Petőfi Népe, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

IDŐJÁRÁS várható időjárás ma estis: ország­­szerte gyakran lesz erősen felhős vagy borult az ég, és bárhol számítani le­het esőre, záporra, zivatarra. A nappali felmelegedés gyengül. A legmagasabb nappali hőmérséklet északnyugaton 22 és 25, délkeleten 25 és 30 fok között valószínű. A Balaton vizének hőmérséklete 11 órakor Siófoknál 24 fok volt. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évf. 182. szám Ára­ 1,40 Ft 1983. augusztus 3. szerda Törekvés az ellátás Io­/ÍÍQCQrQ Építési kedv J** * **­****** és anyagkínálat Tavaly 1384 hitelkérelem érkezett az OTP megyei igazgatóságára, s összesen 258 millió forint volt a családi ház építéséhez igényelt bankkölcsönök összege. Idén már az első félévben 1673 kérvény fu­tott be, összesen egymilliárd-háromszázmillió forintos igénnyel. Számban és összegben egyaránt szembetűnő a különbség. A szociál­politikai kedvezmény kiterjesztése a családi ház építéire, a hitelha­tárok emelése egyértelműen növelte megyénkben is az építési kedvet. A kedv azonban nem elég, még akkor sem, ha a pénz minden anyagra összejött. Ahhoz,, hogy az épületek elkészüljenek, legalább százféle épületanyagra van szük­ség kereslet, építési kedv tehát van. De milyen a kínálat, a vá­laszték? Erre kértünk választ az Alföldi Tüzelőszer és Építőanyag­­kereskedelmi Vállalat kereskedel­mi igazgatójától, Búza Endrétől. — Telepeink három megyét lát­nak el anyaggal. A leggyakrab­ban a nyílászárók és a cserép sze­repel a hiánycikkek között. A ru­galmasságot szolgálja az az új in­tézkedés, amely a vállalatok ha­táskörébe helyezte a gyártókkal való szerződés jogát. Korábban ezt a TÜZÉP Egyesülés végezte. (Folytatás a 2. oldalon.)­ ­ A hagyományos építőanyagok a kelendőbbek, pedig sok új, kor­szerű is van helyettük — állítják a TÜZÉP-en. Táppénzről, ügyvitelkorszerűsítésről A megyében tavaly 91 millió 400 ezer forinttal többet költöt­tek társadalombiztosítási kiadá­sokra, mint az előző esztendőben. Emelkedett a családi és a jöve­delempótlék A két évvel ezelőt­ti 666 millió 300 ezer helyett 1982-ben már 686 millió 400 ezer forint­ volt ennek a két szolgál­tatásnak az összege. Ebből több mint 18 millió forintot kisiparo­soknak, magánkereskedőknek és különböző kistársulások tagjai­nak fizettek. A táppénz tavaly 298 millió 300 ezer forint volt , szemben az 1981. évi 277 millió 700 ezer forinttal. Az egyéb jut­tatásokat is alapul véve, Bács- Kiskun megye lakossága a múlt esztendőben 4 milliárd 418 mil­lió 600 ezer forint társadalom­­biztosítási ellátásban részesült. Az idei első félévben az eltelt idővel arányosak ezek az állami kiadások. Változatlanul magas viszont a táppénzesek száma. A tavalyelőtti 9430-cal szemben 1982-ben már kilencezer-nyolc­­százhúsz­an kaptak átlagosan na­ponta táppénzt. A helyzet ez év­ben sem javult. Az­ indokoltnál több a munkahelyekről rövidebb ideig, két-három napig hiányzó dolgozó, akinek egy-három nap alatt gyógyuló betegsége közvetlenül a munkáltatók esetén fi­zetnek táppénzt. Oka a romló táppénzhelyzetnek az is, hogy az üzemi balesetek megelőzésé­re több munkahelyen még min­dig nem fordítanak elég gondot. Gottlieb József, a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigazgatósá­ga Bács-Kiskun megyei Igazga­tóságának vezetője­ szerint a je­lenlegi egészségügyi helyzetből és az üzemegészségügyi ellátás­ból nem következik, hogy a táp­pénzes állomány az említett mér­tékben növekedjék. Gond, a vállalatok, az üzemek, a hogy szö­vetkezetek és az intézmények társadalmi munkában nem vál­lalják beteg dolgozóik ellenőr­zését. Ezek és más problémák, mint például az évről évre vál­tozó keresetek és a táppénz va­lóságosabb megközelítésének szükségessége, úgy tűnik, megér­lelik a feltételeket a táppénz­­rendszer korszerűsítéséhez. A megyei igazgatóság­ként igyekszik eleget tenni egyéb­ez­után is a társadalombiztosítás mai feladatainak. A kormányzat kiemelt beruházásként kezeli a számítógépes ügyviteli munka bevezetését. A gyorsabb és pon­tosabb adatfeldolgozás kísérle­teibe az igazgatóság még 1972- ben bekapcsolódott. Ennek ered­ményeként elektronikus mód­szerrel állapítják meg a nyugdí­jak összegét és hasonlóképp bo­­csájtják ki az erről szóló hatá­rozatokat is. Az ügyviteli tevé­kenység további korszerűsítését jelenti a Microorient System szá­mítógéppel idén ősszel kezdődő kísérletsorozat. Ez a gép a leg­fejlettebb szovjet számítástech­nikai tapasztalatok alapján ké­szült. A korszerű feldolgozó mód­szerek hozzájárulnak ahhoz, hogy a felemelt összegű nyugdí­jakat, a 45 550 egy- és kétgyer­mekes családot érintő — július 1-től ugyancsak nagyobb — csa­ládi pótlékot és más járadékot jókor, a várt időben kapják meg a címzettek • K—1 Amerikai fegyverek Csádnak WASHINGTON Az Egyesült Államok — csat­lakozva Franciaországhoz — lég­védelmi fegyvereket szállít a csádi kormánynak — jelentette be az amerikai külügyminiszté­rium. A döntést állítólagos­ Líbiai bombázásokkal indokolták. Az amerikai hadügyminiszté­rium hétfőn megerősítette, hogy készültséget rendelt el a líbiai partok közelében tartózkodó „Eisenhower” repülőgép-anya­hajón. Líbia erélyesen cáfolta a csá­di célpontok ellen líbiai repülő­gépek által végrehajtott táma­dásokról szóló híreszteléseket. A kilátásba helyezett ameri­kai segítség szállítóeszközöket és egyéb katonai felszereléseket is magában foglal. Mint John Hughes külügyminisztériumi szó­vivő közölte, Washington kon­zultációkat kezd Franciaország­gal és más — főként afrikai — államokkal a csádi hadi helyzet­ről, és ezek alapján alakítja majd ki segélyprogramját. Ro­nald Reagan elnök és George Schultz külügyminiszter a hét folyamán tanácskozik Mobutu Sese Seko zairei elnökkel. Zaire — mint ismeretes — közvetlenül is részt vesz a csádi harcokban a kormánycsapatok oldalán. Népművelők tanfolyama Baján Hétfőn Baján, a Kenyeres Jú­lia Kollégiumban megkezdődött a Bács-Kiskun megyei népművelők ötnapos nyári tanfolyama. Gija Jánosnak, az Erdei Ferenc Műve­lődési Központ igazgatójának megnyitó szavai után Fodor Pé­ter, az MSZMP Központi Bizott­ságának munkatársa tartott elő­adást a közművelődés irányításá­nak feladatairól. Délután a részt­vevők Tóth Jánosnak, a Népmű­velési Intézet igazgatóhelyettesé­nek szavai nyomán nyerhettek a nyugati bepillantást államok felnőttoktatásába, népművelésé­be, közművelődésébe. Az elő­adást konzultáció követte. Tegnap már a Bács-Kiskun megyét érintő kérdések kerültek terítékre. Elöljáróban Soft Éva, a megyei tanács művelődési osztá­lyának osztályvezető-helyettese számolt be a megye közművelő­désének helyzetéről és feladatai­ról. Ezt követően a népművelők dr. Major Imrével, a Bács-Kis­kun megyei Tanács elnökhelyet­tesével találkoztak. Kérdések so­kasága hangzott el, legtöbben a közigazgatás átszervezésével, az integrációval kapcsolatos dolgok iránt érdeklődtek. A program délután kerekasztal-beszélgetés­­sel folytatódott, ahová a megyei közművelődési intézmények ve­zetői voltak hivatalosak. A nyári tanfolyam ma délelőtt a kulturális demokráciával fog­lalkozó előadással kezdődik, majd ezt a Bács-Kiskunban folyó kí­sérletek és kezdeményezések be­mutatása követi. SZÜRETI ELŐKÉSZÜLETEK Növelik az exportot Jelentős exportfeladatot szeret­ne megvalósítani a Kecskemét-Szi­krai Állami Gazdaság, ahon­nan a legtöbb palackos és hordós italt a Szovjetunióba és az NDK- ba szállítják. A nyugati országok­ba összesen 8700 hektoliter áru kerül. A gazdaság vezetőitől ka­pott információk szerint, a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat és az AGKER KFT ered­ményesen segít a piackutatásban, a külföldi vevőkör bővítésében. Lassítja viszont a szállítást a va­gon- és a tartályhiány. A gazdaság gyümölcslevet is exportál. Ügyintézője annak társaságnak, amely citrom-, n­­a­rancs- és grape-fruit juice-t tölt műanyag flakonokba. A teljesítmé­nyeket állandóan növeli, a piac­ra küldött áru mennyisége már 00 százalékkal emelkedett, de még így sem tudják az igényeket ki­elégíteni. További fejlesztére lesz szükség. A citrusfélék helyett ha­zai gyümölcsleveket­­ is szállítanak a külföldi partnernek. Eddig több mint egymillió palack hagyta el az országot. Az Izsáki Állami Gazdaság is a tervezettnél többet szállít ter­mékeiből a szocialista országokba. Augusztus elsejéig az előirány­zottnak 70 százalékát teljesítette. A tőkés államokba mintegy 15 százalékkal többet szeretnének küldeni. Ugyancsak panaszkodnak a vagon- és tartályhiányra. A Helvéciai Állami Gazdaság szintén emelte az exportkontin­gensét. Több mint 5 millió palack bort és vermutot értékesít. A kis­­kunmajsai Jonathán Termelőszö­vetkezettel együtt pedig meggyből készült italokat juttat külföldre. Az egész évi kötelezettségét ok­tóberig teljesíti, ettől kezdve már — ha sikerül új piacokat szerezni — további készleteket értékesíte­nek.­­ A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság időarányosan teljesítette ex­porttervét. A nyugati országokba folyamatosan szállítják a bort, s igyekeznek betartani a rendkívül igényes vásárlók minőségi­­ köve­telményeit. A szocialista országok közül a Szovjetunió és az NDK a legjobb vevő, a nyugatiak kö­zött Anglia vezet. K. S. fi> Az iU&mi eaxÜMS&z Ipar- A szüreti felkészülés egyik feltétele a pincék, tárolóhelyek elő­készítése, a tavalyi bor — elsősorban külföldön történő — érté­kesítése. Szinte valamennyi borászattal foglalkozó mezőgazdasági nagyüzem igyekszik a tervezettnél többet exportálni, de még így is sok helyen gond lesz a termés elhelyezése. A szőlőültetvények­ben eddi­g viszonylag kevés kárt tett az aszály. Jégkár csak a ba­jai járásban érte a termést. Számos mezőgazdasági üzemben épí­tenek állami támogatással új tárolót­­ a termés elhelyezésének könnyítésére. • - * MM WU Magyar orvosok világ­találkozója Tegnap Budapesten megkezdő­dött a világ magyar orvosainak első szervezett találkozóját jelen­tő tudományos tanácskozás. Programja négynapos. Huszonkét országból érkeztek óhazájukba az orvostudományok magyar szár­mazású művelői, hogy a gyógyá­szat, az orvosképzés több száz itt­honi képviselőjével együtt föl­mérjék azokat az eredményeiket, amelyekkel hozzájárultak az or­voslás egyetemes fejlődéséhez. A találkozót közösen hívta össze és­­védnökséggel is patronálja a Ma­gyarok Világszövetsége, a Ma­gyar Tudományos Akadémia, va­lamint a Magyar Nyi Társaságok és Orvostudomá­Egyesületek Szövetsége. A megnyitó ünnep­séget az Akadémia székházában tartották, ahol a program során plenáris üléseken és szekciókban hangzik el várhatóan 150 tudományos előadás a mintegy gyó­gyítás történeti témáiról, elméle­ti kérdéseiről, az orvosi kutatá­sokról és gyakorlati­­ tapasztala­tokról. Az első plenáris összejövetelen Zoltán Imrének, a MOTESZ el­nökének bevezető szavai arról szóltak, miért fontos ez a nem­zetközi jellegű magyar rendez­vény. Egyfelől azért — mondta —, mert fórumot ad a szakmai értékek, a tudományos és klini­kai munkálkodás kölcsönös meg­ismertetésére, másfelől pedig elő­segíti a világ magyar orvosainak kapcsolatteremtését és -bővít­­é­sét, az eddiginél szorosabb sze­mélyi együttműködését. A Magyarok Világszövetsége nevében Gosztonyi János főtit­kár mondott megnyitó beszédet, külön is köszöntve a külföldről hazalátogatott mintegy 200 or­vost. Szentágothai János, az MTA elnöke méltatta ezután a magyar orvosok világtalálkozójának je­lentőségét. Bejelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlésén külföldi tiszte­leti tagjává választotta Klein Györgyöt, a stockholmi linákó Intézet professzorát. Karo­úttörő megállapításokat tett akt a daganatimmunológiában és laj­­t­ha Lászlót, a manchesteri Chris*­t­hie Hospital professzorát, aki­nek az experimentális haemato­­lógia területén végzett kutatásai nemzetközi hírűek. Mindkette­jüknek átadta tiszteleti tagsága­­ dokumentumát. Ugyancsak átadták a hasonló okmányt a Magyar Humángene­tikai Társaság tiszteleti tagjává választott Pozsonyi József kana­dai orvosprofesszornak, aki a kli­nikai genetikában ért el jelentős eredményeket. Ezután megkezdődött a vilap­­találkozó tudományos előadásso­rozata. Elsőként Schultheisz Emil egészségügyi miniszter ,,Mag­... orvosok külföldön az évszázadok folyamán” címmel tartott elő­adást, majd Lajtha László a vér­képző sejtekről, Klein György a karciogenezis mechanizmusáról értekezett, s a további előadások­ban a klinikai orvostudomány magyarországi történetéről, hazai népegészségügyről volt szó a a plénumon. maammmmmmammmmmmmmmmmu A tömegközlekedési eszkö­­zökön gyakran utazgató em­berben önkéntelenül és ismét­lődően felmerül a kérdés: kul­turáltan közlekedünk-e, s egy­általán beszélhetünk-e közle­kedéskultúráról, mint valami­féle ideális helyzetről? Azt ta­pasztalhatjuk, különösen az utóbbi években, hogy nagyot léptünk előre, bár sok kisebb­­nagyobb visszásság ennek ép­pen az ellenkezőjét mutatja. Az érvek egész sorát vehet­­ném elő­­ erre is, arra is, ezért csak néhány jellemző példa említésére szorítkozom e he­lyütt. Kellemes emlékkel kez­dem. Annak idején gyakran utazgattam a Kecskemét— Nagykőrös—Cegléd—Szolnok vasútvonalon. Nagykőrösön kellemes meglepetés ért egy napon. Vonatunk begördült a kisváros­ vasútállomására, és a hangosbemondó üdvözölte kedves utasokat, néhány perc­­ múlva pedig további kellemes utazást kívánt mindannyiójuk­­nak. Tudom, nem a nagykőrö­si vasutasok találták ki ezt a gesztust, az országban másutt is köszöntötték — köszöntik — a MÁV szolgáltatását igénybe vevőket, ám csalódot­tan kell tapasztalnom, hogy nem vált általánossá — ha úgy tetszik szabállyá — ez a szép kezdeményezés. Emlék­szem, velem — s gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel — még a vasúti kocsi piszkosságát is elfeledtette ez a figyelmesség. Előfordultak — ma is elő­fordulnak — fordított esetek is. Ezek közé tartoznak a szép tiszta kocsikban — vasúton vagy buszon — a vezetők, il­letve a kalauzok visszatetszést kiváltó megnyilvánulásai. Egyik főszereplője voltam minap annak a kétszemélyes a epizódnak, melyből én kerül­tem ki vesztesen. Dél volt és elviselhetetlen hőség. Felszáll­tam az egyik kecskeméti autó­buszra, húztam el az ablakot, hogy levegőt kapjak, de eb­ben a pillanatban megszólalt a zárt fülkéből mikrofonon át a buszvezető: ,,Hagyja azt az ablakot uram! Vagy maga nem utasjegyet váltott!?”. Lefor­rázottan néztem szét, útitár­saim mosolyogtak és méltat­lankodva csóválták fejüket. Én meg tudomásul vettem, hogy sajnálják tőlem a levegőt. Sok eset arról győzött meg, hogy a közlekedés oly mérték­ben kulturált, amennyiben ah­hoz maguk az utasok is hoz­zájárulnak. Nem először te­szem szóvá a nyilvánosság előtt azoknak a magatartását, akik ülve, kényelmesen elné­zik, hogy az autóbuszokon álló öregek, terhes anyák ide-oda vágódnak a járművezetés „jó­voltából”. Mások olyan dolgo­kat művelnek, melyek — ki kell mondani — már-már sú­rolják a normális gondolkodás határát. Hogyan vélekedjünk például arról a fiatalemberről, aki kerékpárral együtt tüle­kedett fel a buszra, s alig ér­tette meg, hgy a városi autó­busz nem teherszállító eszköz. Ki érti meg azt az idős höl­gyet, aki borzalmas patáliát csapott — sokak megbotrán­­koztatására — azért, mert a mellette álló férfi rálépett a lábára egy gyorsan bevett ka­nyarban. Továbbá: mit gon­doljunk arról (azokról) a busz­vezetőkről, aki „megtáncoltat­­ja" az utasokat száguldásával, és elviseli a tömeg szidalmát. Ki tudná felsorolni a közle­kedés kultúrájának (kultúrá­­latlanságának) fogalmába tar­tó összes jót és rosszat. Egy­valamit azonban még minden­képpen meg kell említeni: a buszjáratok sűrűségével, illet­ve ritkaságával kapcsolatos, olykor nagyon visszás és bos­­­szantó helyzetet. A megye leg­nagyobb városában, Kecske­méten gyakran tapasztalhat­juk, hogy a nap bizonyos órái­ban (nem csúcsforgalmi idő­ben), némely buszjáratok majdnem üresen futkároznak, míg másutt ugyanakkor negy­­venen-ötvenen várakoznak megállókban, s ha végre meg­ i * érkezik a busz, alig férnek fel rá. A Széchenyivárosban rend­szeresen előfordul, hogy há­rom járat is begördül az Aka­­déma körúti megállókba, s jó, ha öten-hatan várakoznak ott. Máskor viszont úgy préselik fel egymást a belvárosba igyekvők a buszra.­­A kérdésre, hogy kulturáltan közlekedünk-e vagy sem, alig­ha válaszolhatnánk egyértel­műen. Sokat kell még tenni — közös erővel — azért, hogy egyszer elmondhassuk: megte­remtettük az utaztatás, az uta­zás — egyelőre csak a képze­letünkben élő — ideális felté­teleit, körülményeit. Kapi Miklós

Next