Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1910-12-04 / 49. szám
kirohanások csak olyan igen nagy messzeségben, — messzeségben városunktól és a józan ész kritikájától a — játszódnak le, mint valami távoli menydörgés, amely azonban meglehet, hogy csak onnét származik, mert tolatnak az állomáson. És legtöbbször így is van : 2 BALATONVIDÉK Treháp Ferenc í | 1841—1910. Közel három hete már annak, hogy boldogult Veháp Ferenc tetemét impozáns részvét mellett örök nyugalomra helyezték a szent Miklósról nevezett temetőben. Talpig becsületes, nagy jellemű és értékű embert ragadott ki benne közülünk a halál. Igazi típusa volt ő a régi iparosoknak. Nem a mai nemzetköziség minden idealizmust, minden szépért és jóért való lelkesedést megfojtó szellemében, hanem a régi céhrendszer igazi, bensőséges vallásos légkörében nevelkedett fel és itt forrt ki oly szép jellemmé, mint amilyennek ismertük őt. lemet ily nemes és tiszteletet parancsoló jelmutason föl a mai kérkedő internacionálé! Életéből, mint nyitott könyvből, megtanulhatjuk, hogy mire lehet vinni oly élettel, mint a milyen az övé is volt. Az ő élete a szorgalmas és tisztességes munka élete volt, amelynek útjait a mély vallásosság és az istenfélelem sugara világította meg. Ritka vallásos volt, Li szent hitének tanait nemcsak ajkán hordozta, hanem azokat meg is valósította életében. S mert ennyire szerette Urát Istenét, azért nem is maradt el egy munkájáról sem az Isten áldása. Az ő élete csattanós válasz ama közmondás igazsága mellett. Hiába az ember munkálkodása, ha nem járul hozzá Isten áldása. Ez az áldás nem hiányzott az ő életéből. Mint egyszerű, szegény kőműves legény kezdte meg életmunkáját. S hogy folytatta ? Úgy, hogy egyike lett városunk legelőkelőbb polgárainak, kit felekezet és rangra való tekintet nélkül városunkban mindenki csak tisztelt és becsült nem annyira vagyonáért, mint inkább ritka szép jellembeli tulajdonságaiért. Hogy milyen nemesen gondolkodó, páratlan jóságú sziv dobogott abban a már kihűlt, kebelben, mutatja azt végrendelete, amelyben becsületes, szorgalmas munkájával megszerzett és józan, takarékos életmódjával megőrzött vagyonának nagy részét jótékony célra hagyta. Dolgozott, fáradozott nem tisztán azért, hogy nagy vagyont gyűjtsön és hogy azután abban lelje egyedüli örömét és boldogságát, mölcsével hanem, hogy munkájának gyümásoknak örömöt szerezzen, hogy használjon a közjónak. Hogy ezt tartotta élete céljául, amellett legfényesebben végrendelete tanúskodik. Különös nagy szeretettel viseltetet a kath. legényegylet iránt, amelynek helyiségében gyakran megjelent és ott a fiatalság között mindannyiszor jól érezte magát. Tudta azt, hogy a mai kor ama rengeteg sok veszélyével szemben, amelyek különösen az iparos ifjak erkölcsi életét teljes aláásással fenyegetik, legsikeresebben legényegyesületek védelmezhetik meg az ifjúságot, amely a legényegyesületben csak Isten és hazaszeretetet, józanságot és takarékosságot tanulhat. Már pedig ezek azok az elvek, amelyek az egyén és így a társadalom boldogságához vezetnek. Ezért szerete és becsülte a legényegyesületet. Ez magyarázza meg azt is, hogy miért épen a legényegyesületről végrendeletében a legszebben gondoskodott Összesen 29 ezer koronát hagyományozott, jótékony célokra, mely összeg igy oszlik meg : a kath. legényegyesületnek 10,000 kor, az ipartestületnek 6000 kor., az elemi iskolának 3000 kor., a főgimnáziumnak, zárdának, szegényalapnak, nőegyletnek és iparos dalkörnek 2000—2000 korona. Ő megérdemli, hogy nevét még a legkésőbb kor gyermekei is hálás tisztelettl emlitsék. Eltávozott ugyan körünkből, de emléke élni fog szivünkben. h BALATONVILLÉK TAHCAJA. 3 nove 1. Fiókomban egész mélyen Találtam egy régi képet. Körös-körül már-már sárga, De hófehér kis arcára Az idő még alig nézett. És azóta minden este Előveszem azt a képet. Nézem soká, soká hosszan, Elmerengve gondolatban... S akkor jó éjt, Isten véled. Szép csendesen, gyöngéd kézzel Betakarom mindég újra... Foszladozik már a széle, Arcocskája sárgul véle, S ezt én érzem, lelkem tudja. Elfáradtam, kimerültem, Hangos, lármás éltem alatt... Csendes est van! Újra nézem Egymagamban régi képem És kezem közt ketté szakad. Gnom. 1910 december 4. Te pedig édes Istenünk, adj testének csendes nyugalmat, lelkének meg örök boldogságot ! Mulatság. A gazdasági akadémia hallgatói, illetve azoknak csak egy része — az egyik része ! — az elmúlt, november hó utolsó szombatján, 26-ánartotta meg azt az évenkénti táncestélyét, amelyet rendszerint » hölgyismerkedőnek» szoktak nevezni. A rendezőség a mulatság számára a «Hungária* termeit vette igénybe, ahol a bár nem nagyszámú fiatalság a legjobb és legszívélyesebb hangulat közepette egész a reggeli órákig vigadott, » igy a fényesen sikerült kis mulatság a keszthelyiek jóval nagyobb érdeklődését határozottan megérdemelte volna. Nem akarom itt kritika alá venni az akadémia ifjúságának kettészakadását, de kell, hogy rámutassak erre a sajnálatos körülményre már csak egyedül azért is, mert meg vagyok arról győződve, hogy — bár alig észrevehetően, de valamelyest mégis — befolyásolta a szép estély kedélyeit, sőt talán egyesek eljövetelét, illetve el nem jövetelét is. Ám, ahol ifjú vér, ügyes rendezőség és jó hangú cigány van együtt, ott a lelkek, a szívek megmelegedésén, a levegő édesen mámoros meglangyosodásán sosem múlik. És ez az akadémia hallgatóinak lezajlott estélyen, mint minden esztendőben, ugy az idén is fényesen bebizonyosodott. A leányok csaknem pihenés nélkül karból karba kerültek és amilly szivesen, fáradhatatlanul lejtettek végig a parketteken a párok, oly szivesen és fáradhatatlanul húzta hozzá a derék tapolcai cigány a szebbnél-szebb csárdásokat és keringőket — reggelig. Mert cak hajnali 4 óra vetett véget a táncnak Az estély tiszta jövedelme, mintegy 100 korona, az akadémia segélyegylete javára fog forditatni. Rézvettek : Asszonyok : Búzás .alajosné, Csikós Józsefné, Gaál Józsefné, dr. Illés Ignácné, özv. Mesterich Elekné, Molnár Jánosné, Stegmüller Ferencné. Leányok: Bozzay Ilonka, Bozzay Irénke, Búzás Emmuska, Búzás Iduska, Csikós Belluska, Gaál Janka, Gaál Annuska, Illés Ilmi, Hodászi Klárika, Mesterich Dudus, Stegmüller Gizella, Stegmüller Bebike. A keszthelyi társaskör 25 éves története. (Részlet Spartam Pál ny. akad. tanár ur ünnepi felolvasásából.) A keszthelyi társaskörnek tulajdonképeni alapitója Farkas Miklós premontrei kanonok, gimnáziumi igazgató volt, a ki néhány hason gondolkozású házatyával, 1885 szept. 4-én felhívást bocsátott közzé egy Keszthelyen igen nélkülözött társaskör létesítése ügyében, ezen lelkes felhívás viszhangra talált, ugy a mennyiben a kibocsátott ívet csakhamar 5- en írták alá, hogy lehetővé lett az ideiglenes alakuló közgyűlést 1885. évi szeptember hó 16-án Reischl Vencel akkori városbíró korelnöklete alatt a Gyarmati-féle vendéglő helyiségeiben megtartani, mely alkalommal egy héttagú bizottság küldetett házszabályok kidolgozására, ki az alap és A kör ügyeit eleinte az évenkint megújuló választmánnyal együtt Farkas Miklós háznagy vezette. Farkas Miklós háznagy 1890. évi ápril 21-én elhalálozván, 1890. junius hó 15-én tartott rendkívüli közgyűlés alkalmával Lénárd Ernő elnöknek és dr. Dunst Ferenc apát alelnöknek egyhangúlag megválasztattak. Ugyan ez évben a kör a mostani Hungária szállóba hurcolkodott át, 1893. évi október hó 1-én pedig jelenlegi helyiségeket foglalta el, melyeket Bozzay Pál tulajdonos egyenesen a kör céljaira építtetett. Az 1893 évi február hó 26-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvét már Bogyay Máté mint társasköri elnök írta alá. Ugyanezen évben választotta meg közünk egyhangú lelkesedéssel disztagokus gróf Festetics Tassilo ur őnagyi méltóságát és Svastics B-nő Zala vármegye akkori főispánját. Ezen kiváló egyéniségek neveinek megörökítésére szorítkozom, kik mint elnökök vezérei voltak körünknek és működésük körünk történetének főbb korszakait jelzik, a dísztagok pedig, állásuk fényével és pártfogásuk hathatóságával, az elnökök nehéz feladatának teljesítését nagy mértékben előmozdították. Az 1899. évi november hó 1- én tartott rendes közgyűlés alkalmával pedig dr. Dezsényi Árpád lett egyhangúlag a kör elnökévé megválasztva, mely diszes állásában f. évi szeptember hó 7-én bekövetkezett gyászos haláláig megmaradt. Utóda Takách Imre a kör eddigi alelnöke lett. Bár a köteles, valamint a színbeli kegyelet megkívánná, hogy ezen ritka alkalommal a kör azon kimagasló alakjairól is tiszteletteljesen megemlékezzem kik, e felsorolt elnökökön kívül, e kör alapvetői és bölcs előrelátásukkal későbbi fejlődésének és virágzásának főtényezői voltak és azokról, kik jelenleg is körünket biztos kézzel és az ügy iránt való önzetlen lelkesedéssel kormányozzák. Sajnos, ezen szerény értekezésem szűk keretje nem engedi, valamennyiük becses nevét egyenkint ségem a kör iránt felsorolni, mégis kötelesvala hervadhatlan érdemeiket rögzíteni, leljék jutalmukat, akik még életben vannak, a kör és a keszthelyi társadalom érdekében kifejtett eredményes munkásságuk öntudatában. Azoknak emlékét pedig, kiket a könyörületlen halál kiragadott körünkből, zárjuk szivünkbe és soha el nem évülő kegyeletünk zálogául tegyünk sirhantjaikra nefelejts koszorút.