Békés Megyei Hírlap, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-30 / 176. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA2002. JÚUUS 30., KEDD - 7. OLDAL A ruhát vasalják, a kovács patkói ,,Hét szúrós tekintetű, szekáns öreg mester mustrált...” — Ez egy ilyen mesterség. Itt egy kicsit mérgesnek kell lenni, s ütni kell a vasat, amíg meleg. Ilyenkor az ember vagy a feleségére vagy az anyósára gondol, de a jó feleséget szeretni kell - mondja hamiskás mosollyal bozontos szemöldökei alatt — a Petőfi utcai műhely félhomályában — a hetedik X-et maga mögött tudó geszti kovácsmester, Tari Imre. Majd kezében fogóval a kovácskodó vörösen izzó zsarátnokhalmazából egy félig formázott patkószárat emel ki, s egy időre az üllő csengő üteme veszi át a szót... Gesztü s azt, hogy kovácsmester, nem a műhelyben dúló hőség késői következményeként, tévedésből írja a tollforgató, hiszen a parkolást követően előkerülő, pergamenszerűen összetekert, 1959-ben a KIOSZ - Ébert Lajos elnöklése mellett működött mestervizsga-bizottsága által keltezett Mesterlevél is azt tanúsítja: „Tari Imre/ 1932. évben Mezőgyánban született geszti lakost/ a Békéscsabán működő mestervizsgabizottság előtt 1959. évi február hó 24-én sikerrel letett vizsgája alapján/ Kovács/ Mesternek nyilvánítjuk./ Nevezett a Mester megjelölést cégtábláján, nyomtatványain és hirdetéseiben jogosan használhatja.” Az acél lassan gránitszürkévé válik az üllőn. A mester leereszti a másfél kilós kalapácsot, s a műhely falán lévő szegre akasztott piszkosszürke törülközőhöz lép. A ráverő tisztét betöltő, lovat patkoltató ifjabb Czirják Mihály is az üllő tönkjére ereszti az ötkilósat. Homlokán hátratolja a baseballsapkát s letörli a gyöngyöző izzadtságot. Kintről a 12 esztendős Csillag nyerítése hallatszik, ahogy ikreit, Gusztit és Dajkát hívja. Mihály hirtelen mozdulattal kifordul az ajtón, s már csak perlekedése szűrődik be, amint a seprűt rágó csikókkal vesződik. A következő munkafázisig a fújtató motorjának duruzsolása közben folytatjuk a beszélgetést, s lassan egy dolgos élet körvonalai rajzolódnak ki. Elöljáróban megtudjuk, hogy Tari Imre „az anyatejjel egyidejűleg szívta magába a kovácsműhely levegőjét”. - Apám kovács volt, a Mezőgyánban élő öcsém kovács, a Budapesten élő szintén a vasas szakmában dolgozik: géplakatos. De már az anyai nagyapám is kovács volt - tudatja, miszerint kovácsdinasztia sarjaként mi sem természetesebb, hogy maga is kovácsmesterré lett. — 1950-ben segédvizsgát tettem, s Szentendrére a kocsigyárba kerültem, ahol két és fél esztendőt dolgoztam. Aztán hazakerültem, s apám mellett Mezőgyánban dolgoztam, mígnem behívtak katonának. Kiskőrösre rukkoltunk be, ahol két évet szolgáltam. Közben Pestre fegyvermester tanfolyamra küldtek, s mint törzsőrmester szereltem le a honvédségtől - eleveníti fel a múltat, de fél szemével folyamatosan a kohó parazsát figyeli. A „szabvány” szerint 32-40 centiméter hosszúságú, 25-30 milliméter széles, 12 milli vastag lapos acél a szemünk előtt alakul patkóvá. A szegek helyét, mindkét oldalon hármat-hármat - mert az éppen új „cipőre” váró Csillag pata nagysága alapján ennyi szükségeltetik a mester szerint - már meglyukasztották. A következő izzítást követően a patkó sarka - követve a patanyír formáját - alakul háromszögűvé, s amint Tari mester mondja, rendkívüli odafigyelést igényel, mert a kapaszkodásban segíti a jószágot. - Leszerelés után 1955 szeptemberéig otthon dolgoztam, majd a megyei állatforgalmi vállalatnál kovácskodtam két esztendeig. Közben 1956-ban megnősültem, s Gesztre költöztem. Aztán 1959-ben mestervizsgát tettem. Ma is emlékszem, harminchatan vizsgáztunk, ebből hatan kovácsmester-jelöltek. Az iparjogi kérdésekből az utolsóra nem tudtam válaszolni, de a gyakorlati vizsgán nekem minden ment. Patkót kellett készítenünk, lovat patkolnunk s kocsioldalt vasalnunk. Két társamnak viszont nem sikerült a vizsga. Hét magamfajta szúrós tekintetű, szekáns öreg mester mustrált mindvégig az ócska, bőrfújtatós műhelyben - mondja, mielőtt a pata és a patkó stabilitását biztosító kápa kialakításába kezdene. A pata égett illatával orrunkban, már a „rásütés” után a műhelyben tudjuk meg, hogy a patkó szélességének külső kétharmada kell, hogy feküdjön a patán. Próba közben, már a patán mutatja, hogy az eleven választóvonalán kívül, a szaru keményebb részébe kell beverni a szegeket a patkó felfogatása során. Közben felhívja a figyelmemet, hogy nem véletlenül beszél folyamatosan patáról és nem körömről, patkolásról és nem vasalásról. Mint mondja, vasalni a ruhát szokták, a kovács pedig minden esetben patkós! A pataszedő fogó, s a patafaragó kés meg a mester ügyessége látványos formásodást eredményezett Csillag patáján, de némi finomítás a pataráspollyal azért még így is szükségeltetik. Pillanatokon belül előkerül a mívesen munkált kalapács. - Az ütést a kezemben érzem, s ritka, hogy megnyilalljam a lovat - mondja Tari mester, miközben szemmel alig követhető gyorsasággal, ördöngös ügyességgel veri be a szögeket. Csillag első lábain hamarosan új patkó csillog. Visszakanyarodva kiderül, hogy 1959-ben Geszten is újfent szervezni kezdték a téeszt, de „úgy döntöttem, hogy jobb a magam műhelyében dolgozni”, s nem léptem be. A 106 kilós üllőt is akkortájt vette Békéscsabán, 4 ezer 600 forintért. Nagy pénz volt az akkoriban. Előtte való őszön 4 ezer 200 forintért betyárhasas üszőt vettem a vásárban - érzékelteti a beruházás nagyságát. - A következő évtől '64-ig ismét a megyei állatforgalmi vállalatnál dolgoztam. Aztán a vállalatot megszüntették, s huszonnyolc és fél éven keresztül - napra pontosan, 1992. július 26-ai nyugdíjazásomig a téesz kovácsműhelyében dolgoztam, annak vezetője voltam. Hitvallásából kiderül: szívvel, lélekkel s igazán jól csak akkor dolgozhat az ember, ha nemcsak szakmának, hanem hivatásának is érzi munkáját. Tari mester nagyrészt ezzel magyarázza, hogy még nyugdíjasként is hivatásának él. Másrészt - mint mondja - Geszt, Mezőgyán, Zsadány s több környékbeli település lovát is ő patkolja, hiszen bár lenne fiatalabb szaktárs, mégsem űzik a kovácsmesterséget, mert van, ahol kevesebb munkával több pénzt lehet keresni. - Én meg szerettem, szeretem a hivatásomat, a szakmámat. Korábban is mindig úgy gondoltam, hogy élek meg, ha leteszem a kalapácsot, s éppen ezért, amíg bírom, folytatom - mondja zárszóként a lefordított vödrön ülve, immár a felfedél alatt. BOTH IMRE kicsit mérgesnek lenni ütni vasat egy Hajlik a patkó szára - csak Az utolsó finomítások már a patkó rásütése után-FOTÓ: KOVÁCS IRZSIBIT Nem száműzték a Süvegcukrot Raktáron a Lajos Ferenc grafikai gyűjtemény Gyulán a Süvegcukor Boltmúzeumot 1984-ben nyitották meg, előbb a Gábor Áron, majd a Kálvin utcában működött. A boltmúzeum működtetője, a Pro Mercatores Alapítvány kéréssel fordult az önkormányzathoz, biztosítsanak helyet a boltmúzeumnak az Erkel tér 1. számú épületben. Ezt a kérelmet az önkormányzat illetékes bizottságai korábban nem támogatták. Gyula A boltmúzeum helyiség hiányában most nem működik. A gyulai képviselő-testület legutóbbi ülésére készült előterjesztés szerint, a Hoffmann Ferenc alpolgármesterrel folytatott egyeztetés után, lehetőségként kínálkozik a Kossuth utca 7. szám alatti, egykori Pandúrlaktanya épületének földszintjén egy 30 négyzetméteres helyiség a boltmúzeum elhelyezésére, legtöbb öt évre. A képviselő-testületi ülésen többen kétségbe vonták, hogy a Kossuth utca 7. szám alatti épület kis, földszinti helyisége megfelelne a boltmúzeum céljaira. Hoffmann Ferenc viszont hangsúlyozta, ha a város nem helyezi el a boltmúzeumot, anyagát valahová Budapestre viszik. Az egykori Tourinform Kisgaléria helyisége a Kossuth utca 7. szám alatt elegendő lenne a boltmúzeumnak. Mások azt nem értették, hogy miért nem támogatták korábban az Erkel tér 1. szám alatti elhelyezését. Egy javaslat szerint fel kellene bontani a szerződést az ott működő virágbolttal, ám ez az indítvány nem kapta meg a szükséges szavazatszámot. A Kossuth utca 7. szám alatti határozati javaslatot még kevesebben támogatták, így megállapítható volt, a boltmúzeumot száműzték Gyuláról. Ez a döntés azonban csak rövid időt élt meg, mert ugyanezen az ülésen, később újratárgyalták a boltmúzeum elhelyezését. Ekkor már az a döntés született, hogy ideiglenesen elhelyezik valahol, míg végleges helyet nem találnak számára. Váratlan fordulattal kedden délelőtt ugyanazt a helyet találták meg a boltmúzeumnak a Kossuth utca 7. szám alatt, ami az eredeti előterjesztésben is szerepelt. Az elhelyezés változatlanul ideiglenes. Az épület érdekessége, hogy korábban elvitték az emeletről a Lajos Ferenc és Kortársai Grafikai Gyűjteményt, hogy ott helyezik el a Délalföldi Regionális Marketing Igazgatóságot. A XX. századot átfogó, jelentős grafikai anyag azonban egy ideje raktárban hever. Hoffmann Ferenc kérdésünkre elmondta, a város kötelezettséget vállalt azért, hogy a Gyulának ajándékozott grafikai gyűjteményt állandó kiállításon mutassa be. Korábban az a döntés született, hogy a gyűjteménynek helyet adó Kossuth utca 7. szám alatti épület emeletét a marketing igazgatóság foglalhatja el, az átalakításához azonban nem kapott központi támogatást az igazgatóság. A város 500 ezer forintot biztosított volna az átköltözéshez. Az átalakítás a felmérés szerint több Hoffmann Ferenc alpolgármester kérdésünkre elmondta: a Kossuth utca 7. szám alatti épület emelete jelenleg üresen áll, véleménye szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a grafikai gyűjtemény visszakerülne oda, az eredeti helyére, hiszen ott kiállítási feltételeket teremtett már a város, mint 10 millió forintba került volna. A marketing igazgatóság így maradt az Erkel tér 1. szám alatti épület emeletén, ahol a DaRMI megnövekedett feladataihoz újabb helyiségek használatba vételét kérte és kapta az önkormányzattól. Az itteni átalakítás költségeit a marketing igazgatóság viseli. A sokféle, elméleti és gyakorlati költözködés után a marketing igazgatóság maradt az eddigi helyén, a Süvegcukor Boltmúzeumot is megcsodálhatják remélhetőleg mielőbb a tourinform iroda épületében, az egykori Pandúrlaktanyában a turisták. Már csak a Lajos Ferenc és Kortársai Grafikai gyűjtemény sorsa nem tisztázott. Kérdés, meddig maradnak még raktáron a képek? szőke maróit A legjobb megoldás Lajos Ferenc grafikusművész (1912-1998.), a gyulai székhelyű Dürer Társaság alapító elnöke Gyulára hagyományozta a XX. századot átfogó grafikai gyűjteményét. A Lajos Ferenc és Kortársai Grafikai Gyűjtemény állandó kiállítását 1994-ben nyitották meg a volt Pandúrlaktanya épületében, a Kossuth utca 17. szám alatt. Felvételünk 1993-ban készült a művész budapesti otthonában (archív felvétel) Megszállottak bulija chat nélkül „Ha Atya hív, akkor megyünk!” — olvashattuk a világháló chat-vonalán. Az internet lehetőségeit felhasználva ugyanis a mezőkovácsházi Rácz László a negyvenen túli elnevezésű csoport beszélgetőpartnereit meghívta a városban immár második alkalommal rendezett találkozóra. Mezőkovácsháza Az interneten található egy olyan program, amelynek segítségével bárhol a világon a számítógép előtt ülők beszélgethetnek (csetelhetnek) egymással. A közvetlen kapcsolat jó lehetőség a könnyed eszmecserére, szórakozásra, de barátságok, üzleti kapcsolatok vagy akár szerelmek létrejöttére is. A képernyős csevegés „narkomániáig” is fajulhat, sőt éjszakákra a gép előtt ragadhat az ember, ha nem vigyáz. Aki sok éve csinálja, az előbb-utóbb kíváncsi lesz a partnerekre, szeretne velük élőben is megismerkedni. Ez adta Atyának, a mezőkovácsházi Rácz Lászlónak is az ötletet, hogy a negyvenen túli csevegőket meghívja személyes találkozóra. Az idei, július közepére szervezett háromnapos bulira 72-en érkeztek az ország különböző pontjairól, de jöttek Kanadából, Ausztriából és Svédországból is. Sokan először látták egymást, pedig az interneten évek óta beszélgettek. Az önköltséges találkozószervezésről és az élménydús programokról Atya és segítői gondoskodtak. Szállást a helyi kollégium adott, míg a csapat élelmezési főhadiszállását a strandfürdő melletti Parkvendéglő jelentette. A résztvevők bejárták a várost, kipróbálták a fürdő gyógyvizét, amelyben a Vízmű jóvoltából éjszaka is lubickolhattak. Egész napos traktoros piknikkel és lovaglással fűszerezett kirándulást tettek Mezőhegyesre, ahol megismerkedtek a Ménesbirtok híres épületegyüttesével és a kocsimúzeummal. Esténként zenés-táncos mulatság, valamint a Duma's Színház (volt Crazy) nagy sikert aratott előadása és a szolnoki Desperado's Együttes latin-amerikai ritmusai tették emlékezetessé a találkozót. A résztvevők közül máris többen visszajelezték a világhálón, hogy bár korábban nem is tudták, hol található Mezőkovácsháza, de megszerették, és jövőre is szívesen eljönnének egy újabb találkozóra. _______________________________________________________________HJ. A mezőkovácsházi eset-buli elnevezésű nemzetközi találkozó résztvevőinek egy csoportja. A nők körében elöl álló férfi Ausztriából, a mögötte álló az USA-ból érkezett