Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

A fél kiló kenyér ügyében bolt vezetője. Két kilogrammos veknit és 4 kilogrammos vágott kenyeret, valamint péksüteményeket árusítanak. Szerinte a cikk azon része, hogy nem szívesen adnak fel kiló kenyeret, egyenesen nevetséges. Ahhoz hasonlítja, mintha egy italboltban csak palackozott italokat árusítanának. Főleg két kilogrammos vekniből adnak kisebb súlyú kenyérdarabokat, s amennyiben ez elfogy, a négy kilogramosból. Naponta több kenyeret adnak el szeletelve, és igen gyakoriak a 10—20 dekás tételek is. Üzemük az 1 kilogrammos kenyeret évek óta nem termeli. Összegezve: a Békés megyei Tanács 2-es számú Sütőipari Vállalat bucsai kenyérboltjában a vevők kívánsága szerinti súlyban kapható a kenyér. A bucsai kenyérboltvezető kifogásolja, hogy a két héttel ezelőtti cikkünkben szereplő panaszost egy „magát megnevezni nem kívánó olvasó”-nak jelöltük meg Most közöljük: Ez nem azt jelenti, hogy névtelen levél közzétételére vállalkoztunk Mint már többször megírtuk, levélíróink kérhetik azt, hogy ne nevezzük meg őket. A „Miért nem adnak fél kiló kenyeret?” cikkünkre megkaptuk a választ. Most már a panaszttevő válaszát kérjük erre a válaszra. Bucsáról Farkasinszád Andrásné kenyérbőlvezető válaszolt a két héttel ezelőtt megjelent, „Miért nem adnak fél kiló kenyeret?” című cikkünkre. Kérte levelét teljes terjedelemben közöljük, „mivel csak ez esetben lesz érthető és kielégítő „ válasz”. Erre sajnos nem vállalkozhatunk, de az alábbiakban igyekszünk sorainak lényegét tömören közzétenni Farkasinszi Andrásné — mint leírja — 15- év® a kenyér* —— BB—. —— ■ —■ | — BBBBBBfifi|BBBfifi—BB—B—— Ff) it válási a békéscsabai TÜZÉF-nek Ijapuntttoass mde «Bbbssöresn«a. (Írok szót a különböző bürokratikus nyelvezetű levelek ellen, így ezért is ért kellemes meglepetés,ként az önök „formabontó” stílusoú levele, örültünk azért is, mert „Reklámozunk-reklámozunk” című december 5 én megjelent kis írásunkra küldött — feltehetően humorosnak szánt — válaszuk sok érdekes dologra hívta fel figyelmünket. Megtudtuk, hogy a városban mindenfelé látható elektromos reklámtáblák szabálytalanul működőénese, hiszen — mint írják „elektromos reklámtábla csak zárt helyen helyezhető el.” Figyelemre méltó gondolat az is, hogy önök azért helyezték el a reklámtáblát a Csalija Szálló kirakatában, mert az a kirakat tulajdonképpen a ruhatáré, és mint bölcsen írják „a 36 ruhatárnak nem kell cégér”. Ha kötözködni akarnánk, folytathatnánk a gondolatot azzal, hogy akkor jó palának sem kell de ezt önök bizonyára jobban tudják, levelük második részében a jövő fellelmetes körvonalait vázolják fel. Őszintén meg kell vallanunk, szinte beleborzadtunk a gondolatba, hogy mi lesz, ha önök megsértődnak kis írásunk miatt, és mint írják, jövőben kizárólag a Kun utca és Tompa utca sarkán lévő boltunk ajtajára fogjuk kiírni, hogy „Tetőre palát”. Bűnnek a megölő dúsnak is lenne azért előnye, mert ebből legalább kiderül, hogy hol vásárolható az az ominózus pala, ugyanis a Csabában lévő reklámuk erre semminemű utalást nem ad. Végezetül engedjék meg, hogy szó szerint közöljük tervezett reklám, versikéjüket, mellyel a Csabában lévő reklámot kívánják pótolni. „Kun utcában Járjon többet — Izomláztól nyöghet többet — Az utcában öröm éri, HE a TÜZBP hirdetéséi Az utcai bejáratnál Áhítattal meg,megntem.“ Ezzel a „remekművel” kiütöttek bennünket ! Inkább elismerjük, hogy vesztettünk, csak maradjon a felirat: „Tetőre palát!” Gondolatok egy csokiszengi kibontása közöen Nyakig vagyunk az ünnepekben, igyekszünk minél kényelmesebben eltölteni az év hátralévő részét. Ilyenkor a szokásosnál több cukorka, csokoládé jut az asztalra. Élvezettel bontom le kedvenc mugát szeletemről a „Marikáról” a sztaniolpapírt Lebontok egy sort, a Marika barna színe viszont még nem villan elő. "Újabb réteget kell lebontanom. A harmadik réteg után végre megpillanthatom az én nugát szeletemet. Igen, ott lapul, de valahogy laposabb, mint amilyen az előbbi volt. Egy pillanatra kétségbeesek, de csak egy pillanatra, hiszen — én kis buta! — egy csapásra két legyet nem lehet! Vagy dupla csomagolás, vagy normál vastagságú csoki. Végül is örülnünk kellene , hogy dupla a csomagolás. Hiszen azt a sztaniolpapírt, ha ehhez kedvem van, felhasználhatom valami okos dologra. Igen, ezután gyűjteni fogom a csokoládépapírt. Egyszer talán azt is elérjük, hogy a csokoládé papírján ez a felirat lesz: „Nugátszelet gyűjtőknek”. Ez esetben, tudni fogjuk, hogy dupla csomagolású csokoládéról van szó. És mást is tudni fogunk... Kónya Sándor Békéscsaba Miért nincs, ha ingyen van? Kis, de sok helyen előforduló bosszantó dologról ír egyik levelezőnk Bucsáról. A nemrég megépült szép postán sorba kell állni és kérni az egyébként ingyenes csomagszállítóst, pénzesutalványt és egyéb postai papírokat. Szerinte — és szerintünk is sokkal hasznosabb lenne, ha ezeket a nyomtatványokat valahova kitennék, és így mindenki önmagát szolgálhatná ki. Ezzel időt takarítanának msg a postai d©5g®a©k 8& Tévedtem, kilbrc som feszeget neki December 2- án reggel érkeztem a gyulai autóbuszellomásra — kezdi levelét Vágréti László békéscsabai olvasónk. — Feltűnt, hogy a járdán és a környékén sok a szemét. Úgy gondoltam, hogy talán később sepregetnek, de tévedtem. A 12.30-kor induló járattal jöttem vissza Békéscsabára. A gyulai várócsarnokban kiábrándító kép fogadott. Rengeteg esik, a a berendezési tárgyak, az ablakok mássatosak voltak. Békés megye és talán az ország egyik gyöngyszeme Gyula. Sokan érkeznek ide autóbuszon is. De az a látvány, ami itt fogadja az érkezőt, nagyon lehangoló és egészségtelen. Miért tűrik ezt azok, akik oly sok gonddal és áldozatos munkával nemrég építették azt a szép állomást?! Vágréti László Boraihoz a megjegyzésünk csupán annyi: Bár az ő levelét közöljük, mégsem ő az egyetlen, aki ezzel a panasszal fordult hoznánk. Panaszos és illetéket a mi kis év V3Qt leltárunk Azév végén — mint ahogy annyi más helyen teszik — a Szerkesszen Velünk rovat is értékeli eddigi munkáját A rovat hasábjain 1972-ben közzétettünk sok panaszt, bírálatot, és persze örvendetes dolgot is. Az értékelés kapcsán az óév végén megkérdeztük belső munkatársainkat: Miként vélekednek az olvasók hozzánk intézett leveleiről és az illetékesek válaszairól. tféleudu mA 4z&tiuil “• És nem baj, ha sok levél jön, mert az a bizalom jele. A baj az, ha a válasz kevés. —ser.— — Én minden estben az illetékeseknek adok igazat, amenynyiben mind a huszonhét panaszomat — amelyet a Szerkeszszen velőnkben is megírtam — orvosalják még ebben az évben. —kép— — Az olvasók leveleiben sok igazság van. Én megértem az olvasók panaszait, bírálatait— —szki—■ — Jó ez a kapcsolat, mert az akut ügyeket így gyorsan intézik a az illetékesek. —sik— — Az olvasók levelei tájékozottságról, az illetékesek válaszai az ellenkezőjéről győztek meg. Nem kelene a jövő évben cserélni? R. — N”sz» ártana, ha 1973-ban kevesebb lenne a panaszos levél és több az olyan, ami örvendetes dolgokról ad számot. Persze az arány javulása nem a levélírókon múlik. Olykor még » Népújságon sem. —or. — Egy jókívánságom lenne. Jövőre a panaszos levelek hiánya miatt szűnjön meg a rovat —ió. — Mégiscsak 8®&dg feketéből *«s fehér. v. a — ! és ?, és BmJhm (dő) Jókai illetékesek válaszai Anderen, a mesemondó is okulhatott volna belőlük. —dl— eooQ90ooQoaoBoooooB»aooooooo«oo«s®ooo«aaoBC» S A Szerkesszen velünk ! A rovatot összeállította: | Vitaszek holtán OQsssaOi BOBooeaaftSasoesíííooosaesaacsoíaB Mesejáték — fűtetlen helyiségben művelődési házába. El is mentünk az előadásra, ami december 26-án délután 3-kor kezdődött a megyei Jókai Színház művészeinek felléptével. Bár ne mentünk volna el! Fűtetlen helyiség fogadta a sok kisgyereket, akiknek arcára csakhamar „ráfagyott” az öröm mosolya. „Szemünk fénye a gyermek” — hirdetjük naponta. Örömet akartunk szerezni gyermekeinknek, de hogy ez nem sikerült, az nem a színészeken és nem rajtunk, szülőkön múlott, hanem... Gondolom, a művészeknek sem volt melegük. A siker sajnos nem volt „forró”. A sok kis tenyér tapsolt ugyan, bár a kesztyűktől ez nem igen hallatszott. Alig vártuk, hogy vége legyen az előadásnak, amelyet többen a vége előtt otthagytak.” Kiss Imréné kért bennünket, hogy levele ne kerüljön szemétkosárba, már csak azért se, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg. Most láthatja, sorait közöljük, s minden tőlünk tehetőt megteszünk: ne történjen hasonló eset Sok szülői felháborított az az eset, amelyről Kiss Imréné, Sarkad, Cukorgyár 22 szám alatti lakos tájékoztatott bennünket Idézünk soraiból: „Óvodás kisfiam nagy örömmel újságolta, hogy gyermekszínházba mehetünk a község Kényszerű borravaló Pora Miklós békéscsabai levelezőnk fordult hozzánk a következő panasszal: Egy nyugdíjas ismerőse feleségével és barátjával betért december 6-án a békéscsabai KIOSZ vendéglőbe. Fogyasztottak, majd kérték a számlát. A fizetendő összeg 25,6® forint volt és mert nem volt aprópénzük 3® forintot fizettek. A pincérnő eltette a pénzt és elment. Egy idő múlva odaszólt a vendég, hogy szíveskedjék odafáradni és visszaadni a 30 forintból. Ekkor a kiszolgálónő a visszajáró 440 helyett 2 forintot odadobott. Olvasónk ezt rendkívül felháborító viselkedésnek tartja. Mi isi Köszönet az életért Kovács Gábor kevermesi tudósítónk jutatta el hozzánk Tar Istvánnár -a kamarási olvasónk köszönő sorait. Lapunk nyilvánosságán keresztül szeretné megköszönni dr. Visky Mátyás orvosnak és társainak, hogy odaadó munkájukkal megmentették életét. A szülésnél majdnem elvérzett és két liter vérrel sikerült őt visszahozni az életbe. Most mint egy egészséges fiúgyermek boldog édesanyja az édesapával együtt gondolnak vissza hálásan az orosházi kórház életmentő orvosára. A Túrák nagymama életét is dr. Visky Mátyás mentette meg az orosházi kórházban és adta vissza őt szerető családjának. H«QooooooooeiBQQaaoQaaBa<iaooaoeBQaa3se3!Qa89Baaaa«aBSQeBaQoeeaisesDQODOOaoo8i6)06!QaoooBeoBBoeKNBB•aBSS A Szerkesszen velünkBn rovat minden a tudósítójának, levelezőjének, olvasójának boldog új évet kívánunkl ! flaeacoeo*a9Qe©Q©QO«OOTO0ixs©cx^cx)oaciooeocx^sGöfi©ecxa3CJooofwoE