Békésmegyei Közlöny, 1909. július-december (36. évfolyam, 52-104. szám)
1909-07-01 / 52. szám
Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 52-ik szám. Csütörtök, július 1. Telefonszám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak visza. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer. Vasárnap és csütörtökön EKOFIZETÉSI 01.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ClSIzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefonszámú Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési díja 50 fillér Kudarcok kora. Békéscsaba, június 30. A magyar politika mostanában a kudarcok korszakát éli. Bármibe kezdjen is valamelyik vezető politikus, hogy a kibontakozás útjáról az akadályokat elgördítse: nem sikerül neki semmi. Akár Bécsbe megy a királyt informálni, akár itthon Budapesten keresi fel puhítás céljából a különböző pártokat és azok vezetőit, mindenünnen hosszú orral kell eltávoznia. Ez a folytonos kudarc már szinte kishitűvé tette Magyarország népét. A közvélemény szinte letargikus álomba sülyedt, nem bízik senkiben. A hinduk fatalizmusával néz a holnap, a holnapután elé. Nem bánja, akárhogy lesz, akármi történik, csak történjék valami mégis végre valahára. A fő kudarchősnek azonban Lukács Lászlót lehet tekinteni. A régi szabadelvű pártnak ez az erős oszlopa és a koalíció finánc-kapacitás vállalkozott néhány héttel ezelőtt Őfelsége határozott kívánsága folytán arra, hogy valamelyes megoldást keres ebben az unalmas válságban. Jött, látott és nem győzött. Legelső kísérletei is kudarccal végződtek, mert a függetlenségi párt vezérei szóba sem akartak vele állani. Ő azonban nem csüggedt. Újabb megbízatást eszközölt ki maga számára a királytól és újra tárgyalásba bocsátkozott a függetlenségi vezérekkel. És megint csak kudarc. A függetlenségi párt intéző bizottsága ugyanis kedden tartott ülésében visszautasította Lukács ajánlatait. A szerdán este tartott függetlenségi pártértekezlet pedig egyhangú határozattá emelte az intéző bizottság felfogását. Az intéző bizottság és a párt határozatának okáról különböző verziók keringenek. Hir szerint Lukács olyan nézetet nyilvánított a király előtt, hogy nem kell semmiféle nemzeti engedmény a válság megoldásához, mert a függetlenségi pártnak csak a hatalom kell s ha ezt megkapja, lemond minden nemzeti követelésről, lemond lassankint egész közjogi programmjáról is. A bankkérdést, mellyel a válságot fölidézték, át lehet hidalni valami tetszetős formula segítségével, később azután, ha a függetlenségi párt beül a hatalom birtokába, akkor menni fog minden, mint a karikacsapás - természetesen a bécsi politika kedve és tetszése szerint. Hogy Lukács ilyen nézetet kockáztathatott meg Őfelsége előtt, annak oka némely jelenség, mely a függetlenségi párt egy részében, az úgynevezett bankcsoportban mutatkozott. Ebből a csoportból sarjadt ki az a vélemény, mely a függetlenségi kormány kizárólagossága mellett érvelt. Egy másik jelenség az a zendülő szellem volt, mely a párt ama csoportja részéről Kossuth Ferenc vezéri tekintélyének csorbítására irányult. Ilyen jelenségek mellett egészen természetesnek látszik, hogy Lukács a fentebb említett függetlenségi pártot gondolatra jött s a oly kedvezőtlen színben tüntette föl az uralkodó előtt. Örülni lehet tehát, hogy Lukács ezzel a nézetével felsült a királynál és felsült ajánlatával a függetlenségi párt előtt is, lehet Lukács kudarcának azonban nem szintén örülnünk. Nem lehet azért, mert a politikai helyzet újra visszaesik a bizonytalanságba, a zűrzavaros káoszba, amelyből menekülés, ki tudja, mikor lesz? Hogy Lukács második kudarca után mi fog történni, nincs az a teremtett lélek, aki feleletet tudna adni. A király esetleg el I szánhatja magát engedményekre is, de csak akkor, ha itt egy komoly, önérzetes, erkölcsi alapon álló, megbízható párt kezébe adja azokat. E nélkül jönni-menni fognak a Lukácsok, egyenkint vagy kilencedmagukkal, de béke, rend, becsület és tisztesség nem lesz a magyar politikai fórumon. Békésmegyei Közlöny tárcája. Most kötik a kőrisfának... Most kötik a kőrisfának Lombját koszorúba, A nótámat most dalolják Csöndes kis falumba . . . Most nyílik a kertek alján Viola virágom — Ottan virult szép tavaszom, Boldog ifjúságom. Fecskemadár fölkeresi Ereszünket újra, Megsejti, hogy merre van a Hazajáró útja. — Harmatos köny felcsókolja A bimbót az ágon, Az én könyem soha többé Tűnő ifjúságom. Most hullanak a szivemre Temető-virágok, Hűtelenül most hagynak el Engemet az álmok. Tavasz jöttét, virulását Hajd! hiába várom. — Soha többé vissza nem jő Az én ifjúságom. KISS Arnold. Közgyűlés a megyén. A főispán erélye. A parasztpárti vezér széksértése. Békésvármegye hétfői rendkívüli közgyűlésén Dőry Pál főispán végre helyénvalónak látta, hogy a parasztpárti vezér szólásszabadosságával szemben az elnöki hatalmat gyakorolja. Azért mondjuk, hogy végre, mert a vármegye közgyűlési termében a szólásszabadság örve alatt utóbbi időkben olyan felszólalások hangzottak el, melyek mélyen sértették úgy az egyéni önérzetet, mint tisztességet. És mert az elnöki jog és hatalom nem gyakoroltatott, kellő szigorral, Áchim L. András úgy vélekedett, hogy neki mindent szabad. Már az elnöklő főispánnal szemben is úgy viselkedett, hogy Dőry főispán a következőképpen fakadt ki: — Mégis csak tűrhetetlen, hogy mindig én legyek a — puffer! E szavak legjobban illusztrálják, hogy miképpen tárgyalják Békés megyéban jelenleg a fontos közügyeket még akkor is, midőn már elnöki hatalmával él a főispán. A parasztpárti vezér a hétfői közgyűlésen a csabai főszolgabíró, a jegyző és községi bíró gúnyolásán kívül, a megye tisztikarát is sértegette, azt mondva, hogy a megyei tisztikar nem járul a megye közterheinek viseléséhez, csak terhére vannak a köznek. Döry főispán visszautasította ezt a súlyos inszinációt, igen súlyos szavakkal. Széksértésért indítványtételre hívta fel a tiszti főügyészt s a közgyűlés elfogadta azt az indítványt, hogy Áchim L. András szaksértésért száz korona birsággal sújtassák. A viharos közgyűlésről tudósításunk a következő : A főispán beszéde. Dőry főispán a nem igen nagy számban megjelent megyebizottsági tagokat szívélyesen üdvözölve, a következőket mondotta: “ Mielőtt a t. közgyűlés a tárgysorozatra áttérne, engedtessék meg, hogy az időt a maga részére egy kissé igénybe vegye. Nem a politikai viszonyokról akar szólani, mert arra néhány perc nem lenne elegendő. Aki az ország politikai helyzetét akarja vizsgálni, annak hosszabb időre lenne szüksége és azt tapasztalná, hogy a politikai viszonyok nehéz helyzetet teremtettek, hogy Magyarországot igen aggasztó, sorvasztó láz uralja. A legutóbbi megyegyűlés alkalmával tapasztaltak után egy kérelemmel fordul a megyebizottság minden tagjához s ez abból áll, hogy támogassák, legyenek segítségére a tárgyalás színvonalának megtartása tekintetében. A szólásszabadság híve, nem akarja azt korlátozni, de tekintettel a közérdekű ügyek elintézésénél helyénvaló tárgyilagosságra, nem fogja megtűrni, hogy az előbbi esetekhez hasonlóan az indokolatlan támadás és személyeskedés uralkodjon a tárgyalás folyamán. Nem azt akarja, hogy az ügyekhez csak a szakértők szóljanak, de a hozzászólás joga nemcsak egy osztály privilégiuma; a 48-iki törvények nem a magasabbaknak adtak egyedül jogokat, hanem inkább az alantabb állóknak, hogy ezeket emberi nívójukra fölemelhesse. A közgyűlés vezetésének felelősségteljes feladata teljesítéséhez ismételten kéri mindenki támogatását, mert nemcsak a rend fentartása fölött kell őrködni, hanem szigorúan kell ügyelni arra is, hogy egy bizottsági tag se sértse és ne sülyessze a tárgyalás színvonalát, mert olyant, milyen utóbb volt, nem fog megtűrni s ehhez kéri a támogatást. (Éljenzés.) Alig csillapult az éljen, felállott Áchim L. András s szólani kezdett, hogy a szólásszabadság jogát nem akarja kárla- Fejezetek a szerelem élettanából. (Részlet egy készülő könyvből.) Irta: Kürthy György. I. . . . Nagy mestereim szavát használom, amikor így szólok: élj a percnek. Élj a jelennek mindenesetre (sokszor: hogy a jövőnek élhess !) és enged, hadd fogjam meg azt , ha egyedül vagyunk. Ha sokan vannak körülöttünk , öleld át az ujjaiddal az enyémet úgy, hogy a tenyereink érintkezzenek ; gyöngéden csak, egy kicsit sem erősen. De meglátod, miként megy át a hallgató nagy fiúdon rólam rád és teról ad énreám. Miként fog keringeni az érzés, lüktető vérhullám alakjában, mint hogyha egy test volnánk, pedig csak a kezünk fogja egymást, pedig csak a lélek olvadt egybe. Csöndnek kell lenni kettőnk ajkán , nyugodtságnak és harmóniának. Ilyenkor támad a szerelem, egymásnak szimpatikus lelkek között. Ne vonjad el a derekadat a karomból, amely, hiszed-e, gyöngéden karol át. Ne húzzad el az arcodat forró arcomtól. És csókolj, mert a csók nagy jóság, a legjobb tán minden jó között. A tiszta, nagyon nagy érzésektől kergetett, reszkető, de biztos , önkéntelen, de különös csók. De miért kell mindezt elmondanom ? Félsz-e tőlem, vagy félted önmagadat ? Bizalmad nincsen hozzám, avagy magadba nem bízol ? Pedig, haj, egy nagy és közös erő hajt majd bennünket össze, meglásd és ekkor nem fog használni kicsinyes, reszketős félelem, sem álszemérem. A karod szorítani fog hozzád, amikor elkábult eszed azt hiszi, hogy eltaszít. Az ajkad félig ki fog nyílni, majd összeolvad az én ajkammal, amikor így suttog : ne, ne ! I. Ami jó, az nem lehet rossz. Légy az igazi állásponton és vessed el a hiú és álbölcselkedő tanokat. Szeress, ha szerelmes vagy. És csókolj, ha szeretsz. Gondolod tán, hogy nem is vagyok az első, vagy az utolsó ? Gondolod, hogy te előtted más is volt, vagy lesz utánad ? ! Tehát ne gondold. És ne gondolj semmit. Mert gondolkozni, amikor érezünk, mindig haszontalan, fölösleges, sőt bántó és rossz. A gondolat az érzés mellett olyan, mint nap mellett a hold. Ne gondolkozzál. Mert ha te az enyém vagy és én a tiéd, egészen, akkor te az egyedüli vagy és én is az vagyok Az egyedüli pedig kizár minden mást. Hunyd le a szemeidet (gyönyörűek a szemeid!) és reszkess, de ne a félelemtől, hanem saját benső gyönyörűséged folytán. Mert nem szabad egyéb j érzésnek lenni, csupán: annak az egynek. De annak aztán — nagynak és erősnek. És minek és mitől félni, amikor örülni kell, nagy, diadalmas dicsőséggel, ujjongani, nevetni! Van szerelem még és a szerelem mibennünk van. Ezt kellene kiáltani lelkedben. Ne vond el bohó fejedet, hogy a mellemre hajtsam. Hallgasd ott a szivem verését: vájjon nem igaz és őszinte-e az. Pihenj és álmodjál nyugodtan és édesen, amíg én — az alkonyati langyos színekben — hajad illatát szívom magamba. Hogyha szeretsz, ne szégyeld, mert az a legoktalanabb dolog. Titkoljad a gyűlöletedet, vesd meg magad a harag miatt és fojtsad el boszuvágyaidat. De ha szeretsz, felemelt homlokkal és tisztán mondjad ki, mindenkinek a szemébe ! III. .. . .Öltözködjél ízlésed szerint a legszebben és igyekezzél mindig nagyon szépnek lenni. Hiszen azért vagytok ti: bájos nők. Ne neheztelj bájos doctrix és ti sem egyéb trixek, szépnek lenni: az első és legszebb hivatástok. Mert szépségeddel hatsz legelsőbb, legjobban és legtöbbször. Légy szép, hogy meghódoljanak neked. Mert ugyan ismeri-e mindenki benső finomságaidat ? Vagy mely kiválasztott érzi csak hajad illatát is? . . . Őneki beszélhetsz szép dolgokat, szebbet úgy sem beszélsz, mint Petőfi, finomabban Mussetnél, szellemben pedig Heine tesz túl rajtad. Goethe sokkal okosabb volt nálad ... de mi mindez nagy szépségedhez képest: a közvetlen, meleg együttléthez, bőröd fehérségéhez, szemeid fényéhez! Mi mindez ! És mi Chopin muzsikája. És mi Paganini játéka. Az egyik halott, azaz leírt betű. A másik : régen elmúlt, visszahozhatatlan hullámzása a hangnak. Volt. A te szavaid, sokszor semmis beszéded bársonyos simogató lágysága, véred lüktetése, illatod és ruhád suhogása azonban : van ! Most és itt! IV. Akarjál mindig tetszeni. Tetszeni s egyedül neki! Vagy különben másnak is. A férfi az különös teremtménye a nagy természetnek. Azt kivánja, ami másnak is kívánatos. Ha másoknak tet-