Bányászati és Kohászati Lapok - Kőolaj és Földgáz, 2000 (133. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1-2. szám
tóan élénk érdeklődést vált ki, számos érvet és ellenérvet hoz a felszínre. Nem jogszabály, de nagy - és nem csak szakmai érdeklődésre - tarthat számot a bányászati szempontból zárt területek éves felülvizsgálata, ill. a területek zárt minősítésének feloldása. Az említett intézkedések nem a személyes és a kiscsoportok „rész-”, hanem „egész” érdekét tekintve a bányászat és ezáltal a társadalom túlélésének növelését segítik. A bányászati szempontból zárt területek éves felülvizsgálatával, újraminősítésével és a zárt minősítés feloldásával kapcsolatos intézkedés valóban élénk szakmai és politikai vitát váltott ki, sőt parlamenti vizsgálóbizottság felállításának igénye is felvetődött. Kérem, fejtse ki ezzel kapcsolatos véleményét! Az intézkedés szakmai és politikai aspektusait vizsgáljuk külön-külön, és tekintsük először a szakmai vonatkozásait. A hatályos bányatörvény szerint a bányászat joga az államot illeti. Az állam a bányászat jogát bányavállalkozónak koncessziós szerződéssel vagy hatósági engedéllyel engedheti át. A koncessziós szerződés előkészítése - az eddigi gyakorlat szerint - kb. 1,5-2 évet vesz igénybe, és nem helyettesíti az egyébként szükséges hatósági engedélyeket. A koncessziós szerződés előkészítése idő- és költségigényes, ugyanakkor nem garantálja, hogy a bányavállalkozó az érintett területen valóban kap jogosultságot az általa tervezett és a szerződésbe foglalt bányászati tevékenység végzésére. Ez a nemkívánatos - jogállamban megengedhetetlen - helyzet azért fordulhat elő, mert - furcsa módon - a koncessziós eljárás nem az államigazgatási eljárásra vonatkozó szabályok szerint történik, így a szakhatóságokat a hatósági engedélyezés szakaszában nem köti a korábbi előkészítő szakaszban adott - legfeljebb „barátinak” mondható - véleménye. A gyakorlatban előfordultak ilyen esetek, amikor is a vállalkozók jogos felháborodását az MBH úgy kísérelte meg enyhíteni, hogy számukra arra alkalmas helyen a kérdéses területtel megegyező nagyságú zárt területet szabadított fel egyedi intézkedéssel. A koncessziós eljárásokkal kapcsolatos problémák kezelése érdekében meghonosodott egy másik - jogilag az előzőhöz hasonlóan „megalapozott” eljárás is, amely szerint meglévő bányatelek egy esetben bővíthető volt nem koncessziós eljárás keretében zárt területen is. Az ilyen kényszerintézkedésekhez nem kell kommentárt fűzni. De ez nem minden. Az utóbbi években koncessziós eljárások lefolytatására alkalmas zárt területeket csak úgynevezett érzékenységi-terhelhetőségi, régióra kiterjedő - jellegét tekintve - komplex vizsgálatok alapján lehetett volna kijelölni. Ez nem így történt, de forráshiány és a vizsgálat jogszabályi megalapozottságának hiánya miatt nem is történhetett másként. Megállapítható, hogy a jelenlegi helyzetben koncessziós eljárás útján, ill. koncessziós szerződéssel a bányavállalkozók jogszerűen nem szerezhetnek bányászati jogosítványt. Az említettek miatt fordulhatott elő, hogy az elmúlt időszakban beérkezett tizenegy koncessziós kezdeményezésre az MBH érdemi ügyintézés helyett türelemre intéssel válaszolt. Aki tehát a részletek ismerete nélkül a területek zárt minősítésének fenntartása mellett érvel, az - jó vagy rossz szándékától függetlenül - az érintett területek kivonását szorgalmazza a bányászati tevékenységek hatóköréből. A koncessziós eljárások felett nem járt el az idő, de a jelenlegi viszonyok között és kizárólag csak a kutatást és a kitermelést célzó bányászati koncessziók esetében időlegesen nincsenek biztosítva a szükséges feltételek. A koncessziós eljárások jogszerűtlenségével és társadalmi hasznosságával kapcsolatban felmerült problémákon kívül nemkívánatos következményként jelentkezett a szűkösen rendelkezésre álló - és ezért visszafogott fejlesztési lehetőségeket megengedő költségvetési forintok produktivitást nélkülöző elköltése is. Szemléltetésül említem meg, hogy napjainkig az összesen 61 reménybeli koncessziós területből és a vonatkozó eljárásokból mindössze 12 esetben történt tényleges szerződéskötés. A szerződéskötésekből egy esetben jött létre az államnak bányajáradék formájában bevételt eredményező termelő tevékenység, és ez összesen 134 ezer forint többletbevételt jelentett a hatósági engedéllyel végzett termelő tevékenységgel szemben. A kiadási oldalon jelentkezik a koncesszióval foglalkozó főosztály működtetésére fordított, valamint egyéb költségeknek a koncessziós díjakkal csökkentett összege, amely becslés szerint 150 millió forint körüli érték lehet. Az említettek feszültségeket keltettek a vezetőségen belül, és sor került a koncessziós ügyekkel foglalkozó elnökhelyettes főosztályvezetővé történő visszaminősítésére. Ez az eset lendületet adott a vezetőségen belüli nyílt szembenállásnak, és demoralizáló hatása kezdett hivatal szintűvé fejlődni, ugyanakkor a hivatali kereteket túllépve, a probléma kikerült a médiumok szintjére is. A megelőző gyakorlatnak vetett véget az MBH szervezeti struktúrájának átalakítása, és a zárt területek felülvizsgálatával és újraminősítésével kapcsolatos jogszerű hatáskörgyakorlás során hozott intézkedés. Van olyan vélemény, mely szerint ez az intézkedés jogsértő, sajnálatos módon a véleményalkotó nem jelöli meg azt a jogszabályt és annak jogtételét, amelynek semmibe vétele a jogsértés előidézője. A bányászati szempontból zárt területek felülvizsgálatával és újraminősítésével kapcsolatos MBH-intézkedés politikai visszhangja tekintetében csak magánvéleményt formálhatok. Tapasztalatom szerint kétféle újságíró létezik: egyik a híreket közli, a másik a híreket gyártja. A hírközlőt a szolgálat, a hírgyártót a félelem és az érdek motiválja. Esetünkben a hírgyártók céltételes tevékenysége virtuális valóságot kreált, amelynek vajmi kevés kapcsolata van a tényekkel. Ez a virtuális valóság érthető felháborodást vált ki a tényeket nem, vagy részletekben nem ismerő politikusok körében. Mindamellett, ha a tények érdeklődésre tartottak volna számot, akkor az érintettek a megfelelő személyektől részletes tájékoztatást kértek volna. Ezt - egy eset kivételével - nem tették meg. Úgy gondolom, nem lehet könnyű helyzetben az olyan megbízó, aki valótlanságok híresztelésére buzdítja embertársait, de annak a helyzete sem irigylésre méltó, aki kénytelen ilyen méltatlan szerepet vállalni. Jelenleg nem látom, milyen módon lehetne e nehéz helyzetben lévő embertársainkon segíteni. Mindemellett nem feledkezhetünk meg Ulpiánusz véleményéről, mely szerint „...az embert tettei és szándékai minősítik”. - Úgy tudom, kedveli a vízi sportokat. Mondana erről is néhány szót? - Tagja vagyok az Alsóörsi Vitorlás Sport Klubnak, és ha tehetem, kint vagyok a vízen. Szívesen vitorlázom vagy esetenként horgászom is. A nyíltvízi éjjeli horgászat - közismert elnevezéssel süllőzés - különösen erős szélben, elég sportosnak tűnik számomra. A versenyszerű vitorlázás speciális képességeket és rutint igényel, én ezekkel nem rendelkezem, de meg kell mondanom, a verseny nem is túlzottan vonzó számomra. A túravitorlázás is nagy élmény, és egészséges mozgási lehetőséget biztosít. Elfogadom azt a véleményt, amely szerint az embernek nem mást kell legyőznie, hanem saját földhöz ragadt egoját a kozmikus én kiteljesedése érdekében. - Köszönöm a beszélgetést! (Az interjút készítette dr. Heim János oki. olajmérnök, oki. gazdasági mérnök, oki. szakközgazdász, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetség elnöki főtanácsadója) A Magyar Olajipari Múzeum 30 éve éves a Magyar Olajipari Múzeum” című rendezvénysorozattal ünnepelte megalakulásának 30. évfordulóját a múzeum 1999. december 10-én Zalaegerszegen. Az ünnepi rendezvénysorozat a múzeum szabadtéri kiállítási területén kezdődött, ahol dr. Szepesi József a Miskolci Egyetem olajmérnöki tanszékének docense röviden méltatta a múzeumnak mint olyan ipari emlékhelynek a jelentőségét, ahol emlékezni lehet szakmánk úttörőire és áldozataira, majd felavatta a szoborparkban az 1990-ben elhunyt dr. Alliquander Ödön oki. bányamérnök mellszobrát (1. kép). A hazai olajipar első mélyfúrási szaktekintélye professzorként százakat tanított, így érthető, hogy az ünnepi eseményen a családtagokon kívül számos tanítványa, munkatársa is megjelent. Dr. Dank Viktor, a MOIM Alapítvány Kuratóriumának elnöke, Kudela József a MOL Rt. Felügyelő Bizottságának tagja és Tóth János múzeumigazgató a múzeum létrehozásában kiemelkedő szerepet játszó elődök emléktábláját koszorúzta meg a kiállítási csarnok falánál. A múzeum az évforduló- 1. kép. Dr. Szepesi József felavatja dr. Alliquander Ödön mellszobrát Kőolaj és Földgáz 33. (133.) évfolyam 1 -2. szám, 2000. január-február