Görög katolikus szemle, 1942. július-december (1. (14.) évfolyam, 22-46. szám)

1942-07-05 / 22. szám

1942. július 5. GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE Mindent önmagáért alkotott... Elmerengve szemlélem nyári esté­­kben a tiszta, csillagos eget, a villogó, hunyorgó fénypontokat, hulló csilla­gokat, a felmérhetetlen nagy távol­ságokat s tűnődöm, vájjon miért teremtette ezeket az Isten ? Tűző déli napon nézem a végte­lenbe nyúló rónát, búzakeresztek és tengeri­ táblák sorát, a Maros kígyózó szalagját. Miért teremtette mindezt Üstén ? Mise közben hallom a templom­kert árnyas fái közt lakó rigócsalád városhelyi szokatlan reggeli fütty­­fiangversenyét. Simogatom a föveny lisztfinom homokját, a pázsit bárso­nyos füvét, szagolom a kert illatos virágát, ízlelem a szamóca, málna felséges ízét. Csodálom az állati erő szívósságát, az ember munkájának megszámlálhatatlan remekművét. S mindig újra meg újra visszatér a kérdés, miért teremtette Isten ezeket? Megfelel a Példabeszédek könyve (16, 4): »Isten mindent önmagáért alkotott“. Azért alkotta, hogy megnyilatkoz­zék végtelen bölcsesége, mellyel a tér kiterjedését kimérte, a világ el­rendezését megtervezte, az élet folya­mát elgondolta, az egész teremtett világot előre elképzelte. Azért alkotta, hogy munkálkod­­hassék mindenható ereje, mellyel ezt az eltervezett világot semmiből létre­hívta, az égitesteket kiformálta, az élet folyamát megindította s a világ sorsát igazgatta. Azért alkotta, hogy állandóan ki­fáradhasson jósága, mellyel úgy te­remtett, hogy a föld pora s az ég harmata táplálja a növényvilágot, nö­vénnyel éljen az állat s mind együtt szolgálja a teremtés koronáját, az ■ embert. Az ember pedig a föld porából alko­tott s föld terményeivel táplált testtel, de Isten képére teremtett lélekkel szolgálja és magasztalja a teremtett világ élén Teremtő Istenét és Gond­viselő Urát. Isten mindent önmagáért alkotott, az, aki egy személyben — miként Kolping atya az eszme bölcsőjénél — nemcsak oktatója, nevelője, de lelkivezetője is volt az összeverbu­vált grékus-ifjaknak. Emlékét kegye­lettel őrzik volt legényegyleti fiai. Hálából az ő arcképét is megfesttette az ifjúság, hogy összejövetelein lát­hassa munkában felőrlött arcát, erőt sugárzó tekintetét. Mátyás Józsefet Sashegyi Sándor tanító váltotta fel a legényegyleti ve­zetésben. Mint ügyvezető igazgató sokat fáradt azon, hogy az ifjúság­nak klubhelyisége legyen. Hogy a nemes versenyben eltöltött órák után szórakozhasson is. Anyagi erőtől tel­­hetőleg ez is sikerült. A hitközség — látva az eredményes munkát — kü­lön termet bocsájtott a Legényegylet rendelkezésére, ahol lapok, folyóira­tok olvasása mellett sakkozni, domi­nózni, billiárdozni, kuglizni is tudott a szakszervezetektől, politikai pártok­tól elvont, megmentett ifjúság. Meg kell említenem, a mai elne­vezésű Legényegylet megalakítása előtt, Papp Gyula szentszéki tanácsos úr — kinevezésének évétől kezdve — állandóan foglalkozott az iskolá­ból kikerülő legényifjúság nevelésé­vel, egy táborba való tömörítésével. Munkája áttörés volt az egész or­szágban, az ifjúság ilyen irányú ne­velését, foglalkoztatását illetőleg. Az ő kitartó, áldozatos munkájának kö­szönhető, hogy tizenötéves múlt után — 1927-ben — valóban megalakul­hatott a mai Legényegylet, s ettől az időtől már alapszabállyal működ­hetik. Papp Gyula főtisztelendő úré tehát az oroszlánrész, hogy ez a legényegylet — országos viszonylat­ban is — elsőként alakult meg. Jelenleg dr. Hudáky Aladár s. lelkész vezeti a legényegyleti ifjúsá­got nagy szeretettel és buzgalommal. A komoly önképző munka mellett a műkedvelő előadások, színművek rendezésével igyekszik a nemes szó­rakozást biztosítani. Ez az ifjúság minden áldozatra kész, csakhogy jót, szépet, hasznosat tanulhasson. A hét csütörtök estéje az, amikor egy-egy előadás, értekezés, újszerű dolog megvitatása sorra kerül. S egy ilyen jól eltelt esti beszélgetés után szinte kétszerezett erővel birkóznak meg azokkal az idegen tanokkal, eszmék­kel, melyek úton, útfélen, üzletben, műhelyben, gyárban állandóan kisér­tik. Az Egyesület szociális munkás­ságot is fejt ki, amennyiben előadá­sainknak tiszta jövedelméből mindig juttat az arra rászorulóknak. Leg­utóbb füsttelen napot tartott a Kár­pátokon túl harcoló honvédeink ré­szére. Állandóan tevékenykedik, s a város életében hasznos szolgálatot tett és tesz a jelenben is. Tagjait, hol itt, hol ott kérik fel szereplésre, kulturális munkában való részvételre. Nevezetes évszámok az egyesület életében az 1933-ik év, melynek nyarán a müncheni Katolikus Legény­­egyletek kongresszusán Sashegyi Sándor ügyv. ig. és Szentirmai titkár képviselték az egyesületet, továbbá az 1937-ik év, amikor fényes ünnep­séget rendeztek a tízéves évfordulón. De a tizenötéves évforduló alkal­mával nem feledkezhetünk meg a Legényegyletből kinőtt , Napsugár Leánykör“-ről sem. A leányifjúság — miként a legényegyleti — tévé-­ kényén részt vesz az egyházközség életében. A műkedvelő előadásokon túlmenve, karitatív munkát is fejt ki. Szent Miklóskor, karácsonykor, az iskolásgyermekek segélyezésében vál­lal nagy szerepet. Eddigi vezetői kö­zött különösen kitűnt ifjú Papp Gyuláné tisztelendő asszony, aki az 1940. év nyarán rendezett pestszent­­erzsébeti „ Napsugár-nap ”-ra (kong­resszusra) is elvitte a leánykor tagjait, hogy az ott elhangzottak még nagyobb munkára, kitartásra, nemes versenyre buzdítsák az egyház­­község leendő asszonyait, édesanyáit. Ma — e másfél évtizedes évfor­dulón — nagy munkakedvvel, igye­kezettel folyik mindkét egyletben az önképzés, hasznot hozó műkedvelés. Ezt jól esik látni nemcsak a hitköz­ségnek, de vezetőinek is, akik gyü­mölcsözni látják a sok-sok elvetett magot, elültetett fákat, melyeket igen fáradságos és nehéz munkával tud­tak életképessé tenni. Isten áldása legyen mindkét ifjúsági egyleten, azok lelkes, munkaszerető vezetőin, Kerek György. A DEBRECENI LEGÉNYEGYLET A Legényegyletek között — mond­hatni országos viszonylatban is — mindig az elsők között volt a debre­ceni görögkatolikus Legényegylet. Fiatalsága méltó volt nemcsak az önművelésben, de a példaadó mun­kában is nagy alapítójához , Kolping atyához. Igaz, meleg szívű, lelke­sedni tudó, a munkát szerető, tevé­kenykedő vezetők irányították a min­den áldozatot meghozó ifjúság mun­kálkodását, iparkodását. S a vezetők példaadása ragadt is, mert csakha­mar önálló gondolkodást, tettrekész­­séget árultak el az ifjúsági elnökök. Ezek között különösen kitűnt Mendre László, akinek arcképét az elmúlt hónap 17-én leplezte le a Legény­­egylet ifjúsága. A debreceni Legényegylet tizenöt­éves múltra tekint vissza. Alapítója — egyben ügyvezető igazgatója — boldogemlékű Mátyás József kántor­­tanító volt. Az alapot­­3 rakta le. Ő írta, állította össze ennek az egye­sületnek az alapszabályát, s Ő volt Halt áyp&sioti MjMUrá’ífryi „Az aratás sok a munkás kevés“. Az Úr szőlőjében dolgozni ne­­­­csak papok, de világiak kötelessége is. Lángoló, sohasem nyugvó isten­szeretettel munkálkodni a lelkekért, nem csupán férfiak kiváltsága, de minden nőnek szent kötelessége. Vannak az epostoli munkának olyan területei, amit teljes sikerrel csak nők tölthetnek be. Feladatok, ame­lyek női munkaerő híján tökéletesen nem oldhatók meg. Dolgozzon bár jónéhány nagyszerű férfiapostol, egy­­egy falu,­­ egyházközség Krisztus­hoz hódítása, mégis hiányos és csonka marad, női munkatársak nélkül. Jól tudom, hogy sokakat közülünk úgy leköt a család és háztartás ezer gondja-baja, hogy elsőrendű kötelességük elvégzésén kívül kép­telenek külső apostoli munkára. Azonban apostolok lehetnek ők is, mert fáradságos munkájuk, lelki-testi szenvedésük,imádságuk apostoli célra való felajánlásával támogatói a küz­dők munkájának és leesdik arra Isten kegyelmét. De vannak sokan, akik rendelkez­nek némi szabad idővel. Üres vasár­nap délutánok, hosszú téli esték, egy-egy órácska, hetenkint egyszer­­kétszer, napközben is. Ezeket az ér­tékes perceket felhasználva, ki kell állniok a küzdőtérre és sokszor fér­fiakat is megszégyenítő hittel, lelke­sedéssel, kitartással és szervezőkész­séggel dolgozni az Úr szőlőjében. Isten mindenkinek ad erre hiva­tást, aki kegyelmi életet élve, ön­magát eszközül felajánlva, nem szű­nik meg érte könyörögni, melyet ha megkapott, vigyáz rá, mint értékes drága ajándékra. Aki nem törődik azzal, ha kinevetik, mert új utakon jár, aki szívós és kitartó mukával, minden külső és belső gátláson és akadályon keresztültörve, vezetésre érett lesz, aki után minden kény­szerítő körülmény és hangos propa­ganda nélkül mennek egész töme­gek Isten felé. Aki munkatársakat nevel és talál, aki hatása alatt tartja neveltjeit, akkor is, amikor távol vannak tőle. Kik a neveltjei ? Falusi asszonyok és lányok százai és ezrei, akik mind arra várnak, hogy tanítsák, neveljék, lelkileg-testileg felemeljék őket. Velük foglalkozni, kizárólag női feladat. Legyen egyesületük kongregáció, Jézus Szive Szöv., Kalász, Rózsa­­füzértársulat, Oltáregyesület, stb., ma­gunkévá kell tennünk a Kalász fel­fogását, hogy nőegyesületek vezetője csak nő lehet. Lelkipásztora fenn­hatóságát elismerve és elfogadva, utasításainak alázatosan engedelmes­­kedve, mint Egyházának hű gyer­meke, végezze magasztos feladatát minden vezető. A serdülő és nagy­lány problémáit nem oldhatja meg más, csak aki maga is átélte. A házas­élet és anyaság nehézségeit csak az segíthet Krisztus Szive szerint meg­oldani, aki mindezeket az életből ismeri. Leányköreink vezetésére nagy­szerű útbaigazítást ad Antal Gabriella a Szemle múlt számában megjelent cikke. Bővebb utasításokat a Kalász vezérkönyv tartalmaz. Anélkül, hogy egy-egy régi kongregáció, Jézus Szíve Szövetség elnevezését, jelvé­nyét, a tagok felavatásának módját meg kellene változtatnunk, dolgoz­hatunk a Kalász szellemében és hozzá csatlakozva a központ irányí­tása alatt. Egy jól vezetett Leánykor, a kez­deti nehézségek után, magába ol­vasztja a falu leányainak 90 száza­lékát, így domináló erkölcsi erőt kép­visel, közvéleményt irányít. Tagjai fényesen bebizonyítják, hogy a nők mennyire alkalmasak apostoli mun­kára, ha őket hát. sajtótermékek, — újságok, könyvek — terjesztésé­vel, egy-egy lelkigyakorlat propagá­lásával, beszervezésével is megbízzuk Bár elsőrendű kötelességünk az ifjúság nevelése, de nekünk­ minden­­kit kell vezetnünk, azért nem feled­kezhetünk meg a falusi asszonyok elhagyatott tömegéről sem. A Kalász leányokból lett asszonyok igénylik a további gyűléseket, de méginkább rá vannak szorulva azok, akik, mivel régebben nem volt Leánykör, a kát. világnézetnek csaknem teljesen híjával vannak. Ez a munka nehezebb is. Az asszonyok jobban családjuk ha­tása alatt vannak, mint a lányok, bizalmatlanabbak és kegyelmi életük elé sokszor hatalmas akadályok gör­dülnek. Hozzájuk férkőzni, nem mint elnöknő, csak mint sorstárs, testvér, jóbarát lehet, végtelen szeretettel és mély együttérzéssel. Legkönnyebben a már meglévő Rózsafüzér-társulat, vagy Oltáregye­sület tagjain keresztül tudjuk össze­fogni őket. Úgy kell hirdetni gyűlé­süket, kéthetenkint — őszi-téli idő­szakban — hogy az egyesület tag­jain kívül mindenkit szívesen látunk. A kezdet nehézségein átsegítenek a kis szivgárdisták is, akik erénygya­korlatképpen elküldik édesanyjukat. Hitvédelmi előadások, helyes vallá­sosság, gyermekének nemcsak testi, de lelki nevelése, csecsemőgondozás, háztartási tudnivalók, kertészet, hát, sajtó, Kalász- Kalot-munkák ismer­tetése, stb., képezheti az előadások anyagát. Hozzá kell segítenünk őket és családjukat mindenképpen egy boldogabb földi- és az örökélethez. Nyitott szemmel járva köztük, Isten kegyelmével észrevesszük, hogy en­nek eléréséhez mire van leginkább szükségük. Lassan számottevő csoport — kö­zepes egyházközségben könnyen lehet százkörüli létszám, — hallgatja az előadásokat. A lányok és asszonyok beszerve­zett tömegmozgalmán keresztül visz az út a többi és még sokrétű apos­toli munka felé. Dr. Kiss Antalné 3

Next