Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1990-12-01 / 12. szám

A központi tanévnyitó ünnepséget dr. Kovács Ferenc rektor, az MTA levelező tagja nyitotta meg és vázolta a miskolci egye­tem előtt álló legfontosabb feladatokat. Bejelentette, hogy a kor­mány 1991. szeptember 1-jétől a Közgazdaságtani Intézetet Gazdaságtudományi Karrá minősítette, és az oktatás időtarta­mát a jelenlegi hároméves üzemgazdász-képzési időről ötéves egyetemi felsőfokú oktatási időtartamra növelte. A rektori megnyitó után Manherz Károly, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára ismertette a felsőfokú oktatás reformjával kapcsolatos kormányzati terveket, majd előadásának befejezése után átadta a dékáni kinevezést és az újonnan alapított dékáni láncot dr. Czabán János tszv. egyetemi tanárnak, a Gazdaságtudományi Kar dékánjának. A tanévnyitó ünnepség további részében díszdoktorok ava­tására került sor. A Bányamérnöki Kar előterjesztése alapján a rektor és az öt kar dékánja kézfogásával megerősítve a Mis­kolci Egyetem díszdoktorává fogadta: dr. Salamon Miklóst, a Colorado School of Mines intézet igazgató professzorát és dr. Lev Alexandrovics Pucskov intézeti igazgató professzort, a Moszkvai Bányászati Egyetem rektorát. A Gépészmérnök Kar dékánjának előterjesztésére díszdoktori oklevelet kaptak még a következő professzorok: dr. Reinhardt Probst Magdeburgból, dr. Reinhardt Jünemann Dortmundból és dr. Terence Wgier Torontóból. A bányamérnöki kar által felterjesztettek nevében dr. Salamon Miklós professzor a következő szavakkal köszönte meg a dísz­doktori kitüntetést a Miskolci Egyetem tanácsának: Kedves Rektor Úr, Professzori Kar, Vendégek, idősebb és ifjabb Kollégák! Nem vagyok a szavak művésze, így nem tudom tökéletesen kifejezni az érzéseimet és meghatottságomat e mai nappal kap­csolatban. Talán éppen ma van 39 éve annak, hogy kb. 200-an, elsőéves bányamérnök hallgatók megjelentünk Miskolcon, hogy meg­kezdjük egyetemi tanulmányainkat. 1951 volt talán Magyaror­szág II. világháború utáni éveinek a mélypontja. Nem akarok azzal időt vesztegetni, hogy az egyetem és a hallgatók körülmé­nyeit ecseteljen. Ez önmagában egy hosszadalmas tanulmány lehetne. Ahogy visszaemlékszem, nem sokat tudtam a bányászatról. Én alkalmazott matematikus akartam lenni, de felvilágosítottak, hogy bányamérnökökre nagyobb szüksége van az országnak. Ehhez a felvilágosításhoz a család hozzáadta, hogy matemati­kából nem lehet megélni így bányamérnök lettem 1956-ban, több mint 34 évvel ezelőtt. Visszatekintve be kell vallanom, hogy a választás minden szempontból jó volt. Az évek során soha nem éreztem azt, hogy szeretnék szakmát változtatni. Mint tudjátok, 1956 szélvihara felkapott minket, mármint feleségemet, Ágotát, aki szintén abban az évben végző évfolyam­nak volt a tagja és azóta az élet sodort minket különböző orszá­gokba és kontinensekre. Ma, mikor a pályafutásomnak végéhez közeledünk, azt merem mondani, hogy ha most újrakezdhetném az életet, nem sokat csinálnék másképpen. Kétségtelen, hogy a pályaválasztással való megelégültségem okait legalább jórészben az egyetemünkre vezethetem vissza. Később volt alkalmam összehasonlításokat tenni a mi és a bá­nyászati oktatás világszínvonala között. A mi egyetemünk nem maradt szégyenben az ilyen összehasonlítások során. Talán nem voltak túl jók a laboratóriumi berendezéseink, de az elméleti oktatás mindig magas színvonalú volt. A selmeci kezdés óta a magyar bányamérnöki oktatás sok válságon esett át és még mindig szerencsésen sikerült a problé­mákat megoldani. Sajnos úgy érzem, hogy talán egy új válság előtt állunk. Az ország bányászatának majdnem minden ága komoly problémákkal küszködik, és ezek a fejlemények valami­lyen formában az egyetemi oktatást is érinteni fogják. De nem szabad pesszimistának lennünk! Az amerikai bányászok mondják, hogy „If you cannot grow it, you will have to mine it”. Magyarul ez azt jelenti, hogy ha nem tudsz valamint a földben megtermelni, akkor a földből kell kibányászni. Ez ma is ugyanúgy igaz, mint száz év előtt volt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bányászat és a bányatermékek piaca változatlan marad. Nem! A bányamér­nöki pályát éppen az teszi érdekessé, hogy ezekkel a változások­kal meg kell birkózni. Amint az én életem mutatja, bányászatot nemcsak Borsodban vagy Nógrádban lehet folytatni, hanem az egész világon. Feleségem és én, mint öreg hallgatói ennek az egyetemnek, szeretnénk, ha a fiatal miskolci bányamérnökök lelkesedéssel és hivatásszeretettel készülnének pályájukra, ugyanúgy, mint mi készültünk régen. Hogy ehhez valami kis, de észrevehető módon hozzájáruljunk Ágotával, elhatároztuk egy alapítvány kezdeményezését, mely­nek támogatására, reméljük, megnyerjük több régi diáktársun­kat is. Remélem, hogy hamarosan sikerül a Bányamérnöki Kar vezetőségével és néhány régi évfolyamtársunkkal együtt kidol­gozni, hogy milyen praktikus módon járulhatnánk hozzá a ma­gyar bányamérnökképzés sikeres folytatásához. Végül is mind magam, és azt hiszem, a másik három megtisz­telt kollégának a nevében is szeretnék köszönetet mondani az egyetemi tanácsnak megtisztelésünkért. Szovjet kollégám, pro­fesszor Pucskov és én különösen hálásak vagyunk a bányamér­nöki karnak is, hogy minket választottak a megtisztelésre. Jó szerencsét! A Gépészmérnöki Kar kitüntetettjei nevében dr. Reinhardt Jünemann professzor mondott köszönetet. A tanévnyitó ünnepség zárórészében a kitüntetéses oklevelek átadására került sor a közönség meleg tetszésnyilvánításának kíséretében. Hatvanöt évi hűséges szolgálat és szakmai tevékenység elis­meréseként vasoklevelet kaptak: Reményi Viktor oki. bányamér­nök és Szeles László oki. kohómérnök. Hatvan éves kiemelkedő mérnöki tevékenységükért gyémánt­oklevelet nyertek: dr. Kövesi Pál oki. vaskohómérnök, Gerencsér József oki. kohómérnök, Szlávik József oki. kohómérnök. Ötven éves sikeres mérnöki munkásságáért aranyoklevelet Szűcs Endre oki. kohómérnök, Terei Elek oki. vaskohómérnök, dr. Aliquander Endre oki. bányamérnök, Csaba Károly oki. bá­nyamérnök, Hansági Imre oki. bányamérnök, Seyfried Gyula oki. bányamérnök, Török Zoltán oki. bányamérnök kapott. Az ünnepség kedves színfoltjaként az egyetemi ifjúság kép­viselői virágcsokorral köszöntötték a kitüntetéses diplomásokat. A tanévnyitó befejezéseként a résztvevők nagy lelkesedéssel énekelték el a Himnuszt. Az ünnepség berekesztése után a közönség még nagyon so­káig melegen gratulált a Miskolci Egyetem új díszdoktorainak és a kitüntetéses okleveles mérnököknek, akik viszonzásul az alma maternek további felvirágzást és előrehaladást kívántak. Dr. Patvaros József MTESZ-HÍREK Az MTESZ küldöttközgyűlése A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége négyévenként tartja küldöttközgyűlését. Az MTESZ XV. kül­döttközgyűlésére egy évvel korábban, 1990 novemberében került sor. Az időpont véglegesítését követően külön értesítést küldtünk. Addig is szeretnénk, ha alaposan megismerkednének szerveze­tünk múltjával, jelenével és tervezett jövőjével, ezért az aláb­biakban közlünk egy rövid tájékoztató anyagot. A tudomány és a technika haladásának nélkülözhetetlen fel­tétele az ismeretek terjesztése, a nézetek ütköztetése, a szakmai viták. Már ebből adódik, hogy minden fejlett országban talál­ható az MTESZ-hez hasonló szervezet. A mérnökök — és más szakemberek — hivatásszeretete és közös érdekeltségük a gazda­ság és a társadalom dolgaiban törvényszerűen létre is hozza a szakmai közösségeket, a szűkebb és az átfogóbb szervezeteket. A műszaki értelmiségi egyesületek, szövetségek szinte minden ország közéletének is jelentős tényezői annak köszönhetően, hogy sok szakértő tagjuk véleményét összegezik, képviselik köz­érdekű szakmai kérdésekben. Hazánkban gazdag múltja, hagyományai vannak a tudomá­nyos egyesületeknek. A Magyarhoni Földtani Társulat 140 éve, az Országos Erdészeti Egyesület 120 éve, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Matematikai és a Fizikai Társulat kereken 100 éve működik, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület is már 90 éves. A szövetség 1948-ban jött létre 14 egyesület részvételével, az ezután következő időben sorra ala­kultak további szakmai egyesületek. 381 KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 23. (123.) évfolyam 12. szám, 1990. december

Next