Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-24 / 70. szám
- folytatás az 1. oldalról) bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatóságok kötelessége .Ez az „ártatlanság vélelme” elnevezésű jogelv. Büntetőeljárásunkban— összhangban az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes deklarációjával — eddig is érvényesítettük ezt az elvet, a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. — Az ártatlanság vélelme például nem jelentheti azt, hogy — mindaddig, amíg az ügyet nem zárja le jogerős bírói ítélet — az újságok ne adhassanak hírt egy-egy bűnügyről, illetve az annak elkövetésével alaposan gyanúsított személyről. Továbbra sem nélkülözhetjük a sajtó, a rádió és a televízió közvéleményt tájékoztató és formáló munkáját. A hírközlő szerveiknek azonban világossá kell tenniük közleményeikben, hogy az eljárás melyik szakaszáról tudósítanak. Nem vághatnak elébe a bírósági döntéseknek és a közvéleményt előre nem befolyásolhatják, pontosabban kifejezve: nem helyezhetik közléseikkel mintegy erkölcsi „nyomás” alá a bíróságokat. Kitért a miniszter arra, hogy a törvényességi garanciák további erősítését szolgálják a javaslatnak azon új rendelkezései, amelyek — alkotmányunkkal összhangban — az eljárás minden szakaszára kiterjesztik a védő jogait. — Büntető törvényeink előírják a jogsértőkkel szembeni fellépést, vagyis azt, hogy a bűncselekmények elkövetőit — személyükre tekintet nélkül — felelősségre kell vonni. A kormány úgy véli, hogy büntetőpolitikánk differenciált érvényesítése megköveteli: bíróságaink az eddiginél jobban éljenek az anyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, a pénzbő- és mellékbüntetések, a vagyonelkobzás alkalmazásával amikor úgy találják, hogy azok hatékonyabb módon se spítik elő a bűnözés visszaszorítását, a megsértett jogrend helyreállítását. Ennek törvényi feltételeit és a jogalkalmazás egységes irányítását is tovább kell fejleszteni. A jogszabályokat úgy kell alkalmazni, hogy a bűnösök elnyerjék megérdemelt büntetésüket és azzal őket és másokat is visszatartsunk bűncselekmények elkövetésétől. A Büntető Törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet a bűncselekményeket két csoportra osztotta: bűntettekre és vétségekre. Ennek alapján lehetővé vált az is, hogy a most benyújtott törvényjavaslat a kisebb jelentőségű, egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben vétségi eljárást vezessen be, s ezáltal magát a büntetőeljárást is jobban differenciálja. Ez egyben az eljárás egyszerűsítését is szolgálja. Érzékeltetheti ennek gyakorlati jelentőségét, s hogy 1972-ben a bűncselekményeknek nagy többsége, körülbelül 70 százaléka volt olyan, amely esetekre ezután az egyszerűsített eljárás szabályai lesznek irányadók. A bűncselekmények általános megelőzése és az egyes személyeiknek a bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása szempontjából ugyancsak lényeges: a bűncselekményeknek és azok elkövetőinek gyors felderítése és bírósági felelősségrevonása. Azt, hogy a bűncselekményt tervező, elkövető személyek és a bűnüldöző hatóságok közötti örök „versenyben” a hatóságok győzzenek — az államnak sokféle módon elő kell mozdítania. A büntető igazságszolgáltatásnak olyan személyi állománnyal, olyan eszközökkel, a társadalom- és a természettudományok által kimunkált olyan módszereikkel kell rendelkeznie, amelyek együttesen biztosítják a bűnüldözés hatékonyságát. A javaslat szinte minden rendelkezésre jellemző a törekvés a büntetőeljárás hatékonyságának növelésére, valamint — a törvényességi és agaranciális érdekek megsértése nélkül történő — gyorsítására és egyszerűsítésére, így például a vétségi eljárást különösen az jellemzi, hogy a nyomozás so-rán a tanúk kihallgatásáról és más eljárási cselekményekről a jegyzőkönyv felvétele helyett jelentés készíthető; az ügyész egyszerűsített tartalmú vádindítvánnyal emelhet vádat; első- 1 fokú bíróságon vétségi eljárásban rendszerint nem háromtagú tanács ítélkezik — a tanácsnak egyébként első fokon egy szakbíró és két népi ülnök tagja van —■, hanem egyesbíró jár el. A bírósági fellebbezési eljárásban a másodfokon eljáró bíróság jogköre jelentősen szélesedik. A továbbiakban dr. Korom Mihály elmondta: a javaslat egyszerűsítést vezet be a nyomozásban azzal is, hogy megszünteti a terheltté nyilvánítás intézményét, mert az a gyanúsítotti eljárás mellett kettősséget jelentett, és csak a papírosmunkát növelte. (Eltörlésének van azonban egy másik indoka is, ugyanis a terheltté nyilvánítás fogalmának a magyar nyelvben egészen másfajta — nem éppen hízelgő — értelmezése is van). Az ügyészi munkával kapcsolatban dr. Korom Mihály kiemelte, hogy a javaslat szerint az ügyész ezután köteles részt venni minden olyan bírósági tárgyaláson, ahol bűntettet bírálnak el Beszélt arról is, hogy az eljárás bírósági szakaszában az ügyész eddig — többek között — elejthette ugyan a vádat, ez azonban a bíróságot nem kötötte. Ezt most megszünteti a javaslat, s úgy rendelkezik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vád elejtése köti a bíróságot, mert vád nélkül nincs — nem lehet — büntetőeljárás. Végül — egyebek között — a bírósági tárgyalás előkészítésére, az adminisztráció korszerűsítésére (például : bizonyos esetekben a jegyzőkönyvezés helyettesíthető magnetofonfelvétellel vagy más korszerű technikai eszközzel) a jogerős ítéletre vonatkozó rendelkezéseket ismertette a javaslatból. Beszéde befejezéseként dr. Korom Mihály hangsúlyozta: — A beterjesztett javaslat — az írásos indokolással együtt — fontos láncszeme annak az összehangolt, az állami szervektől, az állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő és következetes küzdelemnek, amelyet a bűnözés ellen, a közrend és közbiztonság további erősítéséért folytatunk. Csak a törvényjavaslatba foglalt eljárási rendelkezések következetes, törvényes végrehajtásával valósíthatók meg büntetőpolitikánk céljai. Az igazságügyminiszter a kormány nevében kérte az országgyűlést, hogy a javaslatot fogadja el és emelje törvényerőre, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás munkájának tökéletesítését hivatottak szolgálni. A büntető eljárásról szóló hatályos jogszabályunk, az 1962. évi 8. sz. törvényerejű rendelet eredményesen szolgálta a társadalom védelmét. Megalkotása óta azonban a társadalom fejlődésében, a bűnözés alakulásában olyan változások történtek a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek gyakorlatában olyan hasznos tapasztalatok gyűltek össze, amelyek szükségessé teszik a büntető eljárás újabb szabályozását. Az Országgyűlés ügyrendjének értelmében bizottságunk feladata a plénum elé kerülő törvényjavaslatok előzetes véleményezése. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság e kötelezettségének eleget téve alapos, előzetes tájékozódás alapján vitatta meg a törvényjavaslatot. A vitában felszólaló képviselők kifejezésre juttatták vá-álasztókerületi munkájukban szerzett ez irányú tapasztalataikat, az illetékes szakemberekkel folytatott konzultációik eredményeit, személyes véleményüket. A felszólalások — tartalmukat tekintve — az állampolgári jogok garanciális védelmének pontos megfogalmazása, az eljárás egyszerűsítésére, s arra irányultak hogy a bűncselekmények elkövetői a lehető legrövidebb időn belül elnyerjék méltó büntetésüket. Néhány javaslat egyes részletrendelkezések pontosabb megfogalmazását célozta. Szokola Károlyné úr, a továbbiakban részletesen szólt a képviselőknek írásban is kiosztott módosító javaslatok indokolásáról. Az egyik javaslat az előzetes letartóztatás határidejét hozza összhangba a nyomozás határidejével, így szükségtelenné válik e határidők meghoszszabbítása végett a különböző iratok többszöri ide-oda küldöz-l getése, nem csupán az admi- I nisztrációt csökkenti, de a nyomozás mielőbbi befejezését is segíti. Több más paragrafus pontosabb megfogalmazása hozzájárul az eljárás differenciálásához: biztosítja, hogy a hatóságok a legcélravezetőbb módon járhassanak el az elkövetőkkel szemben. Egy további indítvánnyal elhagyni javasolja a bizottság azt, hogy a bíróság milyen esetekben mellőzi a büntetés kiszabását. Ennek indoka az, hogy a büntető anyagi jog változhat, s egy ilyen változás szükségszerűen maga után vonná az eljárási törvény módosítását is. A bizottság egyetértett azzal is, hogy a bíróság rövidített jegyzőkönyvet készíthessen, hiszen ez is az eljárás egyszerűsítését szolgálja. A bizottsági vitában felszólalók elismeréssel szóltak a sajtónak, a tv-nek és más hírközlési eszközöknek a bűnüldözésben betöltött szerepéről. Hangsúlyozták azonban azt is, hogy a sajtónak ügyelnie kell: tájékoztatásait az érintetteknek ne okozzanak indokolatlanul nagyobb hátrányt, mint ami az el-követett cselekmény súlyával arányban áll. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága megállapította, hogy a büntető eljárásról szóló törvényjavaslat jól szolgálja a szocialista törvényesség fejlesztését, az állampolgári jogok biztosításával összhangban. Ezért bizottságunk a törvényjavaslatot a beterjesztett módosításokkal együtt elfogadásra ajánlja — zárta előterjesztését Szokola Károlyné dr. Ezt követően dr. Mátay Pál (Fejér megye), Pongrácz Imréné (Győr megyei) képviselő szólalt fel. Majd szünet következett. Szünet után az elnöklő Apró Antal bejelentette: dr. Szénási Géza legfőbb ügyész következik a hozzászólásra. Szünet következett Szünet után az elnöklő Apró Antal bejelentette: dr. Szénási Géza legfőbb ügyész következik hozzászólásra. Dr. Szénási Géza bevezetőben hangsúlyozta: Jogrendszerünk továbbfejlesztésének, az MSZMP t erre vonatkozó határozataival elindított átfogó jogalkotási programunknak az a célja, hogy jogszabályaink elviekben, gyakorlati megoldásaikban és korszerűségben egyaránt megfeleljenek a szocializmust építő társadalom fejlődése által támasztott mindenkori objektív igényeknek. Mint valamennyi jogterületen, a bűnüldözés eljárási szabályainak újrarendezésénél is az a kodifikációs tevékenység elsődleges célja, hogy jogszabályaink az élet tényleges követelményeivel — a lehetőséghez mérten szinte „naprakészen” — összhangban legyenek. Elmondta, hogy az ismertté vált bűncselekmények számára mért összbűnözés évi nagyságrendje, különféle okok által előidézett ingadozásoktól eltekintve, lényeges változást nem mutat. Felhívta a figyelmet a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények nagyfokú veszélyességére. Nemkülönben arra, hogy a gazdasági életben tapasztalhatók olyan visszaélések, amelyek egyfelől gazdasági vesztegetés, másfelől adócsalások útján nem munkán alapuló ki-emelkedő jövedelmeket biztosítanak egy szűk rétegnek. A törvényjavaslat alapelveiről szólt ezután: Rendelkezéseket tartalmaz a törvényjavaslat az eljárási feladatok, közelebbről a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól való elkülönülésére. Ez egyike az alapvető eljárási garanciáknak; azt jelenti, hogy a vád, a védelem és az ítélkezés eljárási funkcióit más-más szervnek, illetve személyeknek kell ellátniuk. Nem jelent, azonban e rendelkezés elkülönülést az „elszigeteltség” értelmében. Nem jelenti azt, hogy az eljárás különféle funkcióit gyakorlóknak ne lenne kötelességük az együttműködés a leglényegesebb közös törekvés, az objektív igazság kiderítése érdekében. Ha a nyomozó hatóság minden olyan adatot pontosan felderít és szolgáltat, amely az ügy megnyugtató elbírálásához szükséges, ha az ügyész ezt nyomozásfelügyelet tevékenységével elősegíti, a vádemeléssel és a bíróság előtti tevékenységével a bíróság ítélkező munkáját támogatja; ha a védő az eljárás alá vont személy javára szóló körülmények összefoglalásával és kifejtésévél szintán a teljes igazságot törekszik szolgálni — úgy a bíróság abban a helyzetben lesz, hogy az ügyben a való tényeknek és az öszszes figyelmet érdemlő körülménynek megfelelő, a társadalom és az egyén érdekét egyaránt szolgáló ítéletet tud hozni. Mindennek legfőbb biztosítéka ,ha a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei nagy felkészültséget és körültekintést igénylő munkájukban az egyéb állami gazdasági és társadalmi szervezetek, valamint az állampolgárok széles körének aktív támogatására és összefogására támaszkodhatnak. A javaslat részletes rendelkezései egyfelől mellőzik a gyakorlat tapasztalatai szerint fölöslegessé, illetve túlhaladottá vált formaságokat, másfelől viszont kiszélesítik a törvényesség valódi garanciáit Büntetőeljárási jogunkban az előzetes letartóztatás és más személyes szabadságjogot korlátozó kényszerintézkedések csak külön törvényi okok alapján alkalmazható kivételek, a fő szabály az, hogy a terhelt az eljárás folyamán szabadlábon védekezhessék. E kényszerintézkedéseket, különösen az előzetes letartóztatást a javaslat további garanciákkal bástyázza körül. Ilyen többek között az a rendelkezés, amely szerint bizonyos hosszabb idő eltelte után a terhelt előzetes letartóztatása az eljárás bármely szakában csak a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján tartható fenn. — Büntetőpolitikai törekvéseink közé tartozik — mondta dr. Szénási Géza —, hogy a gyermekeket és fiatalkorúakat egyre eredményesebben kívánjuk óvni a bűnözés irányába indító körülményektől, a rendezetlen családi élet rossz baráti környezet, az alkoholizás és egyéb hasonló tényezők hatásától. A javaslat a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás újraszabályozásáról a jogalkotás területén törekszik elősegíteni az ifjúság- és gyermekvédelem fokozott érvényre juttatását, a fiatalok visszatartását az erkölcsi zülléstől, a bűnözésben való részvételtől. Ennek megfelelően a javaslat a fiatalkorú elleni bírósági eljárásban kizárja a vétségi eljárást, valamint a tárgyalás mellőzésével történő pénzbüntetés kiszabást, a szükséges esetekben előírja, védő- és óvóintézkedés, valamint a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó személy elleni intézkedés kezdeményezését Rendelkezik a fiatalkorúak ügyeiben eljáró bíróság elé tartozott úgynevezett vegyes ügyeit a fiatalkorúak bírósága elé utalja. Arról is szólt hogy a megelőzésnek fontos területe az utógondozás is. Itt az a cél, hogy a bűncselekmény miatt elítéltet oly módon vezessék vissza a társadalomba a büntetés letöltése után, hogy többé ne ismétlődjék meg a törvények a társadalommal való szembehelyezkedése. Az utógondozás kellő színvonalra fejlesztésében még igen sok a teendő, és feltétlenül szükséges, hogy a társadalom a bűnüldöző szervek segítségére siessen. Elmondta a legfőbb ügyész: a büntetőeljárás lefolytatásához és a büntetések végrehajtásához kellően képzett és felkészített hivatásos rendőr, ügyészi, bírói, majd büntetésvégrehajtási apparátus áll rendelkezésre. A büntetés végrehajtása utáni utógondozási feladatok ellátására azonban megfelelően képzett szakszemélyzet jelenleg még nincs. Befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a javaslat, törvényerőre emelkedése után, jól fogja szolgálni a bűnüldözés hatósági feladatait és alkalmazásának hoszszabb gyakorlata megmutatja majd, hogy később esetleg egyes részletrendelkezések milyen további korszerűsítésre, finomításra szorulnak. A legfőbb ügyész felszólalása után özv. Gáspár Istvánné Szabolcs megyei képviselő kért még szót. Több képviselő vitára nem jelentkezett, az elnöklő Apró Antal dr. Korom Mihálynak adta meg a szót, aki válaszolt a képviselői felszólalásokra. Napirend szerint ezután az interpellációkra került sor. Bata János, Kovács Istvánné, Vámos Géza, Csapó Jánosné, dr. Marton Zoltán kérdéseire és javaslataira az illetékes miniszterek adták meg a választ. Az elnöklő Apró Antal ezután berekesztette az országgyűlés tavaszi időszakát és további jó munkát kívánt a képviselőknek. Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Kiszélesedtek a törvényesség valódi garanciái Elismerés a sajtónak a bűnüldözésben betöltött szerepéről Szokola Károlyné dr. (Somogy megyei vk.), az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának előadója hangsúlyozta: " Az MSZMP X. kongresszusa célul tűzte ki az államélet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztését. A büntető eljárásról szóló törvényjavaslat szervesen illeszkedik azoknak a jogi szabályoknak a sorába, amelyek i 2 тшшш 1973. MÁRCIUS 24.