Bárka, 2013 (21. évfolyam, 1-6. szám)

2013 / 1. szám - Turczi István: Mondod: szerencsém - In memoriam Géher István

Turczi István Mondod: szerencsém­ en memóriám Géher István Vihar lesz, a spalettákat becsukom a kert felől, és vakon nézem, hogy szakad. Szájpadlásomhoz egyben ragadnak, mint aprósütemények, az utolsó szavak. Előadásra hívtalak a szemesi írótáborba. Gyorsan jött a válasz: „Örömmel, költőtárs.” Készültél rá, még a kórházban is, „olyan ez, tudod, akár a nyersfordítás.” Most hűvös hely van a szemhéjad mögött. Türelmet formáz a pára teste. A vértelen recehártyán szél süvölt át. Ám, megtalálta, ha ezt kereste. Béke, tűrés. Már itt a holnapi csend is. Csak nézzük, hernyózva érkezők, ahogy végtelenné nőnek körülöttünk a zúzmarától megőszült mezők. Morzsa-örömök, titkos apertúrák, elhordtunk már minden hegyet. Nulla-huszonnégyben üzemel a Prospero nevű vigalmi negyed. A bordák betéve tudják az időt. Krónikásnak ott a képzelet. Már fény kúszik a kerti fákra, úgy vesz rólunk pontos méretet. 40

Next