Petőfi Népe, 2004. november (59. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-17 / 268. szám

20 PETŐFI NÉPE - 2004. NOVEMBER 17., SZERDA PETŐFI NÉPE A nagy Ö. Gábor a nyergesújfalui Partali Nikolettának adta a TV2 műsorában a kezében maradt utolsó, befu­tó helyet jelképező rózsaszálat. A huszonegy éves, csi­nos Duna-parti hölgy természetesen örült ennek a döntésnek, pedig kedvenc virága a frézia. Fenyvesi Károly Nyergesújfalu Az egyik helyi vendéglőben beszéltünk meg randevút Nikivel, a Nagy Ő so­rozat legtöbb rózsát begyűjtő hölgyével. Sorompót kaptam, de a megbeszélt időpont előtt két perccel így is odaértem. Ni­ki már várt egy nagy pohárnyi narancsital társaságában. Jó jel: talán nem szaladt el vele a ló. Noteszemben sorakoztak a kérdések, de közvetlenségét azonnal érzékelve maradtam a valóban kíváncsi újságíró cseppet sem hálátlan szerep­körében. ■ Kedvenc virága? - A frézia. De az utóbbi idő­ben a rózsaszálak is nagy örö­met okoztak nekem. Mind a nyolc, amelyet Gábortól kap­tam. Valamennyihez kellemes emlékek fűződnek. ■ Hol vannak?­­ A szobámban, egy szép vá­zában. ■ Tegyük helyre Gábort is! Ta­lán nem mindenki nézte azt a so­rozatot a TV2 csatornáján, amely­nek keretében az új huszonöt hölgy közül Nikit választotta. Mit nyert az utolsó rózsaszállal? - Gábor őszinte szeretetét, barátságát. Az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon vol­tunk érzelmileg. * Szerelem? - Úgy érzem, sokáig tartó ba­rátság alakult ki közöttünk. ■ Gábor majdnem kétszer annyi idős, mint ön. Ezért lett ebből a kapcsolatból úgymond csak barátság? - Nem, hiszen mindig is von­zódtam a nálam idősebb férfiak­hoz. Azért alakult így a kapcso­latunk, mert hiányzott az a kis plusz, amit nehéz szavakba ön­teni. Egyébként Gábor - ezt so­kan láthatták - egy tízest nyu­godtan letagadhatna a korából. ■ Mikor látta utoljára? - Tegnap. És holnap újra ta­lálkozunk. ■ Önt elnézve, biztosan volt barátja azelőtt is, mielőtt becuc­­colt a villába a huszonnégy hölggyel együtt. - Amikor jelentkeztem A Nagy Ő-re, nem volt barátom. ■ Honnan jött az ötlet a je­lentkezésre? - Egy tatabányai modellügy­nökségtől. Onnan szóltak, hogy érdemes lenne jelentkeznem. Elsőre nemet mondtam. Azt ja­vasolták, gondoljam át. Beszél­tem róla a szüleimmel, a nővé­ / / Niki a Nagy Ő barátja nem szerelem. Vonzódik az idősebb férfiakhoz. Fréziabarát a rózsagyűjtő remmel és a barátnőimmel, és igent mondtam. ■ A frizurája néha nem nyer­te el a nyergesiek tetszését. - Az úgynevezett rózsacere­móniákra fodrászok csináltak nekünk frizurát. A ruhákat sem mi választottuk. Erre csak a randevúkra készülődés során volt lehetőségünk. * Sokat cikizték, amióta ki­jött az elegáns házból? - A nekem célzott megjegyzé­sek döntő többsége nem volt bántó. Az a vélemény viszont rosszul esett, hogy nem voltam őszinte a műsorban. Mindig azt mondtam, amit gondoltam. ■ Kialudtak a reflektorok. Hogyan tovább? - Utolsó éves hallgatója va­gyok egy szolnoki gazdasági főis­kolának. Kereskedelmi szakra járok. Ha már a sulinál tartunk: a lapban megjelent információ­val ellentétben nővérem, Anita még nem végzett az esztergomi tanítóképző főiskola kommuni­káció-művelődésszervező sza­kán. Még tanul ott, a külkereske­delmi főiskola után rövidesen a másoddiplomáját szerzi meg. Az elképzeléseim között szerepel gyakorlati ismeretek oktatása egy szolnoki modelliskolában. És még valami, kérdés nélkül: na­gyon köszönöm azok jóindulatát, akik nekem szurkoltak, miattam nézték a műsort. Jólesnek azok az elismerő megjegyzések, ame­lyeket a városban járva hallok. Az utolsó szál rózsát Niki kapta a Nagy Ő-től. N A KORMÁNYPROGRAMOT BEMUTATJA: GYURCSÁNY FERENC f SZOLNOK, SPORTCSARNOK (TISZALIGETI SÉTÁNY) HA ÉRDEKLI MAGYARORSZÁG JÖVŐJE, LEGYEN OTT ÖN IS' li <»m m­i­i­n­i­a i­ Ahogy sokasodik éveim szá­ma, egyre inkább kezdek hátrafelé is hallani. A ven­déglőben háttal ültem a pult­nak, de érzékeltem, hogy az egy-egy sörre, fröccsre beté­rő urak felfedezték beszélge­tőtársamat. Volt, akinek is­merős az arca, másnak csak rémlett, hogy látta már vala­hol. Az információban gaz­dagabbak megosztották is­mereteiket a többiekkel. Niki tekintete egyszer sem kalan­dozott el feléjük. Várta a kér­déseimet, rám nézett, ami­kor válaszolt. Nem hiszem, hogy rosszabb lenne a hallá­sa, mint nekem. A többi ma­radjon az ő titka. O­tthoni séta kilenc hét után Beszélgetésünk végén felajánlottam Nikinek, hogy a kocsimmal hazaviszem őt otthonába, az egyik közeli lakótelepre. A válaszon egy pillanatig sem gondolkodott. A lehetőséget megköszönve a sé­tálást választotta.­­ Régen voltam már itthon, jó lesz egy kicsit nézelődni. Nagyon szép város Nyergesújfalu - jegyezte meg. Eb­ben (is) egyetértettünk. Főiskolai tanulmányai színhelyéről, Szol­nokról hétvégeken mindig hazautazik. A Nagy Ő forgatása kap­csán kilenc hetet töltött távol szülővárosától. A nagy, kamerás, reflektoros nyüzsgés után biztosan jól jött neki a séta - egyedül. Ugyanolyan mosolygós A nyergesújfalui Kernstok-iskola nyolcadik osztályában Partali Nikoletta egyik legjobb barátnője Miskolczi Zsanett volt. Az ifjú hölgy a pécsi jogi egyetem harmadéves hallgatója.­­ Niki az esz­tergomi Dobó-gimnáziumban volt középiskolás, én a nyergesi Irinyiben tanultam tovább - mondta. - Ezekben az években már szinte nem is találkoztunk. A tévében a régi Nikit láttam vi­szont Ugyanolyan kedves, mosolygós volt, mint általános isko­lás korában. Bizonyára mindannyian sokat változtunk az eltelt évek alatt, de Niki hanghordozása, gesztusainak sora a régi.

Next