Görög katolikus szemle, 1942. július-december (1. (14.) évfolyam, 22-46. szám)
1942-07-05 / 22. szám
1942. július 5. GÖRÖGKATOLIKUS SZEMLE Mindent önmagáért alkotott... Elmerengve szemlélem nyári estékben a tiszta, csillagos eget, a villogó, hunyorgó fénypontokat, hulló csillagokat, a felmérhetetlen nagy távolságokat s tűnődöm, vájjon miért teremtette ezeket az Isten ? Tűző déli napon nézem a végtelenbe nyúló rónát, búzakeresztek és tengeri táblák sorát, a Maros kígyózó szalagját. Miért teremtette mindezt Üstén ? Mise közben hallom a templomkert árnyas fái közt lakó rigócsalád városhelyi szokatlan reggeli füttyfiangversenyét. Simogatom a föveny lisztfinom homokját, a pázsit bársonyos füvét, szagolom a kert illatos virágát, ízlelem a szamóca, málna felséges ízét. Csodálom az állati erő szívósságát, az ember munkájának megszámlálhatatlan remekművét. S mindig újra meg újra visszatér a kérdés, miért teremtette Isten ezeket? Megfelel a Példabeszédek könyve (16, 4): »Isten mindent önmagáért alkotott“. Azért alkotta, hogy megnyilatkozzék végtelen bölcsesége, mellyel a tér kiterjedését kimérte, a világ elrendezését megtervezte, az élet folyamát elgondolta, az egész teremtett világot előre elképzelte. Azért alkotta, hogy munkálkodhassék mindenható ereje, mellyel ezt az eltervezett világot semmiből létrehívta, az égitesteket kiformálta, az élet folyamát megindította s a világ sorsát igazgatta. Azért alkotta, hogy állandóan kifáradhasson jósága, mellyel úgy teremtett, hogy a föld pora s az ég harmata táplálja a növényvilágot, növénnyel éljen az állat s mind együtt szolgálja a teremtés koronáját, az ■ embert. Az ember pedig a föld porából alkotott s föld terményeivel táplált testtel, de Isten képére teremtett lélekkel szolgálja és magasztalja a teremtett világ élén Teremtő Istenét és Gondviselő Urát. Isten mindent önmagáért alkotott, az, aki egy személyben — miként Kolping atya az eszme bölcsőjénél — nemcsak oktatója, nevelője, de lelkivezetője is volt az összeverbuvált grékus-ifjaknak. Emlékét kegyelettel őrzik volt legényegyleti fiai. Hálából az ő arcképét is megfesttette az ifjúság, hogy összejövetelein láthassa munkában felőrlött arcát, erőt sugárzó tekintetét. Mátyás Józsefet Sashegyi Sándor tanító váltotta fel a legényegyleti vezetésben. Mint ügyvezető igazgató sokat fáradt azon, hogy az ifjúságnak klubhelyisége legyen. Hogy a nemes versenyben eltöltött órák után szórakozhasson is. Anyagi erőtől telhetőleg ez is sikerült. A hitközség — látva az eredményes munkát — külön termet bocsájtott a Legényegylet rendelkezésére, ahol lapok, folyóiratok olvasása mellett sakkozni, dominózni, billiárdozni, kuglizni is tudott a szakszervezetektől, politikai pártoktól elvont, megmentett ifjúság. Meg kell említenem, a mai elnevezésű Legényegylet megalakítása előtt, Papp Gyula szentszéki tanácsos úr — kinevezésének évétől kezdve — állandóan foglalkozott az iskolából kikerülő legényifjúság nevelésével, egy táborba való tömörítésével. Munkája áttörés volt az egész országban, az ifjúság ilyen irányú nevelését, foglalkoztatását illetőleg. Az ő kitartó, áldozatos munkájának köszönhető, hogy tizenötéves múlt után — 1927-ben — valóban megalakulhatott a mai Legényegylet, s ettől az időtől már alapszabállyal működhetik. Papp Gyula főtisztelendő úré tehát az oroszlánrész, hogy ez a legényegylet — országos viszonylatban is — elsőként alakult meg. Jelenleg dr. Hudáky Aladár s. lelkész vezeti a legényegyleti ifjúságot nagy szeretettel és buzgalommal. A komoly önképző munka mellett a műkedvelő előadások, színművek rendezésével igyekszik a nemes szórakozást biztosítani. Ez az ifjúság minden áldozatra kész, csakhogy jót, szépet, hasznosat tanulhasson. A hét csütörtök estéje az, amikor egy-egy előadás, értekezés, újszerű dolog megvitatása sorra kerül. S egy ilyen jól eltelt esti beszélgetés után szinte kétszerezett erővel birkóznak meg azokkal az idegen tanokkal, eszmékkel, melyek úton, útfélen, üzletben, műhelyben, gyárban állandóan kisértik. Az Egyesület szociális munkásságot is fejt ki, amennyiben előadásainknak tiszta jövedelméből mindig juttat az arra rászorulóknak. Legutóbb füsttelen napot tartott a Kárpátokon túl harcoló honvédeink részére. Állandóan tevékenykedik, s a város életében hasznos szolgálatot tett és tesz a jelenben is. Tagjait, hol itt, hol ott kérik fel szereplésre, kulturális munkában való részvételre. Nevezetes évszámok az egyesület életében az 1933-ik év, melynek nyarán a müncheni Katolikus Legényegyletek kongresszusán Sashegyi Sándor ügyv. ig. és Szentirmai titkár képviselték az egyesületet, továbbá az 1937-ik év, amikor fényes ünnepséget rendeztek a tízéves évfordulón. De a tizenötéves évforduló alkalmával nem feledkezhetünk meg a Legényegyletből kinőtt , Napsugár Leánykör“-ről sem. A leányifjúság — miként a legényegyleti — tévé- kényén részt vesz az egyházközség életében. A műkedvelő előadásokon túlmenve, karitatív munkát is fejt ki. Szent Miklóskor, karácsonykor, az iskolásgyermekek segélyezésében vállal nagy szerepet. Eddigi vezetői között különösen kitűnt ifjú Papp Gyuláné tisztelendő asszony, aki az 1940. év nyarán rendezett pestszenterzsébeti „ Napsugár-nap ”-ra (kongresszusra) is elvitte a leánykor tagjait, hogy az ott elhangzottak még nagyobb munkára, kitartásra, nemes versenyre buzdítsák az egyházközség leendő asszonyait, édesanyáit. Ma — e másfél évtizedes évfordulón — nagy munkakedvvel, igyekezettel folyik mindkét egyletben az önképzés, hasznot hozó műkedvelés. Ezt jól esik látni nemcsak a hitközségnek, de vezetőinek is, akik gyümölcsözni látják a sok-sok elvetett magot, elültetett fákat, melyeket igen fáradságos és nehéz munkával tudtak életképessé tenni. Isten áldása legyen mindkét ifjúsági egyleten, azok lelkes, munkaszerető vezetőin, Kerek György. A DEBRECENI LEGÉNYEGYLET A Legényegyletek között — mondhatni országos viszonylatban is — mindig az elsők között volt a debreceni görögkatolikus Legényegylet. Fiatalsága méltó volt nemcsak az önművelésben, de a példaadó munkában is nagy alapítójához , Kolping atyához. Igaz, meleg szívű, lelkesedni tudó, a munkát szerető, tevékenykedő vezetők irányították a minden áldozatot meghozó ifjúság munkálkodását, iparkodását. S a vezetők példaadása ragadt is, mert csakhamar önálló gondolkodást, tettrekészséget árultak el az ifjúsági elnökök. Ezek között különösen kitűnt Mendre László, akinek arcképét az elmúlt hónap 17-én leplezte le a Legényegylet ifjúsága. A debreceni Legényegylet tizenötéves múltra tekint vissza. Alapítója — egyben ügyvezető igazgatója — boldogemlékű Mátyás József kántortanító volt. Az alapot3 rakta le. Ő írta, állította össze ennek az egyesületnek az alapszabályát, s Ő volt Halt áyp&sioti MjMUrá’ífryi „Az aratás sok a munkás kevés“. Az Úr szőlőjében dolgozni necsak papok, de világiak kötelessége is. Lángoló, sohasem nyugvó istenszeretettel munkálkodni a lelkekért, nem csupán férfiak kiváltsága, de minden nőnek szent kötelessége. Vannak az epostoli munkának olyan területei, amit teljes sikerrel csak nők tölthetnek be. Feladatok, amelyek női munkaerő híján tökéletesen nem oldhatók meg. Dolgozzon bár jónéhány nagyszerű férfiapostol, egyegy falu, egyházközség Krisztushoz hódítása, mégis hiányos és csonka marad, női munkatársak nélkül. Jól tudom, hogy sokakat közülünk úgy leköt a család és háztartás ezer gondja-baja, hogy elsőrendű kötelességük elvégzésén kívül képtelenek külső apostoli munkára. Azonban apostolok lehetnek ők is, mert fáradságos munkájuk, lelki-testi szenvedésük,imádságuk apostoli célra való felajánlásával támogatói a küzdők munkájának és leesdik arra Isten kegyelmét. De vannak sokan, akik rendelkeznek némi szabad idővel. Üres vasárnap délutánok, hosszú téli esték, egy-egy órácska, hetenkint egyszerkétszer, napközben is. Ezeket az értékes perceket felhasználva, ki kell állniok a küzdőtérre és sokszor férfiakat is megszégyenítő hittel, lelkesedéssel, kitartással és szervezőkészséggel dolgozni az Úr szőlőjében. Isten mindenkinek ad erre hivatást, aki kegyelmi életet élve, önmagát eszközül felajánlva, nem szűnik meg érte könyörögni, melyet ha megkapott, vigyáz rá, mint értékes drága ajándékra. Aki nem törődik azzal, ha kinevetik, mert új utakon jár, aki szívós és kitartó mukával, minden külső és belső gátláson és akadályon keresztültörve, vezetésre érett lesz, aki után minden kényszerítő körülmény és hangos propaganda nélkül mennek egész tömegek Isten felé. Aki munkatársakat nevel és talál, aki hatása alatt tartja neveltjeit, akkor is, amikor távol vannak tőle. Kik a neveltjei ? Falusi asszonyok és lányok százai és ezrei, akik mind arra várnak, hogy tanítsák, neveljék, lelkileg-testileg felemeljék őket. Velük foglalkozni, kizárólag női feladat. Legyen egyesületük kongregáció, Jézus Szive Szöv., Kalász, Rózsafüzértársulat, Oltáregyesület, stb., magunkévá kell tennünk a Kalász felfogását, hogy nőegyesületek vezetője csak nő lehet. Lelkipásztora fennhatóságát elismerve és elfogadva, utasításainak alázatosan engedelmeskedve, mint Egyházának hű gyermeke, végezze magasztos feladatát minden vezető. A serdülő és nagylány problémáit nem oldhatja meg más, csak aki maga is átélte. A házasélet és anyaság nehézségeit csak az segíthet Krisztus Szive szerint megoldani, aki mindezeket az életből ismeri. Leányköreink vezetésére nagyszerű útbaigazítást ad Antal Gabriella a Szemle múlt számában megjelent cikke. Bővebb utasításokat a Kalász vezérkönyv tartalmaz. Anélkül, hogy egy-egy régi kongregáció, Jézus Szíve Szövetség elnevezését, jelvényét, a tagok felavatásának módját meg kellene változtatnunk, dolgozhatunk a Kalász szellemében és hozzá csatlakozva a központ irányítása alatt. Egy jól vezetett Leánykor, a kezdeti nehézségek után, magába olvasztja a falu leányainak 90 százalékát, így domináló erkölcsi erőt képvisel, közvéleményt irányít. Tagjai fényesen bebizonyítják, hogy a nők mennyire alkalmasak apostoli munkára, ha őket hát. sajtótermékek, — újságok, könyvek — terjesztésével, egy-egy lelkigyakorlat propagálásával, beszervezésével is megbízzuk Bár elsőrendű kötelességünk az ifjúság nevelése, de nekünk mindenkit kell vezetnünk, azért nem feledkezhetünk meg a falusi asszonyok elhagyatott tömegéről sem. A Kalász leányokból lett asszonyok igénylik a további gyűléseket, de méginkább rá vannak szorulva azok, akik, mivel régebben nem volt Leánykör, a kát. világnézetnek csaknem teljesen híjával vannak. Ez a munka nehezebb is. Az asszonyok jobban családjuk hatása alatt vannak, mint a lányok, bizalmatlanabbak és kegyelmi életük elé sokszor hatalmas akadályok gördülnek. Hozzájuk férkőzni, nem mint elnöknő, csak mint sorstárs, testvér, jóbarát lehet, végtelen szeretettel és mély együttérzéssel. Legkönnyebben a már meglévő Rózsafüzér-társulat, vagy Oltáregyesület tagjain keresztül tudjuk összefogni őket. Úgy kell hirdetni gyűlésüket, kéthetenkint — őszi-téli időszakban — hogy az egyesület tagjain kívül mindenkit szívesen látunk. A kezdet nehézségein átsegítenek a kis szivgárdisták is, akik erénygyakorlatképpen elküldik édesanyjukat. Hitvédelmi előadások, helyes vallásosság, gyermekének nemcsak testi, de lelki nevelése, csecsemőgondozás, háztartási tudnivalók, kertészet, hát, sajtó, Kalász- Kalot-munkák ismertetése, stb., képezheti az előadások anyagát. Hozzá kell segítenünk őket és családjukat mindenképpen egy boldogabb földi- és az örökélethez. Nyitott szemmel járva köztük, Isten kegyelmével észrevesszük, hogy ennek eléréséhez mire van leginkább szükségük. Lassan számottevő csoport — közepes egyházközségben könnyen lehet százkörüli létszám, — hallgatja az előadásokat. A lányok és asszonyok beszervezett tömegmozgalmán keresztül visz az út a többi és még sokrétű apostoli munka felé. Dr. Kiss Antalné 3