Bátor, 1991 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 1. szám
Ötletbörze január 25-én Hasznosítani az önkormányzati vagyont TISZTELT SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ VÁROSLAKÓK ! VÁLLALKOZÓK, LEENDŐ ÜZLETI PARTNEREK! A Nyírbátori Polgármesteri Hivatal nagyszabású ötletbörzét hirdet meg 1991. január 25-én 14 órától a hivatal tanácskozótermében. Várjuk mindazok aktív részvételét, akikben jobbító és segítő szándék munkálkodik. TISZTELT SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ VÁROSLAKÓK! Meggyőződésünk, hogy sokan vannak közöttünk akik nyitott szemmel és gondolkodva élik mindennapjaikat. Naponta megfordul fejünkben egy-egy olyan elképzelés, ötlet, amely nem ölthet valóságot mert nincs közelükben olyan, aki mélységében feltárná az ötletben rejlő lehetőséget. A polgármesteri hivatal egyik alapvető feladata, hogy az önkormányzati vagyont úgy hasznosítsa, hogy az a városlakók életfeltételeinek alapvető javulásával járjon együtt. Az érdek és a szándék közös. A kevés is lehet sok, ha azzal úgy gazdálkodunk, hogy az hatékonyan működjön, vagy a lehető legkedvezőbben hasznosuljon. Szükségünk van az Önök elképzeléseire, segítségére, hisz az együttgondolkodás eredményezheti a legnagyobb sikereket. Ezeket az elképzeléseket nemcsak magán az ötletbörzén várjuk, hanem a polgármesteri hivatal bejáratánál található ötletládában is elhelyezhetik azt. TISZTELT VÁLLALKOZÓK, LEENDŐ ÜZLETI PARTNEREK! Önök már végigélték ötleteik megvalósulását születésétől a kiteljesedésig. Képesek arra, hogy az ötletet modellezzék és nagy valószínűséggel meg tudják állapítani azt, hogy annak mekkora a megvalósíthatósági tartalma. Önök, úgy gondoljuk, már egy üzletember szemüvegén keresztül fogják megvizsgálni az ötletbörzében rejlő lehetőségeket. Most, felhívásunkban a teljesség igénye nélkül felkínálunk egy olyan ingatlanlistát, aminek hasznosítására akár project szintű reagálásaikat is várjuk. Ezeket az írásos ajánlatokat az ötletbörzéig is leadhatják a polgármesteri hivatal irodájában (fsz. 4—5. szoba). A beérkezett ajánlatokat megvizsgáljuk és írásban reagálunk rá. Belterületek, közterületek: — Benzinkút mögötti közterület 4677. hrsz. 4148 m2 — Rózsa F. úti üres terület 2650. hrsz.-ból — Zrínyi u. 14. üres terület 44. hrsz. 1279 m2 — Zrínyi u. — Radnóti u. tömbbelső 44/1. hrsz.-ból — Hunyadi — Fedres M. u. sarok 503/23. hrsz. — Hunyadi — Erzsébet u. sarok 498. hrsz. 619 m2 — Édesanyák útja 64. 2213. hrsz. 2230 m2 — Zrínyi — Sóhordó u. sarok 397/1. hrsz. kb. 70 m2 — Zrínyi — Sóhordó sarok 398/1. hrsz. kb. 56 m2 — Ifjúsági úti átjáró — Fürst S. u. 4. sz. melletti üres terület 2/10. hrsz. Épületek: Jelenleg üresen álló hasznosítható épületek: — Zrínyi u. 12. — Rózsa F.u. 49. A közeljövőben megüresedő épületek: Az egészségügyi komplexum átadását követően: — Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat, Báthory u. — Kossuth utcai körzeti rendelő — Tüdőgondozó Intézet, Sport u. 1991. január 11 -től a Városi Könyvtár felnőtt részlegének más épületbe történő átköltözését követően: — Rózsa F.u. 21. A földhivatal kártalanítását követően: — Kossuth u. 52. sz. 210 m2 A HUNGÁRIA Biztosító új székhelyére történő átköltözést követően. — Zrínyi u. 10. Zártkerti ingatlanok: Az önkormányzat tulajdonában a földnyilvántartás szerint 216124 m2 zártkerti ingatlan van, amit haszonbérleti szerződéssel hasznosít az önkormányzat. Az ingatlanok nagyságrendileg 800—2000 m2 között találhatók átlagosan. Városi piac, vásár: Várjuk az üzemeltetésre, működési formára vonatkozó ajánlataikat. A felsorolt területekre vonatkozó közelebbi információk átadásával állunk rendelkezésükre. Várjuk a kínálatunkban nem szereplő, de az Önök által feltárt ingatlanokra vonatkozó információkat is. TISZTELT SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ VÁROSLAKÓK, VÁLLALKOZÓK, LEENDŐ ÜZLETI PARTNEREK! ELŐRE IS KÖSZÖNJÜK AKTÍV EGYÜTTGONDOLKODÁSUKAT A HOLNAPÉRT. Enyedi László főelőadó Esküt tettek Nyírbátorban december 15-én a zászlódíszbe öltözött Báthory István laktanya alakuló terén — hóesés közepette — esküt tettek a közelmúltban bevonult fiatal határőrök. Az eseményen részt vett Petróczki Ferenc polgármester, a város több üzemének és intézményének vezetői, valamint a fiatal határőrök szülei, testvérei, barátai, illetve közeli hozzátartozói. Pontosan 10.00 órakor a fogadási induló jelezte Seres József alezredes, kerületparancsnok érkezését, akinek Sípos Sándor alez., a kiképzőbázis parancsnoka tett jelentést, majd megszemlélte és köszöntötte a fogadalomtételre felsorakozott fiatal határőröket. A Himnusz elhangzása után a magyar háromszínű nemzeti zászló előtt a már megújult katonai eskü szövegét Kiss Sándor határőr mondta először, s utána több száz torok harsogta „...Esküszöm, hogy hazámat, annak határait, függetlenségét és alkotmányos rendjét életem árán is megvédem...” A BM Határőrség országos parancsnoka nevében Karacs Károly ezds. köszöntötte a fogadalmat tett fiatal határőröket. Beszédében a magyar honvédség történelmi haladó hagyományainak méltatása után kiemelte, hogy a mai változó társadalmi viszonyok közepette is a határőrség alapvető feladata az államhatár biztonságos őrizete és a megnövekedett határforgalmi feladatok végrehajtása. Ezért azt várjuk fiatal határőreinktől, hogy egyéves katonai szolgálati idejük alatt és teljes életükben is a katonai eskü szellemében éljenek és cselekedjenek. Az ünnepség a Szózat hangjaival és az esküt tett határőrök díszmenetével ért véget. Fekete Lajos Több mint hatvanan dolgoznak a Nyírbátori Tészta Kft.-ben. A nagy jövő előtt álló üzemben már a múlt évben is 30 millió forint értékű különböző levestésztát készítettek. A közeli tervek között szerepel, hogy a Nyíregyházi Konzervipari Vállalattal egy holland cég megrendelésére húsos tésztát készítenek. Képünkön az üzemben készülő levestésztát csomagolják. Elek Emil felvétele Önálló kiállítást tervez Az egyetlen hivatásos Küzmös Enikő művészeti alaptagságot igazoló dokumentumán még meg sem száradt a tinta. Személye révén új, fiatal festőművésszel gazdagodott a megyénk, de elsősorban Nyírbátor, ahol él, s ahol pillanatnyilag ő az egyetlen hivatásos művész. — Jelenleg gyeden vagyok harmadik gyermekemmel. Természetesen jóleső érzés elérni valamit, amire hosszú ideje vágytunk. — Milyen hosszú ideje ? — Mondjam azt, hogy gyermekkorom óta? Elcsépelten hangzik, de tényleg így van. Előbb Nyíregyházán földrajz -- rajz szakos tanári diplomát szereztem, majd 1989-ben végeztem a Képzőművészeti Főiskolán. Olyan családi környezetben nevelkedtem, ahol a zene, az irodalom iránti érdeklődés korán kialakulhatott bennem. Eleinte még verseket is írogattam, zongorázni tanultam, de a legjobban rajzolni és festeni szerettem. Ami viszont meghatározó élményem, az a természet csodája és maga a gyerekkor. Nyírvasváriban nőttem fel, kislány koromban sokat csatangoltam és bogarásztam a kertünk végében lévő kanálisnál meg a környező réteken. Gyakran nyaraltam Szamosújlakon a nagyanyámnál. A gyermekkor varázsa még mindig bennem él. — Van-e közvetlen kapcsolat világnézetének alakulása és a művészi teljesítménye között? — Felfogásom a világról természetesen változott már, de jó részt az átélt tapasztalatok hatására. Inkább érésnek nevezném azt a folyamatot, amely meghozta számomra a belső békét. Sokat tanultam Bodó Károlytól, aki egy időben művészeti vezetője volt a Nyírbátori Képzőművészeti Stúdiónak (jelenleg tűzzománc profillal működik), valamint Szabados Árpádtól, aki a Képzőművészeti Főiskolán tanárom volt. — Mit szeretne elmondani az ecsetjével? — Csupa olyat, ami szavakkal nem vagy alig megfogható. Érzéseket, gondolatokat a természetről. A fények játékát, a valóság megannyi darabkáját, lepkéket, kavicsokat, elképzelt víz alatti világokat — a festészet nyelvén. Lírai absztrakciók ezek, variációk egy témára, hiszen lényegében az ember egész életében egy képet fest. Nemrég váltottam át pasztellről akvarellre, illetve vegyes technikára. Ez áll közel hozzám, ahhoz, amit saját stílusomnak érzek. — A pasztell színessége különösen a Weöres Sándor versek ihlette illusztrációkon lenyűgöző. Tervezi ezeknek a képeknek a megjelentetését könyvalakban is? — A Bóbita-sorozatot régen készítettem, amikor a fiaim még kicsik voltak, akkoriban nehezen találtam volna kiadót. — Jelenleg egy pici szoba a „műhelye". — Csak ezt a helyiséget tudjuk nélkülözni a lakásban, de már kaptam ígéretet a polgármester úrtól, hogy juttat nekem a város egy műtermet. — Közelebbi tervei? — Önálló bemutatkozó kiállításra készülök Nyírbátorban és Nyíregyházán. És hát minél többet szeretnék festeni. S. B. Emlékek a múltból Zúzmara csillog a fákon „Közeledik már a karácsony”, énekelgettük a többi szép karácsonyi énekkel együtt már jóval karácsony előtt, sorba ülve a nagy karos ládán, egészen addig, amíg be nem sötétedett és meggyújtottuk a petróleumlámpát. Így volt ez szenteste előtt is, amikor már kisült a kemencekalács, előkészítve az ünnepi eledel és feszült, boldog várakozással volt tele a lelkünk. Már csak csendben várakoztunk arra, hogy mikor indul már el kedves apánk az angyal elé, hogy elvegye tőle a karácsonyfát. Mikor aztán láttuk, hogy kiveszi szájából a pipát, tudtuk, hogy most már elindul kifelé. Milyen hevesen vert a szívünk és milyen nehezen telt az idő! De csak eltelt és egyszer csak halljuk, hogy jönnek. Jó apánk megkopogtatta az ajtót, mondván: Szabad az Istent dicsérni? Együtt mondtuk, hogy szabad. Akkor aztán kinyílt az ajtó és megjelent, kezében a karácsonyfával és elkezdte énekelni a „Mennyből az angyalt”. De mindig csak az első sorát tudta elénekelni, mert elcsuklott a hangja, a két szeme elhomályosodott. Boldog volt a mi örömünk láttán. Mi aztán végig énekeltük, ő pedig letette a fát egy kis szekrényre, mi meg körül álltuk és szólni se tudtunk, csak néztük ezt az égi csodát. Mert az olyan csodaszép is volt, ahogy minden mozdulatra meg-megmozdultak a szaloncukrok, fügék, meg amiket ráaggattak. Pedig nem is volt ez kerek fa, csak egy ága, de nekünk ez volt a legszebb a világon, hiszen ez az „égből”jött. De még ennél is jobban örültünk a babáknak, amiket nagynénink hozott mindig. Egy nagy dobozban három, a három kislánynak. Ezeket ő, meg a drága jó nagymama készítette esténként színes ruhadarabokból. Igazi női alakjuk volt, még a fejük is be volt kötve. Csutkajulinak nevezték el. Mikor már kicsodálkoztuk magunkat, a boldogságtól szinte megittasodva fogyasztottuk el a bojtos vacsorát, mivel abban az időben még nem ettek húst a szentestén. Utána még énekelgettünk, beszélgettünk Krisztus születésének eseményeiről, de már jöttek is a betlehemesek. Ezek csoportosan jártak házról-házra, hirdetve Jézus születését, kicsit mókázva is, jókívánságokkal távoztak. Mi meg találgattuk, hogy kiknek volt legszebb a betlehemük. Kint már csak a fehér hó világított, de bent égett a lámpa, a levegő friss kalácsillattal és fenyőszaggal volt tele, a karácsonyfa fent trónolt és mi, így együtt olyan boldogok voltunk, mint az égiek odafent. Aztán jöttek a szomszédok is kántálni, páran ott is maradtak, kártyázgattak, hogy teljék az idő, amíg éjféli misére mennek. Minket hamarabb lefektettek, de én, annyi izgalom után sokáig nem tudtam elaludni. Fülemben zsongott még a betlehemesek éneke „Pásztorok keljünk fel”. De aztán csak elszenderedtem. Csutkajulimat magamhoz ölelve, édes álom közt telt el a „csöndes éj” . Karácsony táján mindig újból átérzem ennek az ünnepnek minden gyermeki örömét, soha el nem múló boldogságát. így történt ez a legutóbbi karácsonykor is. Bakcsy Jánosné