Bereg, 1883. (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-06-03 / 22. szám

22. szám. Beregszász, 1883. június 3. Sehová az előfizetési és hirdetési KI díjak s reclamátiók intézendők: [|] Nagy Lajos és Sallay Gyula j|] könyvnyomdája.BEKEG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP, BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ------»›—O —■ IDEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. % Előfizetési dijak: ! Egész évre....................4 írt. Félévre........................2 írt. Negyed évre ... . 1 ír Bereg- és Ugocsamegyei néptanítóknak s községeknek egész évre, előre beküldve 2 írt 50 kr. Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Namény utcza 453. Kiadóhivatal: IX-ik évfolyam. 5^ ® Hivatalos hirdetési dijak: @ ® nyugta bélyeggel s igazolólappal i$j [§) egyszeri közlésért: (§) fi) 100 szóig . . 1 frt 40 kr. dl d) 200 szóig . . 2 frt 40 kr. Magánhirdetések: 50 szóig . . 2 frt 80 kr. • 1 100 szóig . . 1 frt 80 kr.! £200 szóig . . 2 frt 30 kr. Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények készpénz I fizetés mellett fogadtatnak el ! Nyilttér sora 20 kr. ift Egyes szám 10 kr. 5. ifi Felhívás a megye területén termesztendő piaczi gyümölcsfajok megválasztása érdekében. A földmivelés, ipar- és keresk. miniszter e nagy méltóságának folyó évi 1681. szám alatt kelt rendelete alapján e tavaszon Beregszászban egy gyümölcsészeti tanfolyam tartatott, melyen az okszerű gyümölcsészetben a kir. tanfelügyelő által kiszemelt 30 megyei néptanító szerzett alapos ismereteket. Ezt megelőzőleg a közigazgatási bizottság által hathatós intézkedések tétették az iránt, hogy a községi faiskolákól szánt helyiségek rendeltetésük czéljaira fordíttassanak. Legközelebb pedig a nevezett miniszter ő nagyméltósága kilátásba helyezte, hogy jutalmat fog kitűzni azon néptanító részére, aki ezen a téren bizonyos idő alatt a legnagyobb sikert lesz képes felmutatni. Biztos kilátás van tehát reá, hogy a Beregszászban és Munkácson már szép fejlődésnek indult faiskolákon kívül rövid időn számos községi faiskola fog berendeztetni. Miért is a kir. tanfelügyelő az iránt keresett meg, hogy a községi faiskolákban szaporítandó gyümölcsfajok megállapítása végett egy szaktanácskozmányt hívjak egybe. Én részemről tekintve azt, hogy a munkácssztryi vasút egy pár év alatt ki lesz építve, a szállításra alkalmas piaci gyümölcsök termelését egy nagy fontosságú és szép jövedelmet ígérő gazdasági ágnak tekintem és örömmel tapasztaltam, hogy a kérdéses vasút kiépítésének elhatározása alkalmával egy néhány birtokos a helyzet előnyeit azonnal felismerte és a piaczi gyümölcsfajok ültetéséhez már az. év tavaszán erélyesen hozzálátott. De igen fontos kérdésnek tekintem azt is, hogy a világkereskedelem igényeihez képest, megyénk talaj és éghajlati viszonyainak megfelelő minél kevesebb számú gyümölcsfajok tenyésztésében már most a mozgalom kezdetén megállapodtunk és hogy gyümölcsészetünk alapköveinek lerakására kellő gondot fordítsunk. A fajok megválasztása azonban nem oly könnyű feladat, hiszen a megyénk területén ősi idők óta tenyésző fajokkal sem vagyunk tisztában. Pedig azok között is lehetnek nagybani elterjesztésre érdemes és kivitelre alkalmas fajok. Legczélszerűbbnek mutatkozik a piaczi gyümölcsfajok megválasztásának felette fontos kérdését egy helyi gyümölcskiállítás rendezése útján megoldani, melyre összehasonlítás kedvéért a szakemberek által dicsért idegen fajokból is lehetne bizonyos mennyiséget hozatni. A midőn tehát kétségen kívül nagy jövőt igérő gyümölcsészetünk érdekében ezen kérdéseket a megye közönsége előtt felvetni magamat indíttatva érzem, a kir. tanfelügyelő által javaslatba hozott szaktanácskozmány helyett f. évi június hó 26-án de 10 órakor Beregszászban, a megyeház termében tartandó tágasabb körű értekezletre mindazokat meghívom, akik az ügy iránt érdeklődnek, megjegyezvén, miszerint egy kiállítás csak is azon esetben rendezhető, ha az iránt az érdeklődés széles körökben fog nyilvánulni. Beregszász, 1884. május 31. JOBSZTY GYULA, alispán. 2? JAE R E N G É S. Hogy ha szép, bánatos arczodon merengek, S olykor reám veted, szelíd tekinteted,... Mintha nap villanna át a borult égen, S vissza csillámlanék a tenger tükrében... Mintha a harmatcsepp rezgne a virágon — — Olyan vagy előttem, édes boldogságom. És ha kedves arczod az őrömtől árad: — — Mintha nyári reggen, a hajnalok támad!.. Két szemed világa... csillag ragyogása, Mosolygó kis ajkad... rózsa fakadása... Minden — minden örül, tiszta a szív nálad... De lelkem mégis sir akkor is utánad. És lelkem folyvást sir, mindég Csak utánad... Miért, hogy az Isten nem teremtett másnak?.. Egyleti élet. A beregmegyei általános tanitó-egyesület 1. évi máj. 21-én tartott közgyűléséről. A megyeház nagy termét egészen betöltő díszes közönség jelenlétében mindenekelőtt Sárkány Gábor elnök tartotta a következő lelkes éljenzéssel kísért megnyitó beszédet: „Mélyen tisztelt közgyűlési Azt hiszem, mindnyájunk keblét lelki öröm tölti be, midőn megyénk tanítóságának színét, javát a közművelődés magasztos szolgálatában egyesülni látjuk. Régen tudtuk és éreztük azt, hogy egyesületünk erőben és befolyásban más egyletekkel mindaddig nem versenyezhet, míg a szellemi munka gyümölcsével táplálkozó néptanítók tömörülése, együttes munkája fejlődését és tökélyesbülését elő nem segíti, mig a tagok száma nem növekedik. Hála a gondviselésnek a megyei hivatalos és Miért nem teremtett lágy esti szellőnek... Hogy ajkad rózsáján ott pihenhetnék meg? Vagy mért nem teremtett bubánatnak téged. Hogy egész éltemet eltölthetném véled?!.. GÁTHY GÉZA. /Vároky Ilonka. (Elbeszélés.) 11 IRTA“ (Folytatás.) A szobában általános csend lett, minden szem feléje fordult és minden kebel halkabban emelkedett és száll, mint rendesen, de Csak egy-két pillanatra, mert alig futhatta át Ilonka a level első két-három sorát, arczára derű, ajkára mosolygás ült s nyájas szemein az öröm s boldogság sugarától áttörve egy-egy csillogó, a világ röviden drága kövénél többet érő gyöngyszem — egy-egy könyv ragyogott. *— Kedves drága jó anyácskám! — szólt aztán a boldog gyermek, miután a rövid sorokon átfutott. — Ugyan olvasd, olvasd csak Bella hangosan, mert ha alig látok az örömtől ! A levél, melyet én egyszögletben megvonulva, a felolvasás alatt tárczám egy lapjára stenographice lemásoltam, szóról-szóra így hangzott: Édes Ilonkám! Midőn — hihetőleg a délutáni órákban — tőlem e sorokat veszed, mi — nagynénéd, keresztatyád és én — épen születésed emléknapját ünnepeljük. Valóságban tőled távol ugyan, de lélekben, képzeletben ott nálatok, veled vagyunk. Hogy e napot ugy, amint anyai szívem óhajtja, te is megünnepelhesd, itt küldök részedre egyet-mást. Hivd meg jó ismerőseidet, barátnőidet e délutánra és ünnepeljetek jó kedvvel. Légy boldog és szeres tovább is, mint téged határtalan szeretetével ölel , számtalanszor csókol, anyád özv. Mároky Antalné. Mily egyszerű, keresetlen sorok s mégis mennyi bensőség lengi át, az anyai szeretetnek mily üdvöt lehelő melege sugároz ki a legkisebb szavából is. Természetesen ez a levél általános örömet keltett. Mindnyájan siettünk gratulálni a leánykának, ki alig bírt a sok ölelésből s csók (persze női csók) és kézszoritásból (már hogy az enyimből is) csak nagy sokára kibontakozni. — No lám, — szólt a leányka, mig a harisnyákra lopva, szemérmetesen egy pillantást vetett s össze göngyölgetve, félre téve — azt már csak tudtam eddig is, hogy virágvasárnapján születtem, de azt soha sem amb ev. reim. egyletek tagjai megértették a kor intő szavát és egyesültek, azon czélból, hogy megszakasztás nélkül törekedjenek a néptanítói általános műveltség megszerzésére, melyre kiváló nagy szükség van; mert ha igaz, hogy az erkölcs és tudomány nélkül való nép elvész, akkor bizonyára igaz, hogy azon nemzet, melynek tanítói nem elég műveltek és értelmesek, nagygyá soha nem lehet. Mai egyesülésünk azonban még nem vezet bennünket a kitűzött czélhoz, az csak eszköz a czél elérésére. De a sikeres munkára garanciát nyújt a tagok buzgósága és munkaszeretete. Vannak közöttünk számosan, kik teljes szív és lélekkel igyekeznek az elénk tűzött czélok megvalósításán. Vannak, kiknek a munka nem teher, kik a Veszták soha el nem alvó tüzével élesztik és táplálják hivatásszeretetünket, kik szívesen tárják elénk szellemük tárházának kincseit, szíves örömmel munkálkodnak a maguk és társaik művelődésén és haladásán. Hogy egyesületünk a hozzá kötött reményeknek megfeleljen, a maga szép gyümölcseit megteremje, szükséges, hogy soha egy perezre sem feledjük drága nemzetünk életébe oly mélyen vágó feladatunk nagyságát, soha ne téveszszük szem elől ama követelményeket, amelyeket elöljáróink s a szülők egyaránt hozzánk támasztanak. Egyesületi életünkben mindenkinek kijut a maga munkája. Annyi még a megoldatlan kérdés a paedagogia terén, az egy és ugyanazon tárgy körüli vélemények sokszor oly bonyolultak, miszerint szakszerű és mély búvárkodás kell hozzá, hogy éles szem és elfogulatlan kritikával bírjuk a nevelés maradandó becsű szent igéit, a modern humanismus leple alá búvó kétes értékű elvektől külön választani. Munkánk sikerét biztosítandjuk, ha erős bizalommal jövünk gyűléseinkre, ha nem fogja munkakedvünket lohasztani az esetleg itt felmerülendő, elveinkkel nem mindenben egyező dolog, hanem inkább megedzi azt, hogy az érvek meggyőző erejével odahathassunk, miszerint az általunk védelmezett eszme diadalra jusson, mint olyan, — mely a korszerű nevelés, a tanügy felvirágoztatása szempontjából — a haladás legbiztosabb zálogául tekintendő. Vetkőzzük le mi a rideg közönyt, népnevelésünk érdekében tanúsítsunk egymás iránti jó akaratot. Ne forgácsoljuk szét erőnket, mert az soha előnynyel nem jár. Történelmileg bebizonyított tény az, hogy a komoly dolgokkal nem törődés, a szertehúzás nemzetünknek sokszor átka volt. Legyünk mi néptanítók, a szoros összetartás s egy czélra törekvés mintaképei; s míg a nevelés felvirágoztatására törekszünk, építsük fel ezzel édes hazánk jövő boldogságának megdönthetlen erősségeit. — Ha így cselekszünk, kezet fogva, diadallal lobogtathatjuk megyénkben a népnevelés zászlóját! Ha ekként cse-