Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1953. (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
2 Török: Hogyan harcoljunk az öntödei balesetek ellen? Öntöde 1953. január. 1. se. Nálunk egy öntödei dolgozó 1800—2000 forint értékű juttatást — védőruhát, munkaruhát stb.-t — kap a bérén felül évenként. A kapitalista országokban az öntödei dolgozók a leglehetetlenebb munkakörülmények között dolgoznak, így volt ez nálunk is a Horthy-rendszer idején. Ismeretlen fogalom volt pl. munkábaállás előtt a kötelező orvosi vizsgálat, melynek hiányában a dolgozók jelentős %-a a legkülönbözőbb betegségek következtében idő előtt elpusztult. Nyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy a tőkések nem foglalkoznak a dolgozók egészséges és biztonságos munkakörülményei megteremtésével. Ennek megteremtése a tőkés részére, akit csak a profit nagysága érdekel, felesleges kiadás. A tőkések a dolgozókkal, akik verejtékes munkájukkal megteremtik a tőkés világ pompás életének gazdasági előfeltételeit, nem törődnek. Kifacsarják, eldobják őket és vesznek helyette másikat. Könnyen tehették ezt a kapitalisták, mert a tőkés termelési rendszer gondoskodott az állandó tartalékhadseregről, a munkanélküliek hatalmas tömegéről. A tőkések profitéhsége megnyilvánult az új üzemek létesítésekor is. Nem törődtek azzal, hogy a dolgozók munkahelye megfeleljen az egészségi és biztonsági követelményeknek. Különösképpen állt ez az öntödék létesítésénél. Még ma is igen sok helyen tapasztaljuk a tőkések által ránk hagyott örökség nyomait, az alacsony, levegőtlen öntödei műhelyeket. Ezek a műhelyek a különböző ipari megbetegedéseknek és a baleseteknek forrásai voltak. Hogy ezek mit hoztak magukkal, azt a jelenlévő elvtársak, szaktársak a saját bőrükön tapasztalták évtizedeken keresztül. Fényesen tanúskodik erről még a kapitalisták által összeállított és meghamisított baleseti statisztika is, amelyből világosan kitűnik, hogy a dolgozók nagy része pusztult el tüdővészben, szilikózis megbetegedés következtében és vált rokkanttá a veszélyes munkafolyamatok miatt. Számtalan példa mutatja, hogy mit jelent a dolgozók számára, ha a por- és gázképződés következtében az üzem levegője nem megfelelő. Itt mindjárt meg kell mondani azt is, hogy a por- és gázképződés nemcsak az egészségre ártalmas, hanem — mivel a látási viszonyokat is rontja — egyben baleseti veszélyforrást is jelent. Ebből a szempontból meg kell említeni a Vegyipari Gép- és Radiátorgyárat, ahol a nagy füst- és gázképződés gátolja az üzem dolgozóinak termelését és egyben rontja a dolgozók egészségét. Ugyanez vonatkozik az Acélöntő- és Csőgyárra, a Diósgyőri Elektroacélra és a Fémáru- és Szerszámgépgyárra is. Itt kell megemlítenem, hogy a Diósgyőri Kohászati Üzemek elektroacélüzemében olyan nagy a füstképződés, hogy a füst behúzódik a mellette lévő acélöntődébe és komolyan akadályozza az ott dolgozó darukezelők munkáját. Ebből világosan kitűnik, hogy milyen összefüggés van a munkavédelem és a termelés között. Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, mert így inkább tudjuk értékelni azt a hatalmas nagy változást, amely Pártunk vezetésével a Szovjetunió gazdag tapasztalatai nyomán már eddig is bekövetkezett a munkavédelem terén és amely változást a törvényeink, nem utolsó sorban Népköztársaságunk Alkotmánya biztosít dolgozóink számára. Milyen változások történtek az öntödei üzemekben a munkavédelem terén ? Miután a Szovjetunió felszabadította hazánkat a fasiszta rablóuralom alól, Pártunk vezetésével hozzáláttunk az újjáépítéshez. A Párt már akkor is gondoskodott, arról, hogy az üzemek újjáépítésénél szem előtt tartsák a dolgozók egészségét és testi épségét. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy ez a kérdés a fordulat évéig harci kérdés volt, mert az üzemek jelentős része a tőkések kezén volt. A dolgozók egészségéről és testi épségéről intézményesen csak akkor tudtunk gondoskodni, amikor 1948-ban döntő mértékben felszámoltuk a tőkés üzemeket, amikor megteremtettük a proletárdiktatúrát. A felszabadulás óta bekövetkezett hatalmas eredmények, változások ellenére öntödéinkben még távolról sincs biztosítva a dolgozók számára a megfelelő biztonságos és egészséges munkahely. Pártunk gondoskodása következtében azonban e súlyos tőkés örökségek dacára komoly eredményeket értünk el az öntödei dolgozók egészséges és biztonságos munkakörülményeinek megteremtésének munkájában. Ezt elmondhatjuk nemcsak műszaki vonatkozásban, hanem pl. azon a téren is, hogy a dolgozókat előzetesen kioktatjuk a munkájukkal járó baleseti veszélyekről. Eredményként kell elkönyvelni azt is, hogy öntödéink jelentős részében gépesítettük azokat a munkafolyamatokat, amelyek igen nagy emberi erőkifejtést követelnek meg. Ennek megfelelően több üzemünkben a döngölés gépi erővel, a homokkiverés vibrátor segítségével történik. A szocialista termelésben az a cél, hogy a gépesítéssel megkönnyítsük a munkát a dolgozók számára, hogy a gépek kiszolgálják az embereket. Elmondhatjuk, hogy nálunk a szocializmust építő társadalmunkban a technika valóban a dolgozó embert szolgálja. A tőkés országokban is új technikát alkalmaznak. Azonban ez az új technika a tőkés államokban a dolgozók fokozottabb kizsákmányolását segíti elő. Az öntödei üzemekben igen sok baleset adódik az anyag helytelen tárolásából és szállításából. E balesetek kiküszöbölésére történt egynéhány intézkedés. Pl. elrendelték az üzemekben az egyirányú közlekedést, amelynek az a célja, hogy a dolgozók ne össze-vissza közlekedjenek, hanem bizonyos szabályok szerint és így elejét lehet venni a balesetek jelentős részének. Ennek betartása azért is rendkívülien fontos, mert a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az öntödében bekövetkezett baleseteknek egyharmadát a rendetlenség, a zsúfoltság, a szállítás adja. Pl. Rajder István, a Győri Vagon dolgozója öt napra kiesett a termelőmunkából, mert a villanykemencébe való beadagolásnál egy kiálló vaslemez megsértette az ujját.