Bányászati és Kohászati Lapok, 1898 (31. évfolyam, 1-22. szám)

1898-01-01 / 1. szám

2 Midőn ígérjük, hogy az eddig követett úton haladva, kitartó buzgósggal, csekély erőnkhöz képest mindent meg fogunk tenni szakunk, irodalmunk és egyesületünk fejlesztése érdekében. — az új év küszöbén, jó szerencsét­ és boldog új évet kiinnünk alva­só közönségünknek. A szerkesztő bizottság. A zárt kutatmány érvényesülése más bányajogosítványokkal szemben különösen a csonka vagy részben ideális fentartott mező. Irta: Wahlner Aladár, m. kir. bányakapitány. A kutatási jogosítványok megszűnéséről írt s az ezen lapok hasábjain a múlt évfolyamban megjelent tanulmányomban a nálunk érvényben lévő osztrák általános bányatörvény egyik alapvető intézményét, a zártkutatmányt, annak jogérvényes fennállására nézve, tehát a legfőbb vonatkozásában, ahol az egész jog­­intézmény c­élja, lényege és sajátszerűségei leginkább előtűnnek, igyekeztem részletes ismertetés tárgyává tenni. — Érzem, hogy tanulmányomban a választott tárgyat nem merítettem ki egészen, hogy egyik-másik megszűnési esetnél még további észrevételek kínálkoz­nak, csakhogy teljesen kimerítő, egészen befejezett ta­nulmány felvetett kérdésnél alig képzelhető, mert az osztrák bányatörvényben kontemplált kizárólagos ku­tatási rendszert a gyakorlat nagyon komplikálttá téve. Amennyire egyszerű a törvényben a zártkutat­­mány jogi szabályozása, sokszor annyival nehezebb valamely konkrét kutatási jogesetet megfelelően elbí­rálni, s igen gyakran csak messzire visszamenő jogi következtetések, szigorúan objectív kritikával alkalma­zott jogi hasonszerűség, továbbá a törvényes rendelke­zések intenzióinak felkutatása s kimerítő logikai ma­gyarázat útján vagyunk csak képesek a gyakorlatban ide vonatkozólag felmerülhető kérdések helyes meg­oldását eszközölni. Ezen helyzet természetszerű előidézőjét egyrészt a bányászat nagyobb mérvű oly irányú­­ fejlődésében kell keresnünk, melyre az általános bányatörvényben foglalt kutatási rendszer megalkotásakor még gondolni sem lehetett, másrészt pedig azon körülményben, hogy a komoly bányászkodással homlokegyenest ellenkező s össze nem egyeztethető szédelgés és spekuláczió ezen jogrendszer mellett a bányászat terén igen termékeny talajra talált. Továbbá kizárólagos kutatási jogrend­szerünkben a zárt kutatmány leginkább csak mint ma­gában álló jogosítmány nyert teljes, világos és könnyen áttekinthető jogi szabályozást, ami nagyon is termé­szetszerű folyománya annak, hogy az osztrák általános bányatörvény megalkotásánál általán a kis bányászat lebegett szem előtt. A zárt kutatmány mint egyed, mint elkülönített jogosítvány a törvény világos intézkedései mellett egészen tiszta világításban áll előttünk; ezen jogintéz­mény czélja, lényeges tartalma és sajátszerűségei, így plasztikus módon domborodnak ki. A helyzet csak ott kezd bonyolultabb lenni, ahol a zártkutatmányoknak, kiváltképpen a tömegesen bejelentett zártkutatmányok­­nak más bányajogosítványokkal való találkozásáról van szó. Ha a zártkutatmány, csak zártkutatmányokkal ke­rül összeütközésbe, ez esetben a tárgyi tényállás helyes ismerete mellett minden képzelhető jogesetben könnyű lesz eligazodni, feltéve, hogy ezen jogintézmény alap­elveit folytonosan szem előtt tartjuk s az egyes jogesetek elbírálásánál szigorú következetességgel alkalmazzuk. Bonyolultabb a viszony ott, hol a zártkutatmány más természetű bányajogosítványokat pl. adományozott bányatelkeket stb. érint, melyek a zártkutatmányok érvényesülését adott esetben lényegesen befolyásolhat­ják, vagy pedig ahol a zártkutatmány az adományozás stádiumában kerül más zártkutatmányokkal összeüt­közésbe. Élesen tanulmányom tárgyául a zártkutatmányok érvényesülését a többi itt tekintetbe vehető bánya­jogosítványokhoz való vonatkozásában s itt a többi között különösen azon érdekes kontrovers kérdést választottam, hogy van-e az osztr­­ák­­ bányatörvény értelmében szükség esetén csonka, vagyis részben ideális fentartott mező fektetésének helye vagy sem? — vagyis fektethető-e szükség esetén a fentartott mező oly alak­ban is, hogy annak egy része már adományozott bánya­telket, vagy esetleg bányatelket és annak tartozékát képező határközt is takarjon? Hogy itt az adományo­zott bányajogosítványok közül csak a bányamértékeket és határközöket említem fel, ennek természetszerű oka abban keresendő, hogy a zárt kutatmány az adomá­nyozott bányajogosítványok harmadik fajával, vagyis a külmértékekkel a jogosítványok kölcsönös érvényessége és tartalma, illetőleg a fentartott mező fektetése te­kintetében nem jöhet érdemleges ellentétbe, illetve ez esetben a helyzet jogi szempontból, a­mint alább látni fogjuk, igen könnyen tisztázható. Az elmondottakban csonka vagy részben ideális fentartott mezőről tevén említést, ez a kifejezés: rész­ben ideális fentartott mező, helytelennek tűnhetik fel, mivel a fentartott mező egészben véve is csak ideális. Csakhogy a választott kifejezésnek is meg­van a jo­gosultsága annyiban, amennyiben az ily­­entartott me­zőnek az a része, mely bányajogilag nem szabadterü­letre esik, méltán nevezhető ideálisnak a mező többi részével szemben, amelyre valamikor tényleges bánya­tulajdon is szerezhető. Ezek után áttérve tanulmányom részletes pro­

Next