Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)
1884-10-26 / 45. szám
pontosan rendszerető egyének többen lesznek a rendetlen és önérdek hajhászoknál. Micsoda jövőt rajzolhat maga elé egy közigazgatási hivatalnok? Nagyon kétest. Ha a választás kiteszi hivatalából vagy elöregszik, a nagy családos apa „mód“ nélkül marad, mi nélkül élni nem képes; útja oda vezet, honnét az erkölcsi bukás csak egy lépés s hányán vannak, kik e lépésen is túl erkölcsi halottjaivá lesznek a társadalomnak. Tudjuk, hogy minden osztályban vannak bukott egyének, de annyi elzüllött egyéne nincs a társadalom egy hivatalnoki osztályának sem, mint a közigazgatási pályának. Nem jól van ez igy, hogy a kihasznált munkaerő támaszt sehol se találjon s mint elhasznált és kifacsart czitromhéj eldobassék. A kor reális iránya mellett nem szabad elfeledkeznünk a humanismusról sem s méltó tárgy a gondolkozásra közigazgatási hivatalnokaink jövőjéről gondoskodni, mert a nyugdíj az oly igen óhajtott jó közigazgatás hatalmas rugója lenne s ha a választás 8 vagy 10 évre történnék, Damokles kardja ritkábban függne a választandók feje felett. A közigazgatási tisztviselők nyugdíjügyének rendezése nem uj eszme, s Bereg megyében is — más megyék példájára — mozgalmat kell ez irányban indítani. Akik hivatva vannak a kezdeményezés megtételére, tegyék meg azt, a közigazgatási tisztviselők saját jól felfogott érdekükben mozdítsanak meg minden követ egy nyugdíjalap létesítése czéljából, higyjék meg, hogy törekvésünket siker jutalmazandja. Mi nem hisszük, hogy felvetett eszménk nyom nélkül enyészik el. — Oh bár úgy lenne! A „Hungária kávé“ méltatása. Tapasztalás szerint minden új találmány egyaránt talál dicsérőkre és ócsárlókra, s ez alól a Hungária kávé sem vonhatta ki magát és igen természetesen, mert az ázsiai kávé felséges zamatja és finom íze felette áll minden más fűszernek, s nincs az a hatalom, mely ennek megdöntését keresztül vinné. Az a kéj, mit az ebéd utáni fekete kávé és a délutáni fehér kávé nyújt, párosítva fínom szivarfüstöléssel ö nők között kedélyes tereferével, miáltal sem volna pótolható. Hálátlan feladat volna tehát az ázsiai kávé teljes kiküszöbölésére vállalkozni, de nem is célom azt jelen soraimmal megkísérteni, mert megvan annak is, mint mindennek, az őt megillető helye. Hadd tündököljön tovább is kivívott magas polczán a valódi kávé, hadd találja tovább is benne élvezetének forrását a közönség, lelje fel benne a férfiú szellemi szüleményeinek s eszméinek rugóját — a kávésmama szive érzelmeinek hevét avagy gyöngédségét és jótékonyságra hajlandó lelkének ihletét — a fáradalmakban és csatákban kimerült hadfi megújult erőt és kitartást. Valóban annyi jónak forrását betömni akarni még gondolatban is vétek, keresztülvitele pedig valóságos forradalmat idézne elő. De mint mindennek, úgy a kávénak is megvan a maga árnyoldala és pedig az, hogy annak élvezése nem mindenkinek ártalmatlan, melyre pedig a közönség nagyobb része nem figyel s rajta nem okul, s tekintet nélkül a korra és egészségi állapotra, azt mindenki egyaránt kívánja élvezni, holott arra nézve mindenkor az orvos véleménye volna kikérendő. Tekintsünk csak széjjel a fürdőző közönség között, nemde azt látjuk, hogy annak legnagyobb contingensét a gyomorhurutban és májbajban szenvedők adják és e betegek bajok súlyosbodását — többen okát — az ázsiai kávéfogyasztásában kereshetik. Nézzünk haza a családi tűzhelyekre, különösen a jobb módú családokba, hol a gyermekeknek legalább is 50%-a sápadt, vézna és gyenge, számosan meg görvélyesek, mi okozza mindezt? az ázsiai kávénak szertelen élvezete. A kávéfogyasztás azoknál, kik bizonyos betegségekre hajlammal bírnak, épen olyan rombolólag hat az egészségre, mint a szeszes italokkal való oktalan élés; amily kárhozatos tehát a pálinka bő ivása a népnél, — épen olyan helytelen a kávéval való visszaélés azoknál, kiknél az megtiltandó volna. Tehát „lassan a testtel“, miként a székely közmondás mondja, mely különösen azon szülőknek szolgáljon intésül, kik gyermekeiket bőven részesítik a kávéban. Mondják ugyan sokan közöttük, hiszen uram csak keveset löttyentünk a tejbe, hogy ne ártson; ime hát mégis elismerik annak káros hatását, és minthogy úgy is van, legjobb abból semmit sem adni. Harminc év óta kísérem figyelemmel a gyermekek különféle nevelési módját, értem annak physikai oldalát, a jólétben levő családoktól le a czigányok sátoráig, s tapasztaltam, hogy egyéb kellékek meglevése mellett azon gyermekek valónak legegészségesebbek, kik kávéval nem éltek vagy aránylag abban kevésbé részesültek. Igen helyén volt az a régi jó szokás, midőn a gyermekek reggelije tejből vagy keménymagoslevesből állott, nem véve ki azokat sem, kik már a felsőbb iskolákba jártak. A kik visszaemlékeznek 30—40 évvel ezelőtti időkre, meg fognak győződni, mennyivel egészségesebbek volának akkor a tanintézetek növendékei a mostaniaknál, mely utóbbiak között, ha valaki az iskolából kiözönlő tanulókat szemügy alá veszi, nem sokat mondok ha minden hatodikat sápadtnak 63 véznának fogja találni. A kávézás mind nagyobb elterjedésével gazdálkodási és egészségi (?) szempontból kapóra vették a pótkávé használását, részint tisztán, részint ázsiai kávével vegyítve, mely szokás most is fenntartja magát, minélfogva a nagyobbrészt külföldről importált füge, czikória és sok számba nem vehető titkos készítményü pótkávé nagy fogyasztásnak örvend, melynek azonban az egészségi állapotra való állítólagos kedvező hatása nagyon kétes, részemről legalább azt nem észleltem, sőt gyermekeknél tapasztaltam, hogy azokat többnyire megunják élvezni, mások meg betegessé lettek, minek oka a felhasznált anyag czélszerűtlenségén kívül tisztátalan gyári kezelésében is keresendő. Ilyen tapasztalatok után felmerült előttem a már forgalomba jött és hírlapilag nagyon ajánlott Hungária kávé, mely még orvosi szakközlönyökben is igen dicsértetett. En, ki hírlapi reklámok után nem igen szoktam indulni, a jó hírnévre kapott Hungária kávénak kísérleti használatába csak későn fogtam, s örömmel győződtem meg annak tápláló s az egészségre kedvező hatásáról felnőtteknél úgy, mint gyermekeknél. Ezen kísérleti tapasztalatok nyomán a Hungária kávét, akár mint tápszert, akár mint gyógykávét mindenfelé ajánlván, annak jó hatása felől még azok is, kik annak jóságán erősen kételkedtek s fekete levét hitetlen Tamásként szürcsölték, meggyőződtek, különösen kik évek óta siker nélkül gyógyított gyomorhurutban, továbbá étvágytalanságban és hiányos emésztésben szenvedtek, melynek élvezése után csakhamar javulásnak indultak, sőt meggyógyulnak; a sápadt arczokra az élet pár rózsája visszatért, az étvágytalanságban szenvedő farkas éhséget kapott, az elsoványodott test meggyarapodott, a csüggedő kedély emelkedett, az életkedv fokozódott, a lankadt erők erősbültek stbbi. Ezek mind tények és ezekkel szemben mégis vannak számosat, kik szánakozólag tekintenek azokra, kik a Hungária kávét fölébe helyezik az ázsiainak; hát kinek-kinek nem annyira ízlése, mint inkább nézete szerint, de mindenesetre annak van igaza, ki a jó és tartós egészséget s ebből kifolyólag a viszonylagos hosszú életkort jobban kedveli azon pillanatnyi kéjnél, melyet a száj és orr csiklandó ázsiai kávé nyújt, és azon múlékony kedvező hatásnál, melyet az bizonyos állapotokban eszközöl. Lényegesen és általában kedvező a Hungária kávénak élvezete gyermekeknél, még a fejlődő ifjúságnál is, különösen pedig ifjú hölgyeknél, mely utóbbiaknál bizonyosan megvolna azon eredmény, hogy a sápkórosak létszáma alább szállana, míg ellenben az ázsiai kávé annak csakis szaporodását eszközli. Mindezek után a Hungária kávét, mely szintén kellemes illattal és ízzel bir, mely csertartalmánál fogva az emésztő szervezetre zsongítólag — annak hurutos állapotánál gyógyítólag, az egész testszervezetre táplálólag hat, nem mint pótkávét, mert ennél több, de mint tápláló és gyógykávét csak a legmelegebben ajánlhatom, ajánlom kiválólag gyermekeknek, mint az anyatej után a legtáplálóbb és legkönnyebben emészthető eledelt (tejjel és czukorral vegyítve), mint a görvelykór egyik legbiztosabb gyógyszerét, mint a test fejlődésére , a csontképzésre és fogyás könnyítésére hatékony anyagot. Ajánlom továbbá felnőtteknél az igen gyakran előjövő gyomor és bélhurut s ezek következményi bajai ellen, idegesség és szívbaj ellen, aranyérben szenvedőknek, kiknél az a szakürülést könnyíti és szabályozza. Vannak a Hungária kávénak még sok mellék és közvetett hatángjai, melyek elősorolása nagyon hosszúra terjedne. Az ember életgépezetének tudvalevőleg az emésztő rendszer az első fakereke, melynek jó karban tartásától függ túlnyomólag a többi nemesebb szerveknek épsége is. Tudva van az is, hogy a gyomor tisztasága és könnyen emésztő képessége az embert a cholera ragály leküzdésére hathatósan támogatja, mivelfogva igen alapos ratiója van annak, ha a Hungária kávé, mint a cholera ellen hatékony szer dicsértetik és hirdettetik , azért annak cholera járvány idején az ételek között épen az a szerepe van, mi a vörös bornak az italok — a fényű bogyónak a beák között. Félre tehát minden előítéletes és felületes bírálattal akkor, mikor a gyakorlati és élettani tapasztalatok, az elért eredmények, a meggyógyultak hálás elismerése, a veszendők életre vergődése a Hungária kávénak a háztartásban és a gyógyászatban méltó helyet jelöltek ki. Utoljára hagytam a többször említett kávénak nemzetgazdasági oldalát. Köztudomású, miszerint az egészen hazai terményből állittatik elő s bent a hazában Budapesten gyártatik; már most ha ezen hazai készítmény érdeméhez méltóan nagyban fogyasztatik, akkor az az ázsiai kávé behozatalát nagyban fogja alászállitani — a külföldről nagymennyiségben behurczolt pótkávét meg épen teljesen kiszorítaná, mi pénzügyi mizériánk javítására jelentősen közrehatna, miáltal a fogyasztók a közegészség emelésén kívül édes hazánk anyagi jólétének előmozdítására is közreműködnének. Éljen tehát a Hungária kávé! Juhász Kálmán, megyei járásorvos. A 131 k c zikk. — Víg elbeszélés.— IRTA: KESERŰ GAZSI. Lehorgasztott fejjel, terhes gondokban elmerülve lépegetett a vasúttól Szörényi ur az x-i utczában épült csinos lakháza felé. — Mi máskor rendes szokása volt, most figyelemre sem méltató a járó-kelő népet, mintha legkisebb gondja is nagyobb lenne most annál, hogy a jövő-menőket vizsgálgassa, vagy esetleg valamelyikkel szóba álljon. Szótlan mogorvasággal lépett be szobájába s mérges tekintetet vetve a nagy fali órára, mely épen a déli tizenkettőt dorombolta el, — támlásszékébe keveredett. — Ez a dolog mégis csak megfoghatatlan! — tört ki belőle a keserűség. — Hol késhetik oly soká ? Hiszen világosan megírta Endre, hogy ma okvetlenül megérkezend s mégis hasztalanul gyalogoltam ki köszvényes lábaimmal a vasúthoz. — Bizonyosan útközben érte valami szerencsétlenség és a miatt__ Nem folytatható tovább monológját, mert e pillanatban az ajtó hirtelen feltárult s azon — egy képéből kikelt matróna hangos nyelvkelepeléssel lépett be a szobába. No-o-os ? Hát semmi ?... Hol hagyod a vendéget ?... Ugye, hogy nem jött?... így van ez mindig, csak én a te bölcs eszeden induljak el! Szerényi úr jónak látta félbeszakasztani a beszédet. Többszöri tapasztalata e téren kilátásba helyező előtte, hogy annak végét különben hasztalanul várná. — De hiszen édes néném, itt a levél. Világosan benne van, hogy „április hó 7-én délelőtt megérkezendő oka vagyok-e én, hogy a dolog más fordulatot vett? — Vigye az ördög azt a levelet! Hát már most az a levél megeszi majd azt a jó ebédet, ugye? Mennyi munkámba került elkészíteni, hogy valami módon csúfságot ne valljon konyhaművészetem!. — Most aztán megeheti a... majd megmondom mi!.. A jó túró szétes, diósfánk, elülhet ott!... Vigye az ördög a dolgodat! A tisztes matróna, kit már eddigelé szerencsések vagyunk Szerényi úr nénjének ismerni, — szerette beszéde fonalába beszóni az ördögöt. Bizonyosan ismerős lábon álhattak együtt! — Magam is csodálkozom, hogy meg nem érkezett, de ki tudhatja előre a bajt? Hátha valami nagy esemény miatt késett el?... Nem volna újság, hiszen vasúton könnyen esik a szerencsétlenség! Aztán meg tudod véném: a plánéta!... — Vigye az ördög a plánétádat! Már meg azt hozod elő? Mintha én meg elhinném a te félretekert nyakú okoskodásodat. Plánéta? Hát mi az? — Te még azt nem tudod, édes népem! Minden embernek van egy planétája. Ez a planéta vezeti sorsát születésétől kezdve haláláig. Ki milyen plánétában született, olyan lesz élete. — Persze, a te bölcs eszed ezen esetet is a planétának tulajdonítja! Ha, ha, ha! Mintha annak épenségégel csak arra volna gondja, hogy Szerényi uram miként igyekszik leányát dúsgazdaggá tenni. No hiszen ! Majd is adnék én planéta uramnak a kárbaveszett jó ebédért! — Ugyan édes néném, hát már te engem teljességgel valami fatuskónak tartassz? — A világért sem, kedves öcsém? Ha már tuskó akarsz lenni, inkább nevezhetlek pénztuskónak, mert ugyan hát nem a te pénzrajongó természeted-e okozója azon különös, megfoghatatlan cselekménynek, hogy egy ifjú leánynak, a te leányodnak akarva, nem akarva, egy hét lefolyása alatt férjnél kell lennie?.. Aztán meg nem különös dolog-e az, hogy te nagybátyánk ajánlatára, ki különben is kölönczhirben állt, — választassz férjet leányodnak; olyat, kit nem láttál soha s még híréből sem ismered?!... Ezt aztán a planéta csinálta ugye?.. Az bizony, a te telhetetlen pénzvágyad! — Már hogy ebben is működött a planéta, azt daczára ellenvetéseidnek, minden okos ember beláthatja. Te csak beszélsz, de beszédednek semmi magva. Én tudom, mit tesz az, ha valaki vagyonos, mert próbáltam a szegénységet is. Persze te figyelmen kivűl hagyod a végrendelet 13-ik czikkét, mely azt mondja:... Hol is van csak az végrendelet? Szerényi úr íróasztalához lépegetett, hogy a végrendelet 13 ik czikkét nénje fejéhez diktálja. — Ugyan ne fárasszad magad a keresésével! Oly sokszor elismételted már előttem, hogy szinte könyvnélkül tudom. —■ Ha tudod, hát annál jobb! így legalább könnyűszerrel beláthatod, miszerint más orvosszer nincs számunkra. A végrendelet értelmében Ilka csak úgy örökölheti a szép vagyont, ha annak felbontásakor már neje lesz a végrendeletben megnevezett egyénnek. (Folyt. köv.) K. L. 11 virat !„ Karakán ideák! (Makk-érés és makk-kérdés.) Egy főrangú szellemes utazó utazott a múlt század végén Beregvármegyén keresztül, és a vármegye síkjain és ormain elterülő özön bükk és tölgyfa erdőségeken áthatolva, midőn a vármegye határát átlépte, a „Szerednye“ dombjain pihenőt tartott s visszapillantván, környezete előtt igy nyilatkozott: „Uraim! ha sertves volnék, végtelen szeretnék Beregvármegyében lakni!“