Békés Megyei Népújság, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1971. JÚLIUS 31- SZOMBAT Miss A mai Okány (3. oldal) Várszínház! Donna Diana (7. oldal) Holnap avatják a tiszthelyetteseket (4. oldal) Mini Magazin (6. oldal) Hazautazott a dán kulturális miniszter Jh. Helen Petersen, dán kul­turális és leszerelésügyi minisz­ter, aki Ilku Pál művelődésügyi miniszter meghívására négyna­pos hivatalos látogatást tett ha­zánkban, pénteken délben fele­sége társaságában hazautazott. Búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Esz­­tergály Ferenc nagykövet, a Kül­ügyminisztérium főosztályveze­tője, valamint a Művelődésügyi Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Sven Kuchler Poulsen, a Dán Királyság budapesti nagy­­követségének ideiglenes ügyvi­vője. Ara­­ Ft Világ proletárjai XXVI. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM Szélesítik a Csaba—Gyula közti műutat A KPM Békéscsabai Igazgatóságának szakemberei az elmúlt napokban kezdték meg a Békés­csaba—Gyula közötti műút felmérését. A tervek szerint a nagy forgalmú út szélesítését, korszerű­sítését 1972-ben kezdik meg. (Fotó: Demény Gyula) «■■■sasaaaBaaHaiBaaaBMUBaaaaaMaaBaaaaaaBaBaBBMiBaaBBKaBaBBMKBsaMaaBBaasBiBaaaBMaBBBsaaaaaaaBBaaBaaaisaBBiaaaBaaaBeaaaaBeaaasBBaaa* Kevés a patron, de szódavíz van Az utóbbi napokban többen kifogásolták, hogy a házi szóda­készítéshez nem kapnak patront, pedig egyre több háztartásban van már szifon. A FÜSZÉRT-től érdeklődtünk a hiány oka felől. Elmondották, hogy a patronellátást illetően nem biztató a helyzet, mert a répcelakó gyár nem tud eleget szállítani, csak ak­kor, ha már az új üzemrészt is működtetheti. Az igények az utóbbi időben különösen megnőttek, emiatt fordul elő, hogy időnként a bol­tokban nem lehet patront kapni. A FŰSZERT hetenként indít gépkocsit a gyárba, ahonnan rendszerint 30 ezer doboz pat­ront kap. Ennél lényegesen több kellene, a lakosság igényeit ed­dig mindössze 60—70 százalék­ban tudták csak kielégíteni a kapott mennyiséggel. A túrajá­ratok 10 naponként viszik ki az árut a községekbe. Üdítő itallal, gyümölcslével viszont az egész megyét el tudják látni, nagyobb isésületük van ezekből, mint a jelenlegi igény. Versenyezni azonban nem tudnak az Extra készítményekkel, mivel általá­ban a rostos gyümölcslevek nem olyan kedveltek. A fogyasztók leginkább a meggy- és szőlőle­vet vásárolják. Ha már a patronellátásról szóltunk, meg kell említenünk, hogy a Szikvíz- és Szeszipari Vállalat arról tájékoztatott ben­nünket, hogy szóda van elegen­dő. Békéscsabán például három műszakban termelnek, ha szük­séges vasárnap is szállítanak. Békéscsabán készítik a közked­velt Extra üdítő italokat — cola, narancs, citrom —, melyekből naponta 50 ezer palackot tölte­nek meg. Szódából összesen 25— 26 ezer litert készítenek és ér­tékesítenek. A gyulai, szarvasi, gyomai és orosházi üzem a nyári időszakban nyújtott műszakban dolgozik. Fennakadás tehát nincs, remélhetőleg nem is lesz, így az egész megyét el tudják látni hűsítő itallal, szikvízzel. K. 3. Az orosházi Üveggyárból jelentjük: Augusztus elején kezdik meg a termelést a IV-es hutában Az Orosházi üveggyárban a IV-es huta kemencéjének, ter­melő automata gépeinek és hű­tőszalagjainak a felújítása má­jus 3-tól tart. A kemence elké­szült, a felfűtését július 23-án elkezdték. Augusztus első heté­ben már árasztja a négy auto­­matagépbe a folyékony üveget. Tulajdonképpen nemcsak fel­újításról van szó, hanem bővítés­ről és a gépek elhelyezésének a módosításáról. A kemence bő­vítésére az eddigi tapasztalatok alapján került sor. Célja, hogy az olvasztott üveg mindig letisz­tultan kerüljön az automatákba. A gyártó gépek elrendezését a célszerűség határozta meg. Az üveggyár műszaki osztálya a tervet úgy készítette el, hogy egy ötödik gépnek is legyen he­lye, aminek az érkezését ok­tóberben várják az NDK-ba. A fentiekről Juhász Géza gé­pészmérnök, az üzemvezető tájé­koztat, akinek elég sok fejtörést okoz, hogy egy-egy szakkifeje­zést hogyan fordítson le „ma­gyarra”. Az már egyszerűbb, hogy a felújítással az eddigi 2— 2 és fél évről 3 és fél—4 évre hosszabbítják meg az egyfolytá­ban való üzemelést. Ennek a je­lentőségét pedig akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a felújítás költsége sokmillió forint és a ter­meléskiesésből származó veszte­ség is milliókra rúg. Az üveggyár dolgozói közül azok, akik a munkában részt vettek, derekasan helytálltak. Különösen Tornyi Sándor és Kiss Imre lakatos-, valamint Oláh Károly kemencekőműves­­csoportja. Nem így vélekedik azonban Juhász Géza a Hőtech­nikai Vállalat itteni részlegének a munkájáról. A szerződés sze­rint ugyan nem késtek, de a ha­táridőt — ha jobban törekednek —, lerövidíthették volna. Annál is inkább, mert tudvalevő, hogy egy-egy napi eltolódás több mint 200 ezer üveg (100—150 ezer fo­rint) veszteséget jelent. Egyébként az automatagépek alkatrészei finomak, érzékenyek. A szerelőknek, a gyár gépkar­bantartó csoportjának a jó vagy rossz munkája az üveggyártás közben mutatkozik majd meg. A felújításért és a termelésért a felelősség elsősorban Juhász Gézára hárul. Róla még annyit érdemes tudni, hogy fiatal, mindössze 27 éves. Az egyetem befejezése után, 1968 januárjá­ban került az Orosházi Üveggyár­ba, s azóta az üveggyártás sok­sok titkát megismerte. De nem mindent. Ezért mondja: — Munka közben számos új dolog előbukkan, amire nem le­het előre számítani. Így nemcsak siker, hanem kudarc is érheti az embert. Ilyen tehát az üveggyártás, amit azonban ő mégis szenve­délyesen csinál, mert sok-sok ér­dekességet tartogat számára. Talán azért nem hord fehér kö­penyt és ha az ideje engedi, együtt dolgozik a munkásokkal. Nem baj, ha olajos is lesz a ru­hája. Pásztor Béla Zsiguli - bérben Zsiguli személygépkocsikkal frissíti fel a Volán — főleg vi­déki — vállalatainak gépkocsi­­parkját. Az új típusú járművek­ből százat vásárol a tröszt. 79 taxiként közlekedik a jö­vőben, többek között Miskolc, Kecskemét, Szolnok, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém és Szombathely utcáin 21 XX-es rendszámú Zsiguli, vezető nél­kül, főleg a Balaton partján és Pécsen kölcsönözhető. A forin­tért is bérelhető személyautók száma ezzel 320-ra, a Volán-taxi­­ké több mint ezerre nő. Aratás végén Mindössze kétszer zavarta meg az időjárás az idei aratást. Július 20-a körül és a napokban. Nagyon kellett az eső. Az embe­rek, akik már hetek óta, kora hajnaltól késő estig talpon vol­tak, hiszen hétköznap, vasárnap egyaránt dolgoztak, 1­ 2 napra pihenni szerettek volna. A ta­karmánynövényekre viszont va­lóságos áldás volt az eső. A gabona nagy része fedél alá került. Az aratást 90 szá­zalék körül már teljesítették az üzemek. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek több­sége a csütörtök reggeli esőzésig befejezte a nyári betakarítást. Néhány gazdaságban az utolsó táblák vágását zavarta meg a zápor. A termés eredményéről még korai lenne beszélni. Min­denesetre annyit tudunk, hogy a megye déli részén 20 mázsa körül alakul a holdankénti ho­zam. A Körösök térségében az üzemi átlagtermések nagy szóró­dást mutatnak. Hat mázsától 13 mázsáig, sőt 24 mázsáig válta­koznak. A megyei átlagtermést ezekből majd , csak egy későbbi időpontban számítják ki. Az idei viszonylag igen kivá­ló búzatermés tanúsítja, hogy érdemes volt tavaly ősszel, sőt már tavaly nyáron is megkülön­böztetett figyelmet fordítani a kenyérgabona-termesztés előké­szítésére. A megye politikai, tár­sadalmi életének irányítói egy évvel ezelőtt nagyon sokat vitat­koztak állami gazdasági és ter­melőszövetkezeti vezetőkkel a talajmunkán és a műtrágya fel­­használásán. Akkor jelentő® műtrágyakészletek voltak az üzemekben és az AGROKER te­lepein. A sok vitának végül is az lett az eredménye, hogy a műtrágyát kiszórták. Az ered­ménye az idei jó gabonatermés, amely az eddigi tapasztalatok szerint túlhaladja az 1969. évit, melyet akkor rekordnak nyilvá­­nítottak. Az idei jó búzatermés arra ösztönzi az üzemi vezetőket, hogy a jövő évi kenyérgabona­vetéshez ugyanúgy készüljenek fel, mint a múlt esztendőben. Az aratás úgynevezett járulékos munkáiról lenne szó. Ezek a szalma lehúzása kaplazása, bá­lázása, a tarlók hántása, az is­tállótrágya kihordása, alászán­­tása és az alapműtrágya ki­ada­golása. A járulékos munkák sajnos nehezen mennek. Egyes üzemi vezetők ezt azzal magya­rázzák, hogy minden épkézláb géphez értő embert az aratáshoz osztottak be. A szántótraktorok üzemeltetése egy műszakban ezért jelent nehézséget. Most azonban, ahogy az aratás vége­­felé járunk, egyre sürgetőbben vetődik fel a kérdés: az aratás jó üteméhez képest üzemeink­ben vajon tovább tudják-e foly­tatni a nyári munkákat? A vá­lasz csak egyértelmű igen lehet. A gépek és az emberek adottak a nagy munkához. Meg kellene szervezni a műszakokat, hogy az emberek minél nagyobb tel­jesítményt sajtoljanak ki a gé­pekből. A mezőkovácsházi Új Alkot­mány Tsz-ben, a vésztői Arany­kalász Tsz-ben, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben, a békés­csabai Lenin Tsz-ben, a Bánkúti Állami Gazdaságban, Orosháza és Kondoros környékén jól ha­ladnak a tarlók rendbetételével. Helyenként már két műszakban szántanak a traktorokkal azért, hogy augusztus végére az összes gabonaföldet megforgassák. Most az lenne a legkívánato­sabb, hogy az őszi betakarításig valamennyi gabonatarló mélyen is fel legyen szántva. Csakis így előzhető meg, hogy októberben, novemberben ezzel a munkával ezeken a területeken már ne kelljen vesződni. Dunai Károly

Next