Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1990-12-01 / 12. szám
A központi tanévnyitó ünnepséget dr. Kovács Ferenc rektor, az MTA levelező tagja nyitotta meg és vázolta a miskolci egyetem előtt álló legfontosabb feladatokat. Bejelentette, hogy a kormány 1991. szeptember 1-jétől a Közgazdaságtani Intézetet Gazdaságtudományi Karrá minősítette, és az oktatás időtartamát a jelenlegi hároméves üzemgazdász-képzési időről ötéves egyetemi felsőfokú oktatási időtartamra növelte. A rektori megnyitó után Manherz Károly, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára ismertette a felsőfokú oktatás reformjával kapcsolatos kormányzati terveket, majd előadásának befejezése után átadta a dékáni kinevezést és az újonnan alapított dékáni láncot dr. Czabán János tszv. egyetemi tanárnak, a Gazdaságtudományi Kar dékánjának. A tanévnyitó ünnepség további részében díszdoktorok avatására került sor. A Bányamérnöki Kar előterjesztése alapján a rektor és az öt kar dékánja kézfogásával megerősítve a Miskolci Egyetem díszdoktorává fogadta: dr. Salamon Miklóst, a Colorado School of Mines intézet igazgató professzorát és dr. Lev Alexandrovics Pucskov intézeti igazgató professzort, a Moszkvai Bányászati Egyetem rektorát. A Gépészmérnök Kar dékánjának előterjesztésére díszdoktori oklevelet kaptak még a következő professzorok: dr. Reinhardt Probst Magdeburgból, dr. Reinhardt Jünemann Dortmundból és dr. Terence Wgier Torontóból. A bányamérnöki kar által felterjesztettek nevében dr. Salamon Miklós professzor a következő szavakkal köszönte meg a díszdoktori kitüntetést a Miskolci Egyetem tanácsának: Kedves Rektor Úr, Professzori Kar, Vendégek, idősebb és ifjabb Kollégák! Nem vagyok a szavak művésze, így nem tudom tökéletesen kifejezni az érzéseimet és meghatottságomat e mai nappal kapcsolatban. Talán éppen ma van 39 éve annak, hogy kb. 200-an, elsőéves bányamérnök hallgatók megjelentünk Miskolcon, hogy megkezdjük egyetemi tanulmányainkat. 1951 volt talán Magyarország II. világháború utáni éveinek a mélypontja. Nem akarok azzal időt vesztegetni, hogy az egyetem és a hallgatók körülményeit ecseteljen. Ez önmagában egy hosszadalmas tanulmány lehetne. Ahogy visszaemlékszem, nem sokat tudtam a bányászatról. Én alkalmazott matematikus akartam lenni, de felvilágosítottak, hogy bányamérnökökre nagyobb szüksége van az országnak. Ehhez a felvilágosításhoz a család hozzáadta, hogy matematikából nem lehet megélni így bányamérnök lettem 1956-ban, több mint 34 évvel ezelőtt. Visszatekintve be kell vallanom, hogy a választás minden szempontból jó volt. Az évek során soha nem éreztem azt, hogy szeretnék szakmát változtatni. Mint tudjátok, 1956 szélvihara felkapott minket, mármint feleségemet, Ágotát, aki szintén abban az évben végző évfolyamnak volt a tagja és azóta az élet sodort minket különböző országokba és kontinensekre. Ma, mikor a pályafutásomnak végéhez közeledünk, azt merem mondani, hogy ha most újrakezdhetném az életet, nem sokat csinálnék másképpen. Kétségtelen, hogy a pályaválasztással való megelégültségem okait legalább jórészben az egyetemünkre vezethetem vissza. Később volt alkalmam összehasonlításokat tenni a mi és a bányászati oktatás világszínvonala között. A mi egyetemünk nem maradt szégyenben az ilyen összehasonlítások során. Talán nem voltak túl jók a laboratóriumi berendezéseink, de az elméleti oktatás mindig magas színvonalú volt. A selmeci kezdés óta a magyar bányamérnöki oktatás sok válságon esett át és még mindig szerencsésen sikerült a problémákat megoldani. Sajnos úgy érzem, hogy talán egy új válság előtt állunk. Az ország bányászatának majdnem minden ága komoly problémákkal küszködik, és ezek a fejlemények valamilyen formában az egyetemi oktatást is érinteni fogják. De nem szabad pesszimistának lennünk! Az amerikai bányászok mondják, hogy „If you cannot grow it, you will have to mine it”. Magyarul ez azt jelenti, hogy ha nem tudsz valamint a földben megtermelni, akkor a földből kell kibányászni. Ez ma is ugyanúgy igaz, mint száz év előtt volt. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bányászat és a bányatermékek piaca változatlan marad. Nem! A bányamérnöki pályát éppen az teszi érdekessé, hogy ezekkel a változásokkal meg kell birkózni. Amint az én életem mutatja, bányászatot nemcsak Borsodban vagy Nógrádban lehet folytatni, hanem az egész világon. Feleségem és én, mint öreg hallgatói ennek az egyetemnek, szeretnénk, ha a fiatal miskolci bányamérnökök lelkesedéssel és hivatásszeretettel készülnének pályájukra, ugyanúgy, mint mi készültünk régen. Hogy ehhez valami kis, de észrevehető módon hozzájáruljunk Ágotával, elhatároztuk egy alapítvány kezdeményezését, melynek támogatására, reméljük, megnyerjük több régi diáktársunkat is. Remélem, hogy hamarosan sikerül a Bányamérnöki Kar vezetőségével és néhány régi évfolyamtársunkkal együtt kidolgozni, hogy milyen praktikus módon járulhatnánk hozzá a magyar bányamérnökképzés sikeres folytatásához. Végül is mind magam, és azt hiszem, a másik három megtisztelt kollégának a nevében is szeretnék köszönetet mondani az egyetemi tanácsnak megtisztelésünkért. Szovjet kollégám, professzor Pucskov és én különösen hálásak vagyunk a bányamérnöki karnak is, hogy minket választottak a megtisztelésre. Jó szerencsét! A Gépészmérnöki Kar kitüntetettjei nevében dr. Reinhardt Jünemann professzor mondott köszönetet. A tanévnyitó ünnepség zárórészében a kitüntetéses oklevelek átadására került sor a közönség meleg tetszésnyilvánításának kíséretében. Hatvanöt évi hűséges szolgálat és szakmai tevékenység elismeréseként vasoklevelet kaptak: Reményi Viktor oki. bányamérnök és Szeles László oki. kohómérnök. Hatvan éves kiemelkedő mérnöki tevékenységükért gyémántoklevelet nyertek: dr. Kövesi Pál oki. vaskohómérnök, Gerencsér József oki. kohómérnök, Szlávik József oki. kohómérnök. Ötven éves sikeres mérnöki munkásságáért aranyoklevelet Szűcs Endre oki. kohómérnök, Terei Elek oki. vaskohómérnök, dr. Aliquander Endre oki. bányamérnök, Csaba Károly oki. bányamérnök, Hansági Imre oki. bányamérnök, Seyfried Gyula oki. bányamérnök, Török Zoltán oki. bányamérnök kapott. Az ünnepség kedves színfoltjaként az egyetemi ifjúság képviselői virágcsokorral köszöntötték a kitüntetéses diplomásokat. A tanévnyitó befejezéseként a résztvevők nagy lelkesedéssel énekelték el a Himnuszt. Az ünnepség berekesztése után a közönség még nagyon sokáig melegen gratulált a Miskolci Egyetem új díszdoktorainak és a kitüntetéses okleveles mérnököknek, akik viszonzásul az alma maternek további felvirágzást és előrehaladást kívántak. Dr. Patvaros József MTESZ-HÍREK Az MTESZ küldöttközgyűlése A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége négyévenként tartja küldöttközgyűlését. Az MTESZ XV. küldöttközgyűlésére egy évvel korábban, 1990 novemberében került sor. Az időpont véglegesítését követően külön értesítést küldtünk. Addig is szeretnénk, ha alaposan megismerkednének szervezetünk múltjával, jelenével és tervezett jövőjével, ezért az alábbiakban közlünk egy rövid tájékoztató anyagot. A tudomány és a technika haladásának nélkülözhetetlen feltétele az ismeretek terjesztése, a nézetek ütköztetése, a szakmai viták. Már ebből adódik, hogy minden fejlett országban található az MTESZ-hez hasonló szervezet. A mérnökök — és más szakemberek — hivatásszeretete és közös érdekeltségük a gazdaság és a társadalom dolgaiban törvényszerűen létre is hozza a szakmai közösségeket, a szűkebb és az átfogóbb szervezeteket. A műszaki értelmiségi egyesületek, szövetségek szinte minden ország közéletének is jelentős tényezői annak köszönhetően, hogy sok szakértő tagjuk véleményét összegezik, képviselik közérdekű szakmai kérdésekben. Hazánkban gazdag múltja, hagyományai vannak a tudományos egyesületeknek. A Magyarhoni Földtani Társulat 140 éve, az Országos Erdészeti Egyesület 120 éve, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Matematikai és a Fizikai Társulat kereken 100 éve működik, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület is már 90 éves. A szövetség 1948-ban jött létre 14 egyesület részvételével, az ezután következő időben sorra alakultak további szakmai egyesületek. 381 KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ 23. (123.) évfolyam 12. szám, 1990. december