Bécsi Napló, 1987 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1987-01-01 / 1. szám
BURGENLAND „30 ÉVE MAGYAROK AUSZTRIÁBAN” A „30 éve magyarok Ausztriában” című 1986. október 23-tól november 5-ig a bécsi Pálffy palotában megrendezett kiállítás anyagát a rendezőség felajánlotta a burgenlandi magyarságnak is, így került sor, egy spontán megszervezett akció folytán 1986. november 14-22 között OberwartI Felsőőrött az anyag bemutatására. A kiállítást november 14-én délután 16 órakor Rácz Mihály kormánytanácsos, Oberwart/Felsőőr város polgármestere nyitotta meg. Beszédében kitért az 1956. októberi tragikus magyarországi eseményekre, de utalt arra is, hogy azok a magyarok, akik a 180 000 menekült közül Ausztriát választották második hazájuknak, ma már nem mondhatók emigránsnak, mert ebben az országban igazi otthonra találtak. Nagyobb részt integrálódtak itt és sokan közülük ma az osztrák közélet különböző területein fontos vezető pozíciókat töltenek be. A megnyitó ünnepségen szép számú közönség mellett részt vett dr. Kranich Alfred v. udvari tanácsos, az Oberwarts felsőőri járás főszolgabírója; Schwarz Walter esperes, a város r.k. plébánosa, a magyarok nagy barátja, Prof. Ing. Wagner Thomas, az Osztrák Szövetségi Tanács (Bundesrat) volt elnöke és felesége. Mag. Messner Evelyn, országgyűlési képviselőjelölt, a felsőfokú leányiskola igazgatónője: Dr. Schranz Ervin járásbíró, tartományi képviselő: Bucher Hans ezredes, aki már 25 évvel ezelőtt a november 1-i hősi emlékünnepségen elmondott beszédében megrázó szavakkal emlékezett meg az 1956-os szabadságharc magyar hősi halottairól: Prof. Mag. Werderitsch az állami felső és középfokú kereskedelmi tanintézet igazgatója; Guger Walter iskolaigazgató, az Osztrák Vöröskereszt járási vezetője, Német Helmut polgári iskolai igazgató, valamint a tanítói és tanári kar számos képviselője. Hernst Franz járási tanfelügyelő utasította az iskolák igazgatóit, hogy lehetőség szerint a történelem oktatás keretében iskoláik osztályai is látogassák meg ezt az Ausztriát, de elsősorban Burgenlandot érintő, értékes történelmi dokumentációkból összeállított kiállítást. Kezdeményezésének köszönhető az a sikerként elkönyvelendő tény, hogy a következő napokban a különböző tanintézetek 42 iskolaosztálya látogatta meg történelemoktatás keretében a kiállítást. A Bécsből kapott anyagot a helyi rendezőség kiegészítette még az alsóőri könyvtár tulajdonában lévő, nagy számú, az 56-os német és magyar nyelven megjelent könyvanyaggal, melyek között voltak ma már nagyon ritka példányok is dr. Galambos Ferenc plébános jóvoltából. Schwarz Walter esperes a kilenc napra teljesen ingyen bocsátotta rendelkezésünkre a „Kontaktzentrum” nagytermét. Drobits Imre barátunk személyesen hordta ki a meghívókat Felsőőrön és eredményesen lépett fel a kiállítás sikeréért. A rendezvényről a burgenlandi hetilapok a Burgenländische Freiheit (BF.), az Oberwarter Zeitung (OZ), a Bezirksrundschau és a Berzirksspiegel mellett a nagy példányszámú osztrák napilapok, a Kurier és a Kronenzeitung, valamint az Osztrák Rádió is közöltek hosszabb cikkeket, illetve adtak jelentéseket. Mag. CSOKNYAI PÉTER ÚJ LELKÉSZ ŐRISZIGETEN. Az őriszigeti evangélikus lelkészhivatalban személyi változás állt elő. Dr. Teleky Béla betegségére való tekintettel megvált hivatalától. Helyébe Fónyad Pál, volt bécsi VII. kerületi lelkész, jelenleg tudományos kutató kapott kinevezést. Megnyugtató, hogy ezáltal elhárult az üresedés veszélye s az ottani magyar gyülekezet továbbra is anyanyelvén részesülhet lelkigondozásban. OSZTRÁK-MAGYAR HAYDN-FILHARMÓNIA névvel közös zenekar alakult a május 27. és 31. közötti „Eisenstadt/Kismartoni Haydn-napok” megtartására. A zenekar karmestere, a budapesti Fischer Ádám szerint ezek a hangversenyek csak előjátékai lesznek annak a szándéknak, hogy Kismartonnak a Haydn-kultusz annyit jelentsen majd, mint Bayreuthnak Wagner. A LUDWIG BOLTZMANN Kutatóintézet második kutatóközpontja nyílt meg Burgenlandban. A Sauerbrunn/Savanyúkúti intézetben a gyógyvizek tudományos alkalmazásának lehetőségeit vizsgálják. • A BURGENLANDI-SÍ-HÉTEN, amelyet január 31. és február 7. között az iskolaszünetben rendeznek - ezúttal tizenharmadszor az Altenmarkt-Pongau-Zauchensee környékén, „sí óvoda” is lesz, a 4—6 éves vendégek részére. • REUMAKEZELÉS Bad Tatzmannsdorf/Tarcsafürdőn. Ausztriában több mint két millió ember szenved reumában, közülük 20% lesz rokkant. Ebből évente 23 milliárd schilling kár származik. A reuma megelőzése ill. kezdődő állapotban való leküzdésére Tarcsafürdőn az ottani szappanos iszap felhasználásával eredményesen kezelik a betegeket. A szívbeteg és vérkeringési zavarokkal küszködő személyek az iszapfürdő káros kihatásai leküzdésére megfelelő ellenkezelésben részesülnek. ŐRVIDÉKI KARÁCSONY BÉCSBEN December 20-án a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület és a Bécsi Magyarok Kultúregyesülete közös karácsonyi ünnepélyt tartottak Bécsben. A műsort az őrvidéki magyarok szolgáltatták, pontosabban: egy alsóőri karácsony került bemutatásra. Szokatlan volt számunkra a szereplők magabiztossága, a hibátlan, egy-egy szempillantással, fejbiccentéssel hangtalanul működő rendezés egyöntetűsége. A közönség észrevétlenül részese lett a szereplők játékának. Másfél órán át szólt a dal; karácsonyi felköszöntők, népi játékok, furulyaszó váltották egymást. A folyamatos zenei kíséretet az alsóőri citerások nyújtották. Majdnem feledésbe merült ősi őrségi zeneszerszámot szólaltattak meg. Szereplők és vendégek egyetlen nagy családdá lettek. Ha csak néhány órára is, de kézzelfoghatóan bizonyságot nyert az együvétartozás. A fellépő fiatalok a burgenlandi magyarok ki nem mondott üzenetét is hozták: elmúlhatatlan akaratukat magyarságuk megtartásáért és népi kultúrájuk szeretetét! A közös karácsonyi ünnepély szervezése Szeberényi Lajos, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke és Galambos Ferenc alsóőri plébános érdeme volt. ZSIGA TIBOR: Az idén Oberwart/Felsőőrött, Bad Tatzmannsdorf/ Tarcsafürdőn, Oberschützen/Felsőlövőn, Grosspetersdorf/Nagyszentmihályon, Stadtschlaining/Városszalonakon, Dürnbach/Incéden és Rechnitz/Rohoncon megrendezésre kerülő tartományi kulturális napokon kellő hangsúlyt kap a felsőőri járás kulturális sokszínűsége. Különös gondot fordítanak az ifjúság szórakozásának alakítására. Ebben a vonatkozásban három nyelvű néprajzi jellegű rendezvények tarkítják a műsort. A horvát és magyar népcsoport képviselőinek lehetősége nyílik arra, hogy a jelenlévő politikusokkal megvitassák problémáikat. A kulturális napok keretében Vas megyéből is fellépnek vendégek. A FELSŐŐRI MAGYAROK KARÁCSONYA A felsőőri magyar nyelvű lakosság 1986. december 8-án délután 14.30 órakor 18. alkalommal rendezte meg a katolikus „Kontaktzentrum ’-ban hagyományos karácsonyi ünnepségét. Az ünnepségen résztvevő vendégek száma messze felülmúlta a rendezők várakozását. Dr. Galambos Iréneusz alsóőri plébános, aki a felsőőri magyar nyelvű hívek lelkigondozását is végzi, a város és a járás vallási és közéletének számos magas rangú egyéniségét üdvözölhette a vendégek között, így Felsőőr r.k. plébánosát, Schwarz Walter esperes; Dr. Scheinecker Franz kormányfőtanácsos főszolgabíró-helyettest; Rácz Mihály kormánytanácsost, Felsőőr város polgármesterét;r. Schranz Ervin tartományi képviselőt; Mag. Messner Evelynt, a felsőfokú leányiskola igazgatónőjét, országgyűlési képviselőjelöltet; Prof. Messner Kari tartományi zenei igazgatót; Dr. Linzer Milan közjegyzőt, a felsőőri városi tanács tagját; Gabriel Johannt az Osztrák Néppárt felsőőri járási titkárát; Guger Walter iskolaigazgatót, az Osztrák Vöröskereszt járási vezetőjét; Tölly Juliannát, a Magyar Népcsoporttanács elnöknőjét, Prof. Szeberényi Lajost, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnökét, valamint a város tanítói és tanári karának számos képviselőjét. Szép számmal jöttek vendégek Alsóőrről és Őrszigetről is. A program, melyet az Osztrák Televízió is felvett hétfőn, december 15-én, hétfőn este 18 órakor az „österreichbild" című adásában sugárzott, három részre oszlott. Az első részben a felsőőri városi óvoda magyar nyelvoktatáson résztvevő növendékei mutatkoztak be magyar gyermekdalokkal, versikékkel, Csoknyai Éva óvónő vezetésével. A második részben a 6 — 16 éves korú iskolás gyermekek és fiatalok léptek színre karácsonyi énekekkel, versekkel, kántálással és a „Békeköszöntő’ című betlehemes játékkal. Ami az érdekes, a szereplők között több tiszta német anyanyelvű gyermek is volt, akik a különböző iskolákban részt vesznek az önkéntes jelentkezés alapján történő magyar nyelvoktatáson. A programot Csoknyai Péterné állította össze, és tanította be. A harmadik részt alsóőri vendégeinknek tartottuk fenn, amelyben a fiatalabb korosztályok dr. Galambos Iréneusz plébános vezetésével karácsonyi betlehemes játékokat mutattak be, míg a nagyobbak, mint az alsóőri citeraegyüttes tagjai, a női kórus közreműködésével, Szeberényi Lajos tanár vezényletével karácsonyi énekeket adtak elő. Az új, egész falat beborító karácsonyi színpadi díszlet Prihoda-Borsos Anikó festőművésznő alkotása. Mag. CSOKNYAI PÉTER • • • BÉCSI MAGYAR KÖNYVESBOLT ntHBEREDEBS A-1010 WIEN. DOMGASSE 8 Tel.; 0222/ 51 27 315 SZÁLLÍTÁSOKAT A VILÁG MINDEN TÁJÁRA VÁLLALUNK KÉRJE LEGÚJABB DÍJTALAN KATALÓGUSUNKAT! Január-február hónapban üzletünket tatarozzuk. Esetleges kívánságait telefonrögzítőnkön, vagy írásban közölheti. EGYESÜLETI ÉLET „EUROPA"-Club Tevékenység 1986-ban Az „Europa"-Club az 1956-os magyar forradalom 30. évfordulójának évében, amelyre a megemlékezések szervezésében tevékenyen részt vett, zavartalanul folytatta kulturális munkáját. 25 rendezvényre került sor. Ezek zömét irodalmi (Monoszlóy Dezső, Kovács Dénes, Gömöri György, Domahidy András, Magyar Imre dr., Mirtse Ágnes, Nagy Csaba, Vezényi Pál, Gödrös Mátyás, Magyar Sándor), történelmi (Benda Kálmán, Gosztonyi Péter, Juhász László, Kurucz Tibor) és könyvbemutató (Tollas Tibor, Zsille Zoltán, Borbándi Gyula, Kölley György) előadások tették ki. Nagy teret szenteltünk hangversenyeknek és a magyar népzenének is. Ünnepélyes keretek közt ültük meg nemzeti ünnepeinket. Március idusán Csernoholszky Vilmos mondott beszédet, a forradalom 30. évfordulóján Borbándi Gyula és Schermann Rudolf voltak az ünnepi szónokok. Ezenkívül februárban megrendeztük a már hagyományos bálunkat, decemberben pedig a tavalyról jól bevált karácsonyi vendégséget ismételtük meg. Az egyesület tájékoztatóját a Hírmondót 1986-ban is kétszer jelentettük meg, amelynek második száma kizárólag az 1956-os forradalommal foglalkozott. Rendezvények 1987. január—február Január 15: Dr. TÓTH Tas (München) szerzői est. Részleteket olvasott fel a most megjelent Jesabel c. regényéből. — Január 29: Dr. SZAMOSI József (München), A népi költészet irodalmi előzményei — Erdélyi József. — Február 12: MARTOS Péter (Bécs) újságíró, az osztrák ,,Die Presse” napilap munkatársa előadása aktuális politikai témáról. — Február 19. A Napló postája HELYREIGAZÍTÁS Nagy érdeklődéssel olvastam Prágay Dezső, a Petőfi Kör vezetőségi tagja megemlékezését a szeptember - októberi számban. Prágay ezt a Petőfi Kör utolsó üléseként kezeli és az időpontot október 23-ra teszi. Jól tudjuk azonban, hogy ez a történelmi szervezet utolsó ülését november 3-án tartotta a Tervhivatal Nádor utcai épületében. Ekkor a Petőfi Kör átalakult, új vezetőséget választott, és elnöke barátom, bajtársam Jónás Pál lett. Jónás ennek az ülésnek a történetét megírta, és az Új Európa közölte is ezt a tanulmányt. Király Béla Dr. MAGYAR Imre, irodalmár. Él még a magyar népdal. Közreműködik Hegedűs Ilona népdalénekes. — Az előadások mindig csütörtökön, 19.30 órakor vannak. Dr. SMUK ANDRÁS oooooooooooooooooooooooooooooooooooo A CHRISTIANA HUNGÁRIA egyesület december 20-án tartotta Grácban a Segítőnővérek kolostorában szokásos karácsonyi ünnepélyét. P. RADNAI TIBOR KITÜNTETÉSE Dr. Hans Hermann Groer, új bécsi érsek P. Dr. Radnai Tibor kapucinust a legmagasabb érsekségi kitüntetésben részesítette. Méltányolva a magyar pasztorációban kifejtett tevékenységét érsekségi tanácsosnak (erzbischöflicher Konsistorialrat) nevezte ki. A kinevezéséről szóló okiratot karácsony előtt nyújtották át neki. P. Radnai 1959-től 1986. májusáig volt katolikus magyar lelkész Bécsben és vezette az 1961-ben hivatalosan is életre hívott lelkészhivatalt. P. Radnai egyben tagja az 1979-ben létrejött magyar nemzetiségi tanácsnak, s megalakulása óta (1980. február 9.) elnöke az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének. A béke évtizedei (Folytatás az 1. oldalról) elfojtott fájdalmak, az eddig el nem végezhető számadás sürgetése, ellenben az adatok egybegyűjtésén és higgadt, tárgyilagos mérlegelésén túl nincs és nem lehet helye az önsajnálkozásnak, az újra erősödő „egyedül vagyunk" érzetnek. Éppenséggel a tudat kigyógyítása érdekében kétségtelen helyre kell raknunk viselt dolgainkat és ki kell mondanunk a mások által rajtunk ejtett sebeket, mindez azonban legfeljebb eszköz lehet, de sehogy sem cél. El kell végeznünk a számvetést kiegyenesedett derékkal és felemelt fővel, amely azonban a távolba tekintve nem a „jelen nyomorúsága" elől menekül, hanem gondolkodón a kibontakozás útjait kutatja Magyarországon és az országhatárokon kívül. A legkárosabb lenne a nemzeti önismeretkeresésbe temetkezve elfelejteni azt, hogy nem vagyunk magányos sziget, hanem a magyarságot tényleg „népek veszik körül", akiknek azonban nem miattunk, hanem legfeljebb a saját sorsuk fölött ül könny a szemében, mert éppen elég gondjuk van nekik is, nem beszélve arról, hogy közvetlen közelünkben sorsuk a miénkkel közös. A levágott tagok erős karokká nőhetnek, amennyiben nem amputáltságunkon sajnálkozunk, hanem az annyira fontos tudatalakításban megkíséreljük új fogalmakká és szereplőkké avatni a kisebbségi és szórványmagyarságot. Helyesen alkalmazott politikával ők tehetnék a legnagyobb szolgálatot a magyarságnak és a dunamenti népeknek egyaránt. Németh László kategorikus imperatívuszával elitté kell nőniük, ami a jelen adottságai között ugyan kételkedésre ad okot, de mégsem lehet kilátástalan, különösen szem előtt tartva, hogy a testvéri megbékélés nemcsak az ésszerűség hasznossági elvéből következik, hanem egyenesen a túlélés parancsa valamennyi környező nép számára. Ez pedig arra kötelezi őket, hogy adják meg kisebbségeik szerepvállalása érdekében a nekik kijáró emberi és ethnikai jogokat. Magyar részről persze a sokféleképpen magyarázható sunyítás helyett határozott fellépéssel el kell oszlatni a gyanakvás légkörét, hiszen gyávaságunkat úgy értelmezhetik, mintha titkolt visszahódítási szándék rejlene mögötte. A kisebbségekért való kiállás minden érintett államnak nemcsak elidegeníthetetlen joga, hanem el nem odázható kötelessége, amely alól semmiféle a kényszerhelyzetre való hivatkozás nem adhat felmentést. Nem formálunk magunknak jogot arra, hogy ítéletet mondjunk a jelenlegi Magyarországot létrehozó nemzedék hibái és mulasztásai fölött. Mégis elgondolkoztató és egyben például szolgálhat Ausztria esete. Az 1934-es polgárháború ellenséges pártjainak nem egy esetben a koncentrációs táborokból szabadult vagy emigrációból hazatért tagjai a négy nagyhatalmi megszállás ellenére megteremtették az együttműködés alapjait abban az országban, amely nemcsak önként hódolt be Hitlernek, de a csatlósság tekintetében aligha maradt Horthy Magyarországa mögött. Az 1947. évi párizsi békeszerződés tárgyalásain az osztrák küldöttek is részt vettek, a nagyhatalmak azonban akkor még nem tudtak dönteni az ország jövendő sorsáról. Ausztria a hiányzó szuverenitása ellenére elérte, hogy az 1946- ban megkötött Gruber—de Gasperi szerződés belekerült az Olaszországgal kötött békeszerződésbe. Ez nemcsak a dél-tiroli német ajkú kisebbség jogait fektette le, hanem egyben biztosította Ausztriának mint anyaországnak védnökségi jogait is. Kétségtelen, az átélt tragédiák — különösen 1956 traumájával fejünkben és idegeinkben —, az elszenvedett kudarcok szárnyát szegték eddig a kezdeményező lépéseknek. Az sem hanyagolható el, hogy a magyarországi kommunisták még mindig nem tanultak meg meggyőzően népben és nemzetben tájékozódni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ,hadd lám Uramisten, mire megyünk ketten, önpusztító csüggedésbe feledkezzünk. Senkitől sem várhatunk segítséget. A minket érintő dolgokban, a saját érdekeink megvédésében nekünk kell cselekvésre szánnunk magunkat. A megbékélés és kölcsönös összefogás elvét követve álljon itt befejezésül a Dunai Munkaközösség 1946. augusztus 15-én közzétett felhívásából az alábbi idézet: „Mi, dunai népek a magunk portáján és magunk között is meg tudnók oldani saját kérdéseinket. De ahhoz, hogy ezt a szándékot, ezt a tiszta törekvést, mely néhány ezer uszítóval szemben negyvenötmillió dunai fogyasztó legbensőbb kívánsága, politikai és gazdasági tekintetben tudomásul vegyék a világbéke biztonságának megteremtésén fáradozó s az európai táj e viharsarkára amúgy is joggal neheztelő főhatalmak, ahhoz bizonyságot kell tennünk mindannyiunknak erkölcsi és politikai érettségünk azon fokáról, amelyen a dunai közeledés és együttműködés munkája egyáltalán elindulhat." Tudjuk, az 1945-től induló ígéretes kezdeményezéseket 1948-ban áthúzta a nagyhatalmi politika. A sikertelenség és az évek eltorlaszoló hordaléka ellenére vissza kell térnünk a Petru Groza és Tito által is szorgalmazott föderációs tervekhez. Evégre be kell látnunk, hogy közös sorsunk további alakulása a népeinket uraló nagyhatalom mellett rajtunk is múlik. Nem maradhatunk térségünk és történelmünk kizárólag szenvedő alanyai. Tevékeny és hathatós lépésekkel érhető csak el, hogy a békediktátumból megszülethessék a dunamenti népek megbékélése, a pax danubiana. DEÁK ERNŐ