Béke és Szabadság, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-06 / 1. szám
A TÖRÖK HAZAFIAK PERE ÍRTA: NAZIM HIKMET 1951 októberében Isztanbulban, Ankarában, Nazalliban, Izmirben, Adanában, Kaszemiben, Zonguldakban, Karabükban, valamint sok más városban és helységben házkutatást tartott a török rendőrség és csendőrség. Ezer és ezer békés állampolgárt vettek őrizetbe. Az akciót a katonai ügyészség parancsára szervezték meg, a katonai ügyészség pedig közvetlen kapcsolatban áll Mr. Engellel , az amerikai Gestapo, az FBI munkatársával. Az Isztanbulban végrehajtott tömeges razziákat Mr. Engel személyesen irányította. Ezerszámra tartóztattak le munkásokat, kisiparosokat, egyetemi előadókat, professzorokat, tisztviselőket, tiszteket, egyetemi hallgatókat, operaénekeseket, férfiakat, nőket, ifjakat és öregeket... Számos bírósági tárgyaláson kiderült, hogy az isztanbuli titkos rendőrség rendszeresen kínozza a letartóztatottakat. Különösen nevezetes a »sir«-nak nevezett kínzási módszer... Erre a célra egy olyan szűk zárkát használnak, amely nem nagyobb egy felállított koporsónál. A »sír«-ban négy darab, egyenként ötszáz gyertyafényerejű villanykörte ég. A letartóztatott kénytelen az állandóan megvilágított »sír«-ban talpon állni. Sem enni, sem inni nem adnak neki. Sokan megvakulnak, mások megőrülnek ... A letartóztatott áldozatokat az isztanbuli rendőrség 1-es számú osztályára küldték. A »sír« kínzási módszerén kívül ekkor használták első ízben az »amerikai lasszó« kínzási módszert: az áldozatok kezét-lábát összekötötték s olyan vasvesszőkkel verték őket, amelyekbe villamosáramot vezettek be. A letartóztatottakat az első kihallgatások után az isztanbuli »Harbic« katonai börtönbe szállították, ahol negyven kínzókamra van. Az áldozatokat arra akarták kényszeríteni, hogy hamis vallomást tegyenek. A »Harbic« börtönben a börtönőrök, élükön a parancsnokkal, erőszakot követtek el letartóztatott asszonyokon és lányokon. 1952 decemberének végén a foglyok éhségsztrájkba kezdtek. A letartóztatottak házastársai, szülei, testvérei felhívással fordultak a török néphez, a világ becsületes embereihez. A felhívás a következő szavakkal zárult: »Emberek, vessetek véget a gaztetteknek!« 1953. október 15-én kezdődött meg Isztanbulban 167 török hazafi perének bírósági tárgyalása, amelyet a hadbírósági szervek a titkos rendőrséggel együtt közel két éven át készítettek elő. Kik ültek a vádlottak padján? Az Isztanbulban megjelenő Vatan című lap erről így számol be: »167 vádlott közül 156 férfi és 11 nő. Közülük 34 egyetemi hallgató, 43 munkás, 3 orvos, 35 tisztviselő, 7 színművész és zenész, 6 tanár, 1 kisiparos, 3 tolmács, 8 munkanélküli, 2 katona, 2 gyáros, 1 kereskedő, 2 ügyvéd ...«, vagyis a vádlottak padján a török nép minden rétege képviselve van. A török hazafiak tömeges letartóztatása egybeesett azzal, hogy Törökország csatlakozott az Atlanti Paktumhoz. Ennek előfeltétele volt, hogy féktelenül üldözzék mindazokat, akik állást foglalnak az ország nemzeti függetlensége mellett. « Nem tudom, hány kommunista van a letartóztatott és bíróság elé állított hazafiakközött. Úgy hiszem, sokan közülük meggyőződésüket illetően távol állnak a kommunizmustól. De Törökországban, akár csak a többi kapitalista országban, kommunistának neveznek a kormánykörök minden hazafit, minden békeharcost, minden demokratát. Ez pedig véleményem szerint a kommunisták becsületére válik. Azért ítélkeznek felettük, mert ellenzik Törökország amerikai megszállását, védelmezik az ország nemzeti függetlenségét.. NAZIM HIKMET, nemzetközi Sztálin-díjas török költő, a Béke Világtanács tagja a budapesti Gellért hegyen NAZIM HIKMET KÉT VERSE : ort világ féakarati embereinek ! Apja szemelittára nő az ember gyereke, négykézláb mászik, apja térdére feltornázik, arcába bámul tágranyilt szemekkel. Ha megszólal: »papa« — ünnepnap az. Az én fiam fényképeken növekszik, S ’ Az emberek közt az apa megfogja kisfia kezét, megmutatja a villamost, a vonatot, a bogarakat, fákat, megnézik Rahmi bej kutyáit. Az emberek közt az apa kenyeret visz haza, sárkányt visz a fiának. Emészt a tűz, a gyümölcsétől megrabolt ág bánata belül, előttem még a sétaút végén az Aranyszarv öböl. • Fiam után, Sztámbul után a vágy, szívembe döf kétélű tőr. Hej, Nazim Hikmet, olyan nehéz külön, hogy nem lehet kibírni? Bánatomat talán eltúlozom? Irigylem tán a többi embert? Az emberek közt sztámbuli börtönben az apa, az emberek gyerekeit akasztani akarják az utcasarkon fényes napvilágnál. Én meg rég elfeledtem itt a vasrácsok tilalmát, mert szabad vagyok én itt, mint a népdal. Te pedig ott vagy, kisfiam, de oly kicsinyke vagy, hogy nem lehet még felakasztani. Megy a hajó Szmirnából, fügét visz vagy mazsolát visz? Megy a hajó Szmirnából, emberhús a rakomány. Megy a hajó Szmirnából, ehető az emberhús is? Megy a hajó Szmirnából, merre tartasz, kapitány? Megy a hajó Szmirnából, gond a terhe, ha a terhe, Koreába visz halált. Testvéreim, hogy az ártatlanok vérét az emberek ne ontsák, hogy az apák kenyeret és selyempapír sárkányt vihessenek haza, hogy mazsolát szállítsanak és fügét a hajók, emberhússal ne rakjanak meg Szmirnában hajókat, hogy Koreába a hajók ne vigyenek halált — testvéreink a kötelet kockáztatták hazámban. Emberek, derék emberek, minden világtájról kiáltsatok! legyetek hangosabbak, mint a puska, kiáltsatok megálljt , hogy a hóhér a hurkot meg ne húzza. ★ Ménés, melyet a Sortánból kaptam Küldjetek olyan könyveket, hogy jó legyen a végük. A töröttszárnyú gépmadár bizton szálljon le végül; az orvos jókedvű legyen műtét után; nyissa ki két szemét a vak gyerek; szabaduljon a puskacső elől a partizán; a tíz évig hiába várt levél jöjjön meg egy reggel a madarakkal; kapkodják szét a verseskönyveket; az egymást szeretők feltétlenül tartsák meg esküvőjük; jusson ezután már mindenkinek szabadság, rózsa, napsütés, kenyér. Küldjetek olyan könyveket, hogy jó legyen a végük. Mert én hiszem, hogy a mi hőstörténetünk is, úgy, mint a könyvekben, jó véget ér. Fordította: BENJAMIN LÁSZlÓl nincs egyetlen szava és nem mozdul soha, sétálni megy vele.