Munkás Ujság, 1936 (18. évfolyam, 14-15. szám)
1936-04-05 / 14. szám
(A »Cudovy detmik«-ból a cenzúra 65 sort kobzott.) »Egyetlen egy állam — írja Lenin — még megközelítőleg sem ment át: a legális és illegális, békés és viharos, földalatti és nyílt, a kis kör- és tömegmozgalom, a parlamenti és terrorisztikus forradalmi tapasztalatok és a mozgalom küöntöző formái változatainak sokszerüsége és gyorsasága terén.« »Egyetlen más országban sem volt — folytatta Lenin — oly rövid időszak alatt a modern társadalom összes osztályának harca oly gazdag tornákban, árnyalatokban és módszerekben koncentálva.« Ez azt jelenti, hogy a helyes káderpolitika legitosabb előfeltétele a Komintern összes szekcióiaz orosz bolsevikok tapasztalatai lényeges régnek ismerete és ezen tapasztalatok helyes halmazása. Lenin, mint a párt vezetője, mindig egyik legintosabb kötelességének tartotta, bármilyen körülmények között is volt, legális, vagy illegális helyzetben, száműzetésben, emigrációban, vagy a népbiztosok tanácsának elnökségében , hogy a kádereket közvetlenül, személyesen válassza ki, nevelje és helyezze el. Ugyancsak ez az egyik jellemző vonása Sztálin elvtársnak is, aki a mindennapi pártpolitikai, állami, gazdasági és katonai munkában sohasem szűnt meg a párt káderének kérdésével közvetlenül, személyesen foglalkozni. Lenin és Sztálin, a bolsevizimus tényleges vezérei, elítélték mindig a különböző menseviki és trockista »vezéreket«, akik magukat »csak politikusnak« tekintették és a fáradságos mindennapi munkát a szervezeti kérdések, de különösen a káderkérdés terén lenézték és semmibe sem vették. Már jóval a forradalom előtt, a cári illegalitás legnehezebb korszakában, a forradalmi harc módszereinek és útjainak kidolgozásában, mindenkor hangsúlyozta és kiemelte Lenin a káderek döntő jelentőségét: »Velünk, a kis szocialista csoportokkal szemben, amelyek a mély orosz »illegalitásban« élnek, a leghatalmasabb modern állam óriási mechanizmusa áll, amely minden erejét megfeszíti, hogy széttiporja a szocializmust és a demokráciát.« (Lenin II. kötet, 50. oldal, orosz kiadás.) Ebben a helyzetben kezdte összekovácsolni Lenin a bolseviki szervezeteket Gondosan kidolgozta a legapróbb részletekig a forradalmi szervezetek megteremtésének módszereit és döntő fontosságúnak nyilvánította a káderek, a konspiráció és a pártfegyelem kérdését Lenin írja: »A forradalmi fegyelem, szervezet és konspiráció megerősítése és fejlesztése nélkül lehetetlen a kormány elleni harc. A konspiráció viszont mindenekelőtt megköveteli az egyes körök és egyéneknek meghatározott munkára való specializálását és azt, hogy az összefoglalás feladatát a »Harci szövetség« egy központi magja vegye át, amelynek lehetőleg minél kevesebb tagja legyen. A forradalmi munka egyes funkciói végtelenül sokoldalúak: szükség van olyan legális agitátorokra, akik úgy tudnak szólni a munkásokhoz, hogy ezért őket a hatóság nem üldözheti, akik úgy tudják kifejezni mondanivalójukat, hogy annak kellő megértését, a következtetések levonását a hallgatóságra bízza. Szükség van irodalom- és röplapterjesztőkre, szükség van munkáskörök és csoportszervezőkre. Szükség van olyan gyári és üzemi levelezőkre, akik minden eseményről beszámolnak a sajtónak. Olyan emberek is kellenek, akik figyelik a spicliket és provokátorokét Szükség van konspiratív lakások szerzőire. Szükség van emberekre, akik továbbítják az irodalmat, akik megbízásokat adnak át, s mindenfajta összekötőkre. Kellenek pénzgyűjtők s bizalmiak az intellektuellek és hivatalnokiak rétegében, akik munkásokkal, a gyári és üzemi élettel, hivatalokkal (rendőrség, gyárfelügyelet stb.) kerülnek érintkezésbe. Szükség van összekötőkre Oroszország egyes városai és más államok közt. Szükség van olyan emberekre, akik a sajtótermékek sokszorosításának különféle módjait szervezik meg. Szükség van emberekre, akiknek módjában áll könyveket és egyéb dolgokat megőrizni stb., stb. Minél kevesebb, minél kisebb a dolog, melyet az egyes személyek, vagy egyes csoportok magukra vállalnak, annál több az esélye annak, hogy sikerül nekik a dolgot óvatosan keresztülvinni, anélkül, hogy tetten érnék őket, nagyobb figyelmet szentelhetnek a konspiratív részletkérdéseknek és minden eszközt fel fognak használni arra, hogy kijátszák a csendőrök éberségét és félrevezessék őket A siker annál valószínűbb és annál nehezebb a csendőrség és rendőrség munkája a forradalmárok és szervezeti összeköttetéseik üldözésénél s annál könyebb a forradalmi pártnak a lebukott bizalmi férfiakat és tagokat az egész ügy károsodása nélkül egy másikkal pótolni.« (Lenin II. kötet, 189. oldal, orosz eredeti.) Lenin a forradalmi mozgalom különböző fejlődési szakaszaiban nagyon behatóan foglalkozott a káderek megteremtésének és nevelésének minden kérdésével: a forradalmi munka specializálása, a funkciók elosztása és az egyes emberek kiválasztása speciális munkára, akik ezen speciális munkákat teljesen uralják és akik biztosítják a konspirativ fe• •--- .................................közben forradalt, miközben filmi köröket ve vetett, - •- orv .. nka formáit és módszereit, a csendőrterror és a hírbár üldöztetőnagy pártnak, SzK * : a tervét. És itt ■n a hivatár г.A k sét az első egy egyetlen út fenn ellen- 5 vezetői szervezet nélkül; 2. hogy minél szélesebb körű az a tömeg, amely spontán kerül a harcba, amely a mozgalom alapját képezi, s abban részt vesz, annál égetőbb szükség van egy olyan szervezetre, s annál szilárdabbnak kell ennek a szervezetnek lennie (mert annál könnyebben eshetnek a visszamaradott rétegek a mindenféle fajta demagógia prédájává); 3. hogy egy ilyen szervezetnek főképp olyan emberekből kell állnia, akik hivatásszerűen fejtenek ki forradalmi tevékenységet; 4. hogy egy önkényuralom alatt levő országban annál nehezebb ilyen szervezet »lefogása«, minél kisebb körre szorítkozik a tagok száma, s csak olyan tagok vesznek benne részt, akik hivatásos forradalmárok és akik hivatásszerű oktatást nyernek a politikai rendőrség elleni harcban; 5. és hogy annál szélesebb lesz azon személyek köre, úgy a munkásosztályon belül, mint a többi társadalmi osztályokból, akiknek módjuk lesz arra, hogy a mozgalomban részt vegyenek és abban aktív szerepet vállaljanak.« (Lenin, IV. kötet, 267. oldal.) A pártkáderek főforrása Lenin szerint a munkásosztály. A hivatásos forradalmárok főfeladatának azt tartotta, hogy ezek rendszeres ideológiaipolitikai nevelő munkát végezzenek a haladottabb munkásság között, hogy őket a hivatásos forradalmárok színvonalára emeljék. Lenin gúnyolta és élesen ostorozta ama gyakorlatiaskodókat, akik közönyösen és figyelmetlenül viseltettek a forradalmi elméletek iránt, akik nem törekedtek arra, hogy a tömegek színvonalát az élcsapat nívójára emeljék, hanem éppen ők süllyedtek le a tudatlan és szervezetlen elemek szintjére. Ilyen emberekről az volt a véleménye Leninnek, hogy rendesen ezek az elemek képezik a munkásmozgalomban az opportunista elhajlások tartalékát A forradalmi mozgalom növekedésével, a párt-A párt általános munkájának megjavítására szolgáló vita azt a célt szolgálja, hogy a VII. kongresszus óta eltelt időben elkövetett hibákat kiküszöbölve a VII. kongresszus szellemében tegyük képessé pártunkat a jelen politikai feladatok végrehajtására. A VII. kongresszus óta eltelt idő munkáját, eredményeit, hiányoságait, egész bírálatát Gottwald elvtárs foglalja össze, amelynek teljes helyességét már az a tény is, hogy a kádereink, sőt a tömegek is egyhangú lelkesedéssel fogadják, valamint amilyen veszetten reagál reá az osztályellenség, bizonyítja. Szlovenszkó pártszervezetei, a KDNP eddigi történetében eddig is jó harcosai voltak a forradalmi irány keresztülvitelének, az opportunizmus elleni harcnak, e kérdésben is első sarokban lesznek, hogy az opportunista hibákat leküzdhessük, hogy képessé tegyünk pártunkat a szlovenszkói kérdések megoldására, a legszélesebb néprétegek harcra sorakoztatására a reakció ellen, a fasizmus és háború ellen, a nemzeti és társadalmi szabadság kivívásáért. Mi Szlovenszkón kétszeresen vagyunk érdekelve a hibák leküzdésében. A nemzeti kérdésben tett helyes lépések és hibák tisztázása és kijavítása hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy helyes politikával Szlovenszkó magyar dolgozó népét az antifasiszta front első soraiba emeljük, amelyre a jelen helyzet mellett még forradalmi hagyományai is késztetik. Annak leszögezése mellett, hogy Gottwald elvtárs cikke teljes mértékben helyesen ítéli meg a dolgokat, nem az egész nemzeti kérdésről, hanem egyes kérdéseiket akarok felvetni a nemzeti kérdésihez. A kommunisták a magyar nemzet legjobb fiai. Először a hibákról. Nemzeti kérdésben történtek helyes lépések előre a VII. kongresszus óta. A magyar nép jogaiért való harc elmélyítése a magyar nép egyenjogúsítása jelszavának felállítása, nem adjuk id a magyar népet a külső és belső fasizmusnak stb. A KDNP alapvető hibája azonban az volt A lenini önrendelkezési jog követelése marad mindig a legalapvetőbb nemzetiségi jelszavunk. Országos politikánkban a cseh nemzet függetlenségének jelszava mellett nem volt felállítva a nem cseh nemzetek önrendelkezési joga, amely hiba kiküszöböléséhez első és jó lépés volt Siroka elvtárs Szlovenszkó vezérének a prágai Lucernában való fellépése. Az a jobboldali hiba, amely a cseh nemzet önállóságának a többi nemzetek önrendelkezési joga követelése felállításának elmulasztásában állt, még fokozódott több helyütt azzal is, hogy magyar helységekben beszéltek a cseh nemzet önállóságának veszélyeztetéséről (ami magában nem rossz), miközben elmulasztották a magyar nemzetek fenyegető veszélyt megmutatni, a magyar nemzet önrendelkezési jogának követelését felállítani, amely így teret nyitott a magyar nép ellenségeinek, a reakciós magyar uraknak demagóg ,ódon fellépni és némi sikereket elérni a tömegek becsapására. A magyar nép nemzeti szabadságának egyetlen harcosai: a kommunisták. Dimitrov elvtárs a VII. kongresszuson a nemzeti kérdéssel kapcsolatban azt mondta, szervezet hálózatának a szélesítésével nyert a káderkérdés mind időszerűbb jelentőséget Lenin irgalmatlanul kigúnyolta azokat a »szervezőket«, akik munkatársak hiányáról panaszkodtak és a káderkérdést megoldhatatlannak tartották. Lenin útmutatást nyújtott arra nézve, hogyan kell a munkástömegekben új munkatársakat keresni, s őket tovább nevelni. Lenin, a forradalom zseniális stratégája írja 1905-ben, a forradalmi mozgalom viharos lendületének korszakában: »Javasolnám, hogy állítsuk falhoz az olyanokat, akik azt merik állítani, hogy nincsenek embereink. Oroszországban rengeteg ember van, csak merészen és bátrabban, bátrabban és merészebben és ismételten merészebben és bátrabban kel a fiatalság körében toborozni.« »Határtalan gyorsasággal kell összefogni és a mozgalomba vonni mindenkit, akinek forradalmi kezdeményező ereje van... Ne féljetek az ő előkészületlenségüktől, ne remegjetek tapasztalatlanságuk és éretlenségük miatt.« (Lenin, VII. kötet, 145. oktat.) 1905 márciusában »Uj feladatok, ц] erők« című cikkében ezeket írja Lenin: »A forradalmi korszak a szociáldemokrácia számára ugyanazt jelenti, mint a háborús idők a hadsereg számára. Hadseregünk kádereit ki kell bővíteni, a békeállapotból a háborús létszámra emelni. A tartalékot és a népfelkelőket mozgósítani kel, a szabadságotokat vissza kell a zászlók alá hívnni, új csapattesteket és segélycsapatokat kell létesíteni és új hadtápokat berendezni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a háborúban elkerülhetetlen és szükséges az állományt kevésbé jól képzett újoncokkal pótoln, a tiszteket lépten-nyomon közkatonákkal helyettesíteni, a katonák tisztekké való kinevezését meggyorsítani és egyszerűbbé tenni. (Lenin, VII. kötet, 207. oldal.). »Mi toommitistákként esthetetlen ellenségei vagyunk a burzsoá nacionalizmus minden válfajának. Azonban mi nem vagyunk hívei a nemzeti kérdésben megnyilatkozó nihilizmusnak és soha sem szabad ilyen álláspontot képviselnünk. Minden kommunista pártnak egyik alapvető feladata az, hogy a munkásokat és az összes dolgozókat a proletár nemzetköziség szellemében nevelje. De aki azt hiszi, hogy ez megengedhetővé teszi neki, sőt arra készteti, hogy a széles dolgozó tömegek minden nemzeti érzését leköpje, az messze van az igazi botsevizmustól, az ,,amit sem értett meg Leninnak és Sztálinnak a nemzeti kérdésről szóló tanításában.« (Taps.) Azt hiszem, Dimitrov elvtárs idevonatkozó szavainak még ma is meg van az időszerűsége. Az a hiba, amelyről itt szó van, meglehetősen elterjedt. Osztályelenségeink híresztelik rólunk, hogy nem vagyunk magyarok stb. A hibák gátolták a magyar burzsoázia ezen demagógiájának leleplezését. A magyar földbirtokos, dzsentrik, gyárosok, bankárok izgyenélő kis rétege mindig a nemzet érdekeiről beszél — miközben mindig saját osztályérdeke lebeg szemei előtt, amely minden következtetésében a magyar nép széles tömegeinek, munkásoknak, kisgazdáknak, iparosoknak, hivatalnokoknak érdekeivel szöges ellentétben áll. Szentiványi, Eszterházyék, Holotáék magyarkodása mögött, a magyar nemzet túlnyomó többségének szociális és nemzeti érdeke elleni politika húzódik meg. Velük ellentétben, a kommunisták szeretik népüket, amelynek fiai, amelyért áldozatot nem kímélve harcolnak, szeretik nyelvüket, kultúrájukat. És ezt nemcsak elméletben, vagy népgyűlési beszédekben, de tettekben bizonyítjuk. A reakciós intézkedések és egyéb mások következtében Kassa, Pozsony, Sngvár széles magyar tömegeitől elvették a magyar nyelv használati jogát. Ki szólalt meg? Egyedül a kommunisták. Ők jajdultak fel, mikor a magyar nép húsába vágtak, ők harcoltak és harcolnak áldozatot nem kímélve ezen állapotok megszüntetése ellen, miközben az urak a tarifakedvezményekkel és egyebekkel vannak elfoglalva. Hol voltak a magyar nemzet jelszavával örökön díszelgő fajmagyarok? Vagy mit tettek a kormányszocialisták, akik aktivitása most megnövekedett a magyar vonalon? Hol voltak? Kassán a szocdem pártnak még a magyar tagozata is megszavazta a nyelvhasználat elvonását. A szoedem pártban (a magyar tagozatban is) állandó harc van, a magyar nyelvet még a párton belül sem engedik használni. Léván például a magyarnajkú nemzeti szocialista párttagok sem beszélhetnek magyarul — csoda-e, ha ilyen pártok nem lépnek fel, ha nem tiltakoznak a nemzeti sérelmek ellen? Tehát a magyar úri pártok és a kormányszocialisták nem beszélhetnek a nép nevében. Síroké elvtáns a pozsonyi gyűlésen azt mondta (a magyar urakra célozva): »Ti és társaitok, a többi magyar urak votak azok, akik a magyar népet úri érdekeitekért háborúva] kergettétek, ti okoztátok Trianont, a ti politikátok vezetett Trianonhoz!« A közelmúlt történelmének olyan bűntényei ezek, amit Siroky elvtárs leleplez, amelyeket soha meg nem fog nekik bocsátani a magyar nép. A mostani politikájuk viszont ép e politikának a folytatása a mai viszonyok mellett. De beszélni van joga a kommunista pártnak, amely most is akcióban van a magyar népjogokért, a magyar nép bajainak átmeneti és végleges megoldásáért. Fontos, hogy a tömegeket az általános forradalmi hullám idején összefogjuk. De nem kevésbé fontos, — ha ugyan nem fontosabb, — hogy tudjuk a visszavonulást végrehajtani Az 1905-ös forradalom után mondta Lenin: A bolsevikok vonultak vissza a legfegyelmezettebben az összes megvert ellenzéki és forradalmi pártok közül. (A »Ludovy dermík«-ből a cenzúra 30 sort kobzott) . A kádereknek milyen feltétlenül szükséges tulajdonságaira mutatott rá Lenin az októberi felkelés előtt? A hatalomért folytatott harc csúcspontja a fegyveres felkelés. Természetesen ebben a legélesebb pllanatban a kommunista párt egész megelőző munkája és a káderek minősége próba elé lesz állítva. Az októberi felkelés előtt Lenin — midőn kiemeli, hogy a felkelést ténylegesen meg kell kezdeni — ezeket írja: »A leghatározottabb elemekből (»rohamcsapatainkból, a dolgozó fiatalságból, valamint a legjobb matrózokból) kis osztagok alakítandó.., amelyek megszállják a legfontosabb pontokat és amelyek mindenütt a legfontosabb műveleteimet felhasználhatók, mind például: Pétervárt körülzárni, az utakat elvágni és a flotta, a munkássági és a csapatok kombinált támadásával bevenni — oly feladat az, ami ügyességet és háromszoros bátorságot igényel. A legjobb munkáselemekből fegyverrel és kézigránátokkal ellátott osztagok alakítandók, amelyek megtámadják és körülzárják az ellenség központjait (a tisztiiskolákat, a táviró- és telefonhivatalokat stb.). E csapatok jelszava a következő legyen: »Inkább mindnyájan elpusztulunk, mintsem hogy az ellenséget átengedjük.« (A »Ludovy dennik«-ből a cenzúra 57 sort kobzott.) Sajnos — sok esetben — egye® elvtársainknál, vagy talán szervezeteinknél nincs teljes világosság e téren. Egy gömöri pártszervezetünk nyilvános, gyűlésén hangzott el: »Mi nem vagyunk magyarok és mi nemzetköziek vagyunk.« S ez a felfogás nem is elszigetelt. Ha mélyebben belenézünk, sok helyütt fogunk találni ilyen és hasonló jelenségeket. Dimitrov elvtárs idézi Lenint: »Idegen-e nekünk, öntudatos nagyorosz proletároknak a nemzeti büszkeség érzése? Ellenkezőleg!« Lenin elvtárs szavait sok helyütt jobban meg fog kedeni szívlelni. Csak egy pár nap előtt tiltakozott a párt egyik területi küldöttje az ifjúkonferencián az ifju szervezet nemzeti jellege ellen. Vegyük hagyományainkat, örökségünket. A robbanc magyar urak, a történelem e gyászos alakjai, kiforgatják a magyar nép egész történetét. Kiforgatják, kiherélik, meghamisítják. Ezeknek az uraknak a címére ezt mondta Szlovenszkó magyar nép vezére, Steiner elvtárs: »Meggyőződésünk, hogy az a magyar nép, amely Dózsa Györgyöt, Petőfi Sándort és névtelen szaadsághősök százezreit adta a haladó világnak és amelynek olyan gazdag forradalmi hagyományai vannak a szabadságharc történetében, nem állhat a haladás esküdt ellenségei mellé, nem szolgálhatja a barbár fasiszta reakció és rabló háborúra uszítók céljait.« Mi e forradalmi hagyományokat kevéssé éltetjük a magyar tömegekben. Kevéssé ismerjük és használjuk fel e történeteket. Kevéssé használjuk fel a Dózsa-lázadás, a kuruc harcok, 1848—49-es szabadságharc és a Tanácsköztársaság stb.-nek a történelembe aranybetűkkel beírt eseményeit Például Petőfi Sándort, a szabadságharc lánglelkű népforradalmáinak az ellenforradalom részére való elrablását ellensúlyoztuk-e? Pedig minden ok és mód meg van rá. A történelmi hagyományok fehasználása értékes szolgálatot tesz nekünk a magyar nép jövő szabadságharcának megvívására. A magyar nép forradalmi hagyományainak felhasználása nem áll ellentétben az internacionalizmussal. Ellenkezőleg. Mi kommunisták a nemzetiségi kérdést alárendeljük az osztályharcnak , a nemzetközi osztályharcnak. És ezért a magyar nép önrendelkezési jogáért és ezen belül az egyenjogúságért folyó harc nem csak a magyar dolgozó пеш ügye, hanem az uralkodó cseh nemzet dolgozó névének is az ügye. Mert hiszen »nem szabad az a nemzet, mely más nemzetek elnyomásának eszköze«. Török Béla: Szlovenszkó magyar dolgozó népet az antifasiszta front első soraiba Hozzászólás a nemzeti kérdés egyes pontjaihoz. A KDNP VII. kongresszusa április 11—14-ig Prágában. A káderkérdésről A »Munkás« és »Munkás Újság« vitamelléklete. . Harc a népjogokért. A legutóbb kezdett népjogokért való harc helyes elgondolásból indult ki, jó akció, bár nem a helyzetnek megfelelő lendülettel indult. A továbbiak folyamán szükséges, karöltve, harci szövetségben a cseh, szlovák, német stb. nemzetek dolgozóival a követelések teljesítéséért állandó harcot folytatni illetőség, állampolgárság stb. ügyekben oly akciókat kel keresztülvinni, hogy ezeket a követeléseket teljesítsék, hogy például ne legyen Szlovenszkó földjén »idegen«-nek minősített, hontalan, illetőségnél- dolgozó. Ezen követelésekért széles népfrontját megalkotni a magyar népnek.