Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-13 / 86. szám

Meddig várjanak a lakásra? Wégner László, Andó Géza, Csatári Lászlóné, Nagy Lajos, Mészáros Pál, Bartolák Jánosné, Pepe Mihály és Wágner Magdolna írta alá azt a levelet, amely a napokban szerkesztőségünkhöz érkezett. Mindnyájan lakásépítő szövetkezeti tagok. S a következőket írták. ..Békéscsabán a Beruházók lakásépítő szövetkezete 44 taggal 1972 februárban alakult. A szövetkezet két lakóépület építését tervezte. A Tanácsköztársaság és a Szigligeti utca sarkán egy 24 lakásosat, a Munkácsy téren pedig egy 16 lakásosat. A területet a tanácstól meg is kaptuk. A tervek elkészítésével a megyei beruházási vállalatot bíztuk meg, melyet 1972- ben el is készített. A kivitelezési munkákra megkötöttük a szerződést. A 16 lakásos épület kisebb-nagyobb problémákkal lassan bár, de várhatóan ez év május, júniusra elkészül. Igaz, hogy a kivitelezőt 1973. november 30-ra ígérte. A 28 lakásos épület viszont nem így áll, s nem tudjuk, hogy mikor költözhetnek a lakók. Még 1973 áprilisában megkötöttük a szerződést és befizettük a ránk eső 25 százalékot. Ez év október 1-től fizetni kell már a lakás részleteit, mivel erre az időpontra lett megígérve a tartarozó vállalattól a beköltözés. Azonban 1973. április óta nem láttunk mozgást az építkezésen. Az alapozási munkákat a KEVIÉP végzi, de néha csak egy-két ember dolgozgat, aztán két hónapig semmi. Úgy tudjuk viszont, hogy még nincs megkötött építési szerződés. A tatarozó vállalat visszaküldte a tervdokumentációt azzal, hogy nincs középblokk. Az a kérdésünk, mivel magyarázzák meg 28 családnak a feesést, ki a felelős ezért? S egyáltalán beköltözhetünk-e abba az épületbe valaha? Vannak olyanok, akik 6—700 forintos albérletben laknak két gyerekkel Várják, hogy legyen valami látszatja is az előre befizetett pénznek.’’ Mi ezúton továbbítuk e kérdéseket, reméljük nemcsak a válasz érkezik meg, hanem hathatós intézkedés is lesz az eredménye. Kitüntetett téglagyárnak Kedves levél érkezett hozzánk, a békéscsabai téglagyárból, s örömmel adunk helyet az eseménynek, amiről Rákóczi István tájékoztatott bennünket. Békéscsabán az 1-es és a 2-es téglagyárban dolgozók közül a kiváló polgári védelmi tevékenységért négyen kaptak honvédelmi érem kitüntetést. Ezek a következők: Fajó Mihályné, az 1-es téglagyárból, aki 15 éve, Frankó Mihályné pedig 10 éve tevékenykedik aktívan e társadalmi munkában. Szabó Józsefné a 2- es téglagyár dolgozója és Sajben János 10 éve vesz részt a munkában. Levélíróinkkal együtt mi is gratulálunk a kitüntetett téglagyáriaknak. Madárnak nézik őket is? "H. Lajos gyomai nyugdíjas többek nevében írt szerkesztőségünkbe. ..Március 20-án, galambot tartó társaimmal, felkerestük a gyomai baromfi-felvásárló vállalatot,— mivel esetenként az öreg galambokat felvásárolják (15 forintért darabját) — s érdeklődtünk mikor lesz szállítás. A válasz az volt: 21-én, legkésőbb fél nyolcig leadhatjuk az öreg állatokat. Én koromnál fogva nem tudtam összefogni őket, így egy embert fogadtam, aki segített ebben. Társaim is megjelentek másnap, de legnagyobb megdöbbenésünkre közölték velünk, hogy 20-án késő délután kaptak egy értesítést, miszerint nem vehetnek át öreg galambokat” Levélírónk azt kérdezi, valóban jött-e ilyen intézkedés? Ha igen, hogy nem gondoltak azokra az emberekre, akik félbehagyva a tavaszi munkákat, beszállították a galambokat — hiába? A levél végén ez áll. ..Tudomásom szerint Orosházán és Szegeden 50 forintért veszik kilóját az öreg galambnak. Akkor Gyomán miért ilyen olcsó a felvásárlási ár?” Parkosítási, de csak célszerűen A Ludas Matyi egy régebbi számában megjelent egy írás a parkosításról, melyben arról van szó, hogy a parkosítók milyen szép szabályos ágyasokat alakítanak ki, négyzetes formában, a járókelők viszont gyakorlatiasak, és sietve átvágnak a parkon, szép kis ösvényeket kitaposva. A cikkíró javasolja, hogy a parkosítók alkalmazkodjanak a kialakult gyakorlathoz. B. A. békéscsabai olvasónk hivatkozik erre a cikkre és a következőket írja: Ebben sok az igazság, s Békéscsabára különösen jellemző. Az ember léptennyomom találkozik hasonló, vagy még kirívóbb esetekkel. Vegyünk néhány példát, és megkérdezem, miért kell olyan helyen zöld területet hagyni, illetve parkosítani, mikor az célszerűtlen Amikor a gyalogosok— nem emberi gonoszságból — úgyis összetapossák, akárhányszor felássák a parkosítók. A Tanácsköztársaság útján példásal az új Bizományi Áruház és az új vas edénybolt közötti területen, vagy a Jókai és a Trefort utcák közötti szakaszon. Ez utóbbinál a terelőszigetet mindig letapossák, mert bár hatóságilag tilos az átjárás, mégis sokan keresztülmennek az úttesten és a füvesített terelőszigeten ösvényt csinálnak. Általában ott, ahol valamilyen bolt bejárata van, azzal szemben fölösleges összefüggő zöldterületet készíteni, hiszen az úttestről a füvön keresztül közelítik meg a boltot Ehelyett sokkal jobb lenne a kereskedelmi és egyéb vállalatokat arra kötelezni, hogy rakodás céljára megfelelő területen kövezzék ki a talajt Más. A Munkácsy téren sok a felvonulási épület, bár itt jelenleg csak egy helyen van építkezés. Lehet, hogy a tér kéésőbb beépül, de egy, a városbanérő idegen nem tudja, ami van, azt viszont jól látja. Miért nem lehet a felvonulási épületeket azonnal lebontani, amikor az építkezés befejeződik? Fiatalok, figyelem! Egy mmntelemi esetet ír snek Varga Mártonné déva ványai olvasónk, viszont azért érdemel szót, mert időnként hasonló esetekkel még mindig találkozunk. „Április 3-án reggel Déva vényéről Szeghalomra utaztam, azzal a vonattal, amelyik 7.40 órakor érkezik a járási székhelyre — írja. — A vasútállomástól három autóbusz szállítja az utasokat Szeghalom központjába. Természetesen, aki előbb érkezik a buszokhoz, az filóhelyet kap, így van rendjén, mégis nagyon megbotránkoztatott egy jelenet, aminek tanúja voltam. Három idős néni szállt fel a buszra. Kettő közülük már csak kot segítségével tud menni. Én ültem, természetesen átadtam a helyemet. Sajnos, ez csak egy ülőhely volt, viszont rajtam kívül sok-sok fiatal utazott a járaton. Mégsem volt, aki átadja a helyét, sőt két fiatal hölgy szemrebbenés nélkül hallgatta a nénik sopánkodását, talán kicsit lenézően, mosolyogva nézték őket, hogy állnak. Helyettük is szégyelltem magam, mert lehet, hogy ők rangon alulinak tartották a hely átadását, én viszont azt tartom rangon alulinak, hogy valakit ilyen dologra figyelmeztetni kell»» Válaszlevél: a ulontafa ügyben A Békés megyei Népújság 1974. március 8-i számában megjelent „Megsúgom Magának” rovatban cikkel, illetve panasszal kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adom: A cikk humoros hangvételétől eltekintve kitűnik az, hogy az Utasellátó Vállalat igyekszik körülményei, lehetőségeihez képest az utazóközönség igényeit a legmesszebbmenőkig kielégíteni. Ezt a célkitűzést szolgálja a vállalat azon intézkedése is, hogy Békéscsabán étel- és italautomatákkal látta el. Az automaták igen gyakran meghibásodnak, melynek az az oka, hogy az utasok helytelenül használják. Több esetben találtunk — pénzlevételkor — külföldi, vagy kisebb értékű — tehát nem szabvány 2 forintos érmét — a pénztartóban. Ennek a helytelen kezelésnek így többnyire olyan utasok vallják kárát, akik szabályosan kezelik az automatákat. Ez történhetett a leírt esetben is. A többszörösen bedobott szabályos pénzérme végül is lenyomhatta a valaki által bedobott, de nem szabályos pénzérmét és így jutott a vendég az utolsó 2 forintján az állítólagos üres zsemléhez. Megjegyezni kívánjuk, hogy az automatában szendvicsek közül csak sülthúsos szendvicseket értékesítünk, mivel ennek az árképzése során kerül a betétesi zsemle 2 forintba. A szalámis vajas szendvics ára 2,50 forint. Az „üres” zsemlét véleményünk szerint a cikk írója — Vígh Imre — feltehetően a hatásos, frappáns befejezés kedvéért írta be a cikkébe, de ha az így lett volna, a szolgálatban lévő vezető a vendég panaszát — ha tudomására hozzák — orvosolta volna. Megjegyezni kívánom továbbá, hogy az automata meghibásodását a jelzett időpont előtt is és utána is a vezetők, az igazgatóság és a javítóműhelyünk felé jeleztük. Kijavítása akkor is megtörtént, de azóta is több esetben jelentették az automata érem vizsgálójának meghibásodását. A fentiekben leírtaktól eltekintve utasítottam az üzletvezetőket az automaták fokozott ellenőrzésére. Aláírás: Czirják Árpád igazgató.” Miért bánnak mostohán? Orosházáról érkezett a levél, Stefkovics Mária írta a 27-es választókerület lakói nevében. Az ott élők észrevételeit, javaslatait tolmácsolja. Többek között arról ír, hogy mostohán bánik a tanács ezzel a választókerülettel, mégpedig három alapvető dologban. Ez a következő: kenyérellátás, vízhiány, és útjavítás. Friss kenyeret például csak a Móricz Zsigmond és a Szabó Dezső utca kereszteződésében levő bódéban lehet kapni. Esős időben bokáig merülhetnek a sárba, míg eljuthatnak a bolthoz, nyáron akkora a por, hogy a kenyér is poros lesz. Ideális megoldás egy ABC-áruház lenne, amelyben a kenyértől a zöldségfélékig és az egyéb élelmiszerig mindent megkaphatnának, hiszen más cikkekből is rossz az ellátás. Mivel a terület régi házakból áll, a környék elhanyagolt, erről szinte hallani sem akarnak az illetékesek. A másik gond a víz. A Szabó Dezső és a Kutasi utca sarkán levő kútból csak csordogál és sokszor van úgy, hogy húszan is körülállják a lassan folydogáló vizet. A legjobb megoldás a házakhoz való bevezetés lenne. Ígérétéit kapták már arra, hogy sorra kerülnek, azonban sokan már türelmetlenek és nem hisznek a csodákban. Pedig árkot ásni, földet, hordani társadalmi munkában ők is hajlandók lennének, mint a város más körzetének lakói. Tűrhetetlen az utak állapota is. Sok helyen a régi, talán még a múlt századból ott maradt járda van, s esős időben az átjárók olyan sárosak, hogy szinte lehetetlen az út egyik oldaláról a másikra menni. Az utcákban földutak vannak, de tavalyelőtt legalább legyalulták őket, mostanában azonban megfeledkeznek erről is. A városi forgalomból szinte teljesen ki vannak rekesztve. Buszjáratért is régóta sóhajtoznak, hogy legalább ott legyen, ahol az utak állapota megengedi. Ezek a legégetőbb gondjaik. Tanácstagjuk sok helyen kilincselit már, ígéretet is kapott, most viszont jó lenne, ha eredmény is születnék. Cte etixwrcr ■MjTdbioc, a buszbérlet használatáról Kiss Árpádné békéscsabai olvasónk kérdezi a következőket:• Szeretném megtudni, hogy a 2-es jelzésű autóbuszhoz szóló buszbérletem mire érvényes? Békéscsabán a vasúti híd mellett lakom. Sokszor előfordul, hogy a 9-es, 5-ös, 6-os, vagy bármelyik — az állomás felé menő — buszra szállok fel, de nem tudom, hogy jogos-e ez. Mindig attól tartok, hogy a kalauz egyszer megszólít és azt mondja, menjek a 2-es buszra, oda szól a bérletem. Kérem a választ arra, hogy az István király térről a vasútig nyugodtan felszállhatok-e minden autóbuszra, vagy sem? Olvasónk kérdésére Szabó Lajos, a Volán 8-as számú vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályának vezetője válaszolt: — Az egy vonalra szóló havibérlet érvényes az igazolványon megjelölt városban, a jegyre feltüntetett vonalon, korlátlan számú utazásra. Az egy vonalra szóló havi bérletjegy más helyi és helyközi vonalak járatain csak a jegyen feltüntetett vonallal közös szakaszon érvényes. Ennek megfelelően Kiss Árpádné, akinek 2-es jelzésű havi bérletjegye van, az István király téren mindazon autóbuszjáratra felszállhat, amelynek útvonala, útszakasza azonos a bérletjegyen feltüntetett járat útvonalával, illetve bizonyos szakaszával. Továbbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyet ezeken a hasábokon az illetékesek válaszaival közlünk. | B » A Szerkesszen velünk ! rovatot összeállította: K&envil .Ymrlit.