Állami gimnázium, Beregszász, 1896
vesz részt velünk ezen, még a nemzetek életében is ritka ünnepünkön, ezen minden szabad nép örömünnepén, mikoris a harangok zúgása mellett leborulva, zászlónkat a földig meghajtva mondunk hálát neked, Isten ! hogy nemzetünket ezen elmúlt, „nagy elhatátározásokban és nagy szenvedésekben“ egyaránt gazdag évezreden át, „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után“ fentartottad s egyszersmind az uj ezredév hajnalán a jövő reménységével szivünkben buzgón kérünk, adj a magyarnak boldog uj ezredévet ! Mint, mikor kápolnában állunk s a mély csend szent áhítatra gerjeszt bennünket, mint amikor a komoly méltóságban, ünnepi csendben elterülő, hófedte magaslatokat szemlélve a természetnek, a legnagyobb művész, az Isten ezen szép, fenséges alkotásának nagyszerűsége bennünk saját kicsinységünk tudatát, csekélységünk érzetét kelti fel, azonképen maghatva, nagyon meghatva kell, hogy érezzük magunkat a jelen nagy napokban, mikoris évezredek tekintenek le reánk, midőn ezer évvel ezelőtt hazát alapító őseink tekintetével találkozunk, a honfoglaló hét vezéralakja lebeg előttünk a messze múltból és majdan a második, vagy a beláthatatlan évezredeket jubiláló késő utódok tekintetével találkozunk a messze jövőből. Mert honalkotó őseink bizonyára bepillantottak a jelen ezredik évbe, legalább hitték, remélték, hogy ezen év a magyart életben fogja találni, amint mi is hiszszük, reméljük, hogy ezer éves kora daczára is ifjú erővel, ifjú érzéssel, ifjú vágyakkal, czélokkal biró s egy hosszú élet föltételeinek minden attribútumával rendelkező nemzetünk megéri a jövő évezredet, mely kornak gyermekei bizonyára vissza fognak emlékezni 1896-ra és reánk, most élő, akkor már rég elhamvadt őseikre. És én boldognak érzem magamat, hogy e mai nagy örömünnepünkön, a hazai tanuló ifjúság ezredéves ünnepén, nekem jutott a szerencse, kedves Növendékeink, hogy hozzátok szólva, hazánk történetét főbb vonásokban vázolhatom. » * * Midőn őseink ázsiai hazájukat elhagyták és sok bolyongás után, a népvándorlás utolsó hullámaként Árpád vezérlete alatt a Vereczkei szoroson átjöttek, megyénk területén pillantották meg először ezt a délibábos, hegykoszorus földet s innét kiindulva szerezték meg e szép hazát, ezt a tejjel-mézzel folyó Kánaánt, mely