Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-21 / 273. szám
^ 1980. november 21., péntek / 1 TIra■TVrrf=i1----------— ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1 Vásárhelyi levél a 27. őszi tárlatról Kissé lehangoló, amit Egri Mária művészettörténész ír a 27. vásárhelyi őszi tárlat katalógusában a kiállítássorozat jelenéről és jövőjéről. Pedig korántsem olyan lehangoló a helyzet, hogy százszázalékig komolyan kellene vennünk: „Pontatlan fogalmak, helytelen közelítések, a tényeket figyelmen kívül hagyó prekoncepciók sűrűsödnek a viharsarki várost valamely formában vállaló művészek körül, ami nemcsak helyben mérgezi a levegőt, de országos tárlatról lévén szó, szinte mindenkit bélyegessé tesz, aki valaha elfogadta vagy elfogadja az őszi tárlatra történt meghívást.” Ha ilyen van, valóban helytelen lenne elhallgatni, de hogy „bélyegessé tesz”, vagy tett bárkit is, ha a közelmúlt őszi tárlatain szerepelt, azt enyhén szólva túlzásnak kell tekinteni. Nyilvánvaló, hogy nincs minden rendben a vásárhelyi őszi tárlattal, ha ez így szóba került, mint ahogyan más országos, és rendszerességet vállaló bemutatók is küzdenek az egyoldalú, és megfellebbezhetetlen ítéletekkel; a szinte gátlástalanul feltóduló „irányzatok” néha erőszakosságtól sem mentes képviselőivel, helyenként a felismert, de tabuként ki nem mondható blöfföléssel, melynek maradandóságát emlegetni üres szócséplés. Hiába látják a képzőművészethez „szakmailag” nem értő, de érzékenyen reagáló emberek is, hogy „a király meztelen”, kimondani mégsem mondják, habár a vendégkönyvek bejegyzései nem mindig ilyen szemérmesek. A sokféle baj közepette ezúttal a vásárhelyi tárlatok, a Vásárhelyhez kötődő festészet felett húzigálják néhányan a vészharangot, jó előre lármát csapva, hogy figyelem, mi következik. Talán az a baj a vásárhelyiekkel, a vásárhelyiséggel, mondhatnánk úgy is: az alföldi festészettel, hogy az 50-es, 60-as évek evidéki képzőművészetének „népi realizmusa” elavult? A két szó időhöz, időszakhoz nem kötött jelentésével nincs tisztában az, aki ennek ürügyén szeretné elmarasztalni a vásárhelyi festészet saját hagyományaira is figyelő mozgását, formálódását. Akkoriban „újkori történelmünk kritikus fordulói töltötték meg jelentéssel a vásznakon jelképpé vált tárgyakat, eszközöket, az alföldi táj jellegzetes síkjait, paraszti környezetét. Ez a jelentéstartalom addig volt hiteles, amíg igazolta a témát” — írja Egri Mária, és úgy érzem, megint többet markol a kelleténél. Mert sokkal egyszerűbb az egész, minthogy ennyire bonyolítani kellene. Ha a festő — legyen az vásárhelyi — a környezetének gondolatvilágát tudja és érzi, ha az emberek közérzete a sajátja, soha nem tehet elavult, idejét múlt sem a jelképrendszere, sem ő maga. Az idézet nyelvezetével: akkor a jelentéstartalom igazolja a témát. Nem hiszem, hogy a tizenöthúsz évvel korábban elfogadott művek stiláris-formai jegyeinek, netán tematikájának újbóli és ismétlődő feltűnését eleve „téves hagyományápolásnak” nevezhetnénk. Miért? Mert a folyamatosság nem bűn, mi több: kötelesség. Persze nem az olyasféle folyamatosság, amely konzervativizmussá merevül, hiszen akkor nehezen juthatott volna olyan magaslatokra — például a képzőművészet is — amilyenekre jutott. Mert az eleve elutasításban valami másnak a becsempészése sejlik, esetleg olyan „irányzatoké”, melyek a világ más tájain már rég lefutott intermezzók csupán a hazai pályákon mégis sznob ájulás környezi feltűnésüket, és térhódításukat. De hogy bizonyos „irányzatok” olyan távol esnek a vásárhelyi iskolától, mint Makó Jeruzsálemtől, ahogy a szólás tartja, azt a képzőművészetet szakmai jártasság nélkül megértő és szerető közönség is tudja. Végül is — ha jó időt töltünk a 27. vásárhelyi őszi tárlaton — a mondvacsinált, és valóságos nehézségekből való kibontakozás útkeresését tapasztalhatjuk. Bár a vásárhelyi festészetre olyannyira jellemző szemléletbeli hasonlósággal az itt szereplő műveknek jó néhánya nemigen gyanúsítható, és a kétségtelen sokszínűség már-már nem is sokszínűség. E tárlatok korábbi országos rangját visszaszerzendő, nem valószínű, hogy az lesz a jó választás, amit Egri Mária ajánl, miszerint „a lehetőség sokféle, csak a húszharminc éve vagy éppen századelőn alakult stiláris jegyek, formai sajátosságok, tematika alapján nem szabad választani.” Az emberben kétségek támadnak: ha egy festőiskola szemléletét, hagyományait (tehát jelenének alapjait) elutasítva lehet csak továbblépni, az semmiben sem fog hasonlítani arra, amitől országos hírű lett, amitől semmi mással össze nem téveszthető. A fejlődés időszakos torzulásaitól (ha lehettek és voltak is ilyenek) nem szabad megijedni, sem idegesen túlértékelni azokat. A hagyomány gerincét látni és érezni, az a fontos: azt a „népi realizmust”, mely korántsem csak a stiláris jegyeken, formai sajátosságokon, tematikán múlik, hanem inkább az állandó emberarcúságon, az emberközpontúságon. Korszerűsödnie kell, igen, mint ahogyan az élet — tehát a művészet közege — is változik, modernizálódik. „Újítani szükséges, és nem ismételni” — írja a katalógus előszavának szerzője, és ebben bizony nem foglaltatik benne a hagyományok teljes elvetése, hiszen akkor nem lenne mit megújítani. Nemcsak vásárhelyi probléma az, amiről eddig szóltunk. A békési festészet — habár távolról sincsenek olyan hagyományai, mint a vásárhelyinek —, küzdelmek, gondok, útkeresések, szemléletalakulások közepette változik. Jó tehát odafigyelni arra is, ami a szomszédban történik, ahol ez a 27. őszi tárlat a törzsgárda erejét, kvalitásait újból ragyogóan bizonyítja. Nem dacból, csupán azért, mert ereje, kvalitásai letagadhatatlanok. És megtagadni is tévedés lenne. Sass Ervin „Nyitott kapuk” a megye iskoláiban Az általános iskola hetedik-nyolcadikosainak továbbtanulását elősegítő „Nyitott kapuk napja” folytatódik a megye középfokú iskoláiban. Több gimnázium és szakközépiskola ajtaja tárult már fel a szakmát választó fiatalok előtt, hogy megismerkedjenek az ezekben folyó oktató-nevelő munkával. A békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola — szombat kivételével — egész héten várja a diákokat és a szülőket a különböző járásokból. Csütörtökön a mezőkovácsháziak jöhettek, ma, pénteken az orosházi járásból, a jövő héten pedig Békéscsabáról jöhetnek az érdeklődők. Több iskola kapuja szombaton is nyitva áll. A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola és a békéscsabai Vásárhelyi Pál Útépítési, Földmérési és Vízügyi Szakközépiskola például 22-én várja látogatóit. November 24-től 28-ig az orosházi 612. számú Birkás Imre Szakmunkásképző Intézet, 24-től 29-ig a békéscsabai 635-ös Ipari Szakmunkásképző Intézet, 25-től 28-ig pedig ,a gyulai 613-as Munkácsy Mihály Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tárja ki kapuit. Végül, 28-án Szarvason, a 611-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kihelyezett iskolája várja az itt továbbtanulni szándékozókat. A belépőjegy ára A „szellemi kultúra” is pénzbe kerül. És nemcsak a koncertért, a színielőadásért, a filmért kell fizetni, hanem a művelődési házak rendezvényeiért is. Hogy hány fontba kerül a műsor, az előadás megtekintésére feljogosító belépőjegy, azt éppúgy rendeletek szabják meg, mint például a kenyér, a mosópor, a zsebkendő árát. Az is igaz, hogy a rendezvény belépőknél van „tói-ig”, a művelődési ház bevétele egyre inkább a meghatározója lehetőségeinek is. Az egyik megyénkbeli kisközség fiatal népművelője fura történetet mesélt. Az úgynevezett nagytermi rendezvényeikre eleddig harminc forint volt a belépődíj. Árbevételből tudták fedezni az előadók tiszteletdíját, az arra az időre eső összes önköltséget. Tehát így volt egyensúlyban a kiadás és a bevétel. No, valamennyi haszon is maradt, de most nem ez a fontos. A közelmúltban egy olyan programot hirdettek meg, amelynek a költségei — mertilyen is van! — alacsonyabbak voltak a szokásosénál. Úgy határoztak hát, hogy a harmincas helyett csak tizenöt forintot kérnek a jegyekért. Ezt azért is tették, mert a műsort elsősorban időseknek, nyugdíjból élőknek szánták. Az „árcsökkentést” kisebb vihar kísérte. „Hát, ez a műsor csak fele olyan színvonalas lesz, mint a korábbiak?” — vélekedtek az érdeklődők. Egy másik eset az első rokona, bár „ellenpélda” is. A művelődési házban a gyermekeknek tartott programokra — bábelőadás, irodalmi délután, hasonlók — öt forint volt a belépő. Az itt fellépő művészek honoráriuma azonban ugyanannyi, mintha felnőttek előtt szerepelnének. S mert lehetőség van rá, s mert a népművelők tapasztalata szerint az iskolások „zsebpénzben jól vannak eleresztve”, a ház vezetése úgy döntött, hogy duplájára emeli ,a belépődíjat. Ismét felháborodás. „Hogyan lehet kétszer annyit (!) elkérni egy gyermekműsorért! Még ha nyolc forint lenne, az hagyján!” — így a szülők és néhányan a tanárok közül. És az új belépődíj nyolc forint lett... Az ország lakosságának úgynevezett fogyasztási szerkezetében az egyik legkisebb hányad az, amit a közművelődésre, a kultúrára költünk. Apró töredékét például, mint a szeszes italra. Ugyanakkor a művelődési házak lehetőségeikhez — anyagi lehetőségeikhez — képest igyekeznek mindent megtenni, amit a jelenlegi, vagy a remélt közönség elvár. Pedig a 80, vagy 15 forintért, azért a bizonyos nyolcasért sokszor olyan élményben részesülhetünk, ami pénzben aligha kifejezhető. A belépőjegyeknek ugyanis ára van, így is, úgy is ... (N. L.) □2IErT?3 Felekt: Jancsó Adrienn A Békéscsabai 10-es számú Általános Iskola könyvtárszobájában ezen a napon díszhelyre került Jancsó Adrienn a magyar népköltészet gyöngyszemeiből összeállított lemeze, a Föld édesanyám. Hiszen a lemezborítóról letekintő szigorú-szép arcú művésznő november 19-én délelőtt maga vállalkozott arra, hogy egy rövid tanítási óra keretében az összesereglett ötödikes nebulóknak ízelítőt adjon a magyar népköltészetről. A rendkívüli irodalomóra — s mennyire az volt! — rendkívüli várakozással is párosult. A gyerekek izgatottan beszélgettek, maguk sem tudták, vajon ilyen alkalommal hogyan is kell viselkedni. S akkor megjelent a „tanár néni”, Jancsó Adrienn. Közvetlen, kedves szavaival, megjelenésének varázsával már az első pillanatban belopta magát a gyerekszívekbe. Pláne, mikor huncutul bejelentette: most olyan óra következik, amelyen egyedül ő felel. De mint később kiderült: nem egyszerű feleletről volt szó., Inkább vizsgáról. Mert Jancsó Adrienn vizsgázott, mint ember, mint hivatásának élő előadóművész, s mint pedagógus is. Hiszen az iskola tanárai is elcsodálkoztak azon, mennyire tájékozott még az általános iskolai irodalom tantervi követelményeiben is. Ezzel együtt sikerülhetett neki rendkívüli kapcsolatteremtő készségét, a magyar népköltészetről évtizedeik megszállott hitével szerzett tudását ebben az új „szerepben” oly kitűnően kamatoztatni. Csoda-e, hogy a gyerekek Jancsó Adrienn minden kérdésére tudásuk legjavát nyújtva igyekeztek feleletet adni? (Bár sikerükhöz az is hozzájárult, hogy a művésznő tudta, műsora témája a népköltészet, s ezen belül a népballada bizony hatodikos tananyag!) Sokáig emlékezetes élmény marad, ahogyan mesélni tudott a népköltészeti műfajokról, a népballadák születéséről, az élő népköltészet mai kutatási területeiről, s ahogyan karjából térképet formázva el tudta képzeltebb a moldvai csángók földrajzi föllelhetőségét. S mennyire felejthetetlen élményt nyújtott néhány mondatos személyes vallomása hivatásáról, családjáról! Mely által még érthetőbb, még fájdalmasabb, még igazabb lett Kőmíves Kelemenné, Budai Ilona tragikus története. Aztán következtek az ismeretlenebb népköltészeti műfajok. (S milyen nagyszerű szerkesztésben!) Az imádságok, a karácsonyi Mártaének, a ráolvasások, s a tánc közben vidáman rikkantható ■tréfás táncok. Jancsó Adrienn e rövid tanítási óra keretében (micsoda irigylésre méltó időbeosztása volt!) az ismeretek átadása mellett játszani tudott hallgatósága érzelmein úgy, hogy eljuttatott mindenkit a bánattól egészen a vidám kacagásig. Jancsó Adrienn irodalomórája után szomorúan szedelőzködtünk. Szomorúan azért, mert mindenki tudta: a „Színház az iskolában” gazdag programja hamarosan véget ér. S a folytatásra ki tudja, meddig kell várni. Pedig az ez alkalomból megyénkbe látogató, s az itt élő művészek tudására, az általuk nyújtott irodalmi élményekre szüksége van irodalomoktatásunknak. S különösen az olyan kiváló művészekére, mint Jancsó Adrienn is, akinek tudása, csodálatos magyar beszéde, művészete így sajnos még csak az ünnepek, s nem a mindennapok élménye lehet. B. S. E. Ismerkedés a hallgatósággal MAI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: A rénszarvas hazájában. 8.37: A magyar népdal hete. 9.02: Lengyel művészek operafelvételeiből. 9.33: Száll az ének . . . 10.05: Visszapillantó. 10.35: Nádas tavon. 10.40: A Londoni fúvósszólisták Mozart-felvételeiből. 11.00: A Fehér Rózsa. 12.35: Hétvégi panoráma. 13.54: Így láttam Bartókot. 14.31: Huszka Jenő—Martos Ferenc: Gül baba. 14.44: Magyarán szólva ... 15.10: Az Állami Orosz Énekkar Csajkovszkij-műveket énekel. 15.28: Zenélő Dominó. 16.05: Fűtől fáig. 16.35: Eileen Farrel operaáriákat énekel. 17.10: Láttuk, hallottuk. 17.35: Magyar tájak dalaiból, táncaiból. 19.15: Hangalbum. 20.15: Mi a titka? 21.19: A magyar népdal hete. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A Rádiószínház bemutatója. 22.58: Lemezmúzeum. 23.42: Operaötösök. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.50: Fúvószene táncritmusban. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Tánczene Varsóból, Prágából, Moszkvából és Szófiából. 9.21: Harminc perc alatt a Föld körül. ro.oo: zenedélelőtt. 11.45: Tánczenei koktél. 12.33: Édes anyanyelvünk. 12.38: Nótamuzsika. 13.15: Nőkről — nőknek. 14.00: Kettőtől ötig... 17.00: Nemzetközi kapcsolatok a XX. században. 17.30: Ötödik sebesség. 18.33: A magyar népdal hete. 18.58: Slágermúzeum 20.00: Régi nóta, híres nóta. 20.33: Az amerikai lány. 20.58: Kapcsoljuk a szegedi ifjúsági házat. Szegedi dzsessznapok. 22.00: Fényes Szabolcs operettjeiből. 23.15: Könnyűzene p esti hangulatban. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Magyar szerzők zongoraműveiből. 10.00: Sokféle . . . 11.05: Francia operákból. 12.00: Zenekari muzsika. 14.00: Híres előadóművészek Bartók-felvételeiből. 15.20: Marsall László: Portáncfigurák. 15.30: Operafinálék. 16.23: Gazdaság négy keréken. 16.43: Tip-top parádé. 17.13: A magyar népdal hete. 17.32: A Frankfurti Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye a Frankfurti Rádióban. 19.05: Nem tudom a leckét! 19.35: Glenn Gould csambaló- és orgonafelvételeiből. 20.19: Britten: Halál Velencében. Közben: 21.42: Irodalomtudósaink fóruma. 22.07: Az operaközvetítés folytatása. 23.13: Kalmár László kamarazenéjéből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Ritmusrodeó. Zentai Zoltán összeállítása. 17.35: A műveltség haszna. Pálréti Ágoston jegyzete. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Nótakedvelőknek. 18.25—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. 17.40: Sportdalok. 17.45: Futsz az életedért. Riporter: Kardos Ernő. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé: Történelem. (Ált. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.30: Deltácska. (f.-f.) 9.05: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 3—4. oszt.) (f.-f.) 9.30: Perpetuum mobile. (ism.) 10.35: Magyar nyelv. (Ált. isk. 3. oszt.) 14.30: Iskolatévé: Magyar nyelv, (ism.) 14.50: Osztályfőnöki óra. (ism.) 15.10: Deltácska. (ism., f.-f.) 15.35: Történelem, (ism., f.-f.) 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: Mindenki közlekedik .. . 16.45: Öt perc meteorológia. 16.50: Reklám, (f.-f.) 17.00: Magyarország—Lengyelország férfi kézilabda-mérkőzés. A szünetben: Reklám. 18.15: Keresztkérdés. 18.45: Ki figyel oda. (f.-f.) 19.10: Reklám. (f.-f.) 19.15: Tévétémna. 19.20: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Delta. (f.-f.) 20.20: A magyar dráma 30 éve. A különc. Illyés Gyula drámájának tévéváltozata. 22.25: Újra itthon. 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Nyilvántartó hivatal. 20.50: Reklám, (f.-f.) 21.00: Öt perc meteorológia. 21.05: Tv-híradó 2. 21.25. 9-es stúdió. A szovjet tv külpolitikai műsora. 21.50: Szerepek, (ism.) BUKAREST 15.30: Német nyelvű adás. 17.35: A volánnál. 17.50: Esti mese. 18.00: Tv-híradó. 19.30: A pápa nevében. Olasz Illm. 21.15: Tv-híradó. BELGRÁD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Tv-naptár. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Slágerlista helyett. 18.45: Zsebkabaré. 19.15: Rajzflm. 19.27: Ma este. 20.00: Jó estét zenészek — szórakoztató zene. 21.00: Edvárd és Simpson aszszony — filmsorozat. 22.05: Dokumentumműsor. 22.50: Hét tv-nap. II. MŰSOR 17.30: Kis koncert. 18.45: Tanácsadás szülőknek. 19.15: Kis koncert. 20.00: Térközelben. 21.00: Huszonnégy óra. 21.15: Arcképek. 21.55: Házi mozi: Ember az üvegketrecben. színház SZERELEM Békéscsabán 19 órakor, KISZ- bérlet. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Hintó géppuskával — 6 órakor: A sáska napja. I., H. rész. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Hair. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Kaliforniai lakosztály. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Egy másik férfi és egy másik nő. I., H. rész. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Örökség — fél 8 órakor: Szerelem az első látásra. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Konvoj — 5 és 7 órakor: Luxusbordély Párizsban. Orosházi Béke: őszi maratoni Orosházi Partizán: minden előadáson: Tűzharc. Szarvasi Táncsics: A Nagy Medve fiai.