Ugocsa, 1890 (6. évfolyam, 5-35. szám)
1890-02-02 / 5. szám
1890. február 2. mozogva, de lelkesedéssel és erős akarattal : ez feladata a közművelődési egyesületnek. De van még egy más feladatuk is (levonom a consequentiát azokból, amiket mondtam), t. i. igyekezni fenntartani nemzeti jellegünket, mely eddig életképesnek bizonyult, a maga hamisítatlan voltában azt erősíteni, kifejleszteni a benne rejlő életerőt s nem engedni, hogy elsatnyuljon, átérezni s terjeszteni a tudatot, hogy e nemzetnek mint volt missziója, van ez államnak missiója ma is. Törekedjünk oda, az egyesületek és mindenki a maga körében, hogy e missiót teljesíthessük, annak megfelelhessünk, mely nemzeti missióban lobogtassuk mindig magasan a szabadság zászlaját, ápoljuk magunkban s származtassuk át másokban is az igaz hazafias érzést és tekintsünk mindig pietással történelmünk dicső korszakai s nemzeti életünk nagy alakjaira! HÍREK. György Endre orsz. képviselő, az elhalt Visi Imre orsz. képviselő helyébe mint olvassuk, pénzügyi bizottsági tagnak választatott meg. Búcsuestély. M. hó 26-án estve kedélyes bucsúestély volt dr. Grün Miksa járás orvos vendégszerető házánál, melyen a szives házigazda Halmiba való távozása alkalmából számos barátai jelentek meg. A kedélyesség a hajnali órákig tartott, jó kedvvel, vig zene mellett. A felköszöntésekben sem volt hiány, melyek közzül az elsőt Biró Lajos helybeli ref. lelkész mondotta a házigazdára, kit utána Papp Zsigmond köszöntött fel, ki a házi asszonyért is emelt poharat. Áthelyezés. Csathó Ferencz m. kir. csendőrhadnagy, helybeli szakaszparancsnok, felsőbb hatósága által Szombathelyre (Vasvármegye) helyeztetett át, hol mint helyettes szárnyparancsnok fog működni. Távozó barátunk, mintegy öt éve lakosa városunknak, melyhez bár hivatalos állása kötötte, mindazonáltal valósággal otthon volt közöttünk, barátai s jóakarói között, kiket ezen öt év alatt szeretni tanultak. Hivatalos milödésében a pontos katona, magánkörében a vigkedélyű barát mutatkozott benne, miről azok élénk bizonyságot tehetnek. Kiférje távozásában a jó sors. 4 Dr. Makár Károly 't egyénk fejlölt, vármegyénk szülötte, a napokban kitüntetéssel tette le az Ugyv' і Vizsgát Budapesten. Egy vármee' г ifjúnak e szép sikeréhez a 1 e- •- műn-i két fejezzük ki. Búcsz- ; • ö eink és barátai■ kiktől sannélyesen el nemi búcsúzhattunk, Halmiba való távozásunk alkalmából, і gadjuk az ., valamint nem részéről a legszívélyesebb búcsú üdvözletünket, s tar'sanak meg jóemlékezetükben, mit én is a legőszintébben vis..m/2. Dr. Grün Miksa, járás-orvos. 2 . bestély. Páljános Károly helyállomási főnök vendégszerető házánál múlt hó 27-én estve díszes társaság gyűlt egybe, a házigazda névestélye alkalmából, kik zene, táncz és az életadó kor élvezete mellett a legiigabb kedélylyel mulattak a reggeli órákig. A vendégeket a házigazda igaz székely vendégszeretete lebilincselte, kik előtt sokáig emlékezetes lesz ez az igazán jól töltött nővestély. Kinevezés. A Csathó Ferencz m. kir. csendőrhadnagy áthelyezése folytán a helybeli kir. csendőrszakaszhoz szakaszparancsnoknak Patakfalvi Ferency fő. s n. kir. csendőrtiszthelyettes nevezte ..є.. kir.-Váradról. 'zhir. Báró Perény і Pétert Mityo..■ . . ‘ csapás érte. Nagyreményű fia élte tavasz 'n elhunyt. Haláláról a családi gyászjelentés a következőleg hangzik: Perényi bár..vi Péter és neje tiszaujhel, і Ік-lyi .Зона valamint gyermekeik Heléne, Majorné, Péter, Edit és Mária- Zsófia isientét szivel jelentik felejthetetlen nagyreményű kedves fiúknak a forrón szereptt ö.tvén Perényi báró Perényi Miklós, a cs. Theresianum VIII osztályú піл nének, folyó hó 25-én reggeli 8 ó.kor hosszas és súlyos szenvedés után, életének 18 ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után, bekövetkezett gyászos elhunytat. A boldogult hűlt tetemei Nagy-Doboson a családi sírboltban f. hó 28-án, délután 2 órakor a róm. kath. egyház szertartásai szerint tétettek örök nyugalomra. Nagy-Dobos 1890. évi január hó 25 én. Béke poraira is Bornemissza Zoltán fatenyésztési vándortanitó a faiskola berendezése és kezeléséről vármegyénk főbb pontjain, mint már ezt lapunkban előzőleg említettük, elméleti és gyakorlati oktatást szándékozik adni. Ezen előadásokat a következő tavaszszal az alábbi helyeken és napokon fogja megtartani : T.-Újlakon május 6-án, Nagy-Szőllősön május 7-én, Királyházán május 8-án, F.-Ardóban május 9-én, Halmiban május 10-én. Ezen előadásokra vonatkozólag értesítjük vármegyénk néptanítóit, hogy a községek részükre, az előadási helyeken való megjelenés czéljából, a jelzett napokon ingyen fuvart köteles adni az alispán m. évi 7402. sz. vetülete értelmében. Gyászeset: Rosenberg Ignácz helybeli kereskedőt súlyos családi csapás érte, amenyiben egyetlen leánya, írénke hoszszas szenvedés után, 9 éves korában, péntek délután elhunyt. Béke hamvaira ! A t.ujlaki hídnál a jégzajlás megindultával, a feltorlódó jég egy építés alatt levő jégtörőt teljesen elsepert, s a mögötte levő hídlábat is megrongálta, ezenkívül a másik két kiépített jégtörő is erős sérülést szenvedett a zajló jég által. A helybeli kir. államépítészeti hivatal főnöke, Podhoránszky Géza kir. mérnök az okozott károk helyreállítása iránt azonnal intézkedett. Említésre méltó, hogy a t .-újlaki végleges tiszai hídra vonatkozólag, a talajfúrások a kereskedelemügyi miniszer rendelete alapján már befejeztettek s azon érdekes jelenség merült fel, hogy 27 méternyi mélységig még mindenütt kavics réteg találtatott. Ravasz a róka, még ha meglőttük is. Nagy boszúsággal tapasztalta egy helybeli juhász, ki künn a mezőn jártában egy hatalmas rókára bukkant, oda gyújt az elöltöltő fegyverből s a róka elterül, melyet a juhász felemelve ölébe fektetett. Eközben egy nyúl jött reá. A juhász leteszi a rókát, czélbaveszi a nyulat, püff! az is ott maradt, — felveszi és viszi a róka mellé, azonban elámulva tapasztalja, hogy a rókának már hűlt helye van, néz széjjel, hát látja, hogy az ő rókája már messze nyargal. A dolog úgy türténhetett, hogy a juhász lövése a rókát fejénél érintve megszédité, de keresztül nem hatolt rajta s mikor a juhász.a. hkUS hóra letelte magához tért s a nyulra irányzott lövéstől megriadva, ellóholt. A juhász pedig bosszúsan töprenkedett, hogy kijátszotta őt a róka, mely már szőrösfcl] UTi^gtöT 'a Iflattfert&tl“ -VöTtl v §százszorszépe\\* (Falusi beszély.) Irta: BUDAY SÁNDORNÉ. I. A kulcs. „Mióta várom, hogy erre jöjjön, hogy ha csak távolról is láthassam. Tán összefasíroztak a Tarrli ІоДпупуак hogy még sincs itt. Istenem! ha úgy lenne, és én megcsípheten azt a Bálintot, tudom ki nem szabadulhatna egyhamar körmeim közül. Ugorhatna akkor a Tardi kényes Miczije akár az égig! És de mit is gondolok rá, mikor ő mit sem törődik velem, ő csak Miczit szereti. De hát tehetek én róla, hogy nekem meg épen ezért tetszik.“ Így szólt magában a szép fiatal Gyurkó Terka, ki özvegy asszony volt és Tardiékkal tőszomszédban lakott Bogárrét falujában, miközben jobbra-balra nézegetett kapujából az utczára; de a kit várni látszott, csak nem jött, a szép özvegynek nagy bosszúságára. — „Sirva vigad a magyar“ — gondolta magában s haragját palástolandó nótára gyújtott, betérve udvarára. Rózsabokor odahajlik ablakodra, Fülemile zengő dalát ott dalolja. Párja felel fülemile panaszának, De hiába sóhajtok én te utánad. Sir a felhő, sötét az ég csillag nélkül, Hull a zápor szememnek is jellegéből. Földerül még borús égre fényes csillag De szemeid könnyeimre nem ragyognak. Alig végzé be bús dalát az özvegy, megjelent előtte az öreg Márton, Bogárrét falujának érdemes csősze s Terkát dalolni hallá, ő is rákezdte neki, hogy Várom, várom, de hiába várom. Ha eljön is, szeme mindig csak a szomszéd házon. Terka mérgesen rivalt az öreg csőszre. — Ki kérdi magát vén spion? leskelődni jött ide? mi? — Hiszen leskelődik azt más is —■ felelé az öreg. — Mi köze hozzá? — mondá szikrázó szemekkel a szép özvegy. — Ha csősz, üljön a mezőn. Érti? arra az út, a merre a kutya fut. — Enyje na lelkem, de a szájába van a nyelve — mondá a vén csősz — de azért lássa mégis kár olyan szekér után futnia, a melyik fel nem veszi, — ést danolva folytatta tovább: Vártam, vártam, de várni nem győztem, Szivem szorult, elsötétült a világ előttem. * ! . L lódul innét. — mondá - akkor inkább én fa '’tán hamarább ellohol, ez?fa¥iTffér aztrp nsztjön a két vén sarkantyú, *..T.-4-s,,a pergését, mondá kaczagva az öreg. Csakugyan eljöttek a falu torka és nyelve, két vén asszony képében. Reájuk is köszöntött Márton rögtön egy „szép pálinkás jó reggel“-t. — Honnét jönnek lelkeim ? — tudakolta a vén csősz. — A templomból, ha úgy tetszik, — felelé az egyik érdemes bogárréti matróna, Lemákné asszon. — Az ám, abból a templomból, ahol üveggel harangoznak keserű misére, ugye? — incselkedett a csősz. — Hát aztán ebből az imádságos könyvből szívja magába a szent malasztot? — kérdé tovább a Lemákné ujjassá alól kilátszó pálinkás üvegre mutatva. — Még mibe nem ütné az orrát ez a vén ordas! — szólt közbe a Lemákné másik czimborája, özvegy Hapákné aszszony. — Hanem miért is tart a falu ilyen embert csősznek, — folytatá -— a ki soha nincsen a mezőn, hanem összevissza kóriczál. — Mig itt őgyeleg, — mondá Terka, — azalatt a tilosba mehet valami, aztán majd a csőszbér bánja meg. — Az én fejem fáj azért, nem a másé, — felesé a csősz, — fáj a foga másnak ugyis eléggé valakire, még pedig hiába. — Halgasson ván táltos és hordja el innét magát, — acsarkodótt Terka. — Ügyet se vessen rá gyöngyöm, — vigasztalta Lemákné Terkát, — magát akarja ez bosszantani, azért nem pusztul innét a vén istentelen. — Hja! aki nem akar megvénülni, üsse főbe magát, — mondá Márton. — Látja Lemákné, erre ráért volna maga is már vagy tíz év óta. — Mégis fecseg maga bagós tenyerű, mindjárt kiforrázom a szemét, — nyelvelt Lemákné a csőszre. — Hát akkor mivel nézném én, hogy maga hogy imádkozik abból az üvegből, — ingerkedett Márton. — Szóba se álljon vele koma, — szólt barátnéjához Hapákné — hadd verje ott a szíját türv чіпо, ni aki egyéb dolga. — No van magoknak elég, — dá a csősz, — mertmíg végig nem kérődznek a falun, addig nem kezdik elölről. — Menjen be Tardiékhoz, úgyis bizonyosan Miczinek hozott egyszer valami postát, — mondá hetykén Terka. — Itt a bibi ugye? — nevetett Márton. — Hallja szép Terkucza, nincsen annak szüksége postára, tudja azt Tardi Miczike úgy is, hogy őtet a legszebb s legderekabb legény szereti Bogárréten és elveszi, ha mindjárt a hány pálinkás ántalag, mind szétpattan is a faluban e miatt. — Ránk érti ezt, micsoda ? — pattant fel Hapákné. — A kinek nem ruhája, ne vegye magára, — mondá a csősz. — Mit hajolnak a Tardi leányával? — folytatá; — az nem bántja magokat, haja fellegben járnak sem. Ő szereti Bálintot, az pedig ötét. Hát mit ártja más magát közibek? Azért öli magokat az irigység, azért tudnak annyit darálni, hogy mig magok a szót, és közbe-közbe, ha van, egyebet is hajtogatnak, addig Tardi Miczike anyátlan árva létére, dolgozik, fentartja a házat, ápolja beteges apját, és e mellett ráér és tud is dolgot. . Málika kisasszonynak szép fámiatikokat, főképen pedig azt irigyi szépsége miatt nevezték el a legények őtet „százszorszépnek.“ — No bizony ez a gusztus dolga, nekem nem nagyon tetszik az Úr lomja, — hegyeskedett Terka. — Meghiszem azt lelkem, — mondá hunyorgatva a vén csősz, — de annál jobban tetszik másnak. — Biz azzal nem sokat él .idd érvelt Lemákné, — hogy tud strikt.і. horkálni, meg a varrómasinériánomolni’ abból ugyan meg nem él. Jobb ,mi, ha e helyett aratna meg kapámn ha nem aratunk, kapálunk, fel koppan ám az állunk, akkor nem is pajk. — Hogy tudja szóval a v ’ ч psidra, — dünnyögé Márton. — : Lemákné, magának se mindig .1 ̇ ■... ¦ után jut a „terüli asztaliból. — Hiába is prókátoroskodik úgy Miczi mellett — szólt közbe Terka, — azért kérdés, ha щоп озаМшка** •** szegi Bálintnéel ír — Bizonytt, az öreg Tardi a adósa vagy négy dig, ha Róbi úr is egybemar szét, váltólejáratkor elárvferezteti a vén Tardi házát. — Majd kiröpülhet akkor belőle a kényes Miczi anyjostól, párnástól, tollastól, — kárörvendett Lemákné. — Czipelheti a párnáit majd egyik bérházból a másikba, a sok idres-bodros, körülfodros czihával együtt, ha ugyan ezt is el nem árverezik addig. — Ne utánozta volna Málika kisasszonyt, — kerepelt bele Hapákné — a sok ifriczifri lifranggal, hiszen olyan kényes már az a lány, hogy maholnap flaszokban járt volna ő is. Már kurtára nyirt borzonkát úgyis hord a homlokán, csak még a tornyos kalap hiányzik meg tornyát. [Folyt. köv.] Felelős szerkesztő: PAPP ZSIGMOND. Szerkesztőtársak: DR. TÓTH JENŐ és SPOLARICH JÁNOS. A szomszédból. Z*rt-érdekes eset történt Máramájra-5” -A . . R . . . községében. Ugyanis boznfítórooy dolog, hogy a mostrai regálei világban a spiritus titkoni óllása igen ...egy pénzbírságal van büntetve. A fent nevezett községben egy zsidó ember egy hordó pálinkát tartogatott titkon eladás végett, de megtudván, hogy közeleg a csendőrség, a pálinkát eldugta az ól hátulja megé s szénával betakarta. De egy élelmes oláh ember észrevevé az eldugott hordó pálinkát, felhasználta az éjt s több társával egy cseppig kiszívta a pálinkát. A zsidó másnap csak az üres hordót találta meg. Elpusztult gyermekek. Máramaros megye, Barczafalva községében egy Mendelovics Ilona szegény zsidó aszszonynak egy 3, 5 és 7 éves gyermeke lett áldozatául a véletlenségből keletkező tűznek. A zsidó asszony ugyanis e hó 13 án elmenvén hazulról, a spórba nagy tüzet rakott, honnan egy darab parázs a spór alatt levő rongyokra pattant, mitől az egész ház a lángok martalékává lett. A jótékony czél embere, Budapesten, egy Frum István nevű gazdag ember elhalálozván, félmillió vagyonából 250,000 frtot Budapest szegényinek hagyott, a másik 250,000 frtot pedig Dr. Müller Kálmán Rókusbeli főorvosnak hagyta, ki közeli rokona volt. 5. szám. 5 tnp-ILnn-lLnn-tLnrüLnn-ibinJLnn-ILnn-lОТгДpJГд]inn-ltnrüLnnJLnruIGtTJLnpJGTrülLnrul[ді Homoktalajú gyümölcsfa-iskola! і і І