Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-05-15 / 9. szám
nem hatott oly gyökeresen a megszokott viszonyokra, mint az emlitett korszaknak az államélet mindenféle viszonyait rendezni akaró sokféle pátensei; — ezen okoknál fogva az 1854-ki bányatörvény akkori időben mégis féligmeddig kedvezően fogadtatott. Megmentve sokféle oly határozataitól melyek a bányászatra gátlólag és nyomasztólag hatnak, tisztázva a sok felesleges, az ügymenetet akadályozó, a bányaüzletet megdrágító bureaucratikus czikkeitől , és oly rendeletekkel ellátva, melyek az országos közvéleménynyel öszhangzanak, — mindenesetre az átalános ausztriai bányatövény alapot képez, melyből kiindulva, tartós és a bányaiparra nézve üdvös törvényszabályokat hozni lehet. Nagybánya környékének bányaiparosai az általános ausztriai bányatörvénynek következő módosítását, kiegészítését tartják kívánatosnak, sőt elkerülhetetlenül szükségesnek. 1. Minekutánna a földbirtokosok az előbbi fen nem tartott ásványok tekintetében az átalános bányatörvény 3-ik, 284-ik és 285-ik §§. által öt évig, továbbá az országbirói értekezlet VII. szak. 1-ső §. által mai napig, és igy öszvesen 13 éven át más személyek kizárásával, és a hazai kőszénbányászat hátrányára jogaikban védve voltak, ennélfogva a kőszén Magyarországban is a föntartott adományozandó ásványok sorába határozottan fölvétessék. 2. A 8-ik§. a bányahatósági hivatalnokokat a bányatulajdon megszerezhetésében korlátozza. Ezen korlátozás nem fér össze a mostani korszak elveivel, melyben feltenni lehet, hogy a szabad sajtó, az átalános nagyobb nyilvánosság elegendőképen és szabadelvűekben korlátozza a törvény által feltételezett részrehajlást, és a hivataliak viszaélést; egyébbiránt a közerkölcsösség ellen is van, és könnyen kijátszható is ezen rendszabály, azért mellőzendő. 3. Legkitűnőbb figyelmét fordítandja a törvényhozás azon kérdés megoldására: váljon az át ausztrál. törvény 2-ik és 3-ik fejezetében meghatározott módja a bányatulajdon megszerzésének, t. i. a kutatási, szabadkutatási és adományozási fokozatok érvényben hagyandók-e vagy sem , mert ez képezi a bányaüzlet alapját. A közelebb felfolyt időben nyert tapasztalásoknál fogva határozottan ki lehet mondani ebbeni kívánalmainkat . Magyarországban gyakorlatilag már azelőtt is életbe lépett és fönállott a kutató (Schürfer) hübért felkövetelő (Muther) és hübért tartó (Lehensträger) hármas fokozata , mely fokozatot az át. ausztr. b. törvény határozottabban körülvonalazza. Különösen nagyobb tért és fontosságot tulajdonít a szabadkutatónak. Elvileg tehát nincs kifogás a bányabirtokszerzésnek ezen hármas fejlődési fokozata ellen, azonban a bányaipar virágzására legnagyobb hatálylyal lesz sőt kikerülhetetlen kívánalommá és szükségletté vált, hogy a törvényhozás a bányabirtokszerzés útját a kutatástól az adományozásig a legrövidebbre szabja és lehetőleg olcsóvá tegye , ennélfogva kívánatos : a) hogy a kutatásra szabott államdíj megszüntessék, b) hogy e törvény által meghatározott művelési kötelezettség megmaradjon ugyan, de fölszabadítassék a szabadkutató a félévenkint kívánt czéltalan üzleti kimutatásokról, valamint a bányahatóságnál is megszűnjék az ebbeni túlságos felügyelet, és ezen kimutatások aprólékos felesleges feljegyzése. Ezen kimutatások valótlansága köztudomású dolog, valamint az is hogy mennyi felesleges munkaerőt igényel azoknak beigtatása. Csakis azon esetben követelhesse a hatóság a művelési kötelezettség teljesítése iránti bizonyítékot, ha egy szomszédos jogosított kutató a művelési hanyagságról jelentést tesz , mely hanyagság bebizonyítása esetében a törvény a szabadkutatási jog elvesztését is kiszabhatná. c) megszüntessék a szabadkutatónak a 20-dik §. általi abbani megfékezése, hogy a nyert ásványokról csaka bányahatóság engedelmével rendelkezhessen, e helyett jobb lesz az adományoztatás iránti kényszert bizonyos a hatóság által meghoszabbítható határidőre törvényileg kimondani. d) mint szabadkutató csak egyes természeti vagy jogi személy léphessen föl, szüntessék meg a szokásba jött visszaélés az iránt , hogy már a szabad kutatás is egyes részekre o utathassék, — hogy mielőtt még adományozás történt volna, egyes szabadkutatási részek eladatthassanak, átirattathassanak és hogy hatóságilag — mint eddig szokásban van — ez iránt igtatások történjenek. A szabadkutási jogot még nem lehet részekre osztható birtoknak tekinteni — a szabadkutatási megerősítvény tulajdonképen még nem fejez ki birtokot, hanem csak az adományozandó bányabirtok iránti termény biztosítását; ezen visszaélés csalásra nyújt alkalmat és megcsökkenti a bányászat hitelét. e) a 31 §-ban meghatározott szabadkutási kerületnek nagysága csakis a kőszén és vas bányászatnál megmaradjon , ellenben a másféle érczek bányászatánál kisebb kutatási körök és ezekkel megegyezőleg szinte kisebb bányahatárok alkalmaztassanak. A nagyobb kutatási és adományozási területek inkább megtelnek a jelenleg már igen kifejlett , csak is nagyobb szerű tőkékkel sikeresen mivelhető kőszén és vas bányászat természetének; az át. ausztr. b. törvény ezen nézetet szinte pártolta midőn a kőszénnél kettős mérték adományozását megengedte. Ellenkező szükséglet mutatkozik különösen a nemes fémek bányászatánál , az utóbbiaknál hazánkbeli viszonyoknál fogva nagyobb sikert látunk a kisebbszerű bányászatnál. Meglehet ugyan, hogy későbbi időkben a nagyipar fölkarolja szinte a nemes fémbányák mivelését is, de hazánkbeli viszonyok , és különösen az illető bányamegyékben tett tapasztalások azt mutatják , hogy a ki- 71