Baranyai Művelődés, 1972 (1-4. szám)
1972-09-01 / 3. szám
KOLTA FERENC: JANUS-KULTUSZ PÉCSETT A XX. SZÁZADBAN A XX. század első két évtizedében Pécsett Janus Pannonius-kultuszról valójában nem beszélhetünk. A költő emlékét sem szobor, sem emléktábla, sem utca, sem intézmény nem őrizte. Pécs ősrégi püspöki székhely, hagyományosan „papi város" volt, vezetői és szellemi életének irányítói gyanakvó szemmel tekintettek a humanista költőpüspök életművére, akinek verseiben vallásos motívumok alig szerepelnek, nagyon is világi vágyak és gondolatok viszont annál inkább. Jellemző, hogy amikor a 30-as évek elején megkezdődtek egy irodalmi társaság szervezésének előkészületei, és a szervezők azt javasolták, nevezzék el Janus Pannoniusról. Lovász Pál szóbeli közlése szerint a gondolat egyes vezetőkben megdöbbenést keltett, mondván, miért legyen a társaság névadója „egy olyan püspök, aki obszcén verseket írt". A Társaság 1931-ben mégis Janus Pannonius Társaság néven alakult meg, s pecsétjét az alapszabályok így írták le: „Janus Pannonius püspöki díszben, pásztorbottal és írótollal. A pásztorbot mellett lant és babérág. A pecsét jobboldali részén a Quinque Ecclesiae rajza." Ezzel kezdődött meg tulajdonképpen a XX. századi pécsi Janus-kultusz. A Társaság elnöke, Surányi Miklós az első rendes közgyűlés megnyitójában nagyon jellemzően ezt mondotta: „Az a gondolat, hogy a Társaság Janus Pannoniusra, a nagy humanistára és a reneszánsz emberére függeszti tekintetét, történelmileg, irodalmilag és hangulatilag termékeny és hatásos. Valósággal szimbolikus jelentősége van."3 Vajon milyen szimbolikus jelentőséget láttak a Janus-örökségben? Erre a kérdésre a fennmaradt jegyzőkönyvek, valamint a korabeli sajtóbeszámolók eléggé egyértelmű választ adnak: Janus életműve számunkra a szellem fegyvereinek magasabbrendűségét jelentette egy veszedelmesen erősödő, agresszív hatalom pusztulást hozó fizikai fegyvereivel szemben. Mátyás uralkodása második szakaszának idegenekre is támaszkodó katonai politikája helyett Janus Pannonius humanista örökségében látták a követésre méltó hagyományt. Ezt a gondolatot már az alakuló közgyűlésen megpendítette Klebelsberg Kuno kultuszminiszter a Társaság programját körvonalazó beszédében. „Mily szerencse volt - mondta -, hogy a XV. században legalább külföldi iskoláztatás révén ki tudtuk termelni Janusnak reprezentatív egyéniségét, mert különben Európa csak a két Hunyadi marciális fegyvertényei révén ismert volna bennünket. Mennyivel fontosabb ilyen szellemi képviselet kialakítása ma, amikor le vagyunk fegyverezve, amikor Hunyadi János és Mátyás seregei nem állanak rendelkezésünkre; sorsunk jobbrafordulását ma elsősorban szellemi fegyvereinktől remélhetjük."4 67