Keleti Ujság, 1933. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1. szám. KELETI ÚJSÁG Miért foglal állást Beszkid kormányzó a kormány ellen ? Rendás külügyminiszter, magyarázatot fog kérni a kormányzótól politikai nyiatkozataiért A podkarpatszkaruszi politika szenzációs eseménye Beszkid kormányzó nyilatkozata a Podkarpatszka Rusz című lapban. A kormányzó nyilatkozatában állást foglal Prága podkarpatszkaruszi kormányzati politikája ellen és úgy tünteti fel a kormányzati politikát, mintha az csebesíteni akarna s ukrán-barát lenne. Bizonyos, hogy a kormányzó nyilatkozata nem fog visszhang nélkül maradni, mert a kormány nem hagyhatja szó nélkül, hogy egyik magas közjogi méltóságot viselő főhivatalnoka nyilvánosság előtt támadja a csehszlovák kormány politikáját. A K. U. munkatársainak alkalma volt ez ügyben egy vezető politikai egyéniséggel beszélni, aki Beszkid kormányzó különös nyilatkozatáról a következőket mondta nekünk: — Először meg kell állapítani, hogy a Kormányzó nyilatkozata túllépi az objektivitást, amikor Podkarpatszka Rusz csehesítéséről beszél. A csehesítés — minden oppozíciós politika fel-felbukkanó jelszava, amelyet kommunisták, szlovák néppártiak és keresztényszocialisták egyaránt előszeretettel hangoztatnak. — Ez a jelszó olyan régi , amilyen az oppozíciós politika, s legutóbb Ehrenfeld volt alkormányzó használta fel eszközül. A legérdekesebb azonban, hogy amikor csehesítésről beszélnek, mindig általánosságban beszélnek róla s adatokat statisztikai számokat mellőznek. — Még kevésbé helytálló a kormányzó ama megállapítása, hogy a kormány Pod-jkarpatska Ruszban ukrán-barát politikát űz. Van ugyan az ukranofil politikának projektora a kormányban, de ez nem a hivatalos kormánypolitika. Tudvalevő, hogy , a kormány agrárpárti tagjai, élükön a miniszterelnökkel — következetesen és állandóan a ruszin nép nyelve és kulturális hagyományai mellett küzdenek. Ha pedig a kormányzó Rozsypal országos elnök kormányzati politikáját gondolja ukranofilnek, akkor ez a legsúlyosabb tévedés. Mert mindenki előtt ismeretes, hogy az Országos Elnök a legnagyobb megértéssel viseltetik a ruszin nép kulturális és nemzeti törekvései iránt. — Nem szenved kétséget, hogy a kormány szántónkén a kormányzótól — ezt a nyilatkozatot. Utóvégre is nem szokás, hogy a kormányzó a nyilvánosság előtt kritizálja a kormányzati politikát. — Úgy tudom, hogy Benes külügyminiszter — ezirányban magyarázatot is fog kérni. S ez annál gyorsabban fog bekövetkezni, mert Beszkid kormányzó nem első ízben kritizálja a kormány ponkarpatikaruszi politikáját. A közeljövő meghozza a döntést. Politikai körök számolnak azzal, hogy a kormányzó rövidesen lemond. Ez természetes következménye a kormány és kormányzó közt fennálló feszült viszonynak. Mielőtt azonban ez megtörténne, a kormányzó felelős és magas pozíciójából molja el véleményét a nyilvánosság előtt, hogy ekként igazolja magatartását és több évi kormányzói működésének eredménytelen mérlegét. A csehszlovák kormányzati politika ellen való nyílt állásfoglalás tehát bevezető akciója a kormányzó demissziójának, amely elkerülhetetlen folyománya a politikai eseményeknek. A kormányzó, mint gerinces »megmondtam a magamét« politikus akar távozni a kormányzói székből. Ez a gesztus azonban nem von le semmit abból a tényből, hogy a kormányzó több éves működése alatt az alkotó munka terén nem tud semmi jelentősebbet felmutatni. Beszéljünk a kivetendő adókról Az 1932-es évet az adózás történetének szempontjából sokáig fogjuk emlegetni. Minden mulasztás, félreértés, mely akár a hatóságok, akár az adózó részéről az elmúlt években adódott, most megboszszulta magát- Fizetni kellett. Aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy tudott fizetni, az bizonyára meg is tette azt. Aki pedig nem képes fizetni, az továbbárja a maga kálváriáját, próbálkozik részfizetéssel, adótörléssel szabadulni a rémes adótehertől. Itt állunk azonban egy új adózási év küszöbén, már telve vannak a lapok a pénzügyi hatóságok felhívásával: a forgalmi adóvallomást januárban, a jövedelmi adóvallomásokat február végéig adjuk be. Még el sem intéztük tehát régi adóinkat és már ifjabb adózási tételekkel fogják terhelni lapunkat. Akaratlanul is a legtöbb kereskedő, iparos eszejárásával kell szólnunk. Ugyan miféle új adó érhet bennünket, amikor 1932-ben nagy általánosságban alig lehet beszélni jövedelmező kereskedelemről vagy iparról. Mi el is hisszük kereskedőinknek, iparosainknak, hogy az 1932-es üzletév katasztrofális eredménnyel zárul. Ez azonban azonban nem elég. Az adóvallomásoknak olyan bázissal kell bírniük, hogy azokból az adókivető hatóság is meggyőződjön a fél üzletének eredménytelenségéről. És ha már annyit szidják a pénzügyi hatóságokat, lássuk be és ismerjük el, hogy a legtöbb kereskedő és iparos a múltban e tekintetben nem járt el a szükséges alapossággal. Beszéljünk nyíltan. A legtöbb kereskedő és iparos nem vezet olyan könyveket, melyekből hitelt érdemlően meg lehetne állapítani akár eladási forgalmát, akár pedig üzletének jövedelmezőségét. A pénzügyi hatóság tehát ezen hiányokat a maga sokat kritizált becslési módszerével pótolja. A becslési módszer kiáltó tévedéseiről a fél kárára itt nem szólunk, de abból indulunk ki, hogy a pénzügyi hatóságoknak igenis sikerült pontosan megállapítani, mennyi árut szerzett be a kereskedő a gyár napokban munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni Bret dr. pénzügyigazgatóval, aki magához kérette a sajtó munkásait, hogy a lapok útján forduljon a nyilvánossághoz. Bret dr. többek között a következőket mondotta: — Minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a hivatal megkönnyítse az adózóknak az adófizetés terén fennálló kötelezettségét. — Szívesen áll hivatalunk illetékes szakközege az érdekelt testületeknek rendelkezésére, hogy szakszerű felvilágosítást nyújtson az adófizető tennivalóiról. — Nem akarunk minden áron büntetni, ellenkezőlen. Az az akaratunk, hogy pontos bevallásokkal és helyesen kitöltött rosoktól. A kivető hatóság ebből indul ki a forgalmi adó megállapításánál s a forgalomhoz viszonyítva a kiadások kalkulációjával állapítja meg a tiszta jövedelmet. Itt a fél csak rosszul járhat, mert a pénzügyi hatóság nem ismeri a kereskedő leltárát az év elején és év végén s bizonyos az is, hogy kiadásait sem tudhatja teljes összegükben megállapítani. Kellő könyvvezetés hiányában azonban a kereskedő sem tudja igazolni, hogy a pénzügyi hatóságok becslési adatai helytelenek s igy állnak elő a köztudatba átment igazságtalan magas adók. Mit tegyünk hát, hogy 1933-tól kezdve ne ismétlődjenek meg ezek az »igazságtalanságok«? Lásson hozzá azonnal minden kereskedő és iparos, akinek nincsenek könyvei, a most említett adatok beszerzéséhez hitelt érdemlő formában. Mindenekelőtt vegyen fel mindenki az év végén leltárt és állapítsa meg annak árait a beszerzési áron , amennyiben a beszerzés óta árcsökkenés következett be, a december 31-iki értékkel is. Épgy össz kell állítania gondosan az üzletet terhelő minden kiadását, tekintet nélkül arra, várjon a kiadás tényleg meg van-e már fizetve vagy sem s erről szerrezzen be bizonylatot. Pl. a betegsegélyző járulékra összekell gyűjteni a havi számlákat, szállítási költségekre vonatkozólag a fuvarleveleket stb., szóval fáradságos , komoly munkát kell végezni, ha azt akarják, hogy a pénzügyi hatóság meggyőződjék a fél igazáról. Nem elég tehát az, hogy veszteséges adóvallomást adunk be, vagy minimális adókivetésre alkalmas vallomást. Az ilyen , vallomást hitelt érdemlő mellékeltekkel is , el kell látni s akkor biztos, hogy el fog maradni a túladóztatás kellemetlen meglepetése. Más kérdés persze, vájjon ilyen gondos vallomást tud-e minden kereskedő, vagy iparos készíteni. Itt csak azt ajánlhatjuk, hogy tessék hozzáértő szakemberhez fordulni s annak munkáját megfizetni. Ez még mindig olcsóbb módja az ügy elntézésének, mint megkapni a magas adós kivetést és azután a felebbezésekért, vég-rehajtások elhalasztásáért viselni a kétes költségeket. A komolyan elkészített adóvallomással legnagyobb részben már el is vetettük az adózás gondját vallomási ívekkel, megkönnyítsük az adófizetést s ha a helyesen és lelkiismeretes gondossággal kitöltött vallomást idejében nyújtják be, úgy máris elvetettük a nagyobb gondot. Tekintettel arra, hogy az új törvény igen szigorú eljárást ír elő a hivatal számára, minden adózó saját érdekében cselekszik, ha az előírásoknak eleget tesz. Ne feledje el senki, hogy a forgalmi adóvallomások benyújtási terminusa január 31, a házbérjövedelemé január 15, a jövedelmi és kereseti adóbevallás időpontja pedig február 28. — A költségvetésben előirányzott büntetési összeg elmaradásának első feltétele tehát, hogy mindenki idejében feleljen meg benyújtási kötelezettségének. Beszélgetés Bret dr.-al, az ungvári pénzügyigazgatóval 3.oldal. Az Ön egészsége életszerencséje nagy pénzáldozatok csupán a minőségtől függnek. Nem minden ajánlott áru, csak az évtizedeken keresztül az egész világban kipróbált minőség érdemli meg az Ön bizalmát. Kérjen CSAK „OLLÁT“!