Zsidó Néplap, 1924. július-december (4. évfolyam, 27-49. szám)
1924-07-04 / 27. szám
ÜL évfolyam. (Viharod) IT'Binglon '2) 1924 juilus 4. Előfizetési ár: 1 évre 50, */» évre 25 KC. Egyes szám ára 1 Ke.I Főszerkesztő : Dr. BOLGÁR MÓZES Felelős szerkesztő: SZERÉNY BÉLA 27. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Daykattábor u. 1 szám. II Telefonszám — Megjelenik minden pénteken. SZEMLE. s #s A romániai rabbik elhatározták, hogy a Romániában egyre elfajulóbb antiszemitizmus leküzdésére és megállítására böjtöket rendelnek el. Rendben van. Ez az intézkedés nem árthat, sőt lehet, hogy használni fog. De »csodákra ne bizelednek...« tanítják bölcseink, és az antiszemitimus leküzdésére van egy radikálisabb megoldás is Miért nem igyekszik az orthodox rabbinálás a zsidóság egységét összekovácsolni? Miért hintik el a torzsalkodás szellemét, miért bontják meg sorainkat ? Hozzák össze egy táborba a zsidóságot, álljanak a zsidóság nemzeti prograrmja mellé és akkor az erős, egységes zsidóság játszi könnyedséggel fogja visszaverni az antiszemita támadásokat Mert az antiszemita hecclovagok is csak addig vakmerők és uszításra készek, mig a gyenge, frakciókra bomlott és személyi tusában elernyett zsidóság ellen izgathatnak ; a kompakt, zárt sorokban összetartó zsidóság elen nem mernek lázítani. Alkalmazkodjunk a józanság diktálta módszerekhez és tanuljunk összetartást azoktól, akik gyűlölnek és bántanak bennünket. A Határszél és a zsidók. Az Uzhorodon megjelenő Határszéli Újság legutóbbi számában szokott tónusában nekünk támad és egyrészt kereszténygyalázással vádol, másrészt oda konkludál, hogy ne csak kiránduljunk, de állandóan telepedjünk is le Palesztinában. Nem vitatkozunk a H. U.-gal, se kedvünk, se időnk hozzá. Csak annyit kívánunk megállapítani, hogy mi a kereszténységet sohasem gyaláztuk, a H. U. ilyen beállítása tehát komikusan rosszhiszemű. Ami pedig a zsidóságnak Palesztinában való állandó letelepedését illeti, azt mi is helyesnek tartjuk, de csak a jó és meggyőződéses zsidók letelepedését. Ilyenek pedig tömegekben vándorolnak be Palesztinába és állanak a zsidó nemzeti megújhodás szolgálatába. Ezt azért szögezzük le, hogy a H. U.-nak örömet szerezzünk és gondterhes, búslakodó arcára mosolyt fakaszszunk. De ezek a zsidók akkor is Palesztinában telepednének le, ha a H. U. nem tartaná ezt szükségesnek. Hiába, ilyenek ezek a zsidók! Nem sokat törődnek a H. U. e »világlap« ezirányu álláspontjával és állásfoglalásával. Szörnyűség, ilyen is csak zsidótól telik ki. A huszti hitközség tagadja a rezervisták kóser étkezésével szemben tanúsított elutasító magatartását és a bereznai hitk. kérdésére kijelenti, hogy múlt heti lapunkban közölt huszti levél nem felel meg a valóságnak. Ezzel szemben mi még a levél leközlése előtt és után is Huszton több helyen érdeklődtünk, ahol nemcsak megerősítették a levélben elpanaszoltakat, hogy t. i. a huszti rabbi és a hitk. nem akarták lehetővé tenni a zsidó rezervisták kóser étkezését, hanem, hogy a huszti hitk. elnököt provokáló viselkedése miatt az egyik felháborodott rezervista még arcul is akarta ütni. Sőt az orb. hitközségek történetében ezen példátlan magatartást még kibővíthetjük azzal, hogy amint később értesültünk, ugyanilyen elutasító választ adott a munkácsi és más hitközségek is, melyekre a hiteles adatok birtokában alkalomadtán visszatérünk. A palesztinai Agudah újból kitett magáért Méltó a feljegyzésre, hadd lássa a világ zsidósága, milyen zsidók azok, akiknek egyedüli programmja : a zsidó erők megbontása és szétforgácsolása. Mint tudvalevő, a palesztinai kormány az eredizraeli Agudat is a jeruzsálemi főrabbiság egyházi hatáskörébe utalta. Az Agudah felszisszent erre a »csapásra«. Mitogjar? Hogy az Agudaht cionistáknak rendeljék alá? Hogy az Agudah a cionista rabbi Kook és rabbi Meir cionista döntéseinek vesse magát alá? Nem. Ezt nem bírják ki az Agudah szivek! És az Agudah, ez a zsidó politikai és egyházi szervezet kérvényt adott be a palesztinai kormányhoz, amelyben kéri, hogy »szabadítsák« őket fel a cionista országos főrabbi hivatal hatásköre alól s inkább rendeljék alá a mohamedán egyházi hatóságnak. Nem tudjuk, nevessünk vagy bosszankodjunk az emberi elme ekkora és ilyen eltévedésén. De ha objektíve nézzük a dolgokat: sem nevetni, sem bosszankodni nem szabad, csak elcsüggedni és megdöbbenni. Mert hogyan reméljük és milyen alapon reméljük a zsidó tömegének nemzeti tudatunkra való ébredését, egész Izraelnek egy táborba való egyesülését, ha ennyi gonoszságot és ostobaságot láttunk egyszerre felgyűlni ... Az Agudah az egész világon egy módszerrel dolgozik... Megtagadni mindent, ami a zsidó nacionális tudatból fakad... Legyen bármily üdvös a zsidóság jövőjére és helyzetére valami, ha a cionistáktól jön, akkor sabotaget neki. Ezeknek az embereknek csak rövidlátásuk és önzésük nagyobb lelkiismeretlenségüknél, amellyel éket vernek a zsidóság soraiban és meghosszabbítják a galabot. Ezeknek minden jó: rabszolgaság, ghetto, elnyomatás, még a mohamedán egyházi hatóságba való beolvasztás is, csak ők maradjanak felszínen ... és vakítsák továbbra is a zsidó népet... A palesztinai Agudah inkább a mohamedán egyházi magisztrátus alá akar tartozni, mint a jeruzsálemi főrabbiság alá! A Huszton, Munkácson, Ungváron és másutt otb. gyakorlatozó zsidó tartalékosok inkább tréflit egyenek, mintsem az Agudah-hoz tartozó rabbik elismerjék a cionista zsidó nemzeti tanács által kieszközölt nagyjelentőségű vívmányt ... Pusztuljon minden, ami cionizmus, ami a cionistáktól ered... Mennyi rosszindulat, önzés megbontási szándék és gonoszság egy kalap alatt. Várjon tudják ezek a lelki szegények, milyen nagysúlyú felelősséggel tartoznak cselekedeteikért a jövőnek? Tudják-e, hogy a számonkérés ideje is eljön? Nem hisszük! Mert ha tudnák, magukhoz térnének és abbahagynák beteg és szégyenletes játékaikat. A hitközségi anomáliák ellen. Harc a közvetett adók eltörléséért és az általános választójogért Köztudomású, hogy zsidó közéletünk krónikus betegségben szenved, mely betegségnek hitközségi, közéletünk alapja és pillérje a melegágya. A hitközség, melynek erkölcsi közéletünk letéteményesének kellene lennie, ma minden baj és kellemetlenségnek a kutforrása. A hitközség, mely a zsidó morál, a zsidó igazság hirdetőjének és megtestesítőjének kellene lenni, jelenleg viszálykodások és testvérharcok okozója. De ne értsen félre a t. olvasó. Minden bajoknak a kórokozója nem a hitközségben, mint olyanban, hanem a hitközség irányítóinak reakciós intencióiban keresendő, akik előre megfontolt szándékkal a hitközség terheinek legnagyobb részét a szegényebb tagokra hárítják, de a hitközségi jogokat megtartják maguknak. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a nép zúgolódik és elégedetlensége testvérharcba fúl. A hitközség ilyetén elfajulása ellen már többször elhangzottak tiltakozó szavak, de mindeddig pusztában elhangzott kiáltás volt. Most azonban úgy látszik, mégis csak fordulat előtt áll ez az ügy, melyre vonatkozólag a következőket jelentik nekünk: »Az a tény, hogy az ungvári orth. zsidó hitközség legnagyobb jövedelmét az indirekt, vagyis a gabellaadóból meríti, úgy, hogy mialatt az egyenes kultuszadóból az elmúlt évben 50.000, ezalatt a gabellaadóból fél millió korona folyt be, viszont választójoga csak a direkt kultuszadót fizetőknek van, az uzhorodi hitközségi képviselet egyik demokratikus érzelmű tagját Edelstein Jenő arra késztette, hogy olyan javaslatot terjesszen elő a képviseletnek, mely szerint az indirekt adót megszüntessék és a tagokat vagyonuk arányában újból megadóztassák, úgy, hogy a hitközség főjövedelmi forrása az igazságosan elosztott egyenes kultuszadó-jövedelem legyen. Edelstein Jenő ezen javaslatát még 1923 december havában terjesztette be, amikor is a következőkkel indokolta meg: »A hitközségi bevételeket tanulmányozva arra a megállapításra jutottam, hogy a jövedelem oroszlánrészét nem az egyenes, hanem a gabella adó képezi. Minthogy azonban a gabella 90 százalékát a nagy családi szegény emberek fizetik, kik a legtöbb húsfogyasztók, kiderül, hogya hitközséget és valamint összes intézményeit tulajdonképen a szegény emberek fillérjeiből tartják fenn, ezzel szemben azonban általános választójoggal csak a gazdag emberek bírnak, akik aránytalanul kevesebb adójuk által nagyobb jogokat élveznek, mint a szegények. És ez égbekiáltó igazságtalanság, mely leplezetlenül ellentmond a pinn pin pis erkölcsének. A hitközségnek, amely a tradíció szellemében működik, tudnia kellene, hogy amidőn a Tóra a bűnbánó áldozatok bemutatásánál azt mondja Pish rossontony ha nem telik neki egy bárányra, úgy két galambbal vagy egy maroknyi liszttel is leróhatja az áldozatot, tulajdonképen a szegények kímélését tanítja. Ugyancsak a szegények kímélését tartja szám előtt a talmud. Baba Batra traktusának 91. lap, 1.oldalán, midőn ezeket mondja: tt'EJa n pa tots' mana ’'to pants'» pant pants'» nun ‘pat? mn'sci roots' joa