Görög katholikus szemle, 1902. július-december (3. évfolyam, 28-50. szám)

1902-07-13 / 28. szám

1902. Julius hó 13. „GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE“ (lelnek az eretnekek, nem vagdalják ki nyelveiket, sem a halálba nem küldik őket. Ezért minden félelem nélkül de megfontolással, olvassátok eme tant, hogy jobban megismerjétek és megszeressétek a légm­éltóságosabb Oltáriszentségben elrejtőzött Jézust. Midőn Gábriel arkangyal kijelentette Máriának az örök Ige megtestesülését, azonnal megkérdezde őt a leg­szentebb szűz, hogy hogy lesz ez? »Mikép leszen ez?« Midőn én az arkangyal­ tisztet teljesítem, beszélnem kell hoz­zátok a kezdetnélküli Igéről, mely a kenyér és bor színe alatt a szivetekbe költözik, úgy tetszik nekem, mintha mindnyájan kérdeznétek engem, miképen kell méltóan elkészülni egy ilyen vendég elfogadására, mintha Máriával mondanátok: »Mikép leszen ez?« Eme kérdésre a kö­vetkező tannal felelek : Először is hit által meg kell is­mernünk, hogy Jézus Krisztus valóban és magánál a fénynél fogva jelen van a legméltóságosabb Oltáriszent­ségben sz. Pál apostol szavai szerint: »az Istenhez já­rulónak hinnie kell, hogy ő van« és a sz. Egyház szavai szerint, mely igy szól : »Isteni félelemmel és hittel kö­zeledjetek.« Az összes szentségek között a mi sz. hitünk a leg­­méltóságosabb Oltáriszentségről különös módon nevez­tetik : »titokteljes hit.« Igaz, hogy a Megtestesülés, Föl­­támadás, Jézus Krisztus mennybemenetele titkok ; senki sem kételkedik abban, hogy a szentháromság hitünknek igen nagy titka; sok olyan része van még hitünknek, melyeket sem felfogni, sem megérteni nem lehet. De a legméltóságosabb Oltáriszentség titka különös módon ne­veztetik hitünk titkának, mert habár az összes term­é­­szetfölülti titkokhoz hit szükséges, de sokkal szüksége­sebbnek tűnik fel ennél a titoknál, a megszámlál­hatatlan fáradtság, mely nekünk eme Titoknál előadódik és azért, hogy más titoknál csak azt hisszük, a­mit nem látunk és ebben mi egyebet látunk és mást hinni kö­telességünk. így hinnünk kell, hogy Jézus Krisztus jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben, először erős és ál­­hatatos hittel; másodszor: bátor és meggyőző hittel, harmadszor : sikeres és tevékeny hittel. Napjainkban a mi Egyházunkban még midőn a hí­vek a szent áldozáshoz járulnak, hangosan énekli a diakónus avagy a presbyter: »Isteni félelemmel és hittel közeledjetek.« És a presbyterrel kiállják a próféták, a zsinatok, a pápák, a sz. atyák, hogy hittel kell köze­ledni. Az ő kiáltásukkal egyesítem én is az én kiállá­somat és egész érzéssel kiáltom : »Isteni félelemmel és hittel közeledjetek, mert­ Jézus Krisztus igazán és való­ban jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben, mert ő csalhatatlan, igazmondó és mindenható Isten; mert ő csalhatatlan Isten s megadja a mit megígért, — igaz­mondó, teljesíti, a mivel fenyeget; — mindenható, ki mindent megtehet, a mit mond és igér. Rövid idővel a legméltóságosabb Úr táriszentség­ ala­pítása előtt, megígérte Jézus Krisztus az ő tanítványai­nak, hogy az ő testét adja nekik eledelül : »a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a világ életé­ért.« Jan. 6., 52. Nem mondotta Jézus, hogy az Eucha­­risz fiai kenyér, melyet adandó vagyok, alakja vagy képe az ő testének, de hogy az valóságos és igazi teste ő neki . »Nem mondotta« írja Teofilákt »a kenyér, melyet én adok, csak képe az én testemnek« de: »az én tes­tem.« És, hogy minden kételkedést megszüntessünk, vi­lágosabban magyarázza, hogy minő az a test, melyet eledelül ad, mondván, hogy az valóságban az, melyet ad a kereszten a világ életéért, »melyet adandó vagyok a világ életéért«, »kenyér, melyet én adok eledelül, ugyanaz az én testem, melyet a halálra adok a világ életéért«, mondja Euthim. Azt, mit Jézus ígért , mivel megígérte, hogy testét adja eledelül, nem lehet semmiképen két­ségbe vonni, de erősen hinni szükséges, hogy valóban, igazán, tényleg Krisztus teste van az Eucharisztiában, melyben őt magunkhoz veszszük. Jézus Krisztus nem olyan, mint az emberek, hazug, kik Ígérnek és Ígéretüket nem tartják meg, vagy ezt Ígérnek és mást cselekesznek, de Isten hűséges Ígéreteinek teljesítésében, ki teljességgel betartja, a mit Ígért; »ha pedig az Isten« II. Tesz. 3. 3. Azért jobban kell az ő ígéretének hinni, mint a mi sze­meink bizonyságának. »Ha szemeid bizonyságát igaznak tartod, az Isten bizonysága sokkal több« mondja sz. Bernárd. Hogy ha pl. valaki Jézus Krisztust testi sze­meivel látná az Eucharisztiában (Oltáriszentség), erősen hinné, hogy ő ott jelen van, de mint sz. Bernárd mondja, inkább Jézus Krisztusnak, a­ki ígérte, mint a mi sze­meink bizonyságtételének kell hinni. Jézus Krisztus megígérte, hogy testét, adja nekünk eledelül és aztán nem sok idő múlva teljesítette ígéretét. Halálának előestéjén Apostolainak jelenlétében az ő szent és szeplőtelen kezeibe véve a kenyeret, megáldá, meg­törő és adá nekik s ezen mindenható és végtelenül teljes szeretetet, magában foglaló szavakat mondá : „Vegyétek, egyétek, ez az én testem.« És vévé a borral telt kelyhet (poharat) skálát adva megáldá és tanítványainak nyujlá mondván: »Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem az uj szövetségé, mely érettetek és sokakért kiontattatik a bűnök bocsánatára.« Ezen szavakat nem egy gyönge, tehetetlen ember mondotta, ki sokszor mond valamit és nem teljesedik be, mert nincs képessége, határtalan hatalma a termé­szet fölött, de maga az Isten mondotta, az ég és föld és minden látható és láthatatlanok Teremtője mondotta, ki egyetlen szavával : »Legyen világ« semmiből létre­hozta a világot és mindent, a mi csak létezik ; ki csak akaratának egy kis kívánságára a vizet borrá változtatta, sőt másokra is átruházta a csodát,étel erejét. íme azon Isten mondá nekik átadva megevés végett, a mit kezében tartott: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára.« Mintha mon­dotta volna: »Ez a mit kezemben tartok, mely a ti szemeitekben csekély kenyérnek látszik, már nem kenyér, hanem az én testem és maga azon test, mely érettelek átadalik az én ellenségeim kezébe, mely holnap fi­lfe­szítve lesz a kereszten.« Ha maga Jézus Krisztus, kit igaz Istennek és az Atyával egy valóságának vallunk, mondja : »ez az«, ki kételkedhetik vagy mondhatja, hogy nem az? És nem mondja: »ez a képe az én testem­nek« hanem „az én testem", nem mondja »ez emléke az én testemnek«, hanem meghatározza: „ez az én testem.“ (Folyt. köv.) TANÜGY. A magyar nyelv módszeres tanítása a ruthén népiskolákban. (Vége.) A beszélgetést azért ezután sem hagyjuk el s nem is választjuk el most sem a beszélgetést az írva-olvasás tanításától teljesen, hanem ezentúl egyik a másikat fogja támogatni kielégíteni úgy, hogy a beszélgetésben meg­ismert szóból ismerje meg a betűt s másrészt az olva­sás gyakorlatai ismételjék s támogassák a beszélgetést. Ily módon nagyon gyorsan sajátítanák el a gyer­mekek a magyar írást és olvasást. Az első betű, mit tanítanánk, az e meg a k volna, mivel ezek a ruthén és a magyar nyelvben egy hangzási­ak. A megismerte­tés megkönnyítése végett rajzzal kötnék össze azt, így pld. mindjárt az első rajz egy eke volna, mely alá nagy betűkkel volna aláírva a jelentése t. i. az „eke“ szó, melynek jelentését az előgyakorlatból már jól tudniok kell a gyermekeknek s erről meg is kell győződnie a ta­nítónak az által, hogy újólag felidézi az eke fogalmát, mit csinálnak azzal stb. Mindjárt e kép mellé jöhet egy másik pld. a kefe képe, melynek analizálása segélyével az „/“ betűt meg­ismertethetjük, mely szintén csak kevéssé tér el a ruthén hasonló betűtől. A képek után persze következ­nek a betűk írott, kis és nagy képe a vonalközben, to­vábbá nyomtatva. Ezután a „j“ betűt lehet megismertetni a „fej“ képe segélyével s majd az »/«-t az »//« képe útján. És ily módon a megismertetett betűkkel kiírható más szó­kat is felveszünk az olvasási és írási gyakorlatba, me­lyek jelentését már szintén tudniok kell a gyermekeknek a beszélgetési előgyakorlatokból. A betűk megismerteté­sére a következő szavakat lehetne felhasználni, úgy, hogy az egymásután következő szavakban mindig egy újabb s többé-kevésbbé nehezebb betűt ismerhet meg a tanuló: kifli (l), fal (a), falu (u), cica (c), kakas (s), liba (b), kalap (p), kút (t), kos (o), ostor (r), dob (d), fog (g), lámpa (á), malom (m), vár (v) ló (ó), kés (é), kéz (z), ház (h), tehén (n), nyúl (ny), könyv (ö), fül (ti), kendő (ő), kacsa (cs), tyúk (ty), zsúp (zs), pulyka (ly), gyertya (gy), szekér (sz). Megjegyzendő, hogy a szó elemzése előtt a tanít­ványoknak előbb tisztában kell lenniük magának a szó­­lak fogalmával, e czélból a tanító az illető rajzról rövid beszélgetést tart, mely által visszaidézik a gyermekek az ábrázolt tárgy fogalmát, magyar nevét, esetleg az azzal kapcsolatosan tanított egyéb szavakat. S mivel a tanuló a szót már függetlenül az írás­tól és a betűnek esetleg a ruthén nyelvben eltérő alak­jától, tisztán csak a tanító kiejtése után tanulta jól ki­mondani, ezért az ily módon vezetett tanítás sokkal­­inkább biztosítja a helyes magyar kiejtést, mint az a mód, melyben a már ismert betűkből rakatják össze a szót, melynek értelmét a gyermek talán nem is tudja. A ruthén gyermeknél különösen a következő hang­zóknál van eltérés a magyar nyelv kiejtésétől: a (mély) pld. alma, é pld. kéz, ó pld. ló, ö pld. ökör, ö pld. vessző. Ezekhez azonban a ruthén gyermek jó vezetés mellett hamar hozzászokik. E tekintetben mindenesetre magának a tanítónak kell elöljárni jó példával, vagyis értelmesen, jól hangsú­lyozva kell kimondania minden szót, sem el nem ha­rapva a ragot, sem össze nem kötve egyik szót a má­sikkal. S a­míg a tanító megismerteti az összes betűket, azonközben mindig több és több szót és kifejezést is­mertet és olvasás által begyakoroltat úgy, hogy a teljes ABC megismertetése után a gyermekek a közönségesebb tárgyakat, azoknak egyszerűbb tulajdonságait, a minden­napi élet gyakorabbi kifejezéseit tudják magyarul is ki­mondani. Az oly szavak jelentését, melyek rajzzal nincsenek megvilágítva, az anyanyelven kell kisebb betűkkel a szó után írnunk, persze mindenütt az összefüggő olvasási gyakorlatot megelőzőleg, hogy esetleg azt ne zavarja meg. Nem lehet azt mondani, hogy ezáltal restséghez szoktatnák a gyermeket, hogy nem tanulja meg, hanem úgy is lenézi a könyvből a jelentést, mert nemcsak ol­vasni, de beszélgetni is kell az illető szavak körében s azonkívül a későbbi olvasási gyakorlatokban már magá­ban fordul elő a szó ruthén jelentése nélkül, melyet csak hátrább, keresés után talál meg a gyermek, ha esetleg nem tudná. A betűk ismertetésén belül is, de különösen azon­túl összefüggő magyar olvasmányokat is kell tartalmaznia e könyvnek, melyek előtt az ismeretlen szavak jelenté­sének az anyanyelven való megjelölésén kívül röviden és világosan az olvasmányban előforduló új nyelvtani alak, szabály is felveendő lenne. Ily módon az ABC után a gyermekeknek adandó Olvasókönyvek nemcsak az olvasás gyakorlására, hanem a nyelv bővítésére, uj szavak, uj nyelvtani kifejezések, alakok, megtanulására és az ezekkel­­ összekötött írásbeli gyakorlatok útján a helyesírás gyakorlására is szolgál­nának. Az olvasásra szánt anyagot pedig azon ismeretek köréből kell kiválasztanunk, melyeket az anyanyelven már tulajdonképen megadtunk, hogy itt is egyrészt is­mételjünk, másrészt kész fogalmat állítsunk oda a gyer­mek elé a magyar nyelven való megnevezés czéljából. A nyelvtannál is úgy fogjuk értékesíthetni az anya­nyelven adott ismereteket, ha azokat mint kész fogal­makat a magyar nyelvre alkalmazzuk s magyarul ki­mondjuk. így tehát, ha a II. elemi osztályban megtanítjuk a gyermeket pld. a ruthén nyelvtanból a tőmondat kö­rén belül előfordulható egyszerű ismeretekre, mint: a betűk helyes kiírásának, a szótagok elválasztásának, az alany, állítmány, egyes-többes szám, az ige­n főidejé­nek, a főnév, melléknév, személyes névmás főbb sza­bályaira, ugyanezeket a következő t. i. a III. osztályban, magyarul már csak megneveztetnünk kell s nem szük­séges a fogalmat magát nyújtanunk, így megyünk foko­zatosan tovább t. i. a IV. osztályban a mondat bővítő részeit, a szavak alakjainak változtatását a mondat többi részeihez való viszonyukban, vagyis a ragozást ismer­tetjük, az V-ben pedig az összetett mondatot és a szó­képzést és összefoglaljuk a tanult nyelvtani ismereteket, míg a VI-ban inkább a fogalmazásra fektetjük a fősúlyt. A midőn a tanulók a magyar beszédben már némi ügyességre tettek szert, akkor aztán már minden tan­tárgyat fel lehet használni a magyar beszéd gyakorlá­sára, így, ha a gyermek már tud számolni, akkor már csak a művelet kifejezéseinek magyar megneveztetésére van szükség, hogy lassan megtanuljon magyarul is szá­molni. Tehát korántsem oly nehéz eljárás, mint a di­­rektnek elnevezett mód, hogy a számtant is már elejétől kezdve magyarul kell tanítani. És így vagyunk a többi tárgyakkal is. Az anya­nyelven közölt ismereteket magyarul is elmondjuk s el­mondhatjuk a gyermekek magyar beszédbeli képességé­hez mért rövid mondatokban. Ruthén népiskoláinknak már van is egy ilyen tan­könyve és pedig a természetrajz, természettan és a gaz­daságtanból, melyet Polivka János, felső-szvidniki tanító ur irt s melyben a ruthén nyelven megirt minden­­­után ismétlő kérdéseket vesz fel magyarul, hogy így a közölt ismeretek velejét rövid magyar mondatokban is tudják elmondani a gyermekek. Nagyon hosszúra nyúlnék el e czikkem, ha min­den tárgyra nézve részletesen akarnám előadni, hogy mily fokozatokban nyerjen ott alkalmazást a magyar nyelv. Csak rövid útbaigazítást akartam adni, azon tu­datban, hogy a rövid czikkeket manapság inkább ol­vassák, mint a hosszú vezérkönyveket. Csak rá akartam mutatni a magyar nyelv természetszerű tanításának mód­jára, az e téren tapasztalható legfőbb hiányokra és arra, hogy az anyanyelven nyújtott ismereteket lehet és hogyan lehet a magyar nyelv tanításánál is felhasználni. Rá akartam mutatni arra, hogy a módszer hátramaradása okozza a magyar nyelv tanításának eredménytelenségét s ez okozza az 1879. XVIII. t. sz. czéljánál is túllövő és a tantervvel is, meg magával az említett miniszteri ren­delettel is ellenkező úgynevezett direct módszernek tér­foglalását, mely pedig egyrészt természetellenes és nehéz, másrészt még sem biztosítja a kellő sikert sem a ma­gyar nyelv tanításánál, sem pedig különösen a többi tantárgyaknál. Fel akartam hívni az illetékes körök figyelmét, hogy e tekintetben első­sorban mire van szükségük ta­nítóinknak, hogy e nehéz munkájukon könnyítve legyen. Mert, hogy tényleg nehéz a munkájuk, azt legjobban az a körülmény igazolja, hogy pld. a munkácsi egyház­megye magyar tannyelvű iskolái közül alig van ürese­désben 1—2, míg a ruthén nyelvű iskolák nagyon sok helyütt évekig várnak, míg tanítót kapnak. Máskép állna a dolog, ha a tanítóknak volna e tekintetben biztos módszerük s ily biztos módszerben összeállított alkalmas tankönyvük. Akkor az ő terhükön is könnyítve volna s a gyermekeket is megkimélnék a direct módszerek kínzásaitól s a mi fő, a tanítás ered­ményét általánosan emelnék. Igaz a módszer kifejlesztése nem oly kérdés, hogy azt egy szerény dolgozatban megoldani lehetne, mind­azonáltal ez is oly emberi mű, oly szellemi épület, mely annál hamarább lesz készen, minél több követ, anyagot s minél hamarább hordunk ahhoz össze. Volosin Ágoston: TANÜGYI HÍREK. Megjutalmazott tanító. Vadász Mihály iglinczi gör. kath. tanító, ki lapunkban is több talpraesett czik­­ket közölt, a magyar nyelv sikeres tanításáért a nm. Val. és közösd. Ministerium által 100 korona jutalomban része­­sittetett még 1898-ban, ez évben pedig az ungvármegyei közművelődési egyesülettől 80 korona jutalmat kapott. Továbbképző tanfolyam. A tanitóképző-intézeti tanárok részére rendezett kétheti továbbképző tanfolyamra az ungvári gör. kath. tanítóképző tanárai közül Melles Gyula, Volosin Ágoston és Dudinszky István képző-inté­­zeti rendes tanárok küldettek az egyházmegyei kormány által s részekre egyenkint 100—100 kor. segély adatott. A nevezett tanárok f. hó 6-án mentek fel Budapestre, hogy a 7-én megkezdődött tanfolyamon jelen lehessenek. A kath. tanítók tanügyi tanácsának ülése. A magyar kath. tanítók tanügyi tanácsa e hó 7-én tartotta­­ évnegyedes közgyűlését a Szent-István-Társulat palotája- 3. oldal.

Next