Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-05-22 / 20. szám
2________ 1993. május 22. Kibeszélő a ceglédi iskolaügyben Török Monika: Déja vu (Beszélő, 1993. május 1.) Török Monika véleményt (s nem a klasszikus értelemben vett tudósítást) írt a Beszélő május 1-jei számában. Nem először jelent meg hasonló kérdéskörben írás a lapban, ez azonban nagyon tendenciózusan, egyetlen szemszögből csoportosítva közli a tényeket. (...) Úgy vélem, illett volna a tájékozódáshoz egyenlő esélyeket teremteni a tusakodó felek között még annak ellenére is, hogy a cikkírónak eleve megvolt az ügyben a maga véleménye, de e sorok írójának is. (...) Bizonyára azt sem árt tisztázni, hogy a ceglédi példa nem példaértékű, hisz a parlamenti választásokon a városi eredmények, majd az önkormányzati választások során a testület összetétele erős kormánypárti többséget eredményezett. Első pillanattól kezdődően a református egyház kebelében bontakozott ki a harsánykodó embécses propaganda Cegléden. Még az Isten házára is tett transzparens annak idején, hogy kire voksoljanak az emberek... Mind a testületben, mind a vezetői tisztségk viselői körében az a felekezet bír abszolút egemóniát, amelyik valójában kisebbségben van, ha ebben az esetben a matematikai adatoknak lehet értelme. Ennyiben sehogy sem oszthatom Kiszel Mihály plébános véleményét, ugyanis a háttérben mozgó személyek, csoportok jelentősége kisebb annál, mint amit a tradicionális ellentétek gerjesztenek Ugyanis... épp az a református egyház játssza el a múltbeli üldözöttségét, amelynek tagjai - igaz, adott politikai szervezeti tagságot is vállalva - 1948 óta minden tanácselnöki, párttitkári és rendőrségi kulcspozíciót egyértelműen betöltöttek Cegléden. És lám, mit hozott a véletlen - a számtalan ceglédi iskola (11 összesen) vezetője közül csak egyetlen nem református igazgató volt s van. Az elképzelhető fórumokon az iskolaügy már végigment, s csupa véletlen, mindig ugyanaz a felekezetű szülő s maga az igazgató neve szerepel folyton-folyvást a cikkekben, akik valahogy illenek a város háború előtti, református egyházi dominanciájú vezetői garnitúrájához. Sajnos ez, kedves Török Monika, akkor is puszta tényszerűség, ha ezt elfelejtették az adatközlők elmondani. Egész véletlenül azt az egyetlen, nem kormánypárti és nem református igazgatót billentették ki az önkormányzati bizottsági elnöki székből, aki útjában állt a református egyház jeles papjának. (...) Szerfelett érdekes az is, hogy amikor ennyire nagy, ún. felzúdulást váltott ki a katolikus egyház igénybejelentése, ezek a mostani kulcsfigurák egész véletlen egybeesés folytán mélyen, de nagyon mélyen hallgattak a református egyház puccsszerű iskola-visszaigénylése során. Miért? Vagy aki ezt meg meri kérdezni, kevésbé liberális? A mi kis (SZDSZ-) szervezetünk helyileg megint egy olyan ügy kulcsszereplője lett, amely csak arra jó, hogy felfelé köpjünk, és aláálljunk. (...) Volt tehát valaha egy katolikus iskola, amelyet a História Domus szerint a legnehezebb időkben a szegény és sok katolikus kisember pénzadományából építettek fel. Erről az épületegyüttesről van szó, s azt igazán nem lehet a katolikus egyházon számon kérni, az időközben odacsatolt iskolarészeket miért kell átvenni - ugyanis parlamenti döntés áll mögötte. Tehát miközben a két eszdéeszes és egy fideszes képviselő sem a református iskola, sem a katolikus iskola ügyében határozott elutasítást nem vállalt, épp a történelmi tények ismeretében, mégis furcsa ultraliberális előrecsörtetések szemtanúi lehetnek a ceglédiek. (...)Nos, a statisztikáknak sincs semmi jelentősége, mert arról mély hallgatás van, miként érthető a hittanosok száma, miként a kereszteltek száma, milyen információk alapján. Példaként álljon még egy kiegészítés, ha egy vezetői elgondolás szerint úgy szervezzük a tagozatos órák időpontját és helyét a tantervben, hogy a szülő kénytelen választani a hittan vagy az érintett tantárgy között, nyilvánvaló, Cegléden itt lesz a legkevesebb hittanos. Ezért nem maradt a katolikus egyház közömbös az ügyben. (...) Ha a furcsa alcímeket nem látnám, hinném is, hogy épp a katolikus egyház nem kívánt úgy a maga iskolájába visszakerülni, mint ahogy egykor államosítva kikerült onnan. Sajnos, a beszámoló nem tükrözte e teljes valóságot, így a helyi SZDSZ-szervezet és a Beszélő ellenében jól kihasználható választási fogás is, téma is teremtődik. Miközben a törvényességért felelős személy ügyét senki sem meri felvetni! (...) Vannak azonban olyan liberális értéket vallók (kis számban) Cegléden, akik a régi barátaikat is ilyen értékek mentén ítélik meg, vállalva a kirekesztéseket, a félreértéseket is. De egyet nem, az önös célú féligazságok harsogását. Ennek ellenére tehát nem is a cikkíróval, hanem elsősorban az adatközlőkkel van vitám. (...) így összegezném véleményem: Igazgatónak maradni mindenáron, s az alcím: Hogyan viheti el a balhét a katolikus egyház az önkormányzati hivatal és a jegyző helyett? Szívélyesen köszönti: SURÁNYI DEZSŐ során. És az is meggyőződésem, hogy a szolidaritás prioritása a szabadsággal szemben egy olyan politikai nyilvánosházhoz vezethet, amelyet Lengyelországnak már volt alkalma megismerni. Megtisztelne, ha levelemet annak ellenére közzétenné lapjában, hogy Ön és „szociálisan érzékeny" szerkesztőtársai nem értenek vele egyet. Kérem ezt elsősorban azért, mert az Ön főszerkesztésében működik az egyetlen nyilvános terjesztésű, heti rendszerességgel megjelenő fórumunk, így elvárható, hogy az Önével nem egyező nézeteknek is helyet ad benne. Tisztelettel üdvözli HAÁSZ GYÖRGY VisszaBeszélő Mélyen tisztelt Főszerkesztő úr! Választó vagyok, így a nevemben is ijesztgeti az SZDSZ-t Eörsi János, amikor így ír: „Csak aztán nehogy oda vezessen a nagy gyakorlatiasság, hogy a választók - merő tévedésből - az MDF-hez húzzák be az X-et az SZDSZ helyett..." Ez a tanulsága és utolsó bekezdése a Török Ferenccel vitázó cikknek, amelyben eléggé provokatív módon szembeállítja a szerző az SZDSZ „szociálisan érzékeny irányzatát" és a többieket. Én magam, Eörsi Jánossal ellentétben, még iróniában sem feltételezem a választókról, hogy összetévesztik a két pártot, a magam nevében viszont állítom, hogy - Eörsi János párhuzamával élve - a „szabadság" előbbrevaló a „szolidaritásnál", és azt is állítom, hogy engem EZ a megfontolás fog vezetni a szavazásnál - és remélhetőleg a párt vezetőit is a politikai irányvonal, a választási program és a lehetséges szövetségesek megválasztásánál. A fentiek alátámasztására nem kívánom idejét hosszas érveléssel igénybe venni, hisz nyilván nem nehéz belátni, hogy a mostani semmit nem lehet szociális megfontolások alapján elosztani, és hogy a szolidaritáshoz pénz kell, amit pedig csak egy szabad, vállalkozásbarát, magántulajdonon alapuló gazdaság képes megtermelni (majd a „felét" központilag vagy decentralizáltan elosztani). Meggyőződésem, hogy a történelem nem ismeri a „nagy ugrásokat", és hogy Magyarországnak - nolens, volens - most kell végigjárnia azt a dickensi, zalai utat, amely elvezet a jóléti társadalomhoz, ahogy ez az összes nyugati demokráciában történt a legutóbbi 150 év Magyar történet A királynő és a menhely (Beszélő, 1993. május 15.) Csak egészen röviden válaszolnék a Királynő a menhelyen című írásra, amely azt hivatott sugallni, hogy a Külügyminisztérium illetékesei megint elbaltáztak valamit. 1. A Dankó utcai menhely eredetileg a Külügyminisztérium és a brit nagykövetség közös javaslata alapján került a királynő programjába. 2. Akkor még nem tudtuk, hogy a Köjál már januárban bezáratta a menhelyet, és ez a döntés ma is érvényes. 3. Erről a tényről a menhely vezetője nem tájékoztatta a program szervezőit. Vajon miért nem? 4. Ezért volt a menhely üres, ezért kellett hajléktalanokat toborozni. 5. Akik toborzását nem a Külügyminisztérium végezte, nem is a brit nagykövetség, hanem - vélhetően - azok, akik egy ilyen Patyomkin-akcióval szerették volna megvédeni a menhely jelenlétét a programban. 6. Ha a királynőt meglepte Dénes János megjelenése a Parlament előtt (a képviselő nem szerepelt a programban), akkor nyilvánvalóan meglepte Haraszti Miklós megjelenése is a Dankó utcában (a képviselő nem szerepelt a programban). 7. Talán nem ártana megkérdezni a menhely vezetőit: miért engedték, hogy a királynő egy bezárt menhelyet tekintsen meg? Még rágondolni is rossz, mit szólt volna a Beszélő, ha nem Iványi és Haraszti polgártársak nevével és karitatív szellemével lett volna fémjelezve az akció... ODZE GYÖRGY külügyi tisztviselő és közíró Kedves Odze György! 1. Téved, az írás nem szándékozott a Külügyminisztériumot szürkülni. Ha csipkelődik, legfeljebb a biztonsági szolgálatokat csipkedi, amelyek minduntalan túlbiztosítják a pápát, a királynőt és főként magukat. 2. A Dankó utcai menhely, bármikor záratta is be a Köjál, addig működött, amíg hideg volt. Helyesen. 3. Haraszti Miklós mint a kerület országgyűlési képviselője természetesen részt vett a királynő fogadásán. Meglep (bocsánat, nem is lep meg), hogy ezt nem a Külügyminisztérium szervezte így. 4. De jó is lenne, ha egy karitatív akciót Jeszenszky Géza és Bába Iván neve fémjelezne. Tisztelettel üdvözli: KŐSZEG FERENC