Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-23 / 171. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 199«. július 23. Honecker nem kap menedéket Chilében A chilei kormány — Bonn hi­vatalos közbelépésére — megta­gadta a beutazási engedély m­eg­­adását Erich Honecker volt ke­letnémet párt- és állami vezető­nek. A Welt am Sonntag című hetilap első oldalas jelentése sze­rint Santiago eredetileg hajlandó lett volna menedéket adni a 77 éves Honeckernek és feleségének. Ilyen értelmű kérvényt terjesztett elő ugyanis a bukott kelet-berlini vezető leánya, Sonja Yaniz, aki a közelmúltban települt át a dél-amerikai országba chilei fér­jével. A bonni külügyi hivatal — mint a tekintélyes hetilap vasár­nap jelentette —­ közölte a chilei kormánnyal, hogy Honecker be­fogadását igencsak barátságtalan lépésnek tekintené, mivel az egy­kori párt- és állami vezetőt politi­kai felelősség terheli az NSZEP- rendszer hosszú éveken át kifejr­­ett bűnös tevékenységéért. A lap az NDK belügyminisztériumától szerzett értesülésekre hivatkozva azt is közli, hogy a főállam­ügyészség utasítására a Hone­­cker-házaspártól bevontak min­den személyes igazoló okmányt. RMDSZ-tanácskozás Csíkszeredán CSíkSZEREDA Helyes volt a döntés, hogy az RMDSZ ne vegyen részt a kormányzati munká­ban. A választások után kiderült ugyan­is, hogy a többséghez jutott Nemzeti Megmentési Front nem is szándékozott koalíciós kormányt létrehozni — így összegezték az RMDSZ választások utá­ni tevékenységét az országos választmá­nyi ülés szombati zárónapján Csíkszere­dán. Természetesen az RMDSZ-nek ez a különállása nem jelentett és jelent teljes elzárkózást, mert szakemberekkel bizo­nyos szakkérdésekben az építő munka jegyében a szövetség minden politikai párttal, csoportosulással és kormányzati szervvel együttműködik — szögezték le. A romániai magyarság érdekképvise­leti szervének kétnapos tanácskozásán tárgyaltak a szövetség stratégiájáról és úgy határoztak: a jövőben a politikai feladatokon kívül gazdasági, kulturális és társadalmi téren is az aktívabb tevé­kenység érdekében összehangoltabb munkára van szükség. A magyar nemze­tiség művelődési helyzetéről megállapí­tották, a helyi kezdeményezésekkel sok helyütt hagyományokat keltettek életre, pezsgőbb lett a kulturális élet, de szükség van országos kulturális koordináló köz­pont létrehozására. Ennek feladata len­ne a különböző kulturális egyesületek tevékenységének összefogása. Szőcs Géza, a szövetség főtitkára ja­vasolta, hogy a szövetség újítsa meg szer­vezeti munkáját országos és helyi szin­ten. Foglalkozott az országos választ­mány Tőkés Lászlónak, a szövetség tisz­teletbeli elnökének rendkívüli kongres­­­szus összehívását szorgalmazó javaslatá­val. A testület úgy határozott, hogy to­vább vizsgálja a kezdeményezést és Tő­kés Lászlóval — aki magyarországi útja miatt nem vehetett részt a Csíkszeredai tanácskozáson — ebben a kérdésben konzultál, áttekintve az iskolaüggyel és a kivándorlás kérdéseivel összefüggő fel­adatokat. BALTI KÖZTÁRSASÁGOK „Megalázó és tragikus évforduló” RIGA A Lett Legfelsőbb Tanács szombaton Rigá­ban közzétett sajtónyilatkozatától elfogadása pillanatában törvénytelennek nyilvánította azt az 1940. július 21-én­ hozott parlamenti dön­tést, amelynek értelmében Lettország a Szov­jetunió tagköztársasága lett. A lett törvényhozás szerint az éppen ötven évvel ezelőtt elfogadott határozat egyet jelen­tett Lettország függetlenségének megszünte­tésével. A közlemény szerint: „Ettől a pilla­nattól kezdve a lett lakosság számára megkez­dődött a terror és a népirtás időszaka, amely­nek következményei ma is érezhetőek”. Ezért — hangsúlyozta a közlemény — „ennek a megalázó és tragikus évfordulónak az ünnep­lését a parlament Lettországra és a lett lakos­ságra nézve mélyen sértőnek érzi” . A szombati moszkvai lapok az évforduló alkalmából tudósokat, szemtanúkat szólaltat­tak meg arról, hogy a belépés a Szovjetunióba három balti köztársaság népeinek döntése nyomán történt. A Pravda szerint az ötven évvel ezelőtti eseményről éveken át hangozta­tott leegyszerűsítő, egyoldalú álláspontot egy másik előjelű, nem kevésbé primitív változat váltja fel. Ha átesünk a ló egyik oldaláról a másikra, nem valószínű, hogy eljuthatunk a legfontosabbhoz — az igazsághoz — írta a Pravda.­­ Ugyancsak a Pravdában az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának egyik tagja kifejtette: semmilyen forrás nem erősíti meg azt a napja­inkban hangoztatott feltevést, amely szerint a balti köztársaságok és Moldávia egyesülése a Szovjetunióval az 1939-es titkos protokollok következtében történt. A R­a­bocsa­ja Tribuna, bár elismerte, hogy Sztálin politikája durva volt, elutasította azt a feltevést, hogy erőszakot alkalmaztak a la­kossággal szemben. A „Szovjetunió soha nem harcolt a balti köztársaságok ellen, nem fog­lalta el úgy Lettországot, Litvániát és Észtor­szágot, ahogyan Németország tette Lengyel­­országgal” — hangsúlyozta az újság. A Szovjetszkaja Rosszija szerint a Sajudis, a lett és észt népfront álláspontja az 1940. július 21-ei határozattal kapcsolatban „tör­vényszerű, hiszen ezek a szervezetek, amelyek tagjai őseiktől örökölték a gyűlöletet a Szov­jetunió és az októberi forradalom iránt, a régi rendszert állítják vissza.” \ AZ ÖNGYILKOSOK ÉS A BIZTONSÁGI SZERVEK KEDVENCE Sztálin elvtárs ajándéka Honnan a legszebb Varsó látképe? A kultúra palotájának negyvenedik emeletéről? Miért? Mert onnan nem látni a kultúra palotáját. Ez a régi lengyel vicc fejezi ki a legtömörebben azt a közutálatot, amelyet a varsóiak városuk talán legjellegzetesebb épülete iránt táplálnak. Har­mincöt évvel ezelőtt, július 22- én adták át ezt a fantasztikus épületmonstrumot, mint Sztá­lin elvtárs ajándékát a lengyel népnek. Nem mondhatni, hogy egyedülálló jelenség ez a palota, hiszen hat ikertestvére ékesíti Moszkvát. Tervezője minde­gyiknek Lev Rudnyev híres szovjet építész volt, aki tulaj­donképpen az Empire State Bu­ilding modellje alapján alkotta ezeknek az épületeknek terveit. Az építést 1952. május 3-án kezdték el, és a tempóra jellem­ző, hogy 3 év alatt felépítették. Ugyancsak e tempónak volt köszönhető, hogy a munkák során 14 munkás vesztette éle­tét, valamennyien szovjet ál­lampolgárok, ugyanis munká­sok ezreit hozták a Szovjetuni­óból, a lengyelek csak besegí­tettek az építkezésen. A kultúra és tudomány palo­tája 3,3 hektáron terül el, 40 millió téglát használtak fel fala­ihoz, vízvezeték-hálózata 27 ki­lométer hosszú, 150 kilométer­nyi az elektromos hálózat. A tetején elhelyezett tv-anten­­nával együtt 230,7 méter ma­gas. Háromezer-kettőszáz­­nyolcvannyolc helyiség találha­tó benne, 42 emelete van a föld felett és két emelete a föld alatt. Annyi villanyáramot fogyaszt, mint egy 100 ezer lakosú város. Átadása óta az öngyilkosok és a biztonsági szervek kedven­ce volt ez az épület. Varsóban máig emlékeznek arra a fiatal párra, akik kéz a kézben ugrot­tak le a rettenetes magasságból, mert nem lehettek egymáséi. Ami a biztonsági szolgálatot il­leti, a kultúra és tudomány pa­lotájában dolgozóknak, mint­egy ezer embernek az ötvenes években megtiltották, hogy bárkinek is elárulják, hol dol­goznak, és az éber őrök egy al­kalommal még Bierutot, a len­gyel pártvezért sem engedték be, mert nem volt nála belépési engedély. A lengyelek szívesen megsza­badulnának az épülettől, de nem tudnak. Mint kiderült, a holdfalak tízszeres teherbírásra képesek, az építkezésre felhasz­nált acélelemek pedig egy, a vi­lágháborúban a lengyel partok­nál elsüllyesztett német csata­hajó páncéljából készültek. Hongkongi építészek egy cso­portja javaslatot készített a pa­lota külső képének átformálá­sára, de e terv végrehajtása hi­hetetlen összegbe kerülne. Most jelentkezett megváltóként egy lengyel származású ameri­kai milliomos, aki már alá is írta a szándéknyilatkozatot a varsói tanáccsal, hogy létesítse­nek vegyes vállalatot az épület hasznosítására — a felújítás után Sztálin ajándéka a kultúra és a tudomány helyett a nagytő­ke palotája lenne, a Kelet- Európában működő világcégek regionális központja.­­ Barabás T. János (Varsó) ISI Falugyűlés Lakiteleken Josi Júlia népdalénekes, Birinyi József népzenész tartott előa­dást. Ugyanitt politikai vitafó­rumot rendeztek, amelyre meg­hívták Bethlen Istvánt, az MDF elnökségének tagját, Gálfalvi György marosvásár­helyi írót. Gyarmati Dezső kép­viselő, olimpiai bajnokot, dr. Habsburg Ottót, a Páneurópai Unió elnökét, Lezsák Sándort, az MDF ügyvezető alelnökét és Tollas Tibort, a Nemzetőr című újság főszerkesztőjét. (A vitafó­rumra későbbi lapszámunkban még visszatérünk.) G. B. • r­t ’ i&ii iLás­­ttPi—n­iísis&aí, f­i folylalás az I. oldalról) j' tatwjfl*'lg«** Havel Romániába látogat (Folytatás az 1. oldalról) Iliescu megvonta a­ választások óta eltelt időszak román politiká­jának mérlegét. Sajnálkozva álla­pította meg, hogy az elért eredmé­nyek ellenére nem talált megfelelő visszhangra a politikai erőket tár­sadalmi megbékélésre szólító felhí­vása. Ismertetve az ország előtt ál­ló politikai és elsősorban gazdasá­gi feladatokat, az elnök ismételten utalt a nemzeti összefogás szüksé­gességére. Szólt arról, hogy a román veze­tés egyik fő célja: megváltoztatni a Romániáról kialakult rossz meg­ítélést. Szeretnénk azt, hogy Ro­mániáról valós kép alakuljon ki - mondta -, arra törekszünk, hogy mindenki megértse az ország gyengeségeit, a hosszan tartó dik­tatúra időszakából öröklött nehé­zségeket. Először szólt arról, hogy a Romániáról kialakult képért el­sősorban az országban végbement események okolhatók, nem pedig a külföld. Úgy értékelte: az elnöknek meg­felelő a kapcsolattartása a belpoli­tikával. Minden héten pénteken találkozik szűk körű megbeszélés­re a kormányfővel, a képviselőház és a szenátus elnökével. Minden ágazatban nőtt a dollárexport (Folytatás az 1. oldalról) azoknak a termékeknek az aránya, amelyek a liberalizált áruk körébe­­ tartoznak. Ezek elsősorban anya­gok és alkatrészek, továbbá kor­szerű gépek és berendezések. Az import 48 százaléka származott az­­ EGK tagországaiból, s ennek­­ mintegy, a felét az NSZK-ból vásá­roltuk. Összességében a nem rubelJ elszámolású forgalom egyenlege az első félévben 550 millió dollár aktí­vummal zárult. • A rubelelszámolású export az év első felében 2,6 milliárdot tett ki,­­ez 29 százalékkal kevesebb, mint a­­ múlt év első felében. Az export­­ áruösszetétele valamelyest válto­­­zott, a korábbinál kevesebb gépet és berendezést,­­valamint anyagot és alkatrészt szállítottunk a KGST-tagországokba. Legna­gyobb mértékben a Csehszlovákiá­ba irányuló export csökkent — mintegy 30 százalékkal , a Szov­jetunióba 25, az NDK-ba pedig 13 százalékkal kevesebb árut szállí­tottunk, mint tavaly az első félév­ben. A rubelelszámolású orszá­gokból 2,7 milliárd rubel értékben importáltunk, s ez csaknem 20 szá­zalékkal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában. Energiahor­dozókból és­ villamos energiából 134 millió rubellel kevesebbet vá­­sároltunk, mint az elmúlt esztendő első felében. A KGST-országok­­kal folytatott kereskedelmünk egyenlege az első félév végén 58 millió rubeles passzívumot muta­tott, ami kevesebb a tervezettnél. Május végén az egyenleg még 281 millió rubeles passzívumot muta­tott, azóta azonban a kivitel kisebb­­ mértékben csökkent, mint a beho­zatal. (MTI) . • ■'s* Nem visszalépés — módosítás (Folytatás az 1. oldalról) kori eszmecseréjükön hat egyházat képviselt, s arra is felmerült az igény, hogy valamennyi egyházzal konzultálva találjanak mindenkit , kielégítő megoldást; összehívták a 35 bejegyzett egyház képviselőit, s a 23 megjelenttel tekintették át is­mét a hitoktatással összefüggő kérdéseket. — Az egyeztetés alkalmával mó­dosítottunk a hitoktatók dotálásá­nak eredeti tervén — közölte az államtitkár. — Eredetileg úgy fog­laltunk állást, hogy a hitoktatókat az iskola fizesse. Ez ellenérzéseket keltett a pedagógusokban: úgy érezték, mindez saját bérkeretük terhére történne, így hátrányosabb helyzetbe kerülnének. Elfogadtuk az érvet, de továbbra is úgy ítéltük meg, hogy a hitoktatókat díjazni kell. Ezért végül olyan megoldásra gondoltunk, hogy a központi ke­retből vagy az iskola, vagy az egy­ház kapjon bizonyos külön keretet a hitoktatók számára.­­|||| Jóllehet a minisztérium elő­ször azt szorgalmazta, hogy a hit­­oktató legyen tagja a tantestület­nek, változás történt e kérdésben is. Beláttuk ugyanis, hogy a kisebb települések lelkészei nem vállalhat­ják azokat a követelményeket, amelyeket az érvényes rendelet sze­rint a tantestület tagjaitól elvár­nak: például azt, hogy a tantestület tagja főállású dolgozó legyen. Mindez persze a távolabbi jövőben elképzelhető, hiszen egyes vidéki tanárképző főiskolákon — így Kecskeméten, Nagykőrösön, Ka­posvárott -ír- egyszakos, illetve két­­három szakos tanárképzés kereté­ben hitoktatókat is képeznek majd. Ők nyilván, főállásúként, majdan tagjai kívánnak lenni a tantestületeknek. Ugyanakkor ma is fontosnak tartjuk, hogy a hitok­tató a gyermekek érdekében vala­miképp részt vegyen a tantestület munkájában. — Az egyházak képviselőivel úgy ítéltük meg, hogy ne az isko­lák, hanem az egyházak szervezzék meg a hitoktatást — folytatta az­­ államtitkár. Ez nem azt jelenti,­­ hogy ne lehetne beiratkozni az is­kolába, hanem arról van szó, hogy az egyházak döntenek a hit­oktatók személyéről és a tan­anyagról, valamint ők ellenőrzik az oktatás folyamatát Az­ r Az egy­ház tehát úgy is megszervezheti az oktatást, hogy felkéri az iskolát: gyűjtse össze, kik kívánnak hittan­ra járni — hangsúlyozta az állam­titkár. — Azt, hogy az iskolai bizonyít­ványba kerüljön-e a hittanon való részvétel, vagy sem, a megbeszélé­sen megjelentek nem tartották fon­tos kérdésnek. Mégis, nehogy úgy tűnjék, bármi módon át kívánjuk hágni a vallás- és lelkiismereti sza­badságról szóló törvényt, úgy dön­töttünk: amennyiben igényli, az egyház adjon ki bizonyítványt. Az egy héttel ezelőtti megál­lapodásra érkezett visszajelzések szerint bizonytalanságot okozott a lelkészek körében, mit is jelent a „védett idő”, amit a hitoktatás szá­mára biztosítani kell. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy csak dél­után tarthatók meg a hittanórák, amikor a gyerekek már elfáradtak. Ez nem így van — hangoztatta Lukáts Miklós. A védettség csu­pán arra vonatkozik, hogy az isko­lának hetenként két órát kell bizto­sítania hitoktatásra, de nem köti ki, hogy az délután legyen. Minden iskolának meghatározott heti óra­száma van, ami a délelőtti órákat tekintve 30 óra. Ha a tanterv sze­rinti heti óraszám 28-nál kevesebb, a hittanra szánt két óra belefér a délelőtti beosztásba. Amennyiben a tanterv szerinti heti óraszám 29 vagy annál több, akkor az iskola és a hitoktató megállapodásán mú­lik, hogy a hittant, avagy más órá­kat csoportosítanak át délutánra. Az időpontot és a helyszínt egyéb­ként a helyi adottságok erőteljesen befolyásolják majd. A hit­tanoktatás bevezetésének részleteit a minisztérium végrehajtási utasí­tásban szabályozza, amelyet még jóval a tanévkezdet előtt megküld az iskoláknak.­­ Én nem nevezném visszalé­pésnek az említett módosításokat, bár néhányan éppen száznyolcvan fokos fordulatként értékelik azo­kat.­ Vélhetőleg az elkövetkező át­meneti két-három es­ztendő­ után alakul ki a hitoktatás végleges for­­májafr- mondotta végül az állam­titkár. (MTI) Nagygyűlés Soltvadkerten (Folytatás az 1. oldalról) portszubvenció megvonása a kis­termelőket, magánvállalkozókat nem érinti olyan súlyosan, mint a monopolhelyzetben lévő felvásár­ló, feldolgozó és kereskedelmi vál­lalatokat. Visszautasítunk minden olyan támadást, — mondta Nagy Ferenc József — amely szerint a kisgazdapárt, a földművelésügy élére kerülve, a támogatások csök­kentésével, revansot akar venni a nagyüzemeken! A párt földprog­ramja sem a nagyüzemek ellen irá­nyul. Azok a szövetkezetek, ame­lyek a tagság akaratából is jól mű­ködnek, maradjanak meg, alakul­janak át valós szövetkezetekké, hi­szen senki sem akarja szétverni őket. Beszéde további részében azonban a pártelnök miniszter már azokat a — pontosan meg nem nevezett, jelenlegi hatalmu­kat féltő, személyeket emlegette, akik a kisgazdapárt ellen hangolt tsz-tagság háta mögött állnak. A miniszter végezetül dióhéjban ismertette a tárca elképzeléseit a világbanki agrárhitelek odaítélésé­iről: ezeket főleg olyan magánvál­lalkozók kapnák, akik vállalkozá­saik révén képesek lesznek megtör­ni a nagyvállalati monopóliumo­kat. A minisztérium szeretné elérni, hogy a hitelt 7—10 éves lejáratra, 4,5—8 százalékos kamatra adják. Minden esélyünk megvan arra, hogy akaratunk, szívósságunk és jogos követeléseink alapján meg­nyerjük a vidéki választásokat — jelentette ki a nagygyűlés másik szónoka, Gerbovics Jenő főtitkár­­helyettes, tárca nélküli miniszter, az őszi önkormányzati választáso­kat nevezve a hatalomátvétel igazi, végső lépésének. Mint mondta, a kisgazdapártnak ma csak 44 kép­viselője van, ám a vidék hatalma tiszteletadásra fogja kényszeríteni a parlamentet is. Sok vád éri a kisgazdapártot, de azt minden ellenfelünknek el kell ismernie, hogy a kisgazdák kezdet­től fogva tudták, mit akarnak: re­privatizációt, a magántulajdon rangjának visszaállítását és a jog­sértések orvoslását — mondta Gerbovics Jenő. Beszéde végén ki­fejtette: sürgősen szükség van egy érdekvédelmi szervezetre, hogy a parasztság nélkül annak sorsáról többé semmilyen kormány­fő se dönthessen. M, Á. Az állami gazdaságok annyi búzát vetnek, mint tavaly (Folytatás az 1. oldalról) Mindez azért figyelemre méltó, mert az utóbbi időben egyre több szó esik ar­ról, hogy ha a kormány nem emeli az étkezési búza felvásárlási árát, a terme­lők kisebb területen vállalkoznak a nö­vény termelésére. Tény, hogy az ala­csony ár az állami mezőgazdasági nagy­­üzemek számára is kedvezőtlen, ám eb­ben az üzemi körben azzal is tisztában vannak, hogy a búzatermő terület drasztikus csökkentése másoknak, így a kis- és a középméretű üzemeknek is hát­rányos. Egyebek között azért is, mi­vel az állami gazdaságoknak még min­dig jelentős szerepük van a megfelelő minőségű búzavetőmag előállításában. Az egyesülés elnöke arról is szólt, hogy a búzát termelő állami gazdasá­gok sincsenek könnyebb helyzetben más üzemeknél, ezért kénytelenek a nö­vény termeléséhez a drága műtrágyák­ból kevesebbet felhasználni, helyette inkább a helyben meglévő, olcsóbb szervestrágyát alkalmazzák. Ezenkívül néhány energiaigényes művelet kikü­szöbölésével próbálják a termelés költ­ségeit elfogadható szinten tartani. (MTI) iVt

Next