Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-06 / 105. szám
1965. május 6. 8 Nem különös, hanem kötelező Tizenkét esztendő meddő tervezgetés Egy esztendővel ezelőtt, lapunk 1964. május 24-i számában Amit megérdemelne Orosháza is címmel cikket jelentettünk meg arról, hogy miért nincs Orosházán szabadtéri színpad, illetve, hogy miért húzódik immár 12 esztendeje a színpad felépítése, holott — a város művelődési házának vezetői szerint — bármikor legalább 400 társadalmi munkás segítene felépíteni a megye második legnagyobb városának nyári színpadét. Cikkünkben megírtuk, hogy „Azt nem mondhatjuk, hogy hol nincs szabadtéri színpad, ott a művelődés ügye is stagnál, ez így nem lenne igaz. De a gondolat felvetődésétől máig eltelt 12 év eseményeit vizsgálva és mérlegelve — sajnos — azt kell megállapítani, hogy a szabadtéri színpad körüli huzavona egy kissé tükre annak, hogy Orosházán miért lanyhult el a művelődési élet”. Részletesen kifejtettük ezután, hogy a 12 év alatt legkevesebb öt helyen már kijelölték a szabadtéri színpad helyét, két vagy három helyen elkezdték a földmunkákat is, egy helyen lerakták a téglaalapokat, küldöttség járt Makón, hogy a szabadtéri színpad felépítésének fogásait, jó módszereit tanulmányozza; ilyen létesítmény azonban Orosházán máig sincs. Ha hozzávesszük mindehhez, hogy az (idézünk cikkünkből): „1959. évi városi költségvetésben 95 ezer forintot, 1962-ben 50 ezer forintot, plusz 10 ezer forint értékű társadalmi munkát, 1963-ban már 120 ezer forintot és 80 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek a szabadtéri színpad költségeire; a megyei tanács művelődésügyi osztálya is többször biztosított 50—50 ezer forintot, hogy segítse felépíteni” — akkor jogosan állapítottuk meg, hogy a 12 esztendei meddő tervezgetés az oka annak, hogy a város még mindig nélkülözni kénytelen (különösen a kulturális szempontból nehezebben kitölthető nyári szezonokban) egy fontos létesítményt. Nincs szó tehát arról, hogy a szabadtéri színpad létén, nemlétén áll vagy bukik egy város kulturális élete; a körülötte tapasztalható jelenségekből azonban Orosháza kulturális életének negatív oldalai tapinthatók ki. Ezért tartottuk szükségesnek szólni róla és rámutatni arra, hogy a terv csak akkor ér valamit, ha azt meg is valósítják. Orosháza város tanácsa — megkeresésünkre — a következőket válaszolta az említett cikkel, annak megállapításaival kapcsolatban : „A város kulturális életének alakulása koránt sincs olyan erős összefüggésben a szabadtéri színpaddal, mint ahogyan azt a cikk hangsúlyozza. A város fejlődő kulturális élete egyébként sem függvénye a szabadtéri színpad létének. Ettől függetlenül végrehajtó bizottságunk helyénvalónak tartja azt a gondolatot, hogy később megvalósulásra kerüljön a szabadtéri színpad. Mindaddig azonban, amíg a város általános rendezési terve el nem készül, azt a helyet sem lehet kijelölni, ahol felépíthető lenne a színpad. Elképzeléseink vannak, ezekkel azonban most érdemben foglalkozni azt jelentené, hogy az eseményeknek vágunk elébe, és a város telepítéstanilag egészséges fejlődésének lehetőségét kereszteznénk. Különösnek tartjuk a cikk megjelenését ebben a formájában azután, hogy a szerző építési és közlekedési osztályunkon a cikk megjelentetése előtt kellő információt kapott. Az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük”. A válasszal kapcsolatos megjegyzésünk: látszólag igaz, hogy addig, amíg a város általános rendezési terve el nem készül, azt a helyet sem lehet kijelölni, ahol felépíthető lenne a színpad, az is igaz viszont, hogy 12 év alatt ötször kijelölték a helyét és dolgoztak is az építés előkészítésén, pedig a város általános rendezési terve még akkor sem volt készen. Az is igaz, hogy a város vezetői nyilván tökéletesen ismerik Orosháza ,,telepítéstanilag egészséges fejlődésének lehetőségét” és bizonyára a terv elkészítésére konkrét javaslatokat is tettek, következésképpen a szabadtéri színpad helyének kijelölése és annak felépítése mit sem zavarná a készülő tervet. Feltehető, hogy így is gondolkoztak, hiszen nehezen hihető, hogy csupán a „helyénvalónak tartott gondolat” elvi támogatására terveztek volna a város költségvetésében az építésre 1959-ben, 1962-ben és 1963-ban különböző nagy összegeket, 1963-ban például 200 ezer forintot és a megyei tanács sem „elviekben”, hanem forintban adta volna az 50—50 ezret, melyek azonban a szabadtéri színpad esetében mégsem jelentkeztek anyagi erőként. Az építési és közlekedési osztály valóban informálta a cikk íróját körülbelül arról, ami a tanács válaszlevelének lényege. Ezt a tájékoztatást azonban nem tartottuk megfelelőnek a fentebb részletesen kifejtett okok miatt. Ezért nem „különös”, hanem „kötelező” volt számunkra a cikk megírása és közzététele. S. E. Justh Zsigmond nyomdokain Békés megyei színjátszó napok Újkígyóson A parasztszínművészet megyei életre keltőjének neve fémjelzi népi színjátszásunk éves ünnepi találkozóját, a már hagyományos Justh Zsigmond Színjátszó Napokat. Az idei előadássorozat első állomáshelye az újkígyesi kultúrotthon volt, ahol május elsején és másodikán szép közönségsikerrel zajlott le három különböző típusú, az öntevékeny előadóművészetet több irányból megmutató műsor. A mezőberényi csoport Hazamné Máriáss Magda: Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című művét adta elő, majd második este került sorra az orosházi járási kultúrház, valamint a békéscsabai Építők Juhász Gyula Irodalmi Színpada bemutatója, s ekkor Kosa Hubay, Budai Nagy Antal (részlet) és a Forr a világ című irodalmi összeállítás volt műsoron. Ez utóbbi kettőről kívánunk részletesebben szólni. Az orosházi együttes e produkciójában a címszerepben a csoport egyik alapító tagját, Tóth Sándort, a békéscsabai MÉSZÖV dolgozóját láthattuk. Tizenkét éve dolgozik Zana János rendező kezei alatt, sok siker, szép szerep van már mögötte. Első ízben Kárpáthy Gyula: Zrínyi című történelmi drámájában lépett színpadra, azóta már szovjet vígjátékban, német drámában éppúgy játszott, mint az orosháziak szívéhez oly közel álló Darvas József színművében, a „Kormos ég”-ben, amelyben az amerikai vendéget jelenítette meg. Budai Nagy Antal szerepében 4 év előtt jelent meg először a nézők előtt. Az 1437-es év hőse, a parasztvezér megszemélyesítése jól illik a Justh név alatt átkötött műsortervbe, s Tóth Sándor alakításában főleg az érzelmi hevítettséget kívánó pillanatok hatottak igazán mélyen a nézőkre. Albert Katalin, aki a szemérmes, szép, hűen szerető Bese Annát keltette életre. Novák László Bálint papja, s Kovács Ferenc Márton jobbágya a paraszti indulat, a hadvezéri erő kifejezésében nagy segítséget nyújtottak a központi hősnek. A műsor második s hosszúnak tűnő része jutott a békéscsabai együttesnek, összeállításuk címe: Forr a világ; ezzel áttételesen több indulati forróságot fejeztek ki, hiszen az erkölcsi forrás is forradalmi, mivel mindig a társadalmi forradalmat követi vagy ennek szükségességét jelzi. Mégis volna egy megjegyzésünk: Az olvasó és zenélő ember számára a „Forr a világ” annyira Berzsenyi és Kodály ,,A magyarokhoz”jóval azonosult, hogy szinte folytatni kívánjuk: Forr a világ bús tengere, a magyar! Ádáz Ergands lelke uralkodik... Hiányoltuk tehát ezt a verset vagy a zenét, vagy az utalásit, mely rá vonatkozik, s nehezen fűzhettük a „Forr a világ” keretébe e világirodalmi egyéniségeket, mint Sophoiklés, Shaw. Fárasztó is az ókortól napjainkig követni egy gondolatmenetet, legyen az bármilyen logikus. Ez a sorozat is az volt, hiszen a kezdő Elektromonológ s a lezáró Váci Mihályvers azonos gondolatot fogalmazott meg, csak máskor más nyelven. Egy alapelvet, amelyet mindvégig más-más vetületben a versek, dalok során hallhattunk; azt, hogy nem szerethetünk, ha ugyanakkor nem féltünk, ha szeretetünk tüze nem párosul haraggal. József Attila így mondta volna: Érted haragszom, nem ellened. Ez a műsor túl gazdag volt s ez hiba, viszont épp ezáltal kapott Szoboszlay Sándor rendező lehetőséget az adott kereteken belül több szín nyújtására, a tematikus összeállítások egyhangúbb módjait párosíthatta az irodalmi színpad mértéktartó színházi megoldásaival. Hallhattunk verset, monológot, dalt, dramatizált lírai szép prózát. Megismerkedhettünk fiatal versmondókkal, akik szerényen állnak a vers, az előadott mű mögött, s akik — s nem csupán önhibáik, de a közönség részvétlensége miatt is — szép munkájuknak csupán kevésbé magvas részével, az irodalmi esztrádba hajló résszel tudták csak magukhoz kapcsolni hallgatóikat. Sok lenne a név, s a felsorolás mindig értékromboló. El is tekintünk tőle, mivel, s ez nagy dicséret, valóban együttessel találkoztunk. Itt nem nevelnek sztárokat, a nagy monológ elmondása után kórustagként láthatjuk viszont ugyanazt a személyt s az elvégzett munka erényei, hibái összhatásban érzékelhetőek. Május 2-án mindkét szólam felhangzott, de a mérleg összmunkájuk elbírálásában feltétlenül a nemes törekvések sikeres megvalósításának kihangsúlyozását teszi kötelességünkké, ez nem vitatható, s ez egyet jelent azzal, hogy ők is jól követik Justh lépéseit. Szabad Olga ********* *******1 Csütörtök Ne sírj, Péter A jugoszláv partizánmozgalom eseményeiből meríti témáját ez a kitűnő, izgalmas jugoszláv film. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi május 6—9-ig.) <w mm m-mrmrm m m-w m m m m mm w m-m mwmmwwmmmwwmm mm *••••« MÁJUS 6. Békési Bástya: Egy olaszz Varsóban. Békéscsabai Brigád: Ne sírj, Péter. Békéscsabai Szabadság: Aranykezű Mária. Békéscsabai Terv: A macska kinyújtja karmait. Gyomai Szabadság: Kozara. Gyulai Petőfi: Szemet szemért. Mezőkovácsházi Vörös Október: Oly közel az éghez. Orosházi Béke: A kőszívű ember fiai I—H. Orosházi Partizán: A kőszívű ember fiai I—n. Sarkadi Petőfi: Egy ember ára. Szarvasi Táncsics: Néma barikád. Szeghalmi Ady: A tárgyalás. A színház műsora Május 6-án, este fél 8-kor Dombegyházán: NORA Az ország egész területén lévő külső szerelési és építési munkahelyekre LAKATOS, CSŐSZERELŐ, HEGESZTŐ, KŐMŰVES ÉS VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, ezen szakmák betanított munkásait és segédmunkásokat felveszünk. Élelmiszeripari Javító- Szerelő és Szolgáltató Váll. 1. sz. Gyáregysége Budapest, IX., Soroksári út 48 n7f. A tv műsora MÁJUS 6-ÁN, CSÜTÖRTÖKÖN 9.20 A n. Miskolci Rövidfilmfesztivál filmjeiből. Hol vagytok, fiatalok? Téli part. 10.00 Címe még nincs. Magyarul beszélő NDK-film (ism.).10 éven felülieknek!. 11.30 Tv-bébi (ism.). 15.00 Iskola-tv. Fizika a dolgozók gimnáziumának H. o. számára. Az anyag molekuláris felépítése (ism.). 17.43 Hírek. 17.50 A Magyar Hirdető műsora. 18.00 Falusi dolgokról. 18.05 Csak egy kicsivel jobban... Gyáraik újítási versenye IV. 18.35 Levél Tanganyikából. 28.45 Megkérdezzük... 18.55 Telesport. 19.20 Cicavízió. 19.30 Tv-híradó. 19.50 Napi jegyzetünk. 19.55 A jövő hét műsora. 20.10 Napló. 20.15 Az asszony beleszól. Tv-film. 21.15 Parabola. 21.35 Arcképek, találkozások. Vilt Tibor és Schaár Erzsébet. 21.50 Figyelmükbe ajánljuk!... 22.10 Tv-híradó — 2. kiadás. 22.25 Minden nap számít! Riportműsor. (MTI) Szombaton búcsúznak az alma matertől a középiskolák végzős növendékei Május 8-án a megye valamenynyi középiskolájában utoljára ülnek padokba a negyedikesek. Csupán rövid időre, mert a délelőtti órákban a ballagó ünnepségen elbúcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól és alsóbb éves társaiktól. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban hét negyedik osztály vesz búcsút az utolsó kicsengetéskor. Az ünnepség előtt elmennek a városi pártbizottságra, a tanácsra, és a KISZ-bizottságra. Az igazgatói beszéd és a zászlóátadás után körbejárják a tantermeket, este pedig a Kossuth-étteremben ballagó bálon vesznek részt. Tizenegy órakor kezdődik az ünnepség a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Technikumban, ahol száztizenkilenc leány és fiú öltözik matróz-, illetve sötétkék ruhába. Párosával végigjárják az osztályokat, a tanári szobát, majd az iskola udvarán kerül sor az ünnepségre. A búcsúztató és a köszöntő szavak elhangzását követően megkoszorúzzák Kulich Gyula szobrát. A hosszú kicsengetéskor indul el a ballagok menete a békéscsabai út-, híd- és vízműépítési technikumban. Az iskola előcsarnokában koszorút helyeznek el Vásárhelyi Pál szobrának talapzatán. Este zártkörű összejövetelt tartanak. Békéscsabán a szlovák tanítási nyelvű gimnáziumban az idén ballagnak a legtöbben, harmincegyen. A búcsúzó osztály nevében azok köszöntik a tanárokat, a kollégium dolgozóit és fiatalabb társaikat, akik az általános iskolát is ebben a tanintézetben végezték. A gyulai Nicolae Balcescu Román Tanítási Nyelvű Általános Gimnáziumban fél 11-kor két negyedik osztály növendékei indulnak a hagyományos körútra.