Barikád, 2015. július-szeptember (7. évfolyam, 27-39. szám)
2015-07-23 / 30. szám
félnek gondolataitól, az általa közvetített érzelmektől. S ez volt az, ami miatt a szélsőjobb és a szélsőbal is megpróbálta kisajátítani Petőfi örökségét. „Le az égről hull a csillag. Szemeimből könnyek hullnak. Nem tudom, mért hull a csillag? Könnyeim halottért hullnak. ” (Petőfi Sándor: Le az égről hull a csillag) Petőfi születése, halála, életművének megítélése hatalmas vitákat generált. Az is, hogy kortársai miként állítsanak neki emléket, Petőfi volt az első nemzetközileg ismert és elismert magyar költő. A szabadságharc bukása után, az elnyomás időszakában mind több emberben született meg az elhatározás, hogy köztéri szobrot kell emelni a szabadságharc lánglelkű lírikusának. A megvalósulásra egészen 1860-ig kellett várni. A Londonból visszatérő Reményi Ede hegedűművész állt a kezdeményezés élére, miután megtapasztalta, milyen mély és őszinte a nép szeretete és ragaszkodása Petőfihez. Számos koncertet adott, amelynek bevételét a szoboralapnak ajánlotta fel. A szobor ügye gyorsan egységbe kovácsolta a tudósokat, szobrászokat, az irodalmi élet nagyjait. A politikai élet szereplői azonban cseppet sem repestek a gondolatért. Kormányzati részről rövidesen megérkezett az egyértelmű üzenet, a szoborállításról szó sem lehet! 1865-ben a szoborbizottság törvényes alapításának érdekében a szervezők a Helytartótanácshoz fordultak. A politika szereplői azonban úgy ítélték meg, ez az akció veszélyeztetné a kiegyezés létrejöttét, ezért minden eszközzel akadályozták a csoport működését. A testületet megalakulását csak az 1867-es megegyezés után engedélyezték. Izsó Miklóst kérték fel a mű elkészítésére, aki európai körútra indult, hogy tanulmányozza a köztéri szobrászatot. Eközben újabb vita bontakozott ki a politika és a szoborbizottság között ezúttal az alkotás felállításának helyszínéről. Felmerült a Nemzeti Múzeum kertje és a mai Operaház környéke mint lehetséges helyszín. Végül a felek megállapodtak, hogy a Duna partján helyezik el a szobrot. A szükséges pénzkeretnek azonban csak a fele állt rendelkezésre 1873-ban, ezért országos akció szerveződött a hiányzó összeg összegyűjtésére. Aztán újabb konfliktus alakult ki, ezúttal Izsó és a szoborbizottság között, hogy Petőfi személyiségének mely jegyét domborítsák ki az alkotásban: a forradalmi lázban égő költőt, vagy a hazaszeretet, a Petőfiről „A magyar irodalomnak Petőfi a legnagyobb fénye. Bizonyítékra, hogy egész irodalmunkat az ő világításában látjuk. Nemcsak utódai állnak az ő fényében, árnyában (szerepét folytatva, mint Vajda, Ady, a fiatalabbak közül Illyés, Erdélyi, vagy szerepe ellen küzdve, mint Arany, Babits), de visszaeső fénye elődeit is meghamisítja. Csokonaiból, ebből a botanikus lelkű költőből, akinél a tizennyolcadik századnak kevés nyájasabb bennszülöttje élt, egy élő- Petőfit csinált, s a tizenhatodik század nyers borújában, Balassi előtt ráemlékezünk. Petőfi olyan nagy emléke a magyar szellemnek, hogy nem tudunk szabadulni tőle. A hű asszony esküvője napjához méri leány- és asszonykorát. A magyar szellemnek Petőfi költészete volt az esküvője." (Németh László, Jelszó: Petőfi) „Petőfi nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ legjelentékenyebb költői közé tartozik." (Arany János) népi líra egyik legnagyobb képviselőjét. „Izsó felfogása egyike a legszerencsésebbeknek; a költőt nemcsak mint lírikust, hanem mint a nemzeti ébredés és a forradalom költőjét fogta föl, s egy korszakos mozzanatában, március 15-én Petőfi életének e magaslatán kívánta föltüntetni. Azért az erőteljes felhívó mozdulat: a szónokilag magasra emelt jobbkéz, mintha éppen most harsogna ajkairól a ’Talpra magyar’, baljában irattekercs jeléül annak, hogy nem a kard, hanem a betű volt Petőfi fegyvere, s költeményei azok a ’rongyos, de diadalmas vitézek’, melyeket maga is megénekelt egyik szép dalában. Ezekkel szolgálja a szabadság ügyét és segít széttörni az igát a nép nyakán, a bilincset a nemzet lábain, ím a szobor lába alatt a széttört iga és béke hever, s ezekre teszi lábát, mint Mihály angyal a sárkányra” — írta Soós Gyula a szobor születésének körülményeiről. A bizottság megrémült a költő felemelt karjától, ami dinamizmust kölcsönzött az alkotásnak, Izsót újabb terv elkészítésére szólították fel. A művészt hátráltatta, hogy nem volt a munkához megfelelő méretű műterme, ezért hosszabb ideig egy pajtában dolgozott. Izsó közben megbetegedett és rövidesen meghalt. A szoborbizottság ezután úgy döntött, hogy visszatérnek Izsó első vázlatához, és a mű elkészítésével Huszár Adolfot bízzák meg. A művész apró módosításokkal készítette el Izsó terveit. A szobrot a bécsi Turbain-féle ércöntödében öntötték bronzba. Az avatóünnepség 1882. október 15-én volt. A pesti ünnepség után az ország számos pontján állítottak szobor útján emléket a költőnek. Petőfi örökségének méltó megőrzése, ahogy első szobrának születése is példázza óriási, vitákkal, konfliktusokkal terhelt feladat. Ahogy a költő életének tudományos igényű, alapos, a lehető legjobban dokumentált kutatása is. Petőfi már rövid élete során legendává vált. Versei által. Legyen nyughelye bárhol, nyugodjék békében! Július 17-én sokan eltemették Petőfit. De Petőfi nem halt meg! Petőfi örök. „Föl, hazámnak valamennyi Lakója, Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója, Ki a házból, ki a síkra, Emberek, Most az egész Magyarország Legyen egy nagy hadsereg! Ki is megyünk, szó sincs róla, Mindnyájan. Meghalni vagy győzedelmet Nyerni a szent csatában. Szent a csata, nem harcolunk Királyért: Király ellen szabadságunk Istenünk és hazánkért!” (Petőfi Sándor: Föl a szent háborúra!) Sándor Csilla barikád 2015. július 23. )