Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 1997 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

Egyesületi hírek Az OMBKE Ellenőrző Bizottságának 17. ülése Időpont: 1997.január 21. Helyszín: Tapolca, a Bakonyi Bauxitbányák Kft. központja A tárgyalt fő téma al6­ ülés döntésének megfelelően az 1996. év zárása és az 1997. évi költségterv volt. Bemutatták az apparátus új pénzügyi dolgozóját, Varga Józsefnét. Az új gazdasági vezető, Dócziné egyéb elfoglaltsá­ga miatt nem tudott eljönni. Az elnökség ál­tal elfogadott 30. ajánlásunk értelmében az ő tisztük a gazdasági, pénzügyi munka haté­konyságjavítása. A fő témakör előtt az aktuá­lis gondok felvetésére is sor került, ezen beül a szakosztályi költségtervek kidolgozásának elmaradásából származó problémák feloldá­sára vonatkozó javaslatunkat a 3­3. ajánlásunk tartalmazza. A 30-30-40%-os központi költségmegosztást az elnökség végső soron elfogadta, ugyanakkor tudomásul kell venni a következetesen képviselt szakosztályi ellen­­véleményt is. Erről a január 30-i elnökségi ülésen újra vita alakult ki. A testület nem volt egységes abban, hogy ez a döntés valóban megtörtént vagy sem, s ez újra és újra felszín­re hozza az elnökségi munka egyik legna­gyobb gondját, jelesül: csekély az elnökségi döntések egyértelműsítésének, végrehajtásá­nak hatékonysága, mivel a jegyzőkönyvezési gyakorlat ellenére is állandó vita tárgya, mi­kor mit fogadott el ténylegesen a bizottság. Pontosan ezt a lehetetlen helyzetet megol­dandó tett az EB elnöke a január 30-i elnök­ségi ülésen konkrét javaslatot, amelyet a 34. ajánlásunk tartalmaz. A felvetést az elnökség egyhangúlag elfogadta, és konkrétan döntött a végrehajtásáról, mivel az egyesületi törvény szerint eddig is szükséges, sőt kötelező lett volna az elnökségi határozatok, döntések sorszámozása. Az EB elnöke javaslatot tett arra vonatkozóan is, hogy az elnökségi mun­kát javítandó, a három-négysoros ülésmeg­hívók gyakorlata helyett a meghívó tartal­mazzon a tárgyalandó témakörökről egyen­ként néhány mondatos, az ügyvezetőség által megfogalmazott, figyelemfelhívó rezümét, melyek a neuralgikus pontok, mire kell ala­posabb figyelmet, felkészülést fordítani. Ez nem helyettesítené a szokásos háttéranyago­kat, de a lényegre való egy­oldalas figyelem­ráirányítás révén javítja a felkészülést, segíti annak kiküszöbölését, hogy mégoly jószán­dékból is, de lényegtelenebb témákkal men­jen el az elnökségi ülések ideje, mert nagyon gyakori, hogy az üléseken éppen a legfonto­sabbakra marad a legkevesebb idő és türe­lem. A január 30-i elnökségi ülés e felvetést nem fogadta el. A 17. EB-ülés vita után állást foglalt ab­ban, hogy az 1. szja-felajánlás ne helyet­tesítse, vagy ne egészítse ki a tagdíjfizetést, külön tárgykör legyen, nagy reményeket hozzáfűzni illúzió. Ezután a legteljesebb részletességgel sor került a költségvetési tervek táblázatának és szöveges kiegészíté­sének megtárgyalására, a konkrét kritikai észrevételek megtételére. Állásfoglalás született arról, ha az ügyvezető igazgató a felvetésekre (nagyrendezvények bevétel­­csökkenése, egyéb bevételcsökkenések, utazási alaphiány, személyi jellegű kiadás­­növekedés, lapköltségek anomáliái, az új egyesületi központ létesítési költségterve­zésének teljes hiánya, mint legnagyobb gond, a jelenlegi pénzügyi helyzet bemuta­tásának hiánya, stiláris hibák, általános megfogalmazások konkretizálása, az egész anyag aláírásának, tehát a felelősség válla­lásának hiánya stb.) a január 30-i elnökségi ülésen a testület számára elfogadható szó­beli kiegészítést tesz és konkrét magyará­zatot, indoklást ad - az EB nem lát okot a költségvetési terv elfogadásának további elhalasztására. Az EB az elfogadott 25. ajánlásának megfelelően továbbra is ra­gaszkodik a jutalmazási, megbízási listák áttekintési jogához, különös tekintettel a fizetett egyesületi apparátus mindenkori jutalmazásának ellenőrzésére. Rendkívül fontos érvényt szerezni annak az elnökségi döntésnek, amely szerint meghatározandó a jogi, pártoló tagok, cégek bejárási ütem­terve a résztvevők kijelölésével és a végre­hajtás nyomon követésével, ellenőrzésével együtt. Ez megkezdődött, a folyamatot azonban végig kell vinni. Schmidt György a helyszínen az észrevé­telek megválaszolására tételenként kitért, azokat részben megválaszolta,­int pl. a bér­költség növekedését mint a változtatással összhangban álló logikus következményt. A január 30-i ülés végén, a döntésnek megfe­lelően az ügyvezető igazgató az EB elnöké­nek bevezetőjét követően tételesen megtet­te a szóbeli kiegészítéseket és részletes in­doklást adott, ezeket és velük a költségter­vet a testület elfogadta. Az EB elnöke fel­hívta az apparátus figyelmét arra, hogy a május 29-ére tervezett elnökségi ülésre be­terjesztendő 1996-os pénzügyi mérleg és gazdálkodás értékelése már minden tekin­tetben az elfogadott, 1995. január 12-i ha­todik ajánlásunk szerint kell, hogy történ­jék, a jelentésekben uralkodó általános köz­lések, nem egyértelmű kimutatások, az átte­­kinthetetlenségek és átfedések kiküszöbölé­sét célzó pozitív folyamatot végig kell vinni és be kell fejezni. Az elnökség részére megfogalmazott ajánlá­saink: 53. Mivel a szakosztályi költségvetési tervek többsége rendre nem áll rendelkezésre a kért és a vállalt határidőre, javasoljuk, hogy ilyen esetben is a központ adott határidőre kidol­gozandó költségterve kerüljön elfogadásra azon szakosztályokra vonatozóan is, amelyek nem éltek a kidolgozás jogával. Indoklás: egyfelől másként az elnökség nem tudja tar­tani az önmagára megszabott feladattervet, másfelől enélkül mindenféle költségtervezés komolytalanná, következésképp értelmet­lenné válik. 34. Javasoljuk, hogy az elnökség, majd pedig a választmány vegye át az ellenőrző bizottság megalakulása óta működő gyakorlatát, amely szerint mind üléseit, mind pedig ajánlásait sorszámozza és ezzel egyértelműsíti. Ennek révén a döntések nyomon követhetők, vis­­sza-ellenőrizhetők, kiküszöbölhetők az átfe­dések és a határozatok múltbeli elfogadására, érvényre irányuló meddő viták. Mindez ön­magában súlyt, felelősséget ad az irányító, segítő munkának, amely feltétlenül találko­zik a tagság elvárásaival. Egyéb: 1997. január 4-én a GTT szervezésében került sor A magyar villamosenergia-rendszer­­jelen és jövőképe című, immár második konfe­renciára, illetve vitafórumra. Régi egyesületi elhatározásunk a meghatározó fontosságú szakmai fórumokon való egyesületi képvise­let, józan, szakmasegítő felszólalások, elő­adások érvényesítése. Úgy látszik, ezúttal is csak zászlóra tűzött szlogen maradt ez a tö­rekvés, ezen az összes privatizációs vezetőt felvonultató konferencián mindenképpen. Jómagam mint EB-elnök kaptam Schmidt Györgytől meghívót, ahol felszólalást jelen­tettem be, mint a hazai lakossági szén idő előtti eltűnéséért aggódó szénértékesítési szakember. Úgy véltem, szakmánk nagyjai­nak elhangzó előadása vagy hozzászólalása után ötödik, hatodik bányászfelszólalóként már helye van egy igenis komoly következ­ményekkel járó járulékos helyzet felvetésé­nek. Ezzel szemben nemhogy szénnel, bá­nyával, bányákkal, de még szenes erőművel kapcsolatos előadás, sőt hozzászólás sem hangzott el egyetlen egy sem, azon kívül, amit mindezek ellenére magam megtettem. Az Országos Magyar Bányászati és Kohásza­ti Egyesület legnagyobb lélekszámú szakosz­tálya a Bányászati Szakosztály, ezen belül a legnagyobb számban még mindig a szénbá­nyákból megélhetést remélő tagjaink van­nak. Vélhetően jó néven vették volna, ha a szép számú bányamérnök egyesületi elöljáró közül, például az elnökség tagjai közül valaki szót emel ezen a fórumon - még akkor is, ha módfelett csekély bárminemű eredmény vagy a változtatás esélye. Ha valaki erre vál­lalkozik, akkor is rettenetesen kicsi ez az esély, de hasonló fórumokat szervezetten nem használjuk ki, akkor ez az esély viszont nulla. Kiss Csaba az EB elnöke Kőolaj és Földgáz 30. (130.) évfolyam 6. szám, 1997. június 13.

Next