Békés, 1874 (3. évfolyam, 9-51. szám)
1874-11-08 / 45. szám
vényszék kereskedő ülnökei számának szaporításáról szóló 19-ik, a budapesti m. kir. tud. egyetem számára építendő sebészeti kórodáról szóló 21-ik, — hamis vagy vétkes gondatlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról szóló 22-ik, — a nők teljes korúságáról szóló 23-ik, — a birói gyakorlati vizsgálatról szóló 24-ik, — a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló 20-ik, — az országos statistika ügyének szervezéséről szóló 35-ik, — a méter mérték behozataláról szóló törvény keresztülvitele czéljából, az 1874. évre szükséges póthitelről szóló 31-ik, — a törvényhatóságoknak adandó inségi kölcsönre szükséges 500,000 frtnyi póthitelről szóló 26-ik, — a román fejedelemséggel vasúti csatlakozások tárgyában 1874. évi május hó 31-én kötött egyezményről szóló 27-ik ez évben alkotott törvényczikkek hiteles másolatai az illető ministeriumok által megküldetvén, a közgyűlés által tudomásul vétettek, s szokottam meghirdetés után levéltárba tétetni határoztattak. Háromszék alispánja, a szék határozatából az iránt keresi meg a megyét, hogy az iskolatanács tagjait illető fuvar- és napdíj illetményeket, tekintettel az állampénztár szorult helyzetére — szüntesse meg — tudomásul vétetett. Ung megye közönsége az iránt keresi meg a megyét, hogy a pesti önsegélyző egylet további fenntartása érdekében, illetékes helyre intézett feliratát, pártolni szíveskedjék; — tudomásul vétetett. Árva megye közönsége az iránt keresi meg a megyét, hogy az országban létező államutakon szükségelt hidak s közlekedési műtárgyaknak szilárd anyagból való építése tárgyában a közmunka és közlekedési ministeriumhoz intézett feliratát pártolni szíveskedjék; — tudomásul vétetett. Udvarhelyszék közönsége az iránt keresi meg a megyét, hogy az állami vagy törvényhatósági szolgálatba lépő nyugdíjas egyének nyugdíj élvezetének, a hivataloskodás tartama alatt leendő felfüggesztése tárgyában, a belügyministeriumhoz intézett feliratát pártolni szíveskedjék, — tudomásul vétetett. Az „orsovai Deákegylet“ a magyar sz. korona feltalálási helyét jelző kápolna mint történelmi emlék fenntartása érdekében keresi meg a vármegyét,— tudomásul vétetett. A megyei pénztárnak havonként véletlenül megejtett megvizsgálásáról szóló jegyzőkönyvek beterjesztetvén, tudomásul vétettek. (Véges köv(A békésmegyei régész- és művelődéstörténeti egylet igazgató választmányának Gyulán, 1874. november 2-án tartott gyűlése. A választmányi gyűlés, a megyeháza nagy termében, nagy számú intelligens közönség jelenlétében, d. u. 4 órakor vette kezdetét. Az egylet tisztviselői — s a választmányi tagok közül jelen voltak: Göndöcs Benedek elnök, Haan Lajos alelnök, Zsilinszky Mihály titkár, id. Mogyoróssy János tárlati igazgató, Party Ferencz pénztárnok, Keller Imre ügyész, Jancsovics Pál, Győry Vilmos, Asztalos István, Horváth Sámuel, dr. Kovács István, Beliczey István, Hajóssy Ottó, Dobay János, Márky István, Janó Sándor igazgató választmányi tagok, Göndöcs Benedek apát és lelkész, egyleti elnök úr, megnyitván a gyűlést, meleg szavakkal üdvözölve a jelenvoltakat, a következőket terjesztő elő ! 1) Az egylet alapszabályai — a vall. és közokt. ministeriumtól október havában leérkezvén, azon záradékkal lettek megerősítve, miszerint — a minister örvendetes tudomásul vévén az egylet megalakulását, — az egyletnek működése és a tárlat gyarapításáról szóló kimutatást évenként megküldeni, s az egylet feloszlása esetén azt bejelentetni kívánja, — az egylet vagyonának hováfordítása iránti intézkedést önmagának fenntartván. Minthogy azonban az egyleti alapszabályok 33. §-a világosan intézkedik, hogy: „ha a netalán valaha bekövetkezhető pártolás és részvéthiány miatt, az egyletnek további működése és fenállása lehetetlenné válnék, az esetben annak minden vagyona a megyebizottsági közgyűlés rendelkezése alá lesz bocsátandó, a meglevő pénzösszeg pedig a megye pénztárában, külön tétel alatt lesz elhelyezendő, hogy az alapítók szándékához képest, a kamatok és egyéb jövedelmek, minden időben a tárlat fenntartása és gyarapítására fordíthassanak,“ — ennélfogva a választmány határozata szerint, a ministeriumhoz felterjesztés fog küldetni, hogy tekintetbe véve az alapszabályok fentebbi §-át legyen kegyes zár rendeletét akként megváltatni, módosítani. 2) Továbbá az elnöki jelentés előterjesztő, hogy az egyletnek 3 tagú küldöttsége, — az elnök, alelnök és titkár személyében, — f. év julius havában küldötségileg tisztelgett Trefort Ágoston vall. és közokt. minister urnál, szóval és írásban előterjesztvén az egyletnek azon kérelmét, hogy lenne kegyes intézkedni a minister ur, miszerint mindazon tárgyakból, melyek a nemzeti múzeumban kettős példányokban vannak meg, egy-egy példányt megyei múzeumunk is nyerjen. A minister úr kegyesen fogadta a küldöttséget, s a kérelem teljesítésére a legjobb reményt nyújtá. 3) Ezzel kapcsolatban jelenté elnök úr, miszerint a közokt. ministeriumnak f. évsept. 4-én 33492 sz. a. kelt leiratában arról tudósittatott, hogy a nemz. múzeumnak kettős példányokban meglévő tárgyáig elkülönítve, rendezve még nem lévén, azért az egyletnek kérelmét a minister úr ez időszerint még nem teljesítheti. 4) A küldöttség a főllebbi alkalommal tisztelgett Pulszky Ferencz úrnál, mint országos múzeumi főfelügyelőnél is, hogy az egyletnek a minister úrhoz beadott kérelmét, lenne kegyes majd annak idejében pártolni azáltal, hogy a nemz. múzeumnak több példányban meglevő tárgyai közül, mennél többeket juttatna megyei múzeumunknak, amit ő a legszívesebben meg is ígért. Egyszersmind felhíva a küldöttséget, és ajánlá, hogy kísértené meg egyletünk is, a pesti példájára, egy magyar iparművészeti kiállítást rendezni, felhíva eme nagy horderejű vállalatra a megyei közönség méltó figyelmét és érdeklődését. Az elnöki jelentésnek eme részét egyszerűen tudomásul véve a választmány, és az iparművészeti kiállítás rendezésének javaslatát elfogadó, s az e tárgyban megindult hosszasabb vita eredménye végre is az lett, miszerint a kivitelre nézve az elnökséget utasítá, hogy a kezdeményezés lépéseit megtegye. — Zsilinszky Mihály titkár úr pedig idevonatkozólag azon indítványt téve, hogy felhívandók lennének megyei összes iparosaink, hogy a már eddig készült és még meglevő, úgy ezután készülendő remek munkáikból is azt, amit nélkülözhetnek, és bármi tekintetben érdekesnek ítélnek, ajándékozzák a megyei múzeumnak, mely mint a művelődéstörténelmi egylet tárlata, az egylet czéljához képest hivatva van felölelni, egybegyüjteni és megőrizni a többi között mindazt, „ami az ipar és kereskedelem terén, mint megyei nevezetesség tűnt fel.“ Az indítvány egyhangú helyesléssel találkozván elfogadtatott. Tétetett indítvány arra nézve is, hogy a gazdászat és földm. iparának kitünőbb példányai is képviselve legyenek a múzeumban; — mi azonban nem helyeseltetett azon oknál fogva, mert megyénk kiválólag gazdászat és földmiveléssel foglalkozván, kétségkívül e nemű tárgyak legnagyobb számmal fognának bekerülni, holott ezek mint múzeumi tárgyak, a legkevésbbé sem érdekesek. — § igen helyesen jegyzi meg erre nézve az apát elnök úr, hogy ily nemű tárgyaknak illetékesebb helye volna a gazdasági egyletnek gazdászati múzeuma, — melynek felállításáról gondoskodni, a nevezett egylet feladatát képezi. (Folyt. köv.) 3-il. értekezés. Gubóczy Károly — biharm. gazd. egyleti titkára — az általa kiállított méhlakok közül felmutatja a Szepességen nagyon használt szalma kas gyűrűket, s előadja miként ezekből kettő-három egymásra illesztve, s fedő deszkával ellátva, vagy e helyett lapos szalma tekercsel fedelezve, igy a részletek fapeczekkel egymáshoz erősítve, előáll a legolcsóbb, legegyszerűbb nyárban hűvös, télen meleg faéblak, mely egy vagy több karima hozzáadásával vagy elvételével a szükséghez képest könnyen növeszthető vagy kissebbíthető. E mellett felmutat egy kis gyertyás ferslag forma ládát, melynek a kihúzható fedél deszkától vett bal oldalán 2 hüvelyk hosszú egyes méhek átkelésére való 3 keskeny nyílás van, s magyarázza, hogy ez a nyílásos oldalával, az előbb ismertetett szalma kas vagy bármely lapos fedelű kas tetején vágott lyukra fektetve le, azon mézürt képezheti, hova csak a munkás méhek járnak, mely a tiszta, az úgynevezett szűz méz lakhelye, hol a belső falakon felül alkalmazott párkányzatra keresztben rakott Dziorzon szerinti léptartó pálczákkal a lépek ki és berakhatók, így a közönséges méhlaknál alkalmazható mozgósítható szerkezetű mézürt is felmutatván előadó, ajánla azt különösen a kezdő méhészeknek. Továbbá gyakorlottabb méhészek számára fölmutat G. K. egy Berlepsch-féle fekvő kaptárt, mely egy hosszában fekvő négyszegletű , felülről nyílható egyszerű láda%— benne fent vésett párkányzaton függő léprárnák vagy keretek vannak végig rakva. — Középen vagy bárhol a léprámák közt egy válaszfalat képző deszka eresztetvén le, a röplyuk felöli tér képezi a fiasitási űrt, a rekeszdeszka megetti tér pedig — miután a rekeszdeszka alján csak a munkás méhek átkelésére való keskeny nyilás van — képezi a mézürt. Ezen kaptárt — több évi tapasztalatára hivatkozva — legczélszerűbbnek, nyilvánítja az ismertető, legczélszerűbbnek mert a felülről nyitott fedélnél egy tekintettel végig láthatni valamennyi léprámán, s a melyiket akarja tetszés szerint emeli ki a méhész, e könnyed kiemelés átvizsgálás által könnyűvé válik a here lép kivágás, az anyaméh kifogás, a rajzás akadályozása, vagy a műraj készítése, a tisztogatás, mely a fenék deszkának kihúzása, által is eszközöltetik, könnyűvé lesz a Hasítás vagy a mézár szükség szerénti nagyítása, szűkítése, a felesleg méz kiszedése és minden a ma méhészetben kivánt eljárás. Végül előmutatja Gobóczy Károly ur egy külsejében már igen csinos négyszögben emelkedett fenálló u. n. könyves kaptárát, mely Szepes-Szombatból a feltaláló Valachy Frigyestől szereztetett meg, ennek felső része a mézürt képezi, oldalt és felül nyithatólag, s megnyittatva Dzierzon-féle mozgósítható léppálczák tűnnek elő, alól pedig pár keskeny nyílás a költéstérből feljárót mutatja. Ismertető az egész mézürt leemelvén, az első rész falazatát tevő oldaldeszkákat is — melyek vastagok és szövettel béleltek, kiszedte és félrerakta, s ekkor egyszerre láthatók lettek az egész bélszerkezet, a Berlepsch szerinti lépkeretek, melyek egymáson két sorozatban fognak helyet. Majd az egyik oldalon levő kapcsok megnyittatván, minden lépkeret, mint a nyitott könyv levele nyiltott, forgott körül, s perez alatt valamennyi lép látható egész tartalmával, s ép oly könnyen ki is szedhető, és vissza helyezhető. Ez igen érdekes méhlak nagyon munkás, annálfogva előállítása 8—9 forint költséget igénylő lévén, ismertetője nem közönséges használatra hanem nagyobb méhesekben a méhészet szépítése és érdekesen gazdagítása szempontjából ajánlja azt. Jak és azt a találók felosztották egymás között , Isten szerelméért, igaz, hogy ma a 19- ik században a sok ínség miatt nehezen élhetünk, de mégsem osztjuk fel és osszük meg a mammuth-fogat ? A dolog pedig így áll: Az egyesült Körösök Gyoma, Endrőd és Szarvas alatt fekvő átmetszési 3-ik rétegének kiásatása alkalmával először a 26-ik Endrőd alatt fekvő átmetszésből egy kubikos kiásott egy mammuth-rágó-fogat ; meghagytam a felügyelőknek a különböző átmetszészésekben, hogy ébren figyeljenek. Október 6-ikán délután a peresi több mint egy fél mértföldre terjedő csatornának az alsó torkolattól felfelé 800-ik ölben jelenlétemben feltűntek csontok ; ott maradtam és kiásva azokat haza szállttattam. Azokat megvizsgálva meggyőződtem, hogy egy maramuth agyarának birtokába jutottam. Nézetem az, mert hogy elefánt fogcsont, azt mutatja struktúrája, vegytani összeköttetése és azon tulajdona, hogy ha nyalja az ember, a nyelvhez tapad. Jelentést tettem báró Wenckheim László kormánybiztos ur ő méltóságának, ki máris rendeletét nekem kiadta. Liele „Alter des Menschengeschlechtes“ czimü művéből meggyőződtem a mammuth váz alakjáról is, hogy nem csalódtam. Ezen hű vázlat egy elefántcsont lemezen jó konserválva megtaláltatott kiásatás alkalmával oly időből, amikor már mammuth nem volt. Az állat hossza 5 öl volt, magassága mintegy 21/2 öl, agyara 8—9 láb ; ez amely nálam van. Ide jöhetésének okául tekintem az ide úsztatást. Hallom, hogy a megyében érdekeltség származott a 3-ik rétegből kiásott föld minősége iránt is; annak felső 3—4 lába sárga agyag kis vaséreggel vegyítve; alsó 2 lába kék agyag, mely több helyen oly tiszta, törése oly finom és ólom fényes, hogy a legjobb agyag edényekre anyagot nyújtana. Egyes szelvény között homok is fordul elő; futónak mondják, de kiásható deszka között, tiszta a homok. Földárja nincs ; ha a kiásott átmetszések torkolatait egy hétig nem nyittattam és kiszivattyuztattam a vizet, mely az oldalakból összegyűlt, akkor szárazra maradt a fenék, mely kis vizszin alatt 2 lábbal fekszik. Ez volt oka is szerencsés munkálatunknak, mely keresztül vitetett, mert már 10 kanálison folyik a viz a harmadik rétegen keresztül oly mélységben hogy azt kérdi az egyik kubikus a part tetejéről, az ott lent levőtől: Hallja, kend az oda lent János bátyám ? Máig egy barázdát huztunk az alsó rétegben 4 öl szélességben és 5400 öl hosszuságban a megyén keresztül, mely 20,000 köbtartalmat foglal magába, hogy a viznek szabályosabb útja legyen. Ez pedig mind báró kormánybiztos ur ö méltóságának műve. Clausnitzer Sándor, művezető mérnök. Levelezés, Gyoma 1874. november 2. Dr. Báttaszéki ur, szerkesztője"^”752" késmegyei Közlönynek“ egyik számában mondja, hogy Gyomán mammuth-csontok találtat Szarvas, nov. 4. 1874. Szarvason folyó november hó 2-án szenderült jobb létre t. Külley Adolf m. k. adóhivatali ellenőrnek közszeretetben álló nemes keblű neje. A boldogult férjét hőn szerető azon nők egyike volt, kik női hivatásukat a család szűk, de nemes és boldogító körében példányszerűen tölték be. — A szellemhagyta porhüvely végtisztelete folyó hó 3-án délutáni 3 órakor tartatott meg. Nagyszerű, valóban a lélekre ható temetés volt ez, nem azért , mert a szertartás tán az előttünk kevéssé ismert református egyház egyszerű szokásai szerint végeztetett — hanem azért, mivel a gyászravatalra vigasztalhatlan fájdalomtól áthatott kebellel — leborult férj és hőn szerető két árva bánatát enyhítők a nagy számmal megjelent rokonok és jó ismerősök igaz részvét könnyei, s ez adá a temetésnek a valódi nagyszerűségét. A gyászszertartás a mély szomorúság értő háznál, t. Darabos Sándor sz.-andrási ref. lelkésznek szívből szivekhez szóló, megható beszéde után végeztetvén, a nagy számú halottas gyülekezet a tompán zúgó éretharangok halált hirdető kongásai közt kiséré a