felszólalások alapján? — Elöljáróban annyit, örülök, hogy eljöttem, erre a tanácskozásra. Csak gratulálni tudok megye vezetőinek, hogy ilyen ömületgazdag módon — mint ez a tapasztalatcsere — igyekeznek segíteni az újabb családi otthonok megteremtését. A megye különböző részeiből nemcsak tanácsi és népfront-, hanem vállalati vezetőket, szakembereket látok itt, s ami különösen megragadott engem az az, hogy együttesen, őszinte szívvel keresik lehetőséget minél több lakás fel építésére. Igen nagy jelentőségűnek tartom, hogy a lakásgazdálkodásról és -építésről szóló rendeletek után (amelyek minimálisra csökkentik a célcsoportos lakásépítést), itt Bács-Kiskun megyében több mint kétszer annyian kértek magánerős lakásra építési engedélyt, mint korábban. Ez lényegében a lakosság jelzése arra vonatkozóan, hogy megérti az ország gazdasági nehézségeit, s kész nagyobb terheket vállalni a lakásépítésből. — Mi a véleménye az anyagellátás nehézségeiről?építő— Általában is elmondható, hogy minden fellendülés — történjék az bármilyen területen —, bizonyos gondokkal is jár. Ez következett be most is. A hirtelenül megnövekedett igényeket az építőanyag-ipar nem tudja kielégíteni, hiszen nem növelheti kétszeresére egyik éviből a másikra a termelését. Az a benyomásom azonban, hogy az objektív okok mellett bizonyos szervezetlenség is közrejátszik az építőanyag-ellátási zavarokban. Olyan ez, mintha a kecskeméti gyárban már nem férnének kádasok fürdőkádtól, s eközben az ország más részein nem lehet kádat kapni. Ezenkívül most ütnek vissza a korábbi évek maximalista törekvései. Egycsapásra korszerűsíteni akartuk az építőanyag-ipart. Ezért korszerűtlenné nyilvánítottuk a téglát, a cserepet, a vályogot, a vertfalat, s használaton kívül helyeztünk egy sor hagyományos építőanyagot. — Szó esett a tanácskozáson az építőanyag-gyártás helyi lehetőségeiről. Mit tanácsol ilyen szempontból? és — Elsősorban azokat a téglacserépgyárakat, amelyeket annak idején leállítottak, de még helyre lehet hozni, mielőbb üzembe kellene állítani. Ezt a helyi áfészek, tsz-ek kezdeményezhetnék leginkább. Azután amihez különösebb beruházás sem kell, szerintem kár lenne figyelmen kívül hagyni a vályogot. Földszintes családi házakhoz, megfelelő betonalapozással és szigeteléssel vályogból kitűnő hang- és hőszigetelő, — s nem utolsósorban tartós — falakat lehet építeni. Ezenkívül még sok egyéb építőanyag helyi gyártása lehetséges, a terület adottságaitól függően. — Mit ajánl a megyebeli népfrontszervezetek figyelmébe? — Ha azt csinálják a Bács- Kiskun megyei népfrontszervezetek, amit eddig, akkor jó úton haladnak. A sajáterős lakásépítésben a korábbi években is számos kezdeményezés indult el ebből a megyéből. Azt tanácsolom, hogy beszélgessenek a népfrontvezetők minél többet az építkezőkkel. Tegyék, ezt már a munka kezdeti szakaszában. A gondokat jelezzék a felsőbb párt-, állami és népfrontszervezeteknek. Ez a legnemesebb munka, amit a családok, az ország érdekében végezhetünk, hiszen az emberek legfőbb vágya a saját otthon megteremtése. Az sem lehet közömbös a népfrontszervezetek számára, hogy a korszerűség mellett ízléses, szép, a tájba illő lakóházak épüljenek. Nem árt, ha a tervezők visszanyúlnak a népi építészet formavilágába itt Bács-Kiskun megyében is. A Hazafias Népfront helyi szervezetei sokat tehetnek nemcsak a sajáterős lakásépítés gondjainak leküzdéséért, hanem a városok, a falvak sajátos arculatának megőrzéséért is. Nagy Ottó 1983. június 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Építők juniálisa Hagyományosan minden évben június első vasárnapján az építőket köszönti az ország. Az ÉFÉDOSZ-hoz tartozó kecskeméti vállalatok, üzemek dolgozói ez alkalomból az ünnepséget megelőző szombaton juniálist rendeznek a csalánosi parkerdőben. Az idei program éppoly gazdag volt, mint a korábbiak: ének, zene, tánc, labdarúgás, akrobatika, rugby, vízi- és légiparádé, kötélhúzás — hogy csak néhányat említsünk a kínálatból. A felvételek alátámasztani látszanak a feltevést: mindenki jól érezte magát az építők juniálisán. Petőfi 1 Vajdaárgi jj 1'találkozóit;'': A vajdaságban fekvő Topolyán pénteken este megkezdődött a Petőfi Sándor és Kis Ferenc nevét viselő iskolák hagyományos, sorrendiben 11. találkozója, amelyre a jugoszláviai tartományból és a Horvát Szocialista Köztársaságból tizenkét iskola pionírjai és tanárai érkeztek. Jantovics Rudolf vezérőrnagy,a Petőfi brigád volt politikai biztosa beszédében emlékeztetett arra, hogy a neretvai és sutjeskai csata — a népfelszabadító háború két legendás győzelme — 40. évfordulója mellett a Horvátországban és Vajdaságban élő magyar nemzetiség Jugoszlávia testvérnépeivel együtt ünnepli annak a 40. évfordulóját, hogy megalakult a magyar zászlóalj, amelynek parancsnoka Kis Ferenc volt. A zászlóalj létszáma rohamosan nőtt és 16 hónappal később létrejött belőle a Petőfi nevét viselőt brigád. 1943 Vajdaság számára is sorsdöntő volt, mert jelentős fordulat állt be a népfelszabadító mozgalom fejlődésében : ekkor újította meg a JKP tartományi bizottságát és Tito rendeletére megalakult a népfelszabadító katonaság és a partizánegységek vajdasági főparancsnoksága. A Vajdaság tehát autonómiáját politikai és fegyveres harccal valósította meg, így az autonóm tartomány valójában már 1943-ban létrejött — -hangoztatta Jantovics Rudolf. Pályázat fiataloknak Ismét közösségi kezdeményezésre hívja fel a tanyák, a társközségek, az aprófalvak, a kisközségek fiataljait az Állami Ifjúsági Bizottság Titkársága. A KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ és TOT azokhoz a fiatalokhoz fordulnak, akik nemcsak önmaguk számára szeretnék megteremteni vagy javítani lakóhelyük közösségi életének, közösségi művelődésének feltételeit; akik lakóhelyük, közösségük és saját maguk érdekében részt vesznek a mindennapi közösségi lehetőségek jobbításában, múltjuk, jelenük és jövőjük ápolásában. A pályázók feladata, hogy jellemezzék településüket, körvonalazzák, mi az elképzelésük lényege, és annak megvalósítása kiket érint, kik milyen módon támogatnák szándékaikat, tervük megvalósításáért, illetve a majdani működés során mit vállalnak saját erejükből, és milyen segítséget kérnek, egyszeri támogatásként mekkora összeget pályáznak meg a központi ifjúsági alapból. A pályázat beadási ideje: 1983. szeptember 30. A pályázatokat — pontos címmel ellátva — a megyei tanács vb ifjúsági titkárához kell beküldeni. A legjobb pályázatok megvalósításához elnyerhető maximális összeg: 100 000 forint. A döntésről valamennyi pályázó ez év november 30-ig írásos értesítést kap. Az érdeklődők további felvilágosításért a tanács, a HNF, a KISZ, vagy a művelődési otthon helyi képviselőjéhez fordulhatnak. GHÁNÁBÓL - HARKAKÖTÖNYBE Tíz hónapja készenlétben Lapunkban minden pénteken megjelentetjük a hét végén szolgálatban levő orvosok nevét. Észrevettem, hogy hosszabb Harkakötöny és Zsana után ideje dr. Tettey K. neve áll. Nyilván adminisztrációs tévedést véltem, és felhívtam a megjelölt telefonszámot. — Kérem én valóban egyedül dolgozom, nincs adminisztrációs tévedés, tizedik hónapja ügyelek. A főnököm megkért, és én vállaltam, mert a betegeket el kell látni — válaszolt egy kellemes férfihang. — Szóval két községben rendel, kijár a tanyákra, és minden éjszaka beteghez is hívható? — Szolgálatban vagyok, azt teszem, amire esküm is kötelez: dolgozom,. A választ hibátlanul hallottam, csak a mély magánhangzóknál éreztem parányi idegen zöngét. Búcsúzóul megkérdeztem hát, doktor úr, ön magyar? — Nem. Én Afrikából, Ghánából jöttem — válaszolta. □ □ n ■, Harkakötöny rendezett, tiszta, virágos falu, ezernegyven lakossal. A tanácsházán Fekete István főelőadót találom, aki szívesen beszél a községről, lévén tiszteletre méltó lokálpatrióta. Az itt élő emberek nagyon megérdemelték, hogy olyan orvosuk legyen, mint Tettey doktor. Volt elődje, aki nem tudott nálunk megszökni, volt, akit mi nem tudtunk elfogadni. Ő negyedik esztendeje él közöttünk. Jobb, megbízhatóbb orvost nem is kívánhatunk. Reméljük, hogy lunk marad nyugdíjas koráig,náA tanácsháza előtt lovas kocsi áll meg. Daczi Benő, a termelőszövetkezet fogatosa hozza.viszi a környező tanyákról az orvoshoz igyekvő betegeket. Utasa most Gyurákovics Antalné, Tettey doktor nevének hallatán így szól: — Mindig jött a doktor úr, amikor még nem tudtam bejönni, és meggyógyított! Tudja kedvesekéit, én most minden este imádkozom érte, hogy hosszú életű legyen ... mondja, és elpityeredik. □ □ □ A Bem utcában, rózsákkal körülültetett házban lakik dr. Tettey Kofi, felesége Vera, és kisfiúk, Róbert. Kapujuk szélesre tárva akár jelkép is lehetne: szabad a belépés. A váróban Répás Attila készül a rendelőibe. „Nem félek a szuritól...” — nevet kapésan. Az ízlésesen berendezett lakásban Vera fogad. — Megszoktunk, megszerettünk itt, barátaink is vannak, de a szabad időnk bizony kevés. És én egy kicsit hazajöttem ide, hiszen a közeli Szakmáron születtem. Farmernadrágban, fehér ingben, kedves fiús mosollyal érkezik közénk dr. Tettey Kofi, és mentegeti magát, még át kell mennie az óvodába és Halason egy fontos értekezlete is van. Időnk tehát szűkre szabott, arra kérem, beszéljen magáról, mondja el azt, amit fontosnak érez. — Hazám, Ghana, tizenkét évvel ezelőtt szabadult fel a gyarmati rabságból. Elnökünk, Kwame Krumah, az új társadalmi rendszer egyik feladatául tűzte ki a jó képességű falusi gyerekek felkutatását. Ilyen felmérés után kerültem Accrába, angol gimnáziumba. Érettségi után dolgoztam, és megtudtam, hogy lehetőségem nyílik Magyarországon az orvosegyetemen továbbtanulni. Az új nyelvtől kevéssé féltem, mert beszéltem népem három törzsének nyelvét, és anyanyelvi fokon angolul. — Az egyetemen hogyan vette — Nem volt utóvizsgám. És szigorlóként már tudtam: sebész akarok lenni! A János kórházban volt az első munkahelyem, ott ismertem meg Verát, aki műtős asszisztens volt. 1972-ben házasodtunk össze, indultunk Accrába. Nyolcszáz ágyas kórházban kezdtem a munkát, valamennyi osztályon dolgoztam. A betegek pedig nyilván mindenhol egyformák . — Nem egészen. Az én hazámban még nem szokták meg az emberek az ingyenes ellátást. Szükség van folyamatos egészségügyi felvilágosításra is. Magyarországon hamarabb indulnak a betegek orvoshoz. Ghánában egyesztendei kórházi gyakorlat után járási kórházba kerültem általános orvosnak. Szakvizsgázni nem volt lehetőségem, ezért visszajöttünk Pestre. Sebészként ismét a János kórházba kerültem, albérletben éltünk kisgyermekünkkel. Ekkor határoztuk el, hogy vidékre megyünk, oda, ahol lakást is kínálnak. Egyetemi csoporttársam, barátom, Értékes Tibor, aki jelenleg Kunszálláson orvos, hívott, gyere Bács-Kiskunba, meglátod, jól érzed magad. Harkakötönyt választottuk, nem bántuk meg. A beszámoló után az óvodába kísértem Tettey doktort. A kicsik sorra elé lépnek, ő pedig egy pillanatra a kezükbe adja, majd a hátukra, mellükre illeszti a fonendoszkóp fémrészét. Úgy tűnik, ez a parányi mozdulat nagyon hatásos, hiszen maguk tapasztalhatják: a műszer nem csíp, nem éget... a vizsgálat során egy könnycsepp sem hullik. A halasi járás főorvosa, dr. Tar Ágnes arcán örömet látok, amikor megmondom, hogy Harkakötöny orvosáról fogok írni. — A legjobbakat mondhatom róla: ő a falu orvosa! Ha szükséges, a saját kocsijával hozza őket a kórházba, és érdeklődik utánuk folyamatosan. Tevékenységét, munkabírását minden kollégája nagyra becsüli. A legutóbbi Semmmelweis-napon hivatalosan is jutalmazták munkáját. Selmeci Katalin £ Vizsgálat «fiík az óvodában. MÉHESI ÉVA FELVÉTELEI ft Tettey Robi másodikos, szeret iskolába járni, focizni, tévézni, fára mászni. ft Egy lépéssel a rendelő előtt, Attila, aki nem fél.